Pesti Napló, 1908. május (59. évfolyam, 106–131. szám)
1908-05-27 / 127. szám
14 Budapest, szerda PESTI NAPLÓ, ■1908. május 27. 127. sztír kások sztrájkja dolgában és újabb kiáltványt bocsátott ki, amelyben utasítja a szervezett munkásokat, asszonyokat, pincéreket, hogy mindenféle hentesárut a jövőben is bojkottáljanak. A bojkottra való fölhívást néhány vendéglő és kávéház pincérei követik is. Ezeken a helyeken sem sertéshúst, sem kolbászárut, akár belföldi, akár külföldi eredetű, nem szolgálnak föl. A bojkott hatása azonban, legalább a vágóhidak forgalmából ítélve, nem igen mutatkozik. A sertésvágóhídon péntek óta kerekszámban négyezer sertést vágtak, egy darabbal sem kevesebbet, mint más megfelelő bojkottmentes napokon. A sertésvágóhídi mellékterményértékesítő szövetkezetnél ma reggelig a sztrájkba lépett ötvenkét munkás közül negyvenen jelentkeztek és kérték, hogy a vezetőség vegye őket vissza. A jelentkezők között volt a sztrájk egyik leghangosabb vezetője is. Kivétel nélkül azt állítják, hogy nem sztrájolták volna, ha mások nem kényszerítették volna őket. rA két pincéregyesület már napokkal ezelőtt kimondta, hogy szolidaritást vállal a sztrájkólókkal.A két egylettel szemben a „Budapesti pincérek szak- és munkaközvetítő egyesülete“ ma a következő nyilatkozatot teszi közzé: • Az utóbbi napokban a húsipari munkások sztrájkjából kifolyólag a munkában levő kávéssegédek körében avatatlan emberek oly magatartásra ragadtatták magukat, amely az összességnek kényelmetlen helyzetet teremtett. Valamint oly színezetet adtak a dolognak, mintha azt az egyesület „inszcenálta“ volna. Ezzel szemben — minthogy az ügy tudomásunkra jutott — alulírott egyesület kijelentjük, hogy az ügyet hasztalan eljárásnak minősítjük és azzal magunkat nem azonosítjuk. Egyben kijelentjük, hogy az ebből eredő kellemetlenségeket bárki is önönmagának tulajdonítsa és káros következményeit viselje. A Budapesti Pincérek Szak- és Munkaközvetítő Egyesülete nevében: Keszeg Flóris elnök, Neumann Izidor ügyvezető alelnök. (Kávésok értekezlete.) A Budapesti Kávésok Ipartársulata ma délután rendkívüli közgyűlésre hívta össze tagjait. A kávésok abban, hogy a pincérek nem akarnak hentesárut felszolgálni, a kollektív szerződés megszegését látják s ezért a további teendőket beszélik meg. A közgyűlést, amelyen vagy kétszázan jelentek meg, Némái Antal elnök nyitotta meg, s mindenekelőtt tudatta, hogy mért volt szükség a mai rendkívüli közgyűlés összehívására. Azért, mert a kávéssegédek egyesülete megszegte a kávésipartársulattal kötött kollektív szerződést azzal, hogy a pincéreknek megtiltotta a kávéházakban a hentesáruk kiszolgálását. Ez nyílt megszegése a szerződésnek, s a mai közgyűlés a beállott helyzet radikális orvoslására van hivatva. Óhajtja, hogy a határozat, amelyet hozni fognak, méltó lesz az ipartársulathoz. Ezután hosszú és szenvedélyes vita indult meg arról, hogy mi lenne a kávésok teendője a pincérek szerződésszegésével szemben. A vitában a közgyűlésnek csaknem minden tagja résztvett s a legkülönfélébb indítványok hangzottak el. Sachs Ödön kifejtette, hogy a hentesáruk kiszolgálására vonatkozó tilalmat nem a szakegyesület adta ki, hanem a bizalmi férfiak határozták el. Ennélfogva a bizalmi férfiakra nézve, akiknek névsorát meg lehet keríteni, ki kell mondani a bojkottot. Bodó Adolf sürgeti az ipartársulat munkaközvetítő felállítását, mert a kávésok teljesen ki vannak szolgáltatva már alkalmazottaiknak. A gazda már nem parancsolhat a saját üzletében. A kávésoknak egymásért szolidaritást kell vállalniok és ha a pincérek valamely kávéházra kimondják a bojkottot, akkor nem marad más hátra, minthogy az összes kávésok kimondják a munkák számást. 