Pesti Napló, 1908. április (59. évfolyam, 80–105. szám)

1908-04-18 / 95. szám

V . (A határ­rendőrség statisztikája). A m. kir. tatárrendőrség az 1903. V. tc. 10. szakasza alapján 1906. március 1-től 1908. március 1-ig jogérvénye­sen kitiltott s a visszatéréstől örökre eltiltott 1880 külföldit; ezek közül 1894-et, mint a közbiztonságra veszélyest, 488-at pedig, mert megélhetésük bizto­sítva nem volt s a községek megterhel­tetése nélkül magukat fentartani nem lettek volna képesek. A kiutasítottak között van: Osztrák 167, cseh 116, morva 83, sziléziai 28, galíciai 974, bukovinai 57, boszniai 5, hercegovinai 2, dalmát 7; továbbá :bolgár 5, szász 6, sz­erb 138, macedóniai 15, romá­niai 53, francia 4, dán 2, bajor 1, német 28, görög 5, orosz 109, hollandi 1, olasz 31, török 26, palesz­tinéi 2, perzsa 6, amerikai 5, ázsiai 4. Vallásfele­kezet szerint felosztv­ a kiutasítottak közül: róm. kat. 708, gör. kat. 183, gör. keleti 188, ág. ev. 51. érv. ref. 26, izraelita 662, mohamed 28, meg nem volt állapítható 34. Foglalkozás szerint csoporto­sítva­­: festő 9, takács 2, pincér 7, szíjgyártó 1, bognár 1, kalapos 4, fényképész 3, bádogos 18, szobrász 1, kertész 2, esernyés 1, rézműves 2, laka­tos 20, kötélgyártó 3, borbély 10, molnár 8, pék 56, kovács 9, mészáros 5, szabó 29, tímár 5, fényező 2, cipész 18, kőműves 36, kefekötő 1, kéményseprő ,7, ács 7, órás 6, vasesztergályos 6, mechanikus 3, asztalos 13, nyomdász 6, könyvkötő 4, vállalkozó 2, varrónő 5, tanuló 14, köszörűs 5, orvos 4, tiszt­viselő 3, mézeskalácson 4, kosaras 2, zugtanitó 23, kereskedő 38, kőmunkás 26, talmudista 14, cseléd 143, napszámos 270, munkanélküli csavargó 1394. szem szerint csoportosítva: férfi 1561, nő 208, gyermek 111. , — (Az Országos Közegészségügyi Tanács új rendkívüli tagjai.) A belügyminiszter dr. Hincz Henrik kir. tanácsos, bártfai fürdőorvost és Kin­­csessy Péter sátoraljaújhelyi gyógyszerészt az orszá­gos közegészségi tanács rendkívüli tagjaivá ne­vezte ki.­­ — (Kecskemét a városok kongresszusán.) Kecskemétről jelentik: Kecskemét törvényhatósá­gának összes tisztviselői és alkalmazottai ma Kada Elek polgármester elnöklésével értekezletet tartot­­tat­ak és kimondották, hogy csatlakoznak a Versecen­ megindult mozgalomhoz és elhatározták, hogy a fő­­­városban tartandó országos kongresszuson képvi­seltetik magukat. A közigazgatási tisztviselők sé­rjelmeinek memorandumba való foglalását szű­kebb­­végrehajtó bizottságra bizták. Divatok. \r­ont­os nők, párisi nők. — Mesterkélt és természetes szépség. •— A fűző egy veszedelme. — A bot-divat.­­— Egy uj házbér-divat.) *— Saját levelezőnktől. — Páris, április 15. „ A franciák angolosodnak, minden irányban, ha a kemény fejű John Bull pedig csak éppen ad­dig francia, mig alaposan kihasználhatja az ő vö­­rösbóbitás szomszédnőjét. S a Maudok s az Editek­­és Liliánok, ha át is jönnek a Manche-csatornán, éppen nem öltözködnek francia divat szerint. Semmi divat szerint, ők egyenesen divatellene­­sek. Sokan köztük zöld ruhában jelennek meg, — rettenetes zöld ruhában! — mikor ma csak hal­vány, vagy csikós szinűeket látunk, ök egyszerű­­kalapot viselnek egy-két szalagdiszszol, az ernyő­­­jük pedig — valóságos ernyő! — mig a párisi nőké csipkés, illatos holmi, melylyel csak öreg Jenék orrhegyét csiklandozhatják. . . ! Ah, Miss Maud, Edith és Lilian! . . . Önök nem neheztelnek, ha konstatálom, hogy néha fa­gyasztóm vének s szives engedelmükkel, kímélet­lenül csúnyák, fogaik néha emeletesek, de ez mind­­oly igaz, semmi sem hamis, semmi sem mester­kélt! . . . Rendkívül egészségesek és én csak cso­dálom önöket, s tökéletes angol női szépségeket, kiket egy Laurence, egy Romney festett, vagy nem festhetett eléggé, sőt egyáltalán nem festett­e meg, —­ a csodásan eleven angol női ajkakat, a törökvánkosokat, az angol beautyfoul­s nevezetes­ségeit. És az angol szépség: perfekt szépség. Ha ilyen megjelenik a párisi boulevardon, az ő ne­mes egyszerűségével, mesterkéretlenségével