Pesti Napló, 1908. június (59. évfolyam, 132–156. szám)
1908-06-02 / 132. szám
Budapest, kedd PESTI NAPUÖ. 1908. junius 2". •132. számi A Ház többsége elfogadta a tételt. A 13. szakasznál Bozóky Árpád indítványt ad be arra, hogy a Ház ne erre a kormányra bízza a költségvetés végrehajtását, hanem erről külön törvényben intézkedjenek. Az indítványt elvetették , az appropriációs javaslat összes szakaszait megszavazták A bünető-novella. Kelemen Samu: A csalás nálunk állami védelemben részesül. A csalást nem üldözik hivatalból , ezért legtöbbször nincs feljelentés, vagy egyezség jön létre. A törvénynek ezt a rendelkezését törölni kell, hogy csak magánvádra üldözendő a csalás. A hatóság elleni erőszakot illetőleg az élet tapasztalásai bizonyítják, hogy az erre vonatkozó szakaszok sok igazságtalanságot tartalmaznak. Nálunk, ahol főleg a vidéken, a rendőrlegénység olyan alacsony nívójú, nem lehet ilyen rendelkezéseket fentartani. Helyesli a javasatnak a kerítésre vonatkozó intencióit. Kifogásolja, hogy a javaslat a bűntetteket egyszerűen kizárja a feltételes elítélés kedvezménye alól, holott sok esetben igazságtalan a kizárás. A becsületsértésnél és a rágalmazásnál nem látja helyénvalónak a feltételes elítélést. A javaslatot általánosságban elfogadja. Az ülés két órakor végződik. Vasult javaslatok a függetlenségi pártban. A mai értekezlet. — Budapest, június 1. A függetlenségi párt ma este értekezletet tartott, melyen főképpen a kereskedelmi miniszter javaslatait tárgyalta. Leghosszabban foglalkoztak a beruházási javaslattal, amelynél is több hozzáértő , szakszerű felszólalás is hangzott el. A beteg Kossuth Ferenc helyett Szterényi József államtitkár válaszolt s több érdekes felvilágosítás után igen ingerült hangon Szólt a talpfa-kérdésről, mely miatt tudvalevőleg éles támadások érték a kereskedelmi minisztert. Különösen az Eisler-féle, talpfaszállítás dolgát említette Szterényi s odanyilatkozott, hogy amit e kérdésben ellene írtak, az mind közööséges rágalom. Szerinte a bécsi cég Magyarországon két ilyen jegyeztette be magát , mindössze 400.000 talpfa szállítását kapta meg. A budapesti villamos helyiérdekű vasutakról szóló javaslat tárgyalásánál Veresmarty Miklós szóvá tette azokat a példátlan állapotokat, melyek a szentendrei vicinális vasutat teszik életveszélyessé. — Ha a panaszok nem érkeznek — mondta — a vasúti és hajózási főfelügyelőséghez, ennek az az egyszerű oka, hogy a társaságnál kétféle panaszköönyv van. Az egyikbe beíratják a panaszokat, de megtartják, a másikat, melyet elzárnak a közönség elöl s igy tiszta marad, felterjesztik... Az értekezlet foglalkozott a büntető-novellával is. Itt Kelemen Samu élesen megkritizálta Günther miniszter egynémely intézkedését. Tudsitásunk itt következik. A függetlenségi párt ma délután öt órakor értekezletet tartott, melyen Hoitsy Pál elnökölt. A kormány részéről jelen voltak Wekerle Sándor miniszterelnök, gróf Apponyi vallás és közoktatásügyi miniszterek, Szterényi József, Tóth János és Meskó László államtitkárok. A beruházási javaslat, Zlinszky István előadásában tárgyalás alá került a kereskedelemügyi miniszter beruházási javaslata. Gróf Batthyány Tivadar felvilágosítást kér a műhelyek kiépítésére, átalakítására nézve. Novák Dániel kéri a huszti és a bosnyaházi állomások, továbbá a técsői vágány kiépítését. A hosszúmezei állomásra hídmérleget