1 1 ‘ •' i' ilmosi József azt inditványozza, hogy Szervezett munkásokat egyáltalán ne tűrjenek meg az üzletben s ezt az elhatározásukat holnap este 7 óráig tudassák alkalmazottaikkal. Azok a pincérek, akik nem lépnek ki a szakszervezetből, rögtön hagyják el a helyeiket. Klein Ignác csatlakozik Ólmosi indítványához s azt óhajtja, hogy a kávésok pönáló terhe alatt kötelezzék magukat a határozat betartására. Weingruber Ignác azt javasolja, hogy a pincérek ellen követendő eljárásban cselekedjenek a vendéglősökkel egyöntetűen. Gundel János, a vendéglős ipartársulat elnöke kijelenti, hogy az együttes eljárás kérdésében nem nyilatkozhatik, mert erre nincs felhatalmazása, de meg van győződve róla, hogy a vendéglősök szívesen fognak csatlakozni a kávésok részéről követendő eljáráshoz. Fantó Henrik a legradikálisabb módszer, a munkáskizárás hívének vallja magát. Berger Leo azt javasolja, hogy intézzenek átiratot a kávéssegédek szakjegiyesületéhez és konstatálván ebben a szerződésszegést, jelentsék ki, hogy a jövőben elkövetendő legcsekélyebb szerződésszegés esetén a kávésok a legerélyesebb eszközökhöz fognak nyúlni. Ewa Lajos, Upor József, Brück Károly, Kasznár Nándor és Némai Antal elnök ismételt felszólalása után a közgyűlés, amely közel negyedfél óráig tartott, végre Upor József indítványára kimondta, hogy az ipar társulat az ügyet küldöttség útján a belügyminiszter elé viszi és megkéri őt, állapítsa meg, várjon a kávéssegédek és a kávéfőzők szakegyesülete megszegte-e a kávés ipar társulattal kötött kollektív szerződést; ha igen, tegye meg haladéktalanul a legerélyesebb intézkedést a sérelem orvoslása dolgában. (Megszűnik a sztrájk.) Éjszaka jelenti a „Munkás Híradó“. A szakszervezeti tanács ma este ülést tartott, amelyen a hentesmesterek elleni általános bojkottot megszűkítette. Csupán csak azok ellen a mesterek ellen áll fönn a bojkott, akik nem dolgoztatnak szervezett munkásokkal. Holnap a hentesmunkások legnagyobb része munkába fog állani. . . farka krónika. (Az igazolás. — A nadrág. — A telhetetlen) SS Szterényi József kereskedelmi államtitkár egy vasúti kalandját mesélték el ma a képviselőház folyosóján. A történet kissé valószínűtlenül hangzott, de olyan jó, hogy akkor is érdemes feljegyezni, ha nem is igaz. Szterényi nemrégiben egy egyszerű első osztályú vasúti kocsiban utazott valahová. Gyorsan határozta el magát az utazásra és az utolsó percben, amikor a pályaudvarra kiérkezett, már nem kapcsolhattak szalonkocsit a gyorsvonathoz. A szakaszban, ahová beszállott, egy idegen utat talált nagy füstfelhőbe burkolva, annak dacára, hogy a kocsi ajtaján ott függött a táblácska: „Nem dohányzóknak.“ Az államtitkár, aki nagyon meg volt hülve, rekedt volt és köhögött, udvariasan az idegen felé fordult: — Kérem, ne tessék szivarozni. Ez a szakasz nem dohányzóknak való! Az idegen eldobta a szivarcsutkáját, de csak azért, hogy rögtön rágyújtson egy másik szivarra. Két perc múlva vágni lehetett a füstöt a kupéban. Kissé ingerülten szólt rá most már az államtitkár. . . t ! i . — Kérem, tessék eldobni a szivart, mert különben kiszállittatom önt ebből a kocsiból! ,— Ugyan, ugyan, — felelte arrogáns hangon a szivarozó idegen. — Kiszállíttat? Milyen jogon? Mi a csoda ön? — Én a vasutügyi államtitkár vagyok! — felelte Szterényi, kivette a tárcájából a névjegyét és átnyújtotta a neveletlen idegennek. Az megnézte a névjegyet, azután zsebretette és tovább szivarozott. Nyugodtan és előkelően, mintha semmi se történt volna. A vonat ekkor egy állomásra érkezett. Szterényi odahívta a kalauzt. — Kérem — szólt hozzá — ez az úr többszöri felszólításom dacára szivarozik a nem dohányzóknak való szakaszban. Tessék az állomásfőnökhöz kitérni, ozt az esetet bejelenteni és felkérni ezt az urat, hogy igazolja magát! így is történt. Az idegen nyugodtan és ajkán gőgös mosolylyal követte a kalauzt az állomásfőnökhöz, Szterényi pedig behúzódott a fülkébe. Kéthárom perc múlva, közvetlenül a vonat elindulása előtt, nagy robajjal felpattant a fülke ajtaja és megjelent az ajtóban az idegen, — szájában vastag szivarral — mögötte pedig az állomásfőnök. A vonat már-már indult és ezért az állomásfőnök nagy sietve