Pesti Napló, 1908. május (59. évfolyam, 106–131. szám)

1908-05-27 / 127. szám

14 Budapest, szerda PESTI NAPLÓ, ■1908. május 27. 127. sz­tír­ ­­ kások sztrájkja dolgában és újabb kiáltványt bo­csátott ki, amelyben utasítja a szervezett munká­sokat, asszonyokat, pincéreket, hogy mindenféle hentesárut a jövőben is bojkottáljanak. A boj­kottra való fölhívást néhány vendéglő és kávéház pincérei követik is. Ezeken a helyeken sem sertés­húst, sem kolbászárut, akár belföldi, akár külföldi eredetű, nem szolgálnak föl. A bojkott hatása azon­ban, legalább a vágóhidak forgalmából ítélve, nem igen mutatkozik. A sertésvágóhídon péntek óta kerekszámban négyezer sertést vágtak, egy darab­bal sem kevesebbet, mint más megfelelő bojkott­mentes napokon. A sertésvágóhídi melléktermény­­értékesítő szövetkezetnél ma reggelig a sztrájkba lépett ötvenkét munkás közül negyvenen jelentkez­tek és kérték, hogy a vezetőség vegye őket vissza. A jelentkezők között volt a sztrájk egyik leghango­sabb vezetője is. Kivétel nélkül azt állítják, hogy­ nem sztrájolták volna, ha mások nem kényszerítet­­ték volna őket.­­ rA két pincéregyesület már napokkal ezelőtt kimondta, hogy szolidaritást vállal a sztr­áj­kólókkal.­­A két egylettel szemben a „Budapesti pincérek szak- és munkaközvetítő egyesülete“ ma a követ­kező nyilatkozatot teszi közzé: •­­ Az utóbbi napokban a húsipari munkások sztrájkjából kifolyólag a munkában levő kávés­segédek körében avatatlan emberek oly magatar­tásra ragadtatták magukat, amely az összességnek kényelmetlen helyzetet teremtett. Valamint oly színezetet adtak a dolognak, mintha azt az egyesü­let „inszcenálta“ volna. Ezzel szemben — minthogy az ügy tudomásunkra jutott — alulírott egyesület kijelentjük, hogy az ügyet hasztalan eljárásnak minősítjük és azzal magunkat nem azonosítjuk. Egyben kijelentjük, hogy az ebből eredő kellemet­lenségeket bárki is önönmagának tulajdonítsa és káros következményeit viselje. A Budapesti Pin­cérek Szak- és Munkaközvetítő Egyesülete nevé­ben: Keszeg Flóris elnök, Neumann Izidor ügy­vezető alelnök.­­­­ (Kávésok értekezlete.) A Budapesti Kávésok Ipartársulata ma délután rendkívüli közgyűlésre hívta­ össze tagjait. A kávé­sok abban, hogy a pincérek nem akarnak hentes­árut felszolgálni, a kollektív szerződés megszegését látják s ezért a további teendőket beszélik meg. A közgyűlést, amelyen vagy kétszázan jelentek meg, Némái Antal elnök nyitotta meg, s mindenek­előtt tudatta, hogy mért volt szükség a mai rend­kívüli közgyűlés összehívására. Azért, mert a kávés­segédek egyesülete megszegte a kávésipartársulat­­­tal kötött kollektív szerződést azzal, hogy a pincé­reknek megtiltotta a kávéházakban a hentesáruk kiszolgálását. Ez nyílt megszegése a szerződésnek, s a mai közgyűlés a beállott helyzet radikális orvos­lására van hivatva. Óhajtja, hogy a határozat, ame­lyet hozni fognak, méltó lesz az ipartársulathoz. Ezután hosszú és szenvedélyes vita indult meg arról, hogy mi lenne a kávésok teendője a pincérek szerződésszegésével szemben. A vitában a közgyűlés­nek csaknem minden tagja résztvett s a legkülön­félébb indítványok hangzottak el. Sachs Ödön ki­fejtette, hogy a hentesáruk kiszolgálására vonat­kozó tilalmat nem a szakegyesület adta ki, hanem a bizalmi férfiak határozták el. Ennélfogva a bi­zalmi férfiakra nézve, akiknek névsorát meg lehet keríteni, ki kell mondani a bojkottot. Bodó Adolf sürgeti az ipartársulat munkaközvetítő felállítását, mert a kávésok teljesen ki vannak szolgáltatva már alkalmazottaiknak. A gazda már nem parancsolhat a saját üzletében. A kávésoknak egymásért szolida­ritást kell vállalniok és ha a pincérek valamely ká­véházra kimondják a bojkottot, akkor nem marad más hátra, minthogy az összes kávésok kimondják a munkák szám­ást. 1 1 ‘ •' i' i­­lmosi József azt inditványozza, hogy Szerve­zett munkásokat egyáltalán ne tűrjenek meg az üzletben s ezt az elhatározásukat holnap este 7 óráig tudassák alkalmazottaikkal. Azok a pincérek, akik nem lépnek ki a