Pesti Napló, 1908. április (59. évfolyam, 80–105. szám)

1908-04-18 / 95. szám

Budapest, szombat PEST» W A PLŐ. 1908. április 18.95. szám 5 vá fogják tenni, hogy Xyitra--, Liptó- és Turóc­­megyékből számos panasz érkezett, hogy a képvi- 6elöválasztók névjegyzékéből sok helyütt kihagyták azokat a választókat, kik írni, olvasni nem tudnak, jóllehet a vagyoni cenzussal bírnak. A porta konfliktusai. Konstantinápolyból je­lentik: A porta a francia nagykövetségnek, mely kétrendbeli javaslattal állott elő, jegyzékkel vála­szolt, amelyben kijelenti, hogy az egyezmény 13 pontja értelmében a zunguldaki kikötő és a herak­­teaí szén völgy visszavásárlása határozta tott el. A jegyzék nem tesz említést a francia kártéritési igé­nyekről. A francia nagykövetség köreiben ma dél­előtt 'komoly konfliktust jósoltak ezen ügyből ki­folyólag. Constanz nagykövet délután tanácskozott a nagyvezérrel, a külügyminiszterrel és a külügyi államtitkárral és kiszivárgott hírek szerint jegy­zéket adott át illetékes helyen. A porta köreiben az a meggyőződés tartja magát, hogy a konfliktus békésen elintézhető lesz. —• A török-olasz posta­konfliktusban nem állott be újabb fordulat. Az olasz nagykövetség a porta közölt jegyzékét Rómába küldte és utasítást vár. Az Amnr-vasut. Pétervárról jelentik nekünk: A birodalmi tanács egy pártcsoportja, amelynek élén gróf Olssufjeio áll, azt kívánja, hogy az Amur­­vasutat egy amerikai társaság építse ki. Az orosz kormány kikötheti magának, hogy az épitésnél csak otosz munkásokat alkalmazzanak és csak orosz építőanyagokat használjanak. 40 év múlva azután az uj vasút az orosz kincstár tulajdonába menne át. Az Amur-vasutről szóló törvényjavaslat elfogadása a birodalmi tanácsban biztosítva van, mert csak a 16 tagból álló baloldal fog ellene szavazni. Az orosz-japán halászati egyezmény. Póter­­várről jelentik: A Bjecs jelentése szerint az orosz­japán halászati egyezményben a Japán részéről kö­vetelt módosítások utólagos tárgyalását Stolypin miniszterelnök óhajára véglegesen megszakították. 'A kiküldöttek elutaztak. A török-román kereskedelmi egyezmény. Kon­stantinápolyból jelentik: A török-román kereske­delmi egyezmény meghosszabbítására Vonatkozó irádó ugyan még nincs a rőmán követség birtoká­ban, a török vámhatóság azonban utasítást kapott arra, hogy az eddig fennállott egyezményt további három hónapon át változtatás nélkül alkalmazza. A b<W sakkverseny v^go. mm Maróczy, Schlechter, Ituras etsó, — Bécs, április 17. (Saját tudósitónktól.') Közel egy hónapig állott B sakkozó közönség érdeklődésének középpontjában a bécsi sakkverseny, amely bennünket, magyarokat annyival inkább érdekelt, mert résztvett rajta 'Maróczy Géza. a magyar nagymester is. A verseny érdekességét fokozta az a körülmény is, hogy Ma­­róczy a legutóbbi sakkversenyeken valamelyes fá­radtságnak adta jelét, míg a bécsi Schlechter éppen ezeken a versenyeken emelkedett azon sakkmesterek közé, akiket az első dij kérdésében a legelső sorban kell számításba venni. Erre a versenyre Marőezy pihent erővel indult, Schlechter szintén — ahogy mondani szokták — ölyan formában volt, hogy az első dij kérdése már a verseny kezdete előtt nagyon problématikusnak látszott. Ez a körülmény volt az oka annak, hogy a verseny minden egyes fordulóját szinte lázas izga­tottsággal várta az újságolvasó közönség, amely­nek az érdeklődését a végsőkig fokozta az utolsó forduló, amely ma azzal az eredménynyel végződött, hogy Marőezy, Schlechter és Duras együtt érkez­tek az első helyre. Ez az eredmény úgy jött létre, hogy a Marőezy—Leonhardt játszma már a délutáni órákban eldöntetlenül végződött, < Maróczy mindjárt a játék megkezdésekor ke­rülte a remist, Leonhard azonban mindenáron egyszerűsíteni akarta a pozíciókat, hogy remist erő­szakoljon ki. Délután 2 órakor a gyalog-végjáték befejeződött és a partié remisvei végződött. Most már az általános figyelem Schlechter felé