Pesti Napló, 1908. december (59. évfolyam, 287-312. szám)

1908-12-01 / 287. szám

■....... ELŐFIZETÉSI ÁRAK: 59-dik évfolyam, 287. szám, tgtsz évre _ 28 kor. — ill. Félévre—____4 , • «— 9 negyedévre — 7 » — , Egy héra___2 , 40 , tiyesszia —______10 fll).PESTI NAPLÓ Apxfihirdatésak árai Egy szó 4 fillér, vastagabb betűvel 8 3116a. Hirdetések milliméter számíts* •el, díjszabás szériát, ■eljelenik hétfő kivételével naponkint ünnep at is la Budapest, 19081 Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. Andrássy-út 27. Kedd, december 1. Nyílt felekezeti harc. Budapest, november 30. Felfordult társadami és politikai közéletünk ziláltságára vet rikító fényt a néppárt legújabb lépése. Mint már előre jeleztük, a néppárt huszonnégy tagja vasárnap felhívást intézett Magyarország katolikusaihoz, amelyben felszólítja őket, hogy a polgári házasságkötések alkalmával, úgy is, mint felek, úgy is, mint tanuk, tagadják meg az anyakönyyék aláírását. Ennek a felhívásnak ismeretesek az előzményei. Egy Kocurek nevű plébános ugyanilyen értelmű felhívást intézett híveihez és ezért a Kúria, törvény elleni engedetlenségre való izgatás címén, tizennégynapi fogházra ítélte. A néppárt azt állítja, hogy az anyakönyvek aláírására a törvény nem kötelezi a feleket, tehát mindenkinek joga van felhívni, társait, hogy ne írják aláaz anyakönyveket. A Kúria azt mondja, hogy ha a törvény gondol is arra a lehetőségre, hogy valaki nem írja alá az anyakönyveket, mégis a törvény szelleme, célja és egész mibenléte arra irányul, hogy a házasságkötés polgári szerződésszerű jellege kidomborodjék és hogy e végből e felek aláírásukat illeszszék az anyakönyvek alá. Aki tehát a törvény szellemének, céljának és egész szerkezetének iilozóriussá tételét igyekszik előidézni azzal, hogy formálisan izgat az aláírások megtagadása érdekében, az igenis izgat a törvény ellen és így őt büntetni kell. Ez a tényállás, amelyből a néppárt felhívása fakad. Hogy jogilag kinek van igaza, ez a felhívással kapcsolatosan nem érdekel bennünket. A képtelen helyzetet az idézi elő, hogy egy politikai párt, amely a kormányzó többség tagja és amelynek elnöke benn ül akormányban, szembeszáll a legfőbb bírósággal és arra izgatja az embereket, hogy azt, amit ez a bíróság bűntettnek ítél, becsületbeli kötelességüknek tartsák minden alkalommal elkövetni. Ez a jogi képtelenség. A politikai képtelenség pedig az, hogy az uralkodó többség egy pártja beledob a klerikális és felekezeti viszályoktól amúgy is teljesen aláaknázott közéletbe egy olyan kédést, amelynek félretételére, mint a szövetséges pártok programútjával ellentétes kérdésére magát a kormány és kormányzat elvállalásával épp úgy kötelezte, mint például a függetlenségi párt a uinga programmjának legtöbb, pontjára nézve. A revíziót a néppárt levette a napirendről, ma azonban meggondolta magát és újból a legexponáltabb politikai kérdéssé tette. Ez az ügy politikai jelentősége és,egyúttal társadalmi veszedelme is, mert a felekezeti szempontokat annyira kiélezi, hogy a felhívás aláírói még a Kúria bírálatában is csak felekezeti szempontból indulnak ki, sőt Kocurek plébános elítélését Rakovszky István már egyenesen annak tulajdonítja, hogy a kúriai tanács négy tagja református, kettő kikeresztelkedett zsidó, az elnök pedig az egyházpolitikai törvények megalkotójának, Wekerlének a sógora. Idejutottunk tehát. A képviselőház alelnöke meggyanúsítja a Kúriát és azokat a bírákat, akik nem katolikusok egyenesen azzal vádol meg, hogy üldözik a katolikusokat! Milyen jogon követelnek az államfentartó pártok és elsősorban a nagy állam-, haza- és vagyonvédő néppárt, tiszteletet a törvény és a törvényes intézmények számára az agyonüldözött szociáldemokráciától, ha vezérük a leghangosabb, mikor a legfelsőbb bíróság soha még meg nem támadott tekintélyének a legyalázására vállalkozik!? Hogyan lehetséges ebben az országban felekezeti türelmességet prédikálni, hogyan lehessen a felekezetektől nyugalmat, a társadalomtól békés egyetértést követelni, mikor veszedelmes következetességgel vonul fel a klerikális,áradat és hol a protestáns pap előtt kötött házasság, törvénytelenné nyilvánításával, hol pedig az állami házasságkötések formája ellen való izgatással a legképtelenebb felekezeti izgatást viszi véghez. Elzüllött közéletünk teljes szétbomlásához már csak ez a felekezeti anarkia hiányzik és a veszedelem annál nagyobb, a botrány . Történetírás. Irta: Seress László. (Utánnyomás tilosa A történelem