Pesti Napló, 1908. október (59. évfolyam, 235–261. szám)

1908-10-01 / 235. szám

z Budapest, csütörtök, 1908. október I, 235. szám ~ PESTI NAPkör______ nyar nem múlhat el a világpolitikára vonatkozó következések nélkül. Kétség­telen, hogy a spanyol király és monar­­kiánk uralkodója közt most is lesznek bizalmas eszmecserék, esetleg megálla­podások a nemzetközi kérdések dolgá­ban, melyek ma az egész európai kon­certet foglalkoztatják. Ilyen valószínű­leg a marokkói probléma lesz, melyben Spanyolország közvetlenül, monarkiánk a maga szövetséges kötelezettségei foly­tán közvetve szintén érdekelve van. Ne­künk magyaroknak azonban e tőlünk távol eső kérdéstől nem igen fájhat a fejünk s gondunk most főképp arra van, hogy a királyi vendégpár s kíséretük Budapesten jól érezze magát. Az utolsó időkben a spanyol felsé­gek utazásaival kapcsolatosan nyugta­lanító hírek merültek föl, hogy amaz örült fanatikusok felekezete, kiket anar­­kistáknak szokás nevezni, gonosz terve­ket kohol és szerencsétlenség fölidézé­­sére készül. Mint mindenütt ily esetben, Budapesten is megteszi most a rendőr­ség a maga elővigyázati intézkedéseit. Nem hibáztatjuk még túlbuzgalmáért sem ama határokon belül, amiket köte­lesség és felelősségérzet előírnak. Egész­ben az a véleményünk, hogy magyar földön komoly aggodalomra sem ok, sem szükség nincs; itt hiányzanak az anarkista propaganda előfeltételei: a romlott közéleti talaj s a romlott társa­dalmi levegő. Vannak bajaink, de anar­­kiára semmi hajlandóság nem létezik. •IoliA magyar nemzet öröm­mel várja •a spanyol felségeket s szívből kívánja, hogy itt töltendő napjaik a legkelleme­sebben teljenek, a legjobb benyomáso­kat kapják Budapestről s jó magyar ha­zánkra mindig szívesen emlékezzenek vissz­a. Budapest, szeptember 16, Minisztertanács. Ma délben negyedegy órakor minisztertanács kezdődött, mely há­­romnegyed két óráig tartott, s­ melyen a fél­hivatalos jelentés szerint kisebb folyó ügye­ket intéztek el. Kósza h­írek szerint szóba kó­kusan alkalmazták. Ellátták mindenféle jó ta­nácsosai. Darabos Mária foktatta az újabb fo­gásokra. — Mert hát, fiam — mondotta — nem úgy van már, mint annak előtte. Nagyon meg­­ kell nézni a portékát, kiváltképpen a nyári gyü­­j­mölcsöt. Hibásat ne vegyél, ha még olyan ol­csón kínálják. S­gy járhatsz vele, mint én a ringlotával jártam. Mind a Dunába dobták. Nézhettem utána, roppant a szemem. Szikra híjja, hogy büntetést nem kaptam. Néhány hét múlva vége lett a csodálkozás­nak is. Sóti Ágnesben nem láttak mást, mint velük egyenlőrangú gyümölcsöskofát. Néha a tolongásban, mint az szokás, rá is nyaltak, s a gyilkos asszony csak olyan közönségesen nyel-­­­veekedett, mint a többi.­­ De aztán, őszfelé, megint akadt szólni, cso-­­­dálkozni való. A kora táján sűrűn megjelent Sóti Ágnesnek sógora, meggyilkolt urának test-, véröcscse, Vig Sándor, ki szőlőt szállított a fő­városba kosarakban.­­ Ez a szeplősarcú férfikofa nemrégiben lett Özvegy. Fele­ágé egy vihar alkalmával a Du­nába fpült. Most folyt-OTv folyvást a so­rorasz­­szonya, Sóti Ágnes körül forgolódott. Segített neki a kosarakat cepelni és szívesen kínálta paprikás szalonnával a hajón. A kofák a fejüket csóválták. Darabos Má­ria nem tudta szó nélkül megálla­ni: —­.Mégis csak furcsa, világot élünk, —­­mondotta komolyan bólintva — még meglássá­tok ez a Vin Sándor elveszi a Sóti Ágnest. vült futólag a tanácskozáson a bankkérdés is, melyben a kormánynak az Osztrák-Magyar Bank sürgetésére állítólag már most kell ál­lást foglalnia, de határozatot itt annál ke­­vésbbé hoztak, mert a minisztertanács csak másfél óráig tartott s azon számos kineve­zést, köztük a