fordult, mert ha ő nyer, akkor az övé az első dij. A bécsi mester ritka óvatossággal játszott, hogy kihasználja Maróczy remisét, Mieses azonban bécsi megnyitást választott, amelyet kitünően ért és Schlechter tá­madásait Dompásan kivédte, sőt a támadásba ment át. Délután 2 órakor, mikor Maróczy—Leonhard játszmája már bevégződött, Schlechter pozíciója még nagyon bizonytalan volt s a játékot délutánra halasztották. Délután öt órakor talán még nagyobb volt az érdeklődés, mint délelőtt és mindenki biz­tosra vette, hogy Schlechter fog kikerülni győztes­ként. A játék nagy izgatottság közepette kezdő­dött. Schlechter materiális előnyben volt, de Mieses toTonynyal, királylyal és gyaloggal csodálatos szé­pen operált. Egyszerre aztán beállott az a helyzet, amikor a remis kikerülhetetlen volt. Este 8 órakor a mérkőző felek remist jelentettek. Az izgatottság ekkor a tetőpontját érte el, mert ekkor tette meg utolsó húzásait Duras és legyőzte Bardelebent, Ilyenformán tehát egy győztes helyett három lett: Marócy, Schlechter és Duras. Ez az eredmény, amely egy sorba állítja Ma­­róczyt, Schlechtert és Dnrast, annak a bizonysága, hogy a magyar mester, aki az utolsó fordulókat imponáló energiával küzdötte végig, a sakkmeste­rek között valóban a legnagyobb kvalitásokat mond­hatja a magáénak, mert hiszen a magyar mester elsőségét egészen más szemponttól kell megítélni, mint Schlechterét és a fiatal Durasét. Ismeretes, hogy a magyar mester, aki Berger elleni játszmáját egy sajnálatos tévedés folytán elvesztette, e játszma után elkedvetlenedett és gyöngébben játszott, mint ahogy azt tőle megszoktuk. így azután az első hely­től — Schlechter eredményétől — másfél egység választotta el és már-már ugy látszott, hogy Ma­róczy már nem kerülhet az első helyre. Az utolsó pillanatban azonban a magyar mester bámulatra és minden eliemerésre méltó módon küzdött ellen­feleivel ós ismét sikerült Schlechter mellé emel­kednie. A magyar mester különben is a verseny egész tartama alatt nem követett el hibát azon kí­vül, hogy Berger ellen elvesztette a játszmáját és ha ez a szerencsétlenség nem’ éri, utólérhetetlenül első lett volna. Maróczy eredménye azonban igy is nagyon imponáló és — a körülményeket figyelembe véve — föltétlenül értékesebb, mint a másik két mesteré. Az első hely másik részese a bécsi Schlechter, imponáló következetességgel tartotta meg elsőségét, az első fordulótól kezdve; neki különben a többi sakkmestrrel szemben meg volt az az előnye, hogy az otthon kényelmét élvezte és ilyenformán nem volt kitéve azoknak a fáradalmaknak és kellemet­lenségeknek, amelyek az egyes eredményekre olyan nagy befolyással vannak. Durasnak, a fiatal prágai mesternek, aki az uj sakkozó generáció egyik legkiválóbb tagja, al­kalma nyílott ezen a versenyen arra. hogy tanú­ságot tegyen a maga valóban kiváló , képességei mellett. Ha figyelembe veszszük, hogy ezen a ver­senyen a fiatalabb sakkmesterek közül még Ru­binstein és Tartacover is résztvettek és Duras után következtek, számolni kell azzal a körülmény­nyel is, hogy a prágai mester a legkiválóbb a részt­vevő fiatal sakkmesterek között. Pedig a verseny kezdetén mindenki Rubinsteinhgn bizakodott. Ez a verseny azonban bebizonyitotta, hogy a fiatal orosz mester eddigi elsőrangú eredményeinek az a titka, hogy a többi mesterek nem vették eléggé komolyan. Érdekes még Marshall szereplése is, aki ez­úttal újból fényesen beigazolta, hogy a legmegbiz­­hatatlanabb sakkmester. A mai utolsó forduló részletes eredménye kü­lönben a következő: Teichmann legyőzte Süchtinget, Spielmann Cohnt, Tartacover Bergert, Salwe Alapint és Johner Rétit. A Perlis—Rubinstein és Sviderski— Marshall-játszmák remisvei végződtek. E szerint a verseny végeredménye a következő: I., II. és ül. dij Maróczy, Schlechter és Duras 14 egységgel, a IV. dijat Rubinstein nyerte el 13 egy­séggel, V. Teichmann 12, VI. Spielmann 11^, VII—VIII. dr. Perlis és Tartacover 11, IX., X. és XI. Leonhardt, Marschall és Mieses 10 egységgel. A nem díjasok a következő sorrendben következnek: Sviderski 9Vz, Salve 8V2, Johner IVi, Alapin Barde- Iclen, Stichling GJ/z, Cohn, Berger 6, Réti IV2. A dijak nagysága a következő: I. 4000, II. 3300, in. 3000. IV. 2000, V. 1200, VI. 800, VII. 600, VIII. 400 korona. A báró Rotschild Albert által a két legszebb játszmára kitűzött kü’ön dij fölött a versenybíróság a játszmák fölülvizsgálása után fog dönteni. Visszavont följelentések. — Pénzügy t.