szakszervezetből, rögtön hagyják el a helyeiket. Klein Ignác csatlakozik Ólmosi indítványához s azt óhajtja, hogy a kávé­sok pönáló terhe alatt kötelezzék magukat a hatá­rozat betartására. Weingruber Ignác azt javasolja, hogy a pincérek ellen követendő eljárásban csele­kedjenek a vendéglősökkel egyöntetűen. Gundel János, a vendéglős ipartársulat elnöke kijelenti, hogy az együttes eljárás kérdésében nem nyilat­­kozhatik, mert erre nincs felhatalmazása, de meg van győződve róla, hogy a vendéglősök szívesen fognak csatlakozni a kávésok részéről követendő eljáráshoz. Fantó Henrik a legradikálisabb mód­szer, a munkáskizárás hívének vallja magát. Berger Leo azt javasolja, hogy intézzenek átiratot a ká­véssegédek szakjegiyesületéhez és konstatálván eb­ben a szerződésszegést, jelentsék ki, hogy a jövőben elkövetendő legcsekélyebb szerződésszegés esetén a kávésok a legerélyesebb eszközökhöz fognak nyúlni. Ewa Lajos, Upor József, Brück Károly, Kasznár Nándor és Némai Antal elnök ismételt felszólalása után a közgyűlés, amely közel negyedfél óráig tar­­­tott, végre Upor József indítványára kimondta, hogy az ipar társulat az ügyet küldöttség útján a belügyminiszter elé viszi és megkéri őt, állapítsa meg, várjon a kávéssegédek és a kávéfőzők szak­egyesülete megszegte-e a kávés ipar társulattal kö­tött kollektív szerződést; ha igen, tegye meg hala­déktalanul a legerélyeseb­b intézkedést a sérelem orvoslása dolgában.­­ (Megszűnik a sztrájk.) Éjszaka jelenti a „Munkás Híradó“. A szak­­szervezeti tanács ma este ülést tartott, amelyen a hentesmesterek elleni általános bojkottot megszűk­í­tette. Csupán csak azok ellen a mesterek ellen áll fönn a bojkott, akik nem dolgoztatnak szervezett munkásokkal. Holnap a hentesmunkások legna­gyobb része munkába fog állani.­­ . . farka krónika. (Az igazolás. — A nadrág. — A telhetetlen) SS Szterényi József kereskedelmi államtitkár egy vasúti kalandját mesélték el ma a képviselőház folyosóján. A történet kissé valószínűtlenül hang­zott, de olyan jó, hogy akkor is érdemes feljegyezni, ha nem is igaz. Szterényi nemrégiben­ egy egyszerű első osztályú vasúti kocsiban utazott valahová. Gyorsan hatá­rozta el magát az utazásra és az utolsó percben, amikor a pályaudvarra kiérkezett­, már nem kap­csolhattak szalonkocsit a gyorsvonathoz. A szakaszban, ahová beszállott, egy idegen utat talált nagy füstfelhőbe burkolva, annak dacára, hogy a kocsi ajtaján ott függött a táblácska: „Nem dohányzóknak.“ Az államtitkár, aki nagyon meg volt hülve, rekedt volt és köhögött, udvariasan az idegen felé fordult: — Kérem, ne tessék szivarozni. Ez a szakasz nem dohányzóknak való! Az idegen eldobta a szivarcsutkáját, de csak azért, hogy rögtön rágyújtson egy másik szivarra. Két perc múlva vágni lehetett a füstöt a kupéban. Kissé ingerülten szólt rá most már az állam­titkár. . . t ! i .­ — Kérem, tessék eldobni a szivart, mert kü­lönben kiszállittatom önt ebből a kocsiból! ,— Ugyan, ugyan, — felelte arrogáns hangon a szivarozó idegen. — Kiszállíttat? Milyen jogon? Mi a csoda ön? — Én a vasutügyi államtitkár vagyok! — fe­lelte Szterényi, kivette a tárcájából a névjegyét és átnyújtotta a neveletlen idegennek. Az megnézte a névjegyet, azután zsebretette és tovább szivarozott. Nyugodtan és előkelően, mintha semmi se történt volna. A vonat ekkor egy állomásra érkezett. Szterényi odahívta a kalauzt. — Kérem — szólt hozzá — ez az úr többszöri felszólításom dacára szivarozik a nem dohányzók­nak való szakaszban. Tessék az állomásfőnökhöz ki­­térni, ozt az esetet bejelenteni és felkérni ezt az urat, hogy igazolja magát! így is történt. Az idegen nyugodtan és ajkán gőgös mosolylyal követte a kalauzt az állomásfőnök­höz, Szterényi pedig behúzódott a fülkébe. Két­­három perc múlva, közvetlenül a vonat elindulása előtt, nagy robajjal felpattant a fülke ajtaja és megjelent az ajtóban az idegen, — szájában vastag szivarral — mögötte pedig az állomásfőnök. A vonat már-már indult és ezért az állomásfőnök nagy sietve jelentette ki