kér. Tolnay Lajos szerint az új szénpályaudvarra, mivel messzebb lesz, a szénkereskedők nem fognak árut feladni. Erre nézve biztosítékokra volna szükség. Hangoztatja, hogy némely vonalon, pl. a budapest-zimonyi vonalon jobb volna a második vágány, mint sok egyéb kisegítő létesítmény. A vonalblock tétel nézete szerint az új forgalmi utasítás folytán elégtelen, mert az csak térközi biztosítást ismer. Ezzel kapcsolatban azt tartja, hogy a vonalbiztosításon kívül az állomási biztonsági berendezésekre is nagyobb súlyt kellene helyezni. Az elevátor nálunk nem igen válik be és ezért a tervezett fiumei elevátor helyett talán jobb volna kisebbnek a kreálása. Kifogásolja a részletrendszert, a tételek felosztását a meglevő alapon is aránytalanoknak tartja. Szükségesnek tartja, hogy a műhelyekbe modernebb gépek állíttassanak be. A tölgyfa inpregnálás nehézségeinél fogva ezt vasbeton-talpfákkal tartja helyesen pótolhatónak. Kérdi várjon , fenmarad-e a kartel a déli vasúttal. A gyors tehervonatoknál is a Westinghouse-féle fékek alkalmazását tartjaszükségeseknek. Kubik Gyula szól a budapesti pályaudvarok kérdéséről, mely iránt a műszaki világ a legnagyobb érdeklődéssel viseltetik. Szól továbbá a kereskedelmi kikötők kérdéséről és kijelenti, hogy a pályaudvarok költségeinek fedezésére szükséges tizennyolc millió koronát egyedül Kossuth Ferenc személyébe és nagy mérnöki tudásába vetett bizalmánál fogva szavazza meg. Lányi Mór: Feleslegesnek tartja, hogy jelentéktelen helyeken nagyobb költséggel állomásokat létesítsenek. Nagy Dezső: Felhívja a kereskedelmi kormány figyelmét a ceglédi vonalon a kőbányai átjárónál tapasztalható nehézségekre. Az állomások lehetőleg a községek közelében építendők. A budapesti pályaudvarokról szólva, annak a nézetének ad kifejezést, hogy azokat úgy kell berendezni, mint Londonban, Berlinben és újabban Paksban is berendezték. Legyenek a városon keresztül átfutó vonalak, hogy a város különböző helyein lehessen felszállani. Becsey Károly kéri Szegedig, vagy Temesvárig második vágány kiépítését. Sümegi Vilmos szerint harminc éven át a székelyek mostoha gyermekei voltak a kormánynak. Egyetlen egy városba sincs gyorsvonat. Mikor a székely körvasút két része össze fog kapcsolódni, javulni fog ugyan a helyzet, de azért például Székelyudvarhely akkor is teljesen elkülönítve marad. A székely nép érdekeit a kereskedelemügyi kormány pártfogásába ajánlja. Szterényi nyilatkozata Szterényi József államtitkár gróf Batthyány Tivadar grófnak a műhelyekre vonatkozó megjegyzésére kijelenti, hogy három évre ötszázezer korona van felvéve egyrészt a műhelyek kiegészítésére, másrészt két új műhely megépítésére. Novák Dánielnek észrevételeire megjegyzi, hogy egész seregállomás kibővítése nincs felvéve a beruházási költségbe, amely csakis a legsürgősebb szükségeleteket van hivatva kielégíteni. Kiegészítési munkálatokra három millió korona áll rendelkezésre s ezért, ha kisebb összeggel lehetséges, kívánságainak hely fog adatni. Hídmérleget nem lehet minden állomáson felállítani, mert ez maga milliókat venne igénybe, de ez részben felesleges is, mert a szomszéd állomásokon igen jól történik a mázsálás. Tolnay Lajos és Kubik Gyula képviselőknek a budapesti pályaudvarokra vonatkozó megjegyzéseire kijelenti, hogy itt nagy összegekről van szó, amelyekkel könnyedén dobálózni nem lehet. Annak idején a