Pesti Napló, 1908. május (59. évfolyam, 106–131. szám)

1908-05-01 / 106. szám

Budapest, péntest 1908. május 1. 106. szám 3 PESTI NAPLÓ. A Ház éljenzett és természetesen nem tűzte ki f­z indítványt tárgyalásra. Ez volt Bozóky indítványának is a sorsa, amely az alelnökök fizetésének eltörléséről szólt s melynek megokolásául felolvasta Rakovszky István­nak egy négy évvel ezelőtt mondott beszédét, mely­ben igen erős okokat hozott fel a fizetés ellen. A függetlenségi párt, mely nem is régen szintén nagy tűzzel követelte az alelnöki fizetések eltörlését, za­jongással hallgatta meg a felszólalást, melyre is­mét Kossuth Ferenc reflektált a következő eze é­vakkal: — Tudomása szerint az alelnökök akkor is tel­jes készséggel teljesítenék kötelességüket, ha hono­ráriumot nem kapnának. De nagyon helyes, hogy honorálj­ák őket. ö­n­maga részéről annak idején helyeselte, hogy az alelnökök fizetést kapjanak, mert ha a képviselők, a háznagy, az elnök és a jegy­zők kapnak fizetést, méltányos, hogy az alelnökök is kapjanak. Fontos hivatást teljesítenek és a hono­rárium igen tisztességes, demokratikus dolog. Én is dolgoztam, úgymond, igen sokáig honoráriumért. Ezzel ki is merült az ülés anyaga. Következett a napirend megáll­api­tás és a képviselők megint szét­­mentek öt napos pihenőre. A bécsi tanácskozások. «— A közös miniszteri értekezlet. — Budapest, április 30. Ma kezdődött Bécsben az 1909. évi közös költségvetési előirányzat megállapítására vo­natkozó tárgyalás, melyen tudvalevőleg a tiszti fizetések fölemelésének és a delegációk határidejének,fontos kérdései is eldőlnek. Wekerle Sándor miniszterelnök, aki a délelőtti órákban Vértesy Géza államtitkárral hosz­­szabb sétát tett, tíz órakor ment a külügyi hivatalba, ahol báró Aehrenthal­ külügymi­niszter elnöklésével közös miniszteri értekez­let volt. Ezen a közös minisztereken kívül részt vettek: magyar részről Wekerle Sándor miniszterelnök és Popovics Sándor, pénzügyi államtitkár, osztrák részről pedig báró Beck miniszterelnök és Korylovszki lovag pénzügy­miniszter. — A délelőtti tanácskozást egy órakor félbeszakították s a résztvevők villás­­reggelire mente­k. A délelőtti értekezlet után Wekerle Sándor miniszterelnök ezeket mond­ta az újságíróknak: — Az értekezlet tárgya az 1909-iki kö­zös budget volt. — A hadügyi költségvetés itt — kér­dezte az egyik újságíró. — Ez még nem, csak a külügyminiszté­rium, a közös pénzügyminisztérium s a leg­felsőbb számszék előirányzatán —• A tiszti fizetésekről így nem volt szó. — Nem. Ne is higyjék, hogy ezen kivül nincsen fontos kérdés. — Már bizonyos, hogy nyáron lesz a delegáció legközelebbi ülésszaka! — Még nem befejezett dolog. Ez a két parlament viszonyaitól függ. — Mikor folytatják a közös miniszteri értekezletet! — Még ezt sem határoztuk el. —­ Talán csak a német fejedelmek láto­gatása után! — Mindenesetre ez után­ Május hónap második felében inkább tájékozódtunk már a parlamenti viszonyok felől is. A többi miniszter is közölte, hogy­­délelőtt semmi irányban nem volt döntés. A döntő értekezleten, mely a tanácskozásokat lezárja, a király fog elnökölni. Ez a konferencia esetleg május tizedikén lesz. Bécsi­udósítónk jelenti telefonon: A Zeit arról értesül, hogy a legközelebbi közös mi­niszteri tanácskozás, amelyen az uralkodó fog elnökölni, május 10-én lesz. Ez a koronatanács fogja megvitatni a közös hadügyi kormány költségvetését és ezzel összefüggésben a­ katona­­tiszti fizetések emelésének ügyét­ Bécsből táviratozzák. Az 1909. évi közös költ­égelőirányzat megállapítása dolgában tar­tott közös miniszteri értekezletet délután há­rom órától esti nyolc óra utánig folytatták. A tárgyalásokat, amelyeket ezúttal befejeztek, al­kalmasint május közepén fogják folytatni. El­­intétésen csak a hadügyi költségelőirányzat egy része maradt. Wekerle Sándor miniszterelnök és Popo­­vics