ökök szélhámosságai. — Budapest, április 17, Budapestnek már specialitása az a pénzügy-nök, aki még sóba életében nem szerzett pénzt másnak, mint magának. Azt meg kell adni, könnyű és nagy sikerrel kecsegtető foglalkozás, mert mindig akad ember, akinek pénzre van szüksége s szívesen ad az „ügynökinek tiz forintot azért, hogy kétszázat kap­jon kölcsön. A megszorult embereket azután alapo­san kihasználják a szélhámosok; annyi e’őleget csal­nak ki tőle, amennyit csak lehet s aztán megszök­nek előle. Ha véletlenül mégis ntjukba akad az ál­dozat, mentegetőzve mondják: — Kérem, én megtettem mindent, de a hanK nem engedélyezte a kölcsönt, Drága a pénz, kérem, nagyon drága... A minap ismét bét ilyen szélhámos pénzügynö­köt jelentettek föl a rendőrségen. De most kiegyez­tek s a följelentést visszavonták. Egyik ügynök sem ismeretlen már a rendőrség előtt; a legtöbbje arról nevezetes, hogy már számtalanszor följelen­tették s mindig vissza tudta vonatni a följelentést. Ami rendes körülmények között nem is megy nehe­zen. mert az áldozat örül, ha visszakanhatia kicsalt pénzének felét vagy egyharmadát. Az egyik ügynök, H. L., már nem szerepelhet az újságokban annyiban, hogy nem adhat föl apróhir­detést. Mikor tudniillik már nagyon sok baja tá­madt a fölvett előlegek s a meg nem szerzett kölcsö­nök miatt. Krecsányi detektivfőnök maga elé idézte é- vri !-'o<nl:n neki; — Ha még egyszer meglátom, rogy maga pénzkölcsönszerzést hirdet, szó nélkül eltoloncolta­­tom Budapestről. H. L. megijedt s nem is jelent meg azóta egyet­len apróhirdetése sem az újságokban. De nem azért furfangos ember, hogy ki ne fogjon az erélyes de­­tektivfönökön. „Társult“ egy barátjával, K. J.-vel; az hirdet, ő meg szerez balekokat, akiket könnyen be lehet ugratni mindenbe. A minap egy kapitányt fogtak, akinek ezer ko­rona kölcsönre lett volna szüksége. — Egészen bizonyosan meglesz — mondta az ügynök. — Csak előleges költségre kell száz korona. A kapitány átadta a száz koronát s azután két hétig nem látta az ügynököt. Azután sem látta volna, ha utána nem jár. — Mi van a kölcsönnel? — kérdezte tőle. — Meglesz. A kapitány azonban már akkor gyanút fogott. Azt mondta: — Ha vissza nem adja az ötven forintomat, följelentem, — De kérem —mentegetőzött az ügynök — szó sem lehet a visszavonásról, hiszen a kölcsönt megszerzem. Holnap elmegyek önhöz s megmondom, mit végeztem. A kapitány belegyezett ebbe. Az ügynök este megkérdezte egy ismerősét: — Adjam neki vissza az őtven forintot? Az ismerőse — egy tapasztalt, sokat látott em­ber — azt kérdezte tőle: — Ki tud tőle csalni még ötven forintot? —- Azt hiszem, igen. — Hát akkor vegyen el tőle még ötven forintot és csak hagyja magát följelenteni. Aztán egyezzek ki vele ötven percentre. A hiszékeny kapitány belement a csapdába, odaadta a kölcsön reményében az újabb ötven forin­tot. Arra gondolni sem mert, hogy az ügynök, akit ő följelentéssel fenyegetett meg, még ötven forintot mer kicsalni tőle, ellenszolgálat nélkül. Persze, az ügynök ismét nem jelentkezett a kölcsönnel, mire a kapitány megtette e’lene a följelentést. A rendőr­ségen pedig, már a második nap megvolt a kiegye­zés — ötven percentre. A kapitány örült, togy nem az egész pénze veszett oda. A másik visszavont följelentés története furcsa és különös. Itt a pénzügynök járt nagyon rosszul.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék