Pesti Napló, 1908. augusztus (59. évfolyam, 184–208. szám)

1908-08-01 / 184. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Égte­­né _ 28 kor. — fill. Firén*---------- 14 m — ^ Negyedévi* _ 7 . — a Egy birs____2 . 40 , Egyes szém_________10 fill. Budapest, 59'dik évfolyam. 184. szám Apróhirdetések ára. Egy szó 4 fillér, vastagabb betűvel 8 fillér. Hirdetések milliméter számítás* ■al, díjszabás szerint. ■egjaleslk hétfő kivételévdl után is. A Schulverein. Budapest, július 31. A Schulverein nevet változtat. Eddig „Deutscher Schulverein“ volt a neve. Ezentúl „Verein für das Deutsch­­thum im Auslande“ lesz. Ez a hir na­gyon közelről érdekel bennünket, mert egy nagy ellenségünkről szól. A Schul­­verein tősgyökeres osztrák alapítás és annak a szellemnek volt a megnyilat­kozása, amely odaát a nagy­ osztrák áb­ránd megteremtője lett. Majdnem há­rom évtizede már, hogy dolgozik és si­kerei annyira számottevőek voltak, hogy a birodalmi németség is sietett Berlin­ben egy hasonló egyesületet alapítani. A bécsi alapítás többre vitte, ami ter­mészetes is, mert kifejezetten politikai izgatás céljaira szolgált, míg a berlini inkább csak arra törekedett, hogy kül­földön levő német iskolákat a beolva­dás veszélyétől segítségek nyújtásával megóvjon. A bécsi Schulverein 80.000 tagot gyűjtött és évenként 3.400.000 koronát fordított agitációja költségeire. Mi tudjuk a legjobban, hogy milyen sikerrel. Most új nevet vesz fel az osztrák Schulverein és azt akarja, hogy e név jobban és hivebben fejezze ki a célt, amelyet szolgálni akar. „Man merkt, die Absicht, und wird verstimmt“ — mondhatnák a Schulverein nyelvén. Látjuk a lólábat és tudjuk, hogy­ hova akar lépni. A Schulverein kerülni igyek­szik annak a látszatát, mintha a ma­­gy­arországi németség utóbbi időkben észlelhető izgatottsága az ő munkája volna, tényleg azonban az eddiginél is nyíltabb és határozottabb tempóban akar jól ismert céljai felé haladni. Ne­künk tehát nagyon is meg kell jegyez­nünk ezt a cégváltozást, mert ez a vál­tozás fokozása lesz a hazai németség fellazítására irányuló akciónak. Eddig éppen a németséggel volt a legkevesebb bajunk. Igaz, hogy nekik is velünk. A németség Magyarországon az összes nemzetiségek között a leg­kedvezőbb viszonyok között él. Nyel­vüket érti majdnem minden ember az országban, tehát akadálytalanul érint­kezhetnek, mozoghatnak és keresked­hetnek, anélkül, hogy idegen nyelv ta­nulására volnának kényszerülve. Hogy ez mennyire igaz, mutatja éppen a bu­dapesti környékbeli svábság,­­amely a magyarsággal való folytonos és legköz­vetlenebb érintkezése dacá­ra is meg­tartja német nyelvét és karakterét és a magyar nyelv befolyását sikeresen el­lensúlyozza. A sváb belőlünk él. Minden termékét, portékáját, gyümölcsét, tejét mi veszszük meg. Igazán ránk van szo­rulva teh£t. És mégis mi vagyunk az előzékenyek vele szemben és inkább mi törjük az ő nyelvüket, semhogy ne­kik kelljen bajlódniuk a mienkkel. Alig akad valaki, aki a környékről betóduló svábokkal magyarul beszélne és ezzel lassanként rákényszerítené ezt az ele­met, hogy magyarul tanuljon. Mi alkal­mazkodunk még azokhoz is, a­kik ránk vannak szorulva, pedig a beolvadás menete az egész világon éppen azt bi­zonyítja, hogy az tanulja meg a másik nyelvét, akinek szüksége van rá. Sü­lömben már többször kifejtettük épp ezen a helyen, hogy a magyarság mini­mális felszívó képességének éppen az az oka, hogy értelmesebb, mint a vele szomszédosabb nemzetiség és íg­y sok­kal előbb megtanulja ennek a nyelvét,­ mint ez az övét. A magyar boltos és a magyar paraszt hamar eltanulja a né­met, a román, vagy a szerb nyelvet és így a nemzetiség még ott sem kényte­len magyarul tanulni, ahol kisebbség­ben van és ahol a magyarságból él. Mindenkinél kedvezőbb ez az amúgy is kedvező viszony a németekre, mert hagyomány és a régi iskoláztatási rend, valamint a bennünket átfogó né­met nyelvterületek közelségénél fogva,­ a német nyelvnek és a német kultúrá­nak, hogy úgy mondjam, elővárosa va­gyunk. Az ő nyelvüket nemcsak nem bántja senki sem, de meg is tanulja­ mindenki. Mit akar tehát a Schul­­veredn? Kit akar megoltalmazni és kit akar velünk szemben megvédelmezni? Senkit. Az ő célja, hogy elhelyezkedjék abba a külföldről szított nagy akcióba, amely az összes nemzetiségiek egyidejű A jövő­ etikája. Irta Lynkensz. (Utánnyomás tilos ) A népies