Pesti Napló, 1908. június (59. évfolyam, 132–156. szám)
1908-06-14 / 143. szám
i Poggio a Cajanos •— Saját tudósitónktól. —« __ Firenze junius 7. Ni Vasárnap délelőtt keresztül a napsütött horgolókon, szőlő- és búzaföldeken, a kis népes Peretolátt át fut velünk a kis ló a pistoiai hegyek felé, melyeknek aljában, egy halom tetőn ott áll a Hagnifico hires kastélya. A Monte Ginestra koronája ez a nagy fejedelmi villa, mely a szomszédos hegyekre néz fölényes gőggel. Sok nagy történetet látott falai között és az első gazdái a pistoiai Cancellieri-család volt. De akkor még egy komor hatalmas erőd volt, kiszögellő bástyákkal, komor lőrétekkel. Később átment Messer Palla di Noferi Strozzi birtokába 7390 arany forintért, aki aztán átalakíttatta falusi kastélylyl, de korántsem azzál ami most. A mai szépségét Giuliano del San Gallo-nak köszöni a Magnifico kedvenc építészének. (Mert a kastély később elkonfiskáltatott a Stronziaktól és rátették kezüket a Medieiek.) E körülmény folytán lett belőle ez a mostani egységes, szép, renaissance-villa, amelynek csodájára járnak az idegenek. :. Lorenzo il Magnifico nagyon szerette Poggio a Cajanot. Amikor a kormányzási ügyek, a politikai és egyéb fondorlatok nagyon kifárasztottak, ott hagytam a Signoban levő palotáját és idemenekült egész udvarával. Odajöttek vele a festők, a szobrászok, a költők és mind a kedves emberei. Angelo Polizano itt irt érzelmes költeményeket az Ombrone folyóról, mely a fejedelmi kastély parkját keresztülszeli. Magát a kastélyt Ambrának hívták akkor és Poliziano Cruci Metamorfózisainak mintájára nymfának keresztelte el — La bella figlia dell Ombrone. A kastély szépítésén majdnem valamennyi akkor első firenzei művész részt vett. Giuliano és Antonio da San Gallo mint építészek. Az előbbi csinálta a gyönyörű nyitott lépcsőházat, a nemes homlokzatot, a körülfutó hatalmas belluntiádot. Andrea del Sarto, Franciabigio és Pontormo festették a nagy ünnepi termek freskóit. És Paolo Giorgio, az író, sugalmazta a thémáikat. A homlokzat relifjei Lucas della Robbie alkotása és már előbb került oda. Nem az ő igazi lelke van bennük, antikviáló és inkább ünnnepies, mint meleg. ’ ‘. . . Attól fogva, hogy a kastély új szépségében kivirágzott, minden Medici idehozta az ő új asszonyát. Ott találkozott először Cosimo nagyherceg, gel, a szép toledoi Eleonórával és idejött később ausztriai Johanna is. Nem lehetne mondani, hogy a Poggio a Casanoi kastély nagy szerencsét hozott volna e toscan hercegasszonyoknak. Toledoi Eleonórának itt saját szeme láttára ölték meg a gyermekeit, ausztriai Johanna pedig egyévi rövid házasélet után száműzetett onnan és helyét a hires rossz asszony, Bianca Cappello foglalta el. Ez a Bianca Cappello velencei nő volt és már igen fiatal korában beleszeretett egy. fiatal nő- JO" Budapest, vasarnap _________PESTI NAPLÓ. 1 ^ ’ 1908. Junius 143. sz&tt ~ Külföldre való küldésnél a postadíjtöbblet külön megfizetendő.- A címváltozás bejelentésekor kérjük a régi címet is tudatni, amelyre a lapot legutóbb küldtük, ' & kiadóhivatal. Dráma a műteremben. Budapest,junius 13. Ma délután Göröncsér-Gundel János, a nagytehetségű fiatal festő mellbelőtte a menyasszonyát, Máré (Grünblatt) Hona festőnőt, azután megölte magát. Göröncsér-Gundel rögtön meghalt, a leány pedig a halállal vivődik a Herczl-szanatóriumban. Ez az öngyilkosság szomorú befejezése a fiatal festő regényének. Esztendők óta szerelmes volt a finom lelkű szép leányba, feleségül akarta venni, de a családja nem egyezett bele házasságukba. Göröncsér-Gundel elkeseredett s a leánynyal együtt elhatározták, hogy meghalnak. Ma délután a leány szüleinek Lipót köruton lévő lakásán történt meg a tragédia, amely két ismert