Pesti Napló, 1908. december (59. évfolyam, 287-312. szám)
1908-12-01 / 287. szám
2 Budapest, Keau _________PESTI NAPLÓ 1908. december 1.A 117. szám annál kínosabb, mert a kormányzó többség legterrorisztikusabb, tehát legbefolyásosabb pártjának és a kormány egy tagjának a vezetésével folyik. « Valóban, a miniszterelnök méla szomorúsággal szemlélheti ezeket az eseményeket. Amit politikai életének legértékesebb korszakában, legnagyobb dicsősége tetőpontján és az ország túlnyomó nagy közvéleményének a helyeslésével alkotott, azt ma kikezdi egy kicsiny párt, amelyet az akkori küzdelmek vetettek felszínre és a miniszterelnök, aki ma megint egy nagy többség élén áll, kénytelen eltűrni azt a nyílt izgatást, amelyet ez a kicsiny párt az ő legszebb alkotása ellen folytat. Kénytelen, mert ez a kis párt a legnagyobb ügyességgel és a legnyíltabb szemérmetlenséggel tolja előre a maga követeléseit és mert a többség nagy részének szellemi sötétségével is egyezik az a politika, amely Wekerle uralma alatt akarja visszacsinálni mindazt, amit a többség a régi Wekerle uralma alatt alkotott. A néppárt a maga terrorizmusával ráfekszik a nagy koalícióra és mert se a kormány, se a koalíció nem bírja el a kritikát, sőt beteges izgalommal igyekszik minden ellenzéki hangot elfojtani és mivel a kormány rémülve gondol arra a lehetőségre, hogy a néppárt valami miatt megneheztelhet és ellenzékbe megy, minden kellemetlenséget eltűr és minden pofont zsebrevág, amit a néppártróladnak ki. És a néppárt nagyon ügyesen és nagyon szorgalmasan használja ki ezt a helyzetet. Részese a hatalomnak és élvezi annak minden előnyét, ellenben, ha érdeke és a népszerűség úgy kívánja, éppen olyan kellemetlen a kormánynyal szemben, mintha ő nem is kormánypárt volna. "A többség gyakran fogcsikorgatva nézte ezt a kétlald politikát, de a szolgálatikészségben végsőkig menő lojalitás félt nyílt ellenségévé tenni a néppártot, aminek az lett a következménye, hogy a néppárt kerekedett felül, bent is, odakünn is. A vidéken a katolikus népszövetség hatósági támogatással rántja ki a talajt a függetlenségi párt lába alól, a parlamentben pedig a néppárt lármás terrorizmusa tarja igájában a kormányt és pártjait. Ez a helyzet adta meg a néppártnak a bátorságot, hogy programja jának megfelelően ismét egy lépéssel előre menjen és a legfelsőbb bíróság ítéletével szemben most ellenszegülésre lázítsa az embereket. A kormány néma megadással nézi ezeket az eseményeket. A királyi ügyészség nem fog megmozdulni és ha meg is mozdul, ez a képviselőház, mint Rakovszky mondta, aligha fogja a néppártot a bíróságoknak kiszolgáltatni. A nagy koalíció hajóján néppárti lobogó leng és a néppárt nemcsak a kormányát, hanem a Kúriát is gyalázhatja. Ez a jelenlegi rendszer erkölcstelenségének legkétségbeejtőbb tünete, mutatott nekünk a történelem színpadán. És habár az ő nyomán, bár nem mindig az ű szemüvegén át, egészen új képeket, uj színeket, uj távlatokat, uj háttereket és uj karaktereket inlít, elénk a modern történetírás, még mindig nem mondhatjuk, hogy a történetirág forradalma célhoz jutott. Mindezeket a gondolatokat egy könyv támasztotta agyamban, amelyet minden művelt embernek el kell majd olvasnia, mert a történetírás forradalmát mértföldekkel és évszázadokkal viszi előre. Hadat üzen az iskoláknak, a hagyományoknak és nem kötve magát semmiféle módszerhez, egészen új világokat tár elénk. Ez a könyv Guglielmo Ferrero hagy műve Róma nagyságáról és pusztulásáról, amely most hagyja el kötetenként a sajtót. Ezekben a kötetekben keresheti ám valaki annak a történelmi ítélőszéknek