az ámuló-bámuló Szterényinek: — Ne tessék e méltóságát zavarni! Az állam­titkár úr ő méltóságának joga van ebben a szakasz­ban is szivarozni. Ha önnek ez nem tetszik, menjen át egy másik szakaszba . . . Jó utat, méltóságos uram! ‘ '•’·! ; up ¡'■■■ Az állomásfőnök leugrott az induló vonatról, az idegen pedig tovább fújta Szterényi felé a füstöt. . . . Egy vakmerő és szerencsés ötlettel ugyanis az ő névjegyével igazolta magát az álomás­­főnök előtt, • és A debreceni öreg kollégium híres nagy könyvtárát meglátogatta a minap — egy szép, meleg májusi délutánon — a debreceni felső leányiskolá­­­nak mintegy ötven növendéke. Kiváncsi érdeklődéssel jártak-keltek a fiatal leánykák a nevezetes relikviák között, megbámulták a tudós professzor Hatvani, főhadnagy úr Fazekas,­ Budai Ézsaiás, meg Csokonai­­Vitéz Mihály, portréit és kedvteléssel nézegették az unikumok, kapcsos grapsák és kipingált kódpészek tömegét. A kollégiumi könyvtár egyik tisztje, Oláh Gá­bor kalauzolta a bájos­­leánysereget, megmutogatott és megmagyarázott nekik mindent. Utóljára fel­vitte a zsibongó, vidám­ leányhadat a Hatvani tit­kos szobájába, amely tele van Csokonai és más hit­­res magyarok kézirataival és elhalt nemesek festett címereivel. Itt kísértette meg az ördög Hatvanit. Az egyik szögletben, szögre akasztva, egy kék­­csikos vászonnadrág függött. Oláh Gábor hasz­nálja nyaranta, könyvtárrendezéskor. Egy kis szőke „katodistá“-nak feltűnt ez a sajátságos re­likvia és mindjárt meg is kérdezte: ‘ — Kié ez a nadrág? , '‚ A könyvtár tudós őre nagy zavarba jött. Elpi­rult, egyet-kettőt makogott, de aztán kivágta magát: — Ez kérem — mondotta oktató, hangon — a Csokonai Vitéz Mihály nadrágja! , Az egész leányság odatódult: ^ — Jé, a Csokonai nadrágja! ! Nagy volt a szenzáció. Látták m­ár a Lilla­­dalok költőjének szobrát, furulyáját, könyveit, kéz­iratait és ime, most a nadrágjával állanak szem­közt. Megfogták, tapogatták, forgatták a nevezetes ruhadarabot, valóságos irodalomtörténeti megha­tottsággal. -J U.­­. A nagy csöndet végre is egy mosolygószemü, kis „másodfóta“ törte meg. Csodálkozva kiáltott fel: -— Nem is tudtam, hogy már akkor is ilyen csinos tennisz-nadrágot viseltek a fiatalemberek! -T cip A Margitszigeten egy ifjú mama büszkén­ mutogatja vasárnap délután ismerőseinek a kis kövér kétesztendős fiacskáját. .-I-JI. Emelgetik, csodálják és csodálgatják a kis pufók gyereket és gratulálnak a mamának. .­ . — Oh, ez még semmi — mondja az ifjú mama csillogó szemekkel — hátha még látnák a kislányo­mat. Az még csak három hónapos, de már most kövérebb, mint a kis­fiam és majdnem olyan nagy! Az az igazi csodagyerek. Különben — folytatja a férje felé fordulva — add­ogsak ide, drágám, a baba fényképét, hiszen­ nálad van. Most vétettük le né­hány napja és tegnap kaptuk meg a próbaképeket. A férj előveszi a fotográfiát, kézről-kézre ado­gatják és mindenki bámulva nézegeti a rendkívül fejlett, szép csecsemő képét. Egy fiatal ember né­zegetvén a fényképet, szórakozottan megfordítja és meglátja a hátlapon a fiatal mama következő sor írását: ■■■•­­■ • ‘ tJSbből kérek egy tucatot/“ J é --------------------------- ■ - .............^ SZÍNHÁZ és művészet. (*) Darabváltozás az Operaházban. Az Opera­házban ma elmaradt Leroux operájának, „A csa­vargó”nak második előadása, Szamosi Elza megbe­tegedése miatt. „A csavargó“ helyett a „Sámson és Delila“ került előadásra, a főszerepekben Bodorné­­val, Anthessel és Takácscsal. (*) Kiállítások: A Nemzeti Szalon helyiségei­ben rendezett grafikai és tavaszi kiállítás május 31-én, vasárnap este zárul be. A kiállítás bezárul­­tával az igazgatóság az állandó nyári kiállítás ren­dezéséhez lát hozzá. — A szegedi kontél""-' egyesület május 28-án dört­­sen ezidei műtárlatát. (*) „Lánc­szemek­“ szereplő berliniek hol: Herman „Lánc-szemek“ rabját mutatják be. Élő szerző hajósdrámája, a aki deres fővel házas Rudolf játszsza, partn­g*. r* repében Wangel Hedv­i­g Miksa rendezi. Az első V­i­lág irodájában szokás* r w

Next