Pesti Napló, 1909. január (60. évfolyam, 1–26. szám)

1909-01-02 / 1. szám

4 Budapest, Szombat PESTI NAPLÓ 1909. január 2­­1. szára." A részletek megítélésénél nem zárkózunk ugyan el attól a politikai igazságoktól, hogy ilyen, a nemzet egészét érintő s jövőjére kiható alapvető törvénynek lehetőleg közmegnyugvással s egyetértéssel kell léte­sülnie (Helyeslés.), de alapvető gondolatát és módo­zatait oly lényegbe vágóknak, oly kardinálisoknak tartjuk, hogy azok föladását egyenesen a nyugodt és biztos fejlődés s a nemzeti érdekek föladásával kel­­lene egyenlőknek tekintenünk. (Igaz! Úgy var.!) Nehéz idők köszöntenek reánk, nagy föladatok előtt álunk; ezekben helyt állani, nagy nemzeti föl­­adatnkat sikerre juttatni csak úgy leszünk képesek, ha ezekhez mérten rendezzük be állami szükségle­teinket s azok élő megnyilatkozását, a képviselőházat. Úgy ennél a nagy reformnál, mint általában minden gazdasági és politikai törekvésünknél, nem elvont tételeknek, nem kicsinyes szempontoknak, nem is a merevség kicsinyes egyéni vagy pártállásból folyó következetességnek, hanem a nemzet nagy érdekei­nek, jövője biztos megóvásának kell a politikai irány­tűt mozgatnia, az időhatások megállapításánál a po­litikai óramutatót szabályoznia. Következetességünk csak a valóban nagy és vitális nemzeti érdekek ál­landó szem előtt tartása, politikai igazságunk, azok soha nem szűnő ápolása és előmozdítása lehet. (He­lyeslés.) Engem soha el nem halványuló hit köt nem­zetem bölcseségében rejlő erejéhez, hogy e magasabb szempontok irányítják elhatározásaiban s az együtt­működésünk tartama alatt megerősödött bizalom fűz hozzátok, — a nemzeti elhatározások hivatott kép­viselőihez ,— hogy szives és hathatós támogatástok fog kisérni akkor és addig, amíg e magasabb szem­pontok irányítják kormányzati tevékenységünket. Ezzel a szándékkal, ezzel a hittel kérjük jövőre is politikai bizalmatokat s mondok ismételten köszönetet megtisztelő megjelenéstekért. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps.) A függetlenségi pártban, a függetlenségi párt tagjai reggel tizenegy óra­­kor tisztelegtek a párt vezérénél, Kossuth Ferenc­nél, akit a párt nevében gróf Teleki Árvéd üdvö­zölt Kossuth Ferenc az üdvözlésre Így válaszolt: Szívemből köszönöm és viszonzom azokat a jó­­kivánalmakat, amelyeket hozzám nemcsak, mint párt­elnökhöz intéztek, hanem az egyénhez is, (Lelkes él­jenzés és taps.) aki veletek élt és veletek küzdött éveken át. Együtt hirdettük elveinket egykoron és föntartottuk a nemzetben a függetlenségi eszmék iránti vágyódást, amely nélkül nincs erős nemzeti élet és nincs biztos nemzeti jövendő. (Éljenzés és taps.) Együtt vívtuk meg azokat a küzdelmeket, amelyeknek a jelen helyzet lett a folyománya, s együtt teljesítjük nehéz feladainkat most, amidőn a párt az önuralom és a politikai megbízhatóság ritka példáit adja azzal, hogy noha abszolút többségben van a képviselőházban is és noha a koalícióban más elvi alapon álló pártok is vannak, koalíciós kormányt támogat. (Éljenzés és taps. Fölkiáltások. Követ­jük hűségesen mindenhová.) Ritka példa ez a nemzetek parlamentáris történelmében és ritkaság­áz is, hogy egy koalíciós kormány több éven át lé­tezhetett anélkül, hogy kebelében a legcsekélyebb súrlódás lett volna. Ezért volt képes a kormány nehéz feladatait megoldani, és éppen az az erő, ame­lyet a kormány a függetlenségi pártból, mint több­ségből merített, adta meg a lehetőségét annak, hogy mindjárt kormányra lépése kezdetén megoldott egy­néhány igen nehéz és fontos feladatot. Először is megmentve az országnak veszélybe jutott alkotmá­nyát, visszavezette a nemzetet a békés fejlődésnek a terére, továbbá eltakarította a törvénysértések és a társadalmi rend fölforgatására irányított törekvések által összehalmozott romokat és helyreállította a föl­zaklatott nemzet és királya között a