jelentette ki az ámuló-bámuló Szterényinek: — Ne tessék e méltóságát zavarni! Az államtitkár úr ő méltóságának joga van ebben a szakaszban is szivarozni. Ha önnek ez nem tetszik, menjen át egy másik szakaszba . . . Jó utat, méltóságos uram! ‘ '•’·! ; up ¡'■■■ Az állomásfőnök leugrott az induló vonatról, az idegen pedig tovább fújta Szterényi felé a füstöt. . . . Egy vakmerő és szerencsés ötlettel ugyanis az ő névjegyével igazolta magát az álomásfőnök előtt, • és A debreceni öreg kollégium híres nagy könyvtárát meglátogatta a minap — egy szép, meleg májusi délutánon — a debreceni felső leányiskolának mintegy ötven növendéke. Kiváncsi érdeklődéssel jártak-keltek a fiatal leánykák a nevezetes relikviák között, megbámulták a tudós professzor Hatvani, főhadnagy úr Fazekas, Budai Ézsaiás, meg CsokonaiVitéz Mihály, portréit és kedvteléssel nézegették az unikumok, kapcsos grapsák és kipingált kódpészek tömegét. A kollégiumi könyvtár egyik tisztje, Oláh Gábor kalauzolta a bájosleánysereget, megmutogatott és megmagyarázott nekik mindent. Utóljára felvitte a zsibongó, vidám leányhadat a Hatvani titkos szobájába, amely tele van Csokonai és más hitres magyarok kézirataival és elhalt nemesek festett címereivel. Itt kísértette meg az ördög Hatvanit. Az egyik szögletben, szögre akasztva, egy kékcsikos vászonnadrág függött. Oláh Gábor használja nyaranta, könyvtárrendezéskor. Egy kis szőke „katodistá“-nak feltűnt ez a sajátságos relikvia és mindjárt meg is kérdezte: ‘ — Kié ez a nadrág? , '‚ A könyvtár tudós őre nagy zavarba jött. Elpirult, egyet-kettőt makogott, de aztán kivágta magát: — Ez kérem — mondotta oktató, hangon — a Csokonai Vitéz Mihály nadrágja! , Az egész leányság odatódult: ^ — Jé, a Csokonai nadrágja! ! Nagy volt a szenzáció. Látták már a Lilladalok költőjének szobrát, furulyáját, könyveit, kéziratait és ime, most a nadrágjával állanak szemközt. Megfogták, tapogatták, forgatták a nevezetes ruhadarabot, valóságos irodalomtörténeti meghatottsággal. -J U.. A nagy csöndet végre is egy mosolygószemü, kis „másodfóta“ törte meg. Csodálkozva kiáltott fel: -— Nem is tudtam, hogy már akkor is ilyen csinos tennisz-nadrágot viseltek a fiatalemberek! -T cip A Margitszigeten egy ifjú mama büszkén mutogatja vasárnap délután ismerőseinek a kis kövér kétesztendős fiacskáját. .-I-JI. Emelgetik, csodálják és csodálgatják a kis pufók gyereket és gratulálnak a mamának. . . — Oh, ez még semmi — mondja az ifjú mama csillogó szemekkel — hátha még látnák a kislányomat. Az még csak három hónapos, de már most kövérebb, mint a kisfiam és majdnem olyan nagy! Az az igazi csodagyerek. Különben — folytatja a férje felé fordulva — addogsak ide, drágám, a baba fényképét, hiszen nálad van. Most vétettük le néhány napja és tegnap kaptuk meg a próbaképeket. A férj előveszi a fotográfiát, kézről-kézre adogatják és mindenki bámulva nézegeti a rendkívül fejlett, szép csecsemő képét. Egy fiatal ember nézegetvén a fényképet, szórakozottan megfordítja és meglátja a hátlapon a fiatal mama következő sor írását: ■■■•■ • ‘ tJSbből kérek egy tucatot/“ J é --------------------------- ■ - .............^ SZÍNHÁZ és művészet. (*) Darabváltozás az Operaházban. Az Operaházban ma elmaradt Leroux operájának, „A csavargó”nak második előadása, Szamosi Elza megbetegedése miatt. „A csavargó“ helyett a „Sámson és Delila“ került előadásra, a főszerepekben Bodornéval, Anthessel és Takácscsal. (*) Kiállítások: A Nemzeti Szalon helyiségeiben rendezett grafikai és tavaszi kiállítás május 31-én, vasárnap este zárul be. A kiállítás bezárultával az igazgatóság az állandó nyári kiállítás rendezéséhez lát hozzá. — A szegedi kontél""-' egyesület május 28-án dörtsen ezidei műtárlatát. (*) „Láncszemek“ szereplő berliniek hol: Herman „Lánc-szemek“ rabját mutatják be. Élő szerző hajósdrámája, a aki deres fővel házas Rudolf játszsza, partng*. r* repében Wangel Hedvig Miksa rendezi. Az első Világ irodájában szokás* r w