Kúriánál szükségessé vált fon­tos személyi kérdéseket is el kellett a kor­mánynak intéznie. A miniszterelnök a királynál, Wekerle Sán­dor miniszterelnök ma délelőtt tizenegy órakor ki­hallgatáson jelent meg a király előtt. A miniszter­elnök a királynak a folyó politikai ügyekről tett jelentést A kihallgatás egy óra hosszat tartott. A h­orvát bán Budapesten. Báró Rauch Fái horvát bán ma reggel Budapestre érkezett s­dói élet, felkereste Wekerle Sándor miniszterelnököt. A bán a holnapi napot is Budapesten tölti. A nemzetiségi párt és a radikális szerbek.­t­oldis László képviselő a radikális szerbeknek a nemzetiségi pártból való kizárására vonatkozólag a következőket mondotta: — A hir minden tekintetben igaz. A radikális szerbek politikai magatartása árnyékot vet a nem­zetiségi klubra, amely pedig mindig őszinte har­cot vívott programmjáért. A szerb radikálisok nem vettek részt az általános választói jog érdekében a nyáron rendezett népgyű­léseinken, nem tartottak beszámolókat és már két éve a klub értekezletein se vettek részt? S­gy látszik, hogy a radikális szer­­bek a kormány felé húznak, főképp pedig a Kos­­suth-párthoz. Ilyen körülmények között a nemze­tiségi klub a legközelebb fel fogja hívni a radi­kálisokat, hogy a klubból lépjenek ki. A pénzügyi­­ bizottság ülése. A képviselőház pénzügyi bizottsága ma délután Széll Kálmán el­nöklésével ülést tartott,a­melyen megválasztották az egyes tárcák előadóit. Az előadók a következők: kisebb tárcák: Buzátfi Ferenc, belügy: Barabás Béla, pénzügy: Tr­oitsy Pál,­ igazságügy: Bizony Ákos, kereskedelemügy: Babó Mihály, vallás- és közoktatásügy: Sághy Gyula, honvédelmi: gróf Semsey László, földmivelésügy: gróf Thoroczkay Miklós. Nroitsy Pál figyelmezteti a bizottságot, hogy a főváros fejlesztéséről szóló törvényjavasla­tot a bizottság csak általánosságban tárgyalja le. Wekerle Sándor felvilágosítása után a bizottság a főváros fejlesztéséről szóló törvényjavaslat részle­tes tárgyalását napirendre tűzte. Szebeny Antal felhozta, hogy az állami tisztviselők körében az a hír van elterjedve, hogy a költségvetésbe felvett IV. negyedévi felemelt lakbér novemberben nem fog kifizettetni, mert az erre vonatkozó előmunkálatok, úgy bírlik, még nem készültek el. Kérdi a minisz­terelnököt, hogy igaz-e ez a hír és kéri, hogy nyug­tatná meg ez irányban az aggódó tisztviselőket. Wekerle Sándor felvilágosításul azt mondhatja, hogy Budapest és Fiume tisztviselőinek, akiknek egy másik kora szigorúbban aposztrofálta­­ a dolgot. — No már olyat csak nem tesz. Nem ment el a sütnivalója. Azt, aki a testvérbátyját megölte. — Hja, — filozofált Darabos Mária — az már elmúlt. Az már nem támad fel. A kofák nem tudták eldönteni magukban, hogy milyen mértékben botránkozzanak a dol­gon. De a kíváncsiság rettenetesen furdalta őket. Darabos Mária megl is kérdezte Vig Sán­dort: — Sándor öcsém, úgy hallatszik, hogy megint házasodni készülsz. — Készülni készülnék, de nem igen van foganatja. — Csak nem a Sóti Ágnest szemelted ki. — Szemelni szemeltem, de nem igen kül­lők neki. . . — Micsoda? — Nem akarodzik férjhez menni. Ezt Sóti Ágnes is helybenhagyta. Kurtán nyilatkozott a szóbanforgó házassági esetről: — Nem rossz ember lenne a Sándor, de nem szeretem a fajtáját. A kofák nagyon megbotránkoztak Sóti Ág­nesnek ezen finnyásságán. Hogy meri ez a rab­viselt asszony így fennhordani az orrát? Mind a tíz ujját­­megnyalhatná, hogy olyan férjet kap az ebadra. Még hogy neki áll fejebb! Ebben a hangnemben tárgyalták az esetet. És Sóti Ágnes egyre , jobban sülyedt szemük­ben. Tökéletlennek nyilvánították és úgyis bán­­j­tak vele. lakbérét a törvény fix állapította