s — természetes arcszinével — meglepetést hoz. Az ő forkuk soksem heliotrop. Arcukon nem fedözhet­­jük föl a trikolor minden színét, ők egyáltalán nem játékszerek. A párisi nők sem, — mind, —­­íde inkább többen, mint kevesen. Nem ismerik el bizonyára, hogy a megdöb­bentő karcsúság — ízléses. Sok angol hölgy nem „karcsú“, sőt már régóta épülnek ama természe­tes igazságon, hogy a rémesen összeszorított gyo­mor, a legszebb nő „dacára“ is — súgva szeret­ném mondani, — pardon, szájbűzt idéz elő s ez a baj, veszedelmes arányban, el is van terjedve a párisi nők között. Az angol szokások közül, melyeket újabban átvettek a párisiak, a loosolás. Mikor először lát­tuk a Folies-Borgéreben, a pódiumon, azt mon­dottuk rá: „barbár mulatság!“ A félmeztelenre vetkőzött néger boxmester és angol partnere kö­zött, az ökölvívás minden oldalról fölkeltette az emóciókat. A néger az összeszorított hatalmas öklével olyat csapott az ellenfél mellére, hogy az három lépésre elvágódott, a másik pillanatban föl­pattant s a néger arcát egy ökölcsapással földa­gasztotta. A fekete fiú egyik szeme vérben for­gott, hasítékszerű nagy vörös száját fölnyitotta a fájdalomtól, keserű arcot csinált, s a játék folyt, az ökölcsapások hullottak kölcsönösen vállra, mellre, oldalt, míg a fehér kidőlt, de William Kay, a néger, sem tudott mozdulni többet ama csillagos estén. Egy klub estélyén, hová e sorok írója is hi­vatalos volt, bemutatták intim körben ezt a box­­játékot. A rendezők kilenc órakor egyszerűen el­zárták az ajtókat, senki se ki, se be. Egyetemes meglepetésre a rendezők egyike kijelentette, hogy a jelenlevők mindegyike boxolni fog. Akár ért hozzá, akár nem. Voltak, akiknek nem tartozott ambíciója közé, hogy feldagadt arccal és a hős ismeretével távozzék. Voltak, kik neuraszténiáról panaszkod­tak. Voltak, kik kijelentették, hogy másnap lako­dalomra kell menniök. A rendezők úgy tettek, mintha most bocsá­tották volna ki őket a süketnémák intézetéből. Egy süvölvény a sarokba húzódott, s onnét rívatt a rendezők felé:­­" — Ez erőszakosság! Én nem tülök erőszakot! Én kilépek a klubból! Én megmondom a papám­nak !Én A papa pedig dúsgazdag márki, mecénás, — itt pedig egy művészklub, s még sem kegyel­meztek. Föl kellett vonulnia s visszaadnia az ököl­csapásokat. Utóbb már egy feldühödött macskát megszégyeníthetett volna, úgy paskolta ellenfelét finom, fehér kis ökleivel, míg el nem terült, vö­rös foltokkal a mellén. Most egyik fanatikusa a box művészetének. Mi szidhatjuk a barbárságot, barbár szoká­sokat, de ami benne célszerű, kivehetjük. Oly pu­hák, degeneráltak vagyunk, mi antibarbárok, hogy már szükség van egy kis barbár „keményí­tőre“, egy kis alapos, nyers fizikai döngetésre. Egy-két percnyi elaléltság után, az izmok kétsze­res, tízszeres ruganyosságot éreznek, s ez minden attak után csak fokozódik. A boxnak néha vannak hátrányai is, amiről talán leginkább Jaques Lebaudy, Szahara őrült császára tehetne bizonyságot. Lebaudy bizonyára föllelkesült a budapesti Uzsor Mór-féle háziurak házbérfelemelési sikerein, egy egészen szociális öt­lettel lepte meg a lakóit. Lebaudy ugyanis töb­bek között a Boulevard Bonne-Noivelle-n hatal­mas bérpalotával bír s az új lakóknak azt mon­dotta, hogy csak egy hónappal a beköltözésük után mondja meg nekik a házbér mennyiségét. Biztosította azonban őket: — Önöknek bizonyára nem lesz kifogásuk. Gondolják meg, én a Szahara császárja vagyok ugyan, de ugyanő minőségem érintetlen a házaim lakói fölött is. Önök az én alattvalóim­. Nem is házbért fizetnek, hanem adót, egyszerűen adót! Az „adó“ bizonyára a legkellemetlenebb szó, de a lakók el voltak ragadtatva Lebaudy, nagy­lelkűségétől. — Tegyük fel, hogy virilistáknak vesz ben­nünket. Az adó ez esetben sem lehet annyi, mint az évi házbér szokott. A beköltözés után egy hónappal Lebaudy „audienciára“ hívta meg a lakóit, s a következő „trónbeszéddel“ üdvözölte őket! — Hölgyeim, uraim! Én, a Szahara császár­ja, tudomásukra