évszázadok óta kihirdetett ítéleteit! Micsoda új szempontok, milyen új gondolatok jelentkeznek helyettük és a klasszikus Rómát mennyire másnak látjuk, mint amilyennek eddig tudtuk. Szikeket látunk, minőket sohasem ismertünk és olyan életvarázsolódik elénk, amelyről eddig fogalmunk sem volt. Mommeelnnél megállt a római történetírás és ezt csak most veszszük észre Ferreronál. Mommsen jogi formalizmusa élettelenné tette történetét, Boucher-Leclerqu dedukciója eltorzította az embereket, Ferrero szakít mindegyikkel, szakít mindenkivel. Előveszi a vásznát és ecsetjét és a maga színeivel festi, amit lát. De csak azt, amit ő lát. A művészet legelemibb törvényét teszi a történetirás alapjává.Festi a történetet, ahogy azt látja és őrzi. A lelke előtt áll a model és lefesti számunkra. Ha osztályozni kell az irodalmi műveket, az ő könyve számára a meglévő sablonok nem illenek. Én azt mondanám: történelmi festményt irt, amelylyel úgy vagyunk, mint minden képpel: némelyikünknek tetszeni fog, némelyikünknek nem. De ez épp a forradalom az ő rendszerében, hogy egyéniségét állítja az események elé és mi csak rajta keresztül láthatjuk azokat. Ez merész, de az egyedül igaz és őszinte rendszer, mert bátran szakít az előítéletekkel, az örök igazságok törvényével, amelyek nincsenek és a tekintély-kultuszszal, amelynek a történetírásban nincs helye. Ő behatol a régi világ életébe. Megtanul mindent, ami megtanulható. És mikor már mindent látott és mindent tud, amit az értelem korlátain belül láthat és tudhat, akkor megírja, megfesti azt, ahogyan ő ezt a régi életet látja és tudja. Ez az, amit Carlyle Cromwelljében csinált, de nem oly bátran és minden sablontól menten, mint Ferrero. Ha Carlyle a lelkeket kereste, Marx pedig az életfeltételeket vizsgálta, akkor Ferreroról azt mondanám, hogy ő a lelkeket kereste, amint az életfeltételek között, ezek segítségével, vagy ezek ellenére érvényesülni tudtak. Ez az ő teljesen egyéni rendszere,, amelylyel még sehol sem találkoztunk és amelynek épp ezért meglesznek a rajongói és halálos ellenségei. Csak egy részletet akarok kiragadni az eddigi kötetek anyagából: nézetét Antonins és Cleopatra viszonyáról. Hogy Shakespeare költői fantáziája milyen hazugságokba burkolva állította elénk ezt a két alakot, arról talán nem kell szólni. De a „történelem. Ítéletéből“ is úgy tudjuk, hogy Antonius bujálkodó szerelmese végzetes befolyással volt Róma sorsára és hogy Antonius, mint az ellenállhatatlan érzéki szerelem rabja egészen elvesztette politikai és értelmi felsőségét a keleti királynővel szemben. Ferrero mosolyog ezen a szerelmi histórián és elénk állítja Antoniust, a politikai spekulánst, aki három esztendő óta van távol szerelmes Cleopatrájától és az egész idő alatt egyebet sem tesz, mint összeköttetéseket keres, terveket kémlel, hogy Cleopatra országának s vagyonának birtokába juthasson. neki Egyiptom kellett. Ha lehet a fegyverek segítségével, ha lehet Cleopatra szerelme útján. A modern hozományvadászok antik elődje áll előttünk és lelkünkben évszázados hagyomány emléke dűl össze. És észre sem veszszük, hogy milyen pusztulás ment végbe az emlékeinkben. Ferrero nem száll pörbe senkivel, nem vitatkozik senkivel. Ő a regényt írja és mi olvassuk és egészen ránk hagyja, észreveszszük-e, hogy ő nem másol, hanem a maga festményét adja. De mire Antonius történetének a végére jutunk, már csak azt látjuk, hogy valami modern elbeszélést olvastunk, amelyben a modern fogalmak és modern színek majd elfeledtették velünk, hogy éppen kétezer esztendő előtti események látói és olvasói voltunk. És