Pesti Napló, 1908. augusztus (59. évfolyam, 184–208. szám)

1908-08-01 / 184. szám

Budapest, szombat PESTI napizó, 1908. augusztus­ T. 184. szám . vezettnek lemondó levelét, melyben azt írja, hogy azért mondott le, mert lehetetlen a par­lament összeül­ése előtt a szultán bizalmát el­nyerni. A jelenlegi minisztérium nem tesz semmit az alkotmány alkalmazása terén s ez a hazára és a nemzetre nézve kellemetlen követ­kezményekkel járhat. A jelenlegi kormány nem képes megfelelni az ország sürgős szükségle­teinek. Konstantinápoly, juune­ni, az új kormány pénzzavarban van, mert a­­parlament engedelm­e nélkül sem kölcsönt, sem előleget nem akar fölvenni, új módon a kormány­nak novemberig nem lesz pénze. Egyetlen jöve­delmi forrása a vámbevétel, amelylyel azonban nem tudja fedezni az összes kiadást , különösen miután a tisztek és a hivatalnokok most már ren­des fizetést követelnek. A palota számára legalább ezer fontot kell számítani naponként. Ily körülmé­nyek között a kormány mégis kényt­en lesz más jövedelmekről gondoskodni, amiben csak az a vi­gasztaló, hogy az állami pénzt most már az eddi­ginél becsületesebben kezelik. A titkos rendőrség eltörlése. Konstantinápoly, julius 31. Hivatalosan kijelentik, hogy a szultáni íródot bocsátott ki, melyben szentesíti a mi­nisztertanácsnak a titkos rendőrség eltörlésére vonatkozó határozatát, amely rendőrség káros működése nyilvánvaló. Visszaélés az amnesztiával. Konstantinápoly, julius 31. Az amnesztia következtében eddig tizenhatezer­­ örmény és tizennyolcezer mozlim menekült érke­zett ide. Tegnap nagyon sok közönséges bűntettest bocsátottak szabadon. E miatt az intézkedés miatt a régi minisztereket vádolják, akik a közönséges bűntettesek szabadon bocsátását semmivel sem tudják megokolni. A portán e­miatt nagy az ijedelem Konstantinápoly, julius 31. Nagy nyugtalanságot kelt a volt kormánynak az az intézkedése, hogy szabadon bocsátotta az összes bűntetteseket, gyilkosokat, tolvajokat és pénzhamisítókat, arra való tekintet nélkül, várjon már tíz év óta, vagy néhány nap óta vannak-e bör­­­tönben. A szabadonbocsátottak között vannak gyil­kosok, kikről a bíróság még ítéletet sem mondott. TAs­uj-törökök tiltakoznak ez ellen az intézkedés ellen, amelyeket a körülmények nem tesznek­­ szükségessé. Választási rendelet. - Szaloniki, július 31. Egy császári krádé elrendeli, hogy ezúttal az idő rövidsége miatt a választás oly módon­­történjék, hogy a képviselőket az egyes vilaje­tek közigazgatási tanácsai válaszszák meg, ame­lyeknek tagjait amúgy is a nép választotta. A török parlament 160 képviselőből fog állani. 'Ezek közül negyvenet a szultán fog kinevezni. 'Az uj-törökök központi bizottsága nem fogadja el ezt az irádét, hanem kiírni paca útján táv­iratoztatott a portának, hogy ragaszkodik az alkotmány rendelkezéseihez. Az uj-törökök'. Konstantinápoly, julius 31. Az új-­török bizottság céltudatosan és foko­zatosan akkarja a reformokat megvalósítani , kijelentette, hogy egyelőre beéri eddigi sike­reivel : a parlament összehívásával, a sajtósza­badsággal, a politikai amnesztiával, a kémke­dés megszüntetésével és a kamarilla elbocsátá­sával. A további intézkedéseket a parlamentre akarja bízni. Ez a mérséklés örvendetes bizto­sítékát nyújtja a nyugalmas fejlődésnek. Az­­új-törökök célja még az asszonyok emancipá­­ciója és a felekezetek egyenjogúsítása. Reméli, hogy mindezeket a célokat elérheti, ha egyelőre nem látott dolgok nem jönnek közbe. Konstantinápoly, július 31.