kereskedelemügyi miniszter a legmesszebbmenő nyilvánossággal fogja ezt a kérdést megoldani. A szénpályaudvar kérdésében azt válaszolja Tolnainek, hogy a szénkereskedés legnagyobb támogatója az államvasút. Rakodókról van itt szó. A szénkereskedő másutt nem adhatja fel a szenet, mint a tervezett pályaudvaron, ha csak a városban drága telkeket nem akar a rakodás céljaira bérelni. Egyrészt a budapest—zimonyi vonalon, másrészt a temesvár— orsovai vonalon kívánnak második vágányt. Nézete szerint legnagyobb szükség volna arra az aradi vonalon, ahol nagyobb szénszállítás lesz, de itt nagy összegekről van szó, amelyeket nem lehet kidobni addig, amíg a bajokon másképp segíteni nem lehet. A fiumei második vágányt illetőleg csak arra hivatkozhatik, hogy amíg a fiumei vonal forgalomképessége ma naponként 640 kocsit tesz ki, addig a fiumei állomás csak 450 kocsi befogadására képes. Itt tehát először ezen a bajon kellene segíteni. A fékberendezést illetőleg utal arra, hogy a célnak megfelelnek a mai kézi fékek is. A talpfa kérdésében napról-napra gyanúsítják meg a kereskedelmi kormányzatot, így legutóbb az Eisler-féle talpfaszállítással, ami nem egyéb a legközönségesebb rágalomnál. Az államvasutak versenytárgyalást hirdettek a talpfákra. Ajánlatokat lehetett tenni 3, 5 és 10 évre. Tekintetbe veendő, hogy 1896-tól mostanáig hetven százalékkal emelkedtek a talpfaárak. A nyilvános versenytárgyaláson, mint a legolcsóbb és legkedvezőbb ajánlatot elfogadták az Eisler-cégnek ajánlatát, amely cég 1971. óta működik Magyarországon, ahol több, mint hét helyen van bejegyezve. 2.500.000 darab talpfából 400,000 szállítását kapta meg tíz évre szabályszerű tárgyalás alapján. Az utóbbi időben a székely vasutak kivételével mindenütt a községek közelében vannak az állomások. Ez nehézségekkel jár, mert legtöbbször a közigazgatási bejárásoknál az érdekelt községek tiltakoznak az ellen, hogy a vasút a községeken át, vagy a községek közelében ■ vezettessék. A kereskedelmi kikötő kérdésében munkálatok folynak és a terv csaknem készen van. A közeljövőben nyilvánosságra kerül és a legnagyobb kritikát gyakorolhatják azzal szemben. “ • A székely vasutakat illetőleg azt válaszolja Sümeginek, hogy Sepsiszentgyörgytől Szászrégenig a vasút hatvan kilométer sebességgel fog közlekedni és így e tekintetben legkevésbbé lehet ok panaszra most, amikor a székely vasutakra körülbelül harmincmillió koronát áldozott a kormány. (A bácskai vasutak.) Az értekezlet úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadta a törvényjavaslatot, épp igy elfogadták a kassa—oderbergi vasúttársaságnak nyújtandó további külön állami biztosításról szóló törvényjavaslatot. Ezután az értekezlet a délduna vidékihelyi érdekű vasutak részvénytársaság baja—zombor—újvidéki és hegyes—feketehegy— palánkfai h. é. vasút vonalainak építésére és üzletére kiadott engedélyokiratok egyesítéséről szóló kereskedelemügyi miniszteri törvényjavaslatot tárgyalta. Lányi Mór kérdi, hogy miféle tarifális vagy forgalompolitikai érdekek kívánták két bácskai helyi érdekű vasútnak egyesítését. Szterényi József szerint két vasúti társaságnak, tehát két jogi személynek a kereskedelmi törvény értelmében való egyesüléséről van szó, amelyet a kereskedelemügyi kormánynak nincs módjában megakadályozni. Elismeri, hogy a fúzió sokszor azért történik, mert az elsőbbségi részvények egy