Sándor pénzügyi államtitkár ma éjjel visszautaztak Budapestre. Bécsi tudósítónk jelenti telefonon: A Neue Freie Presse közli holnapi számában a követ­kező értesüléseket: A mai közös miniszeri ta­nácskozáson csak a közös külügyi és a közös pénzügyi minisztériumok költségvetéseit intéz­ték el, a közös hadügyminisztérium költségve­tésének tárgyalásával azonban nem végzett a konferencia és a tanácskozást a május közepén tartandó koronatanácson fogják befejezni. A­ tiszti fizetésemelés ügyét sem intézték el ma véglegesen, de kétségtelen, hogy a jövő évi költségvetésbe már felemelt tiszti fizetések lesz­nek beállítva. A legközelebbi delegációs ülés­szak idejéről akkor fog döntés esni, amikor már a teljes közös kölségvetés elkészül. A ritmus apoteózisa. Magában hordja azt a mese­­tónushoz illő naivitást, hogy Bohémiában, Isten tudja mikor, mesetenger partján kér in­get, az ős táncritmusnak ezt az inkarnált típu­sát táncolták az emberek, amikor széles ked­vükben táncra kerekedtek. Ez a nagyszabású keringő, mely visszatér a felvonás hangulatos zárójelenetében is, Goldmark ellenállhatatlan erejű egyéniségének a diadalát jelenti: a kö­tött táncfórumban is annyira előkelő, annyira Gol­dm­árkos a keringő zenéje, hogy művészi érték és jellemző erő dolgában csak a Mester­dalnokok harmadik felvonásbeli táncát állít­hatjuk melléje Frisses ége és könnyedsége a nagy szimfónikus kezére vall, aminthogy a darab nagyszabású, gyönyörűen emelkedő nyi­tánya s a második felvonás variációs bevezető zenéjének ragyogó plasztikája is a szimfonikus zene egyik legkiválóbb képviselőjének a jelen­­valóságát érezteti. A technikai kidolgozás te­kintetében ebben a munkájában legközelebb áll Wagner munkamódszeréhez, a drámailag­­exponált jelenetek átkomponálása, motivikus megalapozása Wagner reformjainak a hatását jelzi, a szélesebb modern­ zenés jelenetek közé felhelyezett, üdítő hatású zárt dal­formák vi­szont azt mutatják, hogy a mester nem távo­zott el egész életében jónak vallott művészeti terveitől Goldmark zenekari technikájának di­­toeérete talán banálisnak látszik. A zenekari fezm­eknek legélesebb szemű meglátó­ja. Zenekari szépségeknek utánozhatatlan intenzitása jelent­­kezik Goldmark zenekarában. Goldmark hege­dűi utánozhatatlan fényben ragyognak, Gold­­mark fortiesimói erősebbek, acétosabak, mint bárki másé. A harmóniái mintha komorabbak- oká lettek volna, mintha a szürkeségeket keres­né. A régi, világos Goldmark-harmóniák rit­kábban, idegenül hangzanak fel az ékesen szóló­­mkeszterbel.­­ " A „T­éli rege“ mai előadása általában azt mutatja, hogy szeretettel és szorgalommal fog­lalkoztak az Operaházban Goldmark Károly művével. Leontee szerepében Anthes György nemes előadóművészete megkapó közvetlenség­gel szólt a szívekhez. Kár, hogy a szerep ének­része kissé magas, túlságosan fárasztja a ki­tűnő énekest Polixenes személyesítője Takáts Mihály erőteljes, plasztikus énekével és ter­mészetes akciójával hatotta meg a közönséget. Szemere pompás baritonja Camilló szerepében érvényesült szép sikerrel, Arányi meleg szavú hercege, Hegedűs pompás humora Bálintja, Erdős, Mihályi, Pichler, Ney Bernét, Vencell, Kertész, Várady, Déri, a kisebb szerepek sze­­mélyesítői is dicséretet érdemelnek. Vasquezné szimpatikus nemes alakot kreált Hermione szerepében, különösen altató dalának előadása tetszett. Sándor Erzsébet Perdita szerepében fiatal, tiszta hangját csillogtatta, második fel­vonásbeli bevezető éneke valósággal meglepte a közönséget. Berts Mimi, Válent Vilma is megállották a helyüket. A zenekart Márkus Dezső tanította be nagy szeretettel, a bemutató előadáson ugyancsak ő vezette biztos kézzel az orkeszter kitűnő előadását- A karok betanítá­sának munkája is kifogástalan. A fordítás Dóczi Lajos értékes munkája. A JA közönség a mai bemutatón igen nagy melegséggel fogadta az ősz mester szép mun­káját. A nyitány után, a második felvonás be­vezető zenéje után s nyílt színen is gyakran hangzott fel a közönség zugó tapsa. A felvoná­sok végén pedig orkánszerű lelkesedéssel hív­ták a főszereplőket s a mestert, akinek több mint harmincszor kellett a függöny előtt meg­jelennie. Azt hiszszük, hogy a mai gyönyörű este a „Téli rege“ nagy, őszinte sikerét jelenti­. A Polónyi-per a politikában.