ez az érzés uralkodik rajtunk a könyv minden részének olvasásakor. Plutarchos naiv erkölcsi meséi helyett egy modern szociológus szellemes, ötletes, talán nem is mindig hű, de mindig emberi művében látjuk a fejlődő és hanyatló Róma életét, és embereit és a sok lerombolt illúzió helyét olyan történet foglalja el, amelyben a magunk meggyőződéséből tudunk hinni és gyönyörködni. A történelem szélőszékét elhelyezzük az elkopott bútorok lomtárába., Budapest, november 30. A képviselőház holnap, kedden délelőtt tíz órakor ülést tart, melyen folytatja a kereskedelmi tárca költségvetésének tárgyalását. A holnapi ülésén beszél Szterényi József államtitkár is. Interpellációk a külpolitikai helyzetről. Ma a képviselőházban a néppárt ismert felhívásain kívül sok szó esett a külpolitikai helyzetről is és itt is a néppárt vezetett. Főleg azt kifogásolják, hogy olyan súlyos időben, mint a mostani, a parlament nincs informálva . Rakovszky István, a képviselőház elnöke így nyilatkozott a dologról: — A külügyi helyzet olyan komoly lett, hogy a parlament felelőssége ellen vét, ha tovább hallgat. Ha hirtelen javulás nem áll be, amit nem tartok valószínűnek, interpellációt fogok intézni a miniszterelnökhöz s minden irányban kielégítő felvilágosítást követeél. A néppártban úgy tudják, hogy Rakovszky István szombaton akarja elmondani ezt az interpellációját. De interpellálni fog az öcscse, Rakovszky Béla is, aki az annexió dolgában akar kérdést intézni a miniszterelnökhöz, amit előbb a pártja elé terjeszt. Interpellációjában a török bojkottmozgalomból a Magyarországra háramló károkra akar mutatni s felhívja a figyelmet arra, hogy a cár s az olasz király válasza Ferenc József király levelére még mindig nem érkezett meg. Rakovszky állítólag el van szánva arra, hogy ha nem kap kedvező választ, kilép a koalícióból. Az annexió miatt — mint már jeleztük — a függetlenségi párt is nagy háborúra készül, amelyet gróf Batthyány Tivadar szervez. Az annexiós bizottság tárgyalásain részt vesz Thallóczy Lajos is, aki szerdán Budapestre érkezik, hogy a bizottság tagjaival érintkezésbe lépjen. Gróf Andrássy Gyula a királynál, Bécsből jelentik: Gróf Andrássy Gyula belügyminiszter vasárnap a magyar miniszterek fogadása után a királynál pragánkihallgatáson jelent meg A kihallgatás több mint háromnegyed óra hosszat tartott, Andrássy Gyula a mai napot is Bécsben töltötte és a nap folyamán látogatásokat tett, az esti gyorsvonattal pedig hazautazott. A N. W. Taglir Írja: Gróf Andrássy Gyula már napok előtt kihallgatást kért a királytól, hogy a választási reform okozta hangulatról informálja. Ezzel a kérdéssel kapcsolatosan a fúzió is szóba került. Mivel nyilvánvaló, hogy a fúzió a hartkkérdéssel is kapcsolatos, így azt bízvást a beláthatlan jövő ügyének tekinthetni. A mostani külügyi helyzet a kérdések megoldásának jelentékeny akadálya gyanánt tekinthető. Egy más értesülés szerinta király Andrássyval a külügyi politika kérdéseiről is hosszasabban tanácskozott, Wekerle és Aehrenthal Bécelről táviratoztak. Wekerle Sándor miniszterelnök vasárnap délután fél egy órakor fölkereste báró Aehrenthal közös külügyminisztert. A miniszterelnök a külügyminiszterrel egy óra hosszat értekezett külügyi kérdésekről. A horvát bán a királynál, Bécsből jelentik. Báró Baudh Pál horvát bán tegnap több mint fél óra hosszat tartó kihallgatáson jelent meg a királynál. Rauch a királynak a horvátországi helyzetről tett jelentést s egyúttal úgy a maga, mint a horvát országos kormány nevében kifejezte az uralkodó előtt szerencsekívánatait császári jubileuma alkalmából.