pénzcsoport kezében vannak s ennek érdekében állhat, hogy a törzsrészvények tulajdonosai később jussanak a kamatozás élvezetébe. Babó Mihálynak az a nézete, hogy az új vicinális törvénynél gondoskodni kell arról, hogy a törzsrészvényeket vásárló jóhiszemű községeket ilyen módon ne lehessen kijátszani. Sághy Gyula szerint kellő időben érvényesített elővigyázat mellett ezek jogaikat ma is megóvhatják. Az értekezlet ezután a javaslatot úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadta. (A szentendrei dohány vasút.) A budapesti helyiérdekű vasutak rt. gőzmozdonyú vasútvonalainak villamos üzemre való átalakításának engedélyezése és a nevezett társaság vonalaira vonatkozó engedélyokiratnak és engedélyokirati függelékeknek egyesítése tárgyában szóló javaslatnál Veresmarthy Miklós kifogásolja, hogy a javaslat tizfilléres maximális árat állapít meg személy kilométerenként. Az 1895-iki XXI. t.-c. is tizfilléres maximális tarifát állapított meg, amelyből a társaságok a legmagasabb kocsiosztályban 6,5 fillért alkalmaznak. Ilyen tarifa alkalmazásával a munkásosztályon és a tisztviselőkön nem csak, hogy nem segítünk, hanem ellenkezőleg a lakbérben eszközölt megtakarításokat elvesztik az útiköltségeken. Szükségesnek tartja, hogy 10—15 —20 percenként indítsanak vonatokat, illetőleg nem is vonatokat, hanem egy-két kocsit, magát a teherforgalmat pedig gőzüzemű, bonyolítsák le. Ennek előnye volna még az is, hogy a kocsik bejöhetnének egészen a városba és nem kellene újból tizenkét- vagy húsz fillért fizetni, amíg a központba bejuthatnak. Kívánja, kényszerítsék a társaságot arra, hogy ne Szent Endréig vezesse a vonalat, hanem Visegrádig, illetve Dömösig. Szeretné, hogy ez imperative mondassak ki. A szentendrei vicinális pályát minden kritikán alulinak tartja, a kisiklások és elgázolások jóformán napirenden vannak. 1907. szeptember 30-tól a mai napig 14 baleset történt, csupán kisiklás következtében. A legutolsó kisiklás május hónap 24-én volt. Ezen állapotok megszüntetését kéri. Babó Mihály: A jelenleg is kinn lakó tisztviselők helyzetét megnehezítik ezek a vasutak, mert a lakás mindenesetre drágulni fog. Szterényi József Veresmarthy megjegyzéseire válaszolva, mindenekelőtt kijelenti, hogy bár sajná latos, előfordulnak összeütközések és kisiklások, mégis Magyarországon feleannyi a baleset, mint más nyugati államban. A vasúti és hajózási főfelügyelőségnek kötelessége e felett őrködni és bár egyes panaszok előfordulnak, azok tekintetében intézkedés történik is, a forgalom biztonsága tekintetében semmiféle panasz fel nem merült. Az, hogy a vasút bejöjjön a városba, vagy sem, nem a társaságtól függ, ez a háramlási jog kérdése, mely a vicinális vasutaknál a községet vagy várost illetik meg. Ebben az irányban tárgyalások folynak, amelyek remélhetőleg sikerre fognak vezetni. A tarifákat illetőleg nem szabad a maximális tarifákból kiindulni, mert mint a gyakorlat mutatja, a társaság tarifális jogának harmadrészét sem érvényesíti. Veresmarthy Miklós megjegyzi, hogy ha panasz nem érkezik a vasúti és hajózási főfelügyelőséghez, annak oka abban keresendő, hogy a társaságnál kétféle panaszkönyvek vannak. Az egyikbe beírják a panaszokat és megtartják, a másikat, amelyben nincsenek panaszok, felterjesztik. (Derültség.) A tarifát illetőleg fenntartja, hogy a budapest-szentendrei vonalom 6,5 százalék tarifával dől.-