ítélőszékéről az iskolában , még azon túl túl is jó ideig azt tanultuk, hogy ez az a felebbezhetetlen nagy és csalhatatlan nagy fórum, amely döntő, ítéletet mond világok és emberek felett. Az emberek roppant nagy tisztelettel beszélnek róla és még konok gonosztevők megátalkodott lelke is megreszket, ha a történelem előtt, való felelősséget hangoztatjuk előttük. A történelem ítélőszékétől mindenki fél és a történelem ítéletével fenyegetnek meg mindenkit, akit emberi törvény már nem tart vissza semmitől. Évszázadok’óta él e fórum tisztelete az emberiség lelkében és nincs senki a földön, aki meg tudná mondani, hol van ez a nagy tribunal , hogy ki adott ítéletének döntő erőt ? Ez a kérdés akkor támadt először az én lelkemben, amikor Carlyle Cromwell jót olvastam. A történelmi ítélőszék, amelynek ítéletét Cromwell-ről az iskolában tanultam és még egynéhány könyvben olvastam, kegyetlenül kivégzi ezt a, embert, ellenben Carlyle olyan kereszt esiit belőle, akiről a Hősök című tanulmány gyűjteményében még külön apológiát is zeng, sőt egyenesen Napóleon fölé helyezi. Mi hát a történelem ítélete Cromwellről, ha egyik helyen azt olvassuk róla, hogy becsvágyó, hiú, hazug katona volt, aki a királyi címre vágyott és ezért rég a parliament katonai leveretésétől sem a riadt vissza, Carlyle pedig,kinek a történelmi ítéletét elvégre szintén meg lehet hallgatni, ennek épp az ellenkezőjét mondja? Mióta erre a borzasztó ellenmondásra rájöttem, nincs többé tekintélye előttem a történelem ítélőszékének, és azt vallom, hogy mint egyikét ama frázisoknak, amelyekkel hagyomány és nevelés sajnálatos következményeként tele van a mi életünk, ki kell teljesen irtani iskoláinkból, fogalmainkból és meggyőződéseinkből. A történelem ítélete emberek ítélete. Elfogultságokkal, indulatokkal benyomásokkal tele ítélete. Gyarló és törékeny, mint minden emberi munka. Nem kell tajat valami túlvilági tisztelettel fogadnunk , nem kell érinthetetlen szentségnek tartanunk, mint ahogy az iskola padjairól megszoktuk. Nincs egységes történelmi ítélet. Mert a történelem ma dicsőítheti azt, amit holnap már a történelem le fog piszkolni. Ne dolgozzunk tehát a történelem elismerésére és ne féljünk a történelem ítéletétől. Legalább ne féljünk most már, amióta forradalmakon ment keresztül a történetírás, és megszűnt a babona, amely szentségként imádott' biz'nlyos elfogadott tényeket, óö istenkáromlássnak tartotta volna ,az ellenkezőnek a hirdetését. A történelem itélőszéke emberek, gondolkodók, történetírók,' bölcsészek véleményének', meggyőződésének az összessége. Ebben az itélőszékben helye van mindenkinek és a döntő ítélet az lesz,h a,mi a mindenkori többség felfogásának, ízlésének a legjobban tetszik. Ezt még Carlyle sem mondta ki, de már nagysze- I I’acu megsejtette, amikor például azt mondja, hogy ő egyszerűen felrúgta a Cromwell-sablont és történetírói ambíciója nem az volt, hogy Cromwellről írván, kisüsse néhány évszám helytelenségét, néhány adat hamisságát és lemásolja vagy más szavakkal fejezze ki azt, amit mások írtak, hanem elhatározza, hogy beleéli magát Cromwell életébe, el fogja felejteni mindazt, amit Cromwellről tud, tehát főleg azt, hogy Cromwell mivé fejlődött és mint az az ember, aki még nem tudja élete jövő titkát, Cromwellel együtt átéli majd az ő életét és azt, amit az elképzelt életfolyama alatt látni fog, le fogja írni lelkének minden benyomásával és értelmének minden gondolatával. És nekem úgy tetszik, hogy Anatole France legújabb könyvében („L‘ ire des pingouins“) teljesen Carlyle hatása jelentkezik, mikor a mai történetírás pompás szatíráját rajzolja és lekicsinyli azokat a nagyképű embereket, akiket az egyének és'események lelke ée szelleme nem érint meg és'akik betűket korrigálnak, sírfeliratokat másolnak, évszámokat állapítanak meg, 'okleveleket magyaráznak és régi dolgokat százszor is megismételnek. A történetírás e pepecselő karaktere és maradi szelleme éppen azért, konzerválódott és maradt fenn a mai napig, mert az a bizonyos történelmi itélőszék nehezedett a lelkekre és mint dogma és a szentség útját állta a gondolat szabad megnyilatítóságának. Amit Hatvanyi Lajos érdekes könyve a filológiai betűmolyairól mond, áll a. történetírás smokkjairól is, és sajnos ,úgy vagyunk, hogy a legtöbb történelmi munkában a. betűktől és a számoktól nem látjuk a .történelmet. Marx ütötte, bele először csákányát ebbe a betűvárba és a történelmi materializmus szemüvegén át egészen új képeket Mai számunk 32 oldal.