budapesti családot borít gyászba. A megrendítő esetről a következő tudósításunk számol be: Göröncsér-Gundel János esztendők óta ismerte Grünblatt Ilonát, Grünblatt Lipót fabizományos tizennyolc esztendős leányát. Együtt jártak a Grablya-Frischauf Ferenc festőiskolájába S a tanulóévek alatt szerették meg egymást annyira, hogy Gundel feleségül akarta venni a leányt. A leány szülei nem is gördítettek akadályt a házasság útjába, Gundel szüleinek azonban nem tetszett, hogy fiuk zsidólányt akar nőül venni. Gundel azt hitte, hogy idővel elmúlik a szülei ellenkezése, de amikor atyja kijelentette, hogy semmiesetre sem egyezik bele a házasságba, elhatározta, hogy megöli magát is, a leányt is. Gundel majd minden nap ott volt Grünblatték Lipót körút 15. szám alatti lakásán. A lakás a harmadik emeleten van, öt szobából áll, amelyet közül egy a leány szobája és egyúttal műterme. Nagyon tehetséges leány, a festői neve Máté Hona s a Kéve legutóbbi kiállításán három szépen sikerült képével szerepelt. Gundel rendesen a leány műtermében volt, Grünblatték leányuk vőlegényének tekintették s így nem volt semmi akadálya annak, hogy mindennap találkozzanak. Ma délben ment föl Gundel Grünblattékhoz. Együtt ebédeltek s az ebédnél sem a leány, sem Gundel nem éreztették, mire készülnek. Ebéd után Grünblatt Jement az egyik közeli kávéházba, Grünblattné a műteremmel szomszédos szobában lefeküdt a díványra, a fiatalok pedig bementek a műterembe. Félnégy lehetett, amikor Grünblattné egymásután elhangzó két revolverlövésre riadt föl. Ijedten szaladt a műterembe: az ágy mellett vérbe borulva feküdt Gundel s a holttestre borulva Grünblatt Hona. A holttest mellett egy Browning-revolver. Gundel mellbelőtte menyasszonyát, aztán a saját szájába célzott , a kiömlő vértől megfáladt. Rögtön a közelben lakó orvosért, dr. Morvát Sándorért szaladtak, ez azonban már Gundelen nem tudott segíteni. A leányt, akin életveszedelmes sebet ejtett a revolver golyója, eszméletlenül szállították a Herczel-féle szanatóriumba. Fél ötkor megjelent a helyszínen a rendőri bizottság. Grünblattné megtörve, zokogva mondotta el, hogy semmit sem sejtettek, mire készülnek Gundel és a leány. Ebéd után nyugodtan lefeküdt s csak a kettős revolverdurranásra riadt föl. Amikor a szoba ajtajához ért, a leány még elméleténélvolt s azt mondta: — Ich auch! Aztán ráhanyatlott a Gundel holttestére. (,,Halálba kergetlek.*1) A rendőrség Gundel pénztárcájában nyitott borítékban, megcímeretlenül egy levelet talált, amely a következőképpen szól: ,Ne tartsanak felettünk semmiféle egyházi Szertartást, ne essenek el együtt és szórják szét a hamut, de semmiesetre se tegyék el. Ne nyomassanak parté-cédulát, ne adjon senki sem virágot vagy koszorút, mert a babér azt illeti meg, akinek a haláiba sikerült bennünket kergetni.■ ^ Máté Ilond, Göröncsér-Gundel ’János. Gundel Öngyilkossága előtt még több levelet írt. Félháromkor a szobaleánynyal felhivatott egy hordárt s egy vastag borítékot adott át uraldm— ,Vigye el ezt a levelet Frischauf Ferenc festőművésznek a Dohány-utca 16—18. számú házában lévő műtermébe. Ha kérdi, hogy honnan van a levél, mondja, hogy a Lipót-körútról küldik. A borítékban, amelyet a hordár Frischaufhoz vitt, hat levél volt. A festő barátainak szólt valamennyi s apró anyagi dolgokról volt szó bennük. Frischaufnak, akinek az öngyilkos közeli rokona s tanítványa volt, a Kéve művészeti társaság ügyeiről számolt be. Még délelőtt is eljárt néhány, a társaságot érdeklő ügyben s erről tudatta Frischaufot. (A halálos szerelem.) A Kéve művészeti társaság helyisége a Dohány-utca 16—18. számú házában van. Ott van Szablya-Frischauf Ferenc festőiskolája s Gundel műterme is. Ma délután együtt voltak