erkölcsfilozófia már nagyon ré­gen meríti abból a forrásból a maga néze­teit, amelyből a modern tudomány halászsza az igazságait. Ősidőktől fogva az átkozott pénzt és átkozott szegénységet állítja oda minden bűn szülőatyjaként. A materialista felfogás tehát jóval régibb keletű, mint annak tudományos megalapozói hirdetik. A népek lelkében öntudatlanul élt mindaz, ami pár évtized alatt tudományos rendszerré je­­gecesedett. S bármilyen szemmel nézzük a materialista felfogásnak ezt a fejezetét, azt kell látnunk, hogy ebből a tudományból a népben ma sincs több, mint amennyit egy­szerű lelkével régen megérzett. Hiszen a szocializmus legkitartóbb hivei hangoztat­ják a leggyakrabban és legnyíltabban, hogy a népnél nem tudnak boldogulni a tudomány­nyal. A proletár megérti, hogy négy korona napibér több, mint három korona ötven fil­lér. Azt is hamarosan felfogja az értelme, hogy a vagyonos osztály kizsákmányolja. De mihelyt osztálytudatról, történelmi materia­lizmusról beszél neki a szónok, a lelkesedése lohadni kezd, ő maga pedig elálmosodik. Persze, a tudomány azért mégis tudo­mány marad s az igazság értékéből semmit se von le, hogy kevesen, vagy sokan isme­rik-e. De a szociális tudománynyal mégis másként vagyunk. A történelmi materializ­mus a proletárság házi tudománya lett. Ezzé avatták tudósai s népszerűségétől tették függővé, hogy korábban, vagy későbben kö­vetkezik-e be a proletárság diadala. Mi lesz már most az olyan tudománynyal, amely van és még sincs ? Mi lesz vele, ha éppen csak azok elméjét nem tudta megvilágosítani, aki­ket diadalra akar vezetni, hogy az ő diada­lukban a maga diadalát is ünnepelje? Azok részére, akik a jövő társadalom kialakulá­sát a modern szociológia törvényei szerint akarják siettetni, nem bír nagy jelentőség­gel, hogy a nagy néptömegek tisztában van­nak-e a naprendszerrel. Az asztronómia tu­dását nem követeli semmiféle osztályérdek s e tekintetben a legnagyobb ignoráns a leg­jobb társadalmi harcos lehet. A föld forgá­sában se okoz semmiféle zavart, hogy pálya­futását pontosan ismerik-e a proletárok. A föld azért mégis tovább foroghat. De a szo­ciális tudományok megismerését a proletár­ság osztályérdeke követeli. E tudományok­ból szívja magába az osztálytudatot, mely harcának az osztályharc jellegét adja. E harcon fordul meg a proletárság sorsa s igy a szociológia által felismert minden igazság nem önmagáért van, hanem a proletársá­­gért, melynek ez a tudomány nem cél, de első­sorban harci eszköz uj társadalmi ala­kulások felidézésére. Ha idáig bajos volt, hogy a szociális tu­domány éppen a legérdekeltebb társadalmi rétegeknél hódítson, a tudományos nevelés bajos munka lesz ezután is. Kétségtelen, hogy e lassú haladás oka nemcsak a tudó­sok nehézkességében, s a tudomány rettentő egyoldalúságában, de sajátos nevelési rend­szerünkben is keresendő. A modern tudomány bizonyos fokig már kialakult embert vesz át nevelésre, akinek karaktere már formát kapott, s aki világnéz­etét már megkapta az uralkodó osztály nevelő rendszerétől Em­­beri domnitásra kell adnia magát, hogy átfor­málja a nevelésbe vett egyént. S ennél is nagyobb baj, hogy az átvett ember már ma­gával hozza annak a tudománynak a sűrített lényegét, amelyre most tanítani akarják. Egészen újat nem tud neki nyújtani a szőr­­szálhasogatásban elsekélyesedő doktrinérség, s mert látja, hogy a tudomány mekkora ap­parátussal készül megértetni vele azt, amit ő régen megértett, csupa kényelemszeretet­ből beéri azzal a tudással, amelyre a népies filozófia tanította, s amelyet már szennyes otthonának levegőjével szedett magába. Neki ennyi is elég. Hiszen akárhogyan, variálják a tudományt, mindig ez a veleje. Az az át­kozott pénz, az az átkozott szegénység. Ennyit s nem többet­­m­ond az a két könyv, is, mely az etikának és szocializmusnak egy­­máshoz való viszonyát tárgyalja. Az egyik­ben Kautsky Károly az etika és materialisz­­tikus történeti felfogásról elmélkedik, a má­­­sikban dr. Lánczi Jenő fejtegeti más cím alatt ugyanezt a kérdést­. Kautsky munkájá­nak a címe: Etika és materialista történeti felfogás, Lánczi Jenőé pedig: Szocializmus és etika. Az egyik ugyanazt mondja, amit a másik s mind a kettő ugyanazt, amit egy harmadik, tizedik és századik szociológus már elmondott. Nincs új dolog a nap alatt és nincsen már új tétel a szociológiában. De Mai számunk 24 oldal

Next