­­ A hangulat megváltozását és a helyzet javu­lását megkönnyítette az, hogy a szalonikai török komité küldöttsége, amely kétes szándékokkal szán­dékozott ideutazni, a kormány hazafias felszólítá­sára elállott utazási szándékától. Ezenkívül az teg­napi elmozdítások és kinevezések kedvező hatást tettek-- Azonfelül, hogy további kiváló személyisé­gek kinevezését helyezték kilátásba, más erőik és eszközök hatottak közre abban, hogy a csillapító konzervatív áramlat jutott túlerőre, ami további haladást tesz lehetségessé. Szófia, július 31. (Saját tudósítónktól.) Konstantinápolyból táv­iratozzék, hogy az ottani új-török bizottság a na­pokban várja haza Páriából a mozgalom fővezéreit és aztán a jakobináusok klubjának mintájára nagy társaságot fognak alapítani. Az eddigi példás rend Konstantinápolyban azzal magyarázható meg, hogy mindeddig még nem képződött semmiféle nagyobb ellentábor, de egyre-másra alakulnak kisebb párt­­csoportok, és bizonyos tervek számára híveket to­boroznak. Szaloniki, július 31. (Saját tudósítónktól.) Az új-törökök azt kö­vetelik, hogy a szultán engedje át nekik egy klub­­ház építésének céljaira a városban lévő telkeinek egyikét , azzal fenyegetőznek, hogy ha a szultán nem teljesíti kérésüket, akkor erőszakkal a saját­juknak nyilvánítják a kérdéses telket és felépítik rá a klub házát. Konstantinápoly, július 31. (Saját tudósítónkétól.­) A bizalmatlankodó újtörökök nagy tüntetésre készülnek, hogy kényszerítsék a szultánt a nép előtt nyilváno­san megesküdni­ az alkotmányra. Az új­ török­ bizottság tegnap gyászünnepet rendezett az örmény áldozatok közös sírja fölött*. Szandanszki és Panica, Szaloniki, julius 31.­­Szandanszki és Panica tegnap ideérkeztek. Panica egy hirlapiró előtt a következőket mondta: — Szandanszki és én­ azért jöttünk Szaloni­­kiba* hogy az Ottoman bizottsággal az alkotmányra vonatkozó összes kérdéseket megvitassuk. Szan­­danszicinak bolgár-m­ace­dón organizációja egyelőre megmarad. Ez a szervezet a bolgárok és a mace­dónok legnagyobb részének bizalmát bírja. A re­formakció semmiféle hasznot sem hozott. A bol­gárok meg lesznek elégedve, ha a törökök becsüle­tesen megvalósítják az alkotmányt. A külföld reformm­issziója most már fölösleges lesz. Szaloniki, július 31. Szandanszki ma az egybegyült nép előtt a kö­vetkező beszédet mondta: «— Nincsen ház Macedóniában, ahol anyák ne siratnák gyermeküket. A szultán ártalmas kor­mányzása miatt elkerülhetetlen volt köztünk a harc. A kisebb államok azt hitték, hogy hasznot húzhatnak abból, ha az európai diplomaták áská­­lódását támogatják , azt remélték, hogy így meg­kaphatják egész Macedóniát, vagy annak egy részét Bulgáriának pedig csak a csontokat engedik át. Azért jöttünk el, hogy az ország összes nemzeti­ségeinek érdekei dolgában megállapodjunk s hogy az alkotmány erős és felbonthatatlan legyen. India és Egyiptom öröme. London, július 31. (Saját tudósítónktól.) A Daily Mail értesü­lései szerint Indiában és Egyiptomban nagy örö­möt keltett a török alkotmány helyreállítása, mert abban bizakodnak az egyiptomi és indiai népek, hogy a szabadelvű Anglia nem fogja m­egtagadni Egyiptomtól és Indiától azt, amit a szultán meg­adott népének. Új szabadsághimnusz. Konstantinápoly, július 31. (Saját tudósítónktól.) Az alkotmányi helyreállítása alkalmából Korisiopulo egy óda szövegére gyönyörű himnuszt komponált, ame­lyet már mindenütt játszanak­ a zenekarok. A reformakció. Szaloniki, július 31. (Saját tudósítónktól.) Enver bey tegnap be­szédet tartott, amelyben azt hangoztatta, hogy re­mélhetőleg lesz annyi tapintat a nagyhatalmakban, hogy visszahívják a reformképviselőke, mielőtt felszólítanák őket arra. Beszélik, hogy az új-török bizottság a szultánnál lépéseket tett a külföldi reformakció megszüntetése céljából, várgott ki hír. A holnapi pátriárka választás elé az egész szerb nemzeti egyház nagy várakozással tekint. A kongresszus holnap délelőtt kilenc órakor ül össze. A megnyitás után küldöttség megy a királyi biztosért, aki megérkezve hosszabb beszéd­ben megadja az utasításokat a választásra. Ezután a templomba vonulnak, amely előtt a díszszázad zászlóval és zenével foglal helyet. A királyi biz­­­tost a templom főbejárata előtt a püspöki kar és a fungáló lelkészség élén Bogdanovics Lucián adminisztrátor fogadja és az ő számára fentartott díszhelyre vezeti. Az istentisztelet alatt a kivonult díszszázad szabályszerű dísztüzeket ad és esteket a tüzérség átveszi. Az egyházi szertartás után a pontifikáló adminisztrátor a püspöki karral és a fungáló papsággal a templom főbejáratáig kiséri. A királyi biztos díszfogatján a díszszázad tisztel­gése mellett távozik. A templomból a kongresszus üléstermébe térnek vissza, ahol kezdetét veszi a választás. A választás a kongresszus világi elnö­kének elnöklésével zárt ülésben történik. A válasz­tás befejeztével a kongresszus rögtön elkészíti az ülés jegyzőkönyvét és hitelesíti azt. Elkészíti egy­ben az ő­ felségéhez intézendő felterjesztést, is, amelyben a legfelsőbb megerősítést kérelmezi. Ez­után küldöttség megy a királyi biztosért, aki p. gyűlésen megjelenve, átveszi a felterjesztést , az ülés hitelesített jegyzőkönyvével és az eredeti sza­vazati ívekkel­ együtt. Budapest, július 31. A szerb pátriárka választása. Karlócáról táviratozzék. Az önálló párt ma délután négy óra­kor értekezletet tartott, amely este hat órakor ért véget. Az értekezleten történteket, a legnagyobb titokban tartják és megállapodásaikról semmit sem hoztak nyilvánosságra. Este kilenc órakor a radi­kális párt tartott értekezletet, de erről sem szi­ hamis értékek. * A társadalom­szervezeten az enerváltság tünetei mutatkoznak. Fáradtak vagyunk s az erkölcsi ideáloknak nincs többé, az az ere­jük, hogy felfrissítsék energiánkat. Az anya­giasság kultusza elhatalmasodott s az idea­lizmus már csak az iskolás könyvekben kap helyet. Ami mostanában a mi társadalmunk testén kifakadt, az már nem is szimptomája, de rettentően szomorú bizonysága annak, hogy az egész szervezet valami undok nya­valya lázában ténfereg. Ez a nyavalya, a munkaviszony. Kaszinóinkban a szerencse­­játék szenvedelme tüzeli egymás ellen az em­bereket, hogy a kártyaasztal­nál egymást fosztogatva is máról holnapra meggazdagod­janak. Kisvagyonu emberek banküzletet nyitnak s tőkéjük nagyobb részét az a tervbe vett gonoszság teszi, hogy a jámbor hívőket megcsalják és kifosztják. Szülők vásárra vi­szik egyetlen leányukat, hogy annak bájait kamatoztassák. Államhivatalnokok otthagy­ják tisztes állásukat, s részvénytársaságokat alapítanak. Mindez a munkától való undor­nak s a gyors meggazdagodás vágyának a jele. A munka csak a mindennapi kenyeret biztosítja, de a spekuláció, ha sikerül, egy­ egész élet gondtalanságát szerzi meg néhány, hét vagy hónap alatt. A császárváros római grófja, aki tulajdon leányával kereskedett, három esztendő alatt ötvenezer koronát szer­zett ebből az üzletből. Az öngyilkossá lett bankár százezreket gyűjtött rövidesen s a bányagründolók is milliókhoz jutottak volna máról-holnapra, ha közben egy kis baleset­ nem éri őket. Ha e nagy számokat egymás mellé állítjuk, agyunkat megkapja a gondo­lat, hogy hány esztendei munkával tudnánk mi ekkora pénzösszegeket szerezni. Évszáza­dokig kellene élnünk, hogy e rengeteg össze­gek egy kicsi hányadát összekuporgathas­­suk. Pedig mi belevisszük a munkába min­den erőnket. A testünk és szellemünk szen­ved a munkától, mely éppen csak annyit hajt­, hogy napról-napra újból munkaképessé tud­juk tenni szervezetünket. És mit kockáztat a szédelgésre alapított vállalkozás? Legfel­jebb a személyi szabadságát. Ha balul üt ki vállalkozása, pár hónapra bevonul a bör­tönbe, s e pár hónapi szenvedéssel megszerzi magának azt, amit a becsületes munka egy egész életen át képtelen elérni. Mi előnyösebb hát: pár hónapig szenvedni százezrekért, vagy egy egész életen át gyötrődni semmiért ! Persze, hogy a szabadsággal együtt koc­kára teszik a becsületet is. De éppen az a végzetes baj, hogy ez a sokat emlegetett be­csület nem marad a fegyházban. Állítsunk egymás mellé két egyént: az egyik becsüle­tes munkával tengette életét, de szegény ma­radt; a másik hónapokig élt raibkenyéren, de szédelgéseivel, uzsoráskodásával meggazda­

Next