a társaság tagjai, amikor a hordár Gundel leveleit hozta. Az öngyilkosság hire mély megdöbbenést keltett. A levelekben nincsen szó okról, de a művészek sejtették, mi kergette halálba barátukat. A leány, aki nagyon tehetséges festőnő, vagy három esztendővel ezelőtt iratkozott be Szablya- Frischaus festőiskolájába. Itt ismerkedett meg Gundel Jánossal s csakhamar egymásba szerettek. Grünblatt Honka szép, magas, barna leány, finom lelkű s rendkívül intelligens. Azóta mindig együtt lehetett látni őket. Gundel megkérte a jómódú leány kezét s a leány szülei örömmel egyeztek bele a házasságba. Gundel dúsgazdag szülei azonban ellene voltak fiuk szándékának. Nem akarták, hogy Gundel János zsidólányt vegyen feleségül. Gundel már régebben megmondta Szüleinek, hogy el akarja venni Grimblatt Honkát. Mikor a szülei tiltakozását hallotta, azt gondolta, majd meggondolják magukat. Azonban múlt az idő s még mindig nem kapta meg a szülei beleegyezését. A minap, amikor atyja kijelentette, hogy semmi esetre sem engedi meg ezt a házasságot, elhatározta, hogy véget vet az életének. (Gundel pályája.) Göröncsér-Gundel János huszonhatesztendős volt. A fia Gündel Jánosnak, a Budapesti Vendéglősök Ipartársulata elnökének s a híres István főherceg-szálló volt tulajdonosának. Dúsgazdag atyja a keleti kereskedelmi akadémiát végeztette el vele, majd amikor fia a festészet iránt érzett hajlandóságot, mindent megtett, hogy kiképeztesse fiát. A keleti kereskedelmi akadémia elvégzése után Gundel két esztendeig Bordeaux-ban tartózkodott s mikor hazajött, a Szablya-Frischauf Ferenc tanítványa lett. Első képeit a Szablya-Frischauf tanítványai kiállításán, körülbelül másfél esztendővel ezelőtt mutatta be s általánosan tetszettek. Majd a Kéve modern festőművészek társaságának tagja lett a a Kéve legutóbbi kiállításán három képével („Mese“, „Akt“ és „Cigánylányok“) szerepelt Gundel igen erős színhatásokkal dolgozott, a felfogásában s a technikájában friss és modern volt. Népei nagy feltűnést keltettek s általánosan szép jövőt jósoltak a nagytehetségű fiatal művésznek. Szerencsétlen menyasszonya is szerepelt ezen a kiállításon. Neki is három képe volt: „Hét vignetta“ tollrajz, „Leány“ szénrajz és egy festmény. (A tragédia után.) Gundel szüleinek Reáltanoda utca 18. szám alatti lakásán lakott. Ma egész nap nem voltak odahaza. Szülei kinn laknak protmontori villájukban s ott tudták meg ma, délután, hogy Gundel János öngyilkos lett. Grünblatték lakásán a család rokonai vigasztalják a leány apját s anyját. Rettenetesen meg vannak törve s szivszorongva várják a Herczel-szanatóriumból érkező hireket. Majd nem tudnak otthon maradni, mennek egyetlen leányuk betegágya mellé. Grünblatt Ilonka még mindig eszméletlenül fekszik. Állapota késő éjszaka jobbra fordult s az arronsok remélik, hogy megmenthetik az életnek. (Egy év múlva !) Gundel János már régen érezte, hogy meg kell halnia. Talán még nem tudta egész bizonyossággal, hogy öngyilkos lesz, de sejtette a halált. A szüleivel állandóan súrlódásai voltak, reméltk, nem is s a lelkét szomorú sejtelmek lepték meg. Talán még két hónapja sincsen, hogy a Gyermekvédő Liga a Könyves Kálmán részvénytársaság helyiségében aukciót rendezett. Göröncsér-Gundel Jánosnak is eladásra került egy képe s mikor egy előkelő úr megvette, látta, hogy nincsen rajta a Göröncsér-Gundel neve. Odament hozzá s azt kérdezte: *— Mert nem tette rá a nevét a képre. A fiatal festő szomorúan mosolygott: *— Minek? Egy esztendő múlva úgy sem fogják tudni, hogy ki voltam . . . Senki ne vette komolyan a Gundel szavait. Pedig ha még nem is látta maga előtt ezt az öngyilkosságot, igy, ahogy történt, a halált már érezte, sejtette. I_-■ - ■ ' ' — J—---------~