meg, már ki is utalványozták az illetményeket. A vidéki tisztvi­selők lakbérszázalékának megállapítása most van ■folyamatban. Ez rendkívül nehéz munka. Százakra menő kérvény van a pénzügyminisztériumban, amelyekben a legkisebb falvak is első osztályba való fölvételt kérelmeznek, azt bizonyítgatva, hogy rendkívüli körülményeik folytán magasabb szá­zalékra tarthatnak igényt. A kérdést a legnagyobb gondossággal és objektivitással bírálják­ meg és mi­helyt a százalékot megállapítják, megkezdődik a kiutalás, természetesen november 1., illetve október 11éig visszamenőleg. A bizottság a miniszterelnök felvilágosítását tudomásul vette. Andrássy a függetlenségi pártkörben. — Nyilatkozatok a választói reformról. — Budapest, szeptember 30. (Saját tudósítónktól.) Gróf Andrássy Gyula belügyminiszter ma este megjelent a függetlenségi pártkörben, hogy megkezdje a vá­lasztói reform mellett a hangulatcsinálást. Már m­a meggyőződött arról, hogy ez nem ter­hes feladat, mert a pártkör társalgójában egy­­begyűlt képviselők közt ugyancsak nem volt senki, aki­­kifogásokat támasztott volna a ké­szülő javaslat ellen. Egyet-mást kérdeztek tőle,, de Kossuth Ferenc megelégedéssel állapíthatta meg, mikor a körből távoztak: — Úgy látszik — mondta — a fügetlen­­ségi párt átérzi enn­ek a fontos refomnak nagyi jelentőségét és megbízik bennünk . . . Andrássy ma már a javaslat részleteinek ismertetésébe is belement s legfontosabb kije­lentése azt volt, hogy a szavazás nem lesz titkos. — A magyar ember természetével — be­szélte — nem fér össze az alamuszi titkolózás.­ Egyebekben kijelentette azt is, hogy a pluralitáshoz a­ tárcáját köti, de a javaslat egyéb részletein hajlandó megokolt módosítá­sokat ejteni. Elmondta azt is, hogy a közve­tett választókra vonatkozó intézkedést fenn akarja­ tartani. Ezzel szemben újból konstatál­hatjuk, hogy ez a terv már el van ejtve s nem kerül be a törvénybe. Andrássy arra vár, hogy ezt az ellenzék kívánságára jelenthesse be. De a legnagyobb zavarba jönne, ha most egyszerre a javaslat ellenségei kezdenék köve­telni az ö6 választók rendszeresítését. Mert ak­kor sem lenne a dologból semmi. A belügyminszter látogatásáról ez a rész­letes tudósításunk számol be. Gróf Andrássy Gyula belügyminiszter ma este hat órakor látogatást tett a függetlenségi pártkörben, ahol Kossuth Ferenc miniszterrel együtt vagy ötven képviselő várta. Kossuth beje­■ — Ilin­a■ ............................— .VI. Egy alkalommal, borús őszi nap volt. Sóti Ágnes három nagy kosár paradicsomot vitt be a kofahajón. Nagyon mogorva hangulatban volt. A kofák süni veszekedése elkeserítette.. Elhatározta, hogy keményen vissza fog szólani, hogy megtanítja őket emberségre. Nagy ener­giát érzett magában lobogni. Apró szeme düh­től szikrázott, mikor Darabos Mária az egyik kosarát odébb tolta. Intett a fiának, a Lajcsinak, hogy takarja le a kosarat. Aztán odaszólt a vastag kofának? — Halla, ne rendetlenkedjék itten. A vastag kofa szúróan mérte végig. — Még te mersz rendről beszélni? Te? — Én hát! Darabos Mária gúnyosan vállat vont. — Hát ha olyan nagyon rendes vagy, ak­kor mért nem varrod fel a fiad két lájbigomb­­ját, nyavalyás? .­­ És odamutatott a Lajcsi fiú lájbijára, amelyről a két felső gomb tényleg hiányzott. A gyilkos asszony, ki ölt, ki dacosan ál­lott a birák elé, ki bar­bánat nélkül szenvedte a súlyos büntetést, a szemhéjais elpirult. Le­sütötte a szemét és mentegetőzött­ .— Nem láttam, hogy leszakadt. Rá is rivalt a fiára: — Mért nem szóltál, hogy leszakadt? — Hiszen mondtam ... — Nem igaz, hazudsz! És sötét, gyűlölködő tekintetet vetett a fiára, aki miatt valamikor emberéletet oltott.

Next