adom, hogy lakbéreik fizetését igen előnyös formában állapítottam meg. Önök nem havonta, negyedévenkint, félévenkint fizetik a lakbért; egyszerűen: tíz évre előre!! Ezzel meg­kímélik magukat a gyakori gondoktól. Most pe­dig, alattvalóim, tapsoljanak! Az alattvalók, — éppen esős lévén az idő, — kétségbeejtően komor hangulatban fogadták az ünnepies kijelentést, s a másik pillanatban fel­hangzott a harci kiáltás:­­ — Tapsoljunk a császárnak! De nem taps hallatszott, hanem esernyők, botok,­­tejesüvegek csörrenése, koppanása, vala­mennyi Lebaudy tojásszerü fejének irányitva. Ajánlatos volna, ha a budapesti háziurak il­­letékes érdekcsoportja, Lebaudyt mint mártirt, disztagnak választanák . . ■ I­endvai Károly:­­ Budapest, szombat PESTI NAPLÓ, 1908. április 18. 95. szám 7 TÁVIRATOK­ ­A perzsa-orosz határkonfliktus, Pétervár, április 16. A külügyminiszter, mint a pétervári távirati ügynökség hiteles forrásból értesül, a határőrségnek Beliasuver mellett történt megtámadása miatt, a tehe­­ráni orosz követ utján komoly lépéseket tett a perzsa kormánynál és azt követelte, hogy a rablótámadások elnyomására energikus in­tézkedéseket léptessenek életbe és a bűnösö­ket senyí­tsék meg. Ezt a perzsa miniszter meg is ígérte. Bakuból és a Kaukázus több­ helyéről erősítéseket küldtek a perzsa ha­tárőrségnek. v­v A marokkói bonyodalom. , Paris, április 17. Az Elysée-palotában ma tar­tott minisztertanács a marokkói­ helyzettel foglal­kozott. Vivian­i közmunkaügyi miniszter közölte, hogy azok a vállalkozók, akik a marokkói állami kikötői munkálatokat elvállalták, valamennyien törvényes felszólítást kaptak kötelezettségeik tel­jesítésére. Clémenceau miniszterelnök, valamint Pichon és Picquard miniszterek a délelőtt folya­mán hosszabb ideig tartó tanácskozásokat folytat­tak Liautey tábornokkal. Pierron őrnagy távirata jelenti, hogy az alzazai csatában csak 19-en estek el, a sebesültek közül pedig 40-en igen rövid idő múlva beállhatnak a küzdők soraiba. A Harkas­­törzs veszteségei igen jelentékenyek. ' . ■■­­ | Páris, április 17. A Havas-ügynökség jelenti Kolon-Bek­arból tegnapi kelettel. A Harkas-törzs hadcsapata tegnap Beni-Unif felé indult. Miután azonban három francia különítmény útját állotta, déli irányba kanyarodott, kétségen kívül Djebbel Ankar elérése céljából. Ezen az útón egy század szaharai spabival találkoztak, akik Pierron, őrnagy hadcsapatának elővédjét alkotják. Élénk tüzelés indult meg, amelynek folyamán négy spahi életét vesztette és tizenhárom megsebesült. A spahik ha­­lottaikkal és sebesülteikkel visszavonultak. A hadcsapatának uasítást adott az előnyomulásra, hogy a Harkas-törzs embereit visszaverjék. Colon Behar, április 17. A Talzaza melletti csata igen heves volt. A francia csapatok szétszór­ták a Harkas-törzs csapatait, 10 kilométernél na­gyobb távolságig igen erélyesen üldözték őket, és eközben jelentékeny veszteségeket okoztak nekik. A berberek számos halottat és sebesültet, valamint foglyot hagytak maguk után. Páris, április 17. A Havas-ügynökség jelenti Colon Beharból: A Talzaza melletti csatában Pier­­ron őrnagy hadcsapatának vesztesége 28 halott, ezek között egy tiszt, valamint száz sebesült, közöt­tük 10 tiszt. Páris, április 17. Pierron őrnagy távirati ér­tesítése szerint a Harkas-törzs hadereje több mint 200 gyalogosból és 300 lovasból állott. Az Unió új csatahajói, Newyork, április 17. A kongresszus csak két csatahajót szavazott meg, jóllehet Roosevelt elnök személyesen és levélben négy csatahajó felajánlását kérte s ezt azzal okolta meg, hogy minden pillanat­ban háború törhet ki. A kongresszus határozata Roosevelt elnök vereségét jelenti. Az új román újonctörvény, Bukarest, április 17. A kamara egyhangúlag elfogadta az újonclétszámra vonatkozó törvényt, amely szerint 44.000 embert soroztak be tényleges szolgálatba, 3414 embert a lovassághoz, 544 em­bert a tengerészethez. Az idei évi létszám 9000 emberrel múlja felül a tavalyit...

Next