­ ­— Lárma a folyosón. — Budapest, április 30. '(Bajai tudósítónktól.) Aki ma végighall-­­gatta azokat a lármás s szenvedelmes kifakadá­­sokat, amelyekkel a képviselőház folyosójának népe a Polónyi-per tárgyalása okából illette egymást, az most már csakugyan betelt a ma­gyar parlamenttel. Gyűlölködő szitkolódások, durva átkozódás, harci láz reszketett a leve­gőben, öklök emelkedtek s egy csomó ember* követelt© komoly képpel, hogy Günther Antal igazságügyminiszter avatkozzék be a perbe és távolítsa el Zsitvay Leó elnököt, akit az egy­szerre összeröffent tábor egyszerűen azzal vá­dol meg, hogy összejátszik a vádlottal. Törté­nik pedig mindez abban a parlamentben, amelyben a negyvennyolcas eszméket hirdetői tábor van a többségben.­­ Kezdődött a tülekedés már korán reggel, Ugron Gáboré a dicsőség, hogy fölizgatta az embereket. Lehetetlen hangon beszélt Zsitvay, Leó szerepléséről. Fogalmat ad arról, milyen tónusban kritizálta az esküdtbíróság elnökét az a vezércikke, melyet a kormány félhivatalos lapjában írt ma este , melyben már mérsékelte is a temperamentumát. A cikkben a többi közt szóról-szóra ezeket mondja: 1 — Zsitvay Leó elnök undorító pártossággal jár el. Durva, nyers, paraszt, gonosz, csipkedő Po­­lányival szemben. Ez az alak tovább folytatja ko­­miszkodásait. Balkáni elnök. Zsarnok és nem biró. Polónyi Gézára ugrik és úgy összekarmolja, mint egy veszett macska. A bírói szék nem az ilum bün­tetlenül sértegető paraszt természetű egyének szá­mára. Fegyelmi vizsgálatra van szükség. Lásson­ Zsitvay is birótl­a­l Körülbelül ebben a Hangnemben okádott tüzet a folyosón is Ugrón, aki egyenesen aposztrofálta Günthert is. Ez azonban nem re­flektált a szavára: « ! — Tárgyalás alatt levő­ ügyről van szé. —­ mondta. Nem hallgathatom meg, amit be­széltek. Nem nyilatkozom, elmegyek. » De ezzel csak feltüzelte a kedélyeket Meltl­ezer Géza, Gaal Gaszton, Kmety Károly/ Hód­y Gyula, Múzsa Gyula, Mérey Lajos, Jan­­kovics Marcell vezettek Zsitvay tárgyalásában/ A díszes kijelentésekből egész bokrétát köthetni —­ Mondd meg Zsitvaynak — kezdte Mérey János — hogy közönséges hitvány alak.' 4— Disznóság, amit csinál —■ fűzte tovább­ a gondolatot Jankovich Marcell. És igy tovább, a többi is. Valaki azután, kiadtam a szót, sürgős interpellációt kell bejelen­teni ez ügyben. Ha pedig Günther Antal neve ad kedvező választ, le kell szavazni.­­— Günthert egyáltalán le kell szavazni, —■ mondta egy másik képviselő. Nálánál ke­­véebbé hivatottabb ember még nem volt minisz­ter. Micsoda címen ül a kabinetben? Nagy po­litikus? Kiváló jogász? Jeles pártember? Arra jó csak, hogy soha se teljeeítee azt, amit kérnek tőle.­­ Az interpelláció hírét elvitték gróf An­­drássy Gyulához, aki valósággal megdöbbenti miatta:­­ — Lehetetlenség!­­—­ mondta. Hogy avatkozhatnék be a parlament egy bírói tárgyal­­ágba? Nem maradnék percig sem egy kabi­netben az igazságügyminiszterrel, ha erre ve­temednék. A jogrendet meg kell őrizni s a birói függetlenségnek szeplőtlennek kell maradnia». A perben álló feleknek meg van a joga, hogy Zsitvay esetleg sérelmes eljárása ellen semmi­­ségi panaszszal éljenek. Váratlanul Rakovszky István is igen He­vesen kifakadt ki arra a hírre, hogy Interpol­, lárni akarnak Zsitvay ellen­. Ha Ugrón interpellál s az égisz Ház ellene szavaz is Günther válaszának, én leszek az egyetlen, aki helyeslék neki. A bírói füg­getlenséget meg kell óvni- Zeitvayt különben iá.

Next