bizalomteljes vi­szonyt, amely nélkül nem tekinthetünk megnyugvás­sal a jelenre, sem bizalommal a jövőbe s kedves kö­telességem megállapítani, hogy ez hála Istennek, annyira sikerült, hogy nehéz helyzetekben a nemzet a legjobb indulatot éppen ott találja, ahol ez a leg­becsesebb: magánál az ősz királynál. (Lelkes éljen­zés és taps, fölkiáltások: Éljen a király.) Kedves barátaim! Nem sorolom föl azt, hogy a koalíció kormányzása alatt mit és mennyit alkotott, a­minek maradandó értéke van és jó hatása lesz a nemzet életében. Ez alkotásokban részt vettetek ti is, még­pedig nem passzív helyesléssel, hanem aktív bí­rálással és ahol azt tanácsosnak véltétek, módosítá­sokkal is. Nem térhetek ki azonban az elől, hogy rá ne mutassak arra, hogy két oly nagy kérdés tő­­rük­ előtérbe, (Halljuk, halljuk!) amelyekről azt hittük, hogy a jövő parlament lesz hivatva azokat megoldani. A mostani parlamentnek élete azonban az előrel­­átottnál hosszabbra terjedt, amit megnyugvás­sal és örömmel látok, mert a jelen parlament politikai érettségének és bölcseségének nagy jeleit adta s azt a higgadtságot, azt a hazafiságot és azt az erős el­határozást tanúsította, amelyre ilyen körülmények között a kormánynak számítania kell. (Éljenzés és taps.) Az általános európai helyzet a véderő kérdését állította elő. (Halljuk, halljuk!) S midőn mi elismerjük a véderő erősít­ésének szükségét, számí­tanunk kell arra, hogy a véderő terén nemzeti vágyódásaink egy jelentékeny része megvalósul. (Hosszan tartó élénk helyeslés, él­jenzés és taps.) Tudjuk, hogy a nemzet összesége ezt követeli és a kormány, — amint hogy ez alkot­mányos kötelessége is, — egyetért a nemzettel és meg van győződve arról, hogyha a hadseregbe be­vitetik a nemzeti szellem, ennek ereje nem csökken, de fokozódik, (Igaz, úgy van!) mert az utóbbi had­járatok bizonyítják, hogy oly hadsereg, amely­ csak gép, bármilyen vitéz legyen is, törékeny. A bankkérdés megoldásának idejét a tör­vény szabta meg. E kérdésben ismeretes az én álláspontom. (Hosszantartó éljenzés és taps­, felkiáltások: Éljen Kossuth Ferenc), amely az ország nagy többségének fölfogását fejezi ki. E kérdésben azonban annyi tényező előítélet nélküli és jóindulatú közreműködését kell megnyerni — ha simán és rázkódtatások nélkül akarjuk megoldani a kérdést, — hogy ez idő sze­rint tüzetesebben nem lehet nyilat­koznom. Remél­em, sőt hiszem, hogy a kormány­nál is a kellő időben meglesz a teljes egyöntetűség és létrejön e kérdésben is az összhang, a parlamenti többség és a kormány kö­zött. (Éljenzés és taps.) Föl kell tételeznem azt is, hogy Ausztria tekintetbe fogja venni, hogy Magyar­­ország tőle évenként közel egy milliárdért árut vá­sárol és így józan felfogással semmi körülmények között nem lehet érdeke az, hogy legnagyobb vevőjét megkárosítani vagy, ha bírná, tönkretenni akarja. (Igaz, úgy van.) A bankkérdés sima megoldhatására,­­ a nemzet akarata irányában — idő kell. Ezt az időt én egyénileg is kérem tőletek, mert idő nélkül a kérdés megoldását megkísérelni sem lehetne. Annyi idő mindenesetre fog maradni, hogy a nemzet a kép­viselőház útján érvényesíthesse a saját akaratát, de időre van szükség azért is, hogy komoly kísérlet le­gyen tehető a barátságos megegyezésre. (Igaz, úgy van, élénk helyeslés.) Van még a koalíciónak egy elvállalt és minden­esetre teljesítendő feladata: az új választási törvény megalkotása, amelyet a nemzettel a nem­zetért kell megalkotnunk. (Igaz, úgy van, élénk he­lyeslés.) Isten mentett meg attól, hogy e kérdést nem oldhatta meg a nemzet ellen, a nemzet ellensé­geivel szövetkezve a hírhedt törvénytipró kormány. Meg vagyok győződve, hogy e kérdésben is kialakul majd az egyöntetű felfogás a haza érdekében. (Éljen­zés és taps.) Lesz még a jelen parlamentnek ideje meghozni más fontos törvényeket is. (Halljuk! hall­juk!) Az egyik ilyen alkotás az, amelyet gróf Ap­­ponyi Albert kedves barátom (Zajos éljenzés és taps.) szándékozik létrehozni és amely rendkívül fontos azért, mert a mi célunk, hogy utánunk ne vallási vil­longások maradjanak, hanem vallási béke uralkod­jék. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Föltétlenül szüksé­ges továbbá a sztrájk­jog szabályozása és a munka szabadságának megvédése a durva és zsarnok erőszak ellen, mert erre ha ipart akarunk fejleszteni, elkerülhetetlen szükség van. Kívánatos még egy demokratikus adóreform meghozatala, a tisztviselők szolgálati pragmatikájá­nak megalkotása és még más, amire kitérnem fölösle­ges, mert ez túlmenne feladatomon és mert meg va­gyok győződve, hogyha olyan törvényjavaslatokkal állunk elő, amelyekből világosan kisugárzik az a nemzeti érzés, amely lelkünkben honol, mindig szá­míthatunk a ti támogatástokra. Én számítok is arra és hiszem, hogy hátralevő munkánkban segítségünkre lesz az a kölcsönös bizalom, amely erőinket képezi. (Hosszantartó éljenzés és taps.) Ne inogjon meg soha az a baráti szeretet, amely minket összecsatol. Le­gyen az Isten áldása rajtatok és hazánkon! (Szűnni nem akaró lelkes éljenzés és taps.) Az alkotmánypártban. Az alkotmánypárt nevében Széll Kálmán el­nök táviratban üdvözölte a párt vezérét, gróf Andrássy Gyulát, ki az üdvözlésre a következő táviratban válaszolt: Fogadjátok forró köszönetemet azon meleghangú üdvözletért, amelyet hozzám intézni szívesek volta­tok. Bizalmatokra sohasem volt nagyobb szükségem, mint van a jelenlegi percben. Az a kötelesség jutott részemül, hogy a nemzet életének alapjait érintő tör­vényjavaslatot terjeszszek a képviselőház elé. Helye­sen mondjátok, hogy az egyaránt veszedelmes túl­zások közepett, javaslatomban a középutat kerestem. A nemzet­ haladását kívántam vele biztosítani, anél­kül, hogy a m­últtal meghasonlanék. Munkám alap­gondolatát és céljait, legalább erre mutat minden jel, a nemzet értelmiségének túlnyomó nagy része he­lyesli. De azért természetesen sokan elégedetlenek vele. Elleneznek azok, akik a magyar állam történelmi jellegét , azok­, akik az eddigi vezető rétegek befo­lyását egy csapásra akarják megsemmisíteni. E tá­boron kívül elleneznek olyanok is, akik sokalják azt, amit nyújt s azok, akik a célt­ helyeslik ugyan, de más módon kívánják elérni, így nagy küzde­lemre van kilátás, ebben pedig meggyőződés­ből fakadó támogatás­ok becses és nélkülözhetetlen kelléke a sikernek. Kétségtelen, hogy sok nehézség áll a békés és fokozatos haladás útjában. Közös cé­lunk az, hogy kipróbált elveink alapján összeeg­yez­­tessük a nemzet jogos vágyait, a nemzeti önérzet nemes fölbuzdulását politikai és anyagi érdekeinkkel amelyek békét és államszilárditó nagy alkotásokat köv­­etelnek tőlünk. Az alkotmánypárt egyetlen célja, a haza java. Nektek szóló jó kivánataimat a legjobban akként fejezem ki, ha erővel teljes, nyugodt fejlődés kívánok szeretett hazánknak. Gróf Andrássy Gyula. Az alkotmánypárt elnökének, Széll Kálmánnal, a párt nevében Nagy Ferenc alelnök küldött Üd­vözlő táviratot. Az üdvözlésre Széli igy válaszolt! Melegen érzett igaz köszönetet mondok a barát­ságnak és a szeretetteljes ragaszkodásnak azon meg­­nyilvánulásáért, amelylyel a mai napon megtisztel­tetek. Szavaitokban jólesett megtalálnom, hogy tánta rithatlan a bizalmatok elveink igazában és hogy telj­­es egyetértéssel támogattak bennünket. Csak így le­­het reményünk arra, hogy sikerül az ország javán­ teljesíteni kötelességeinket. Nem tagadom, hogy bizonyos aggodalommal né­zek a jövő elé s az ország politikai helyzetét nehéz­­nek ítélem. Számos oly kérdés van függőben, amely a nemzet jövőjére döntő hatással lehet. Reményünket abba vetjük, hogy a törvényhozás bölcs belátássa­ az ország igazi érdekeinek fölismerésével s minden egyéb tekintetek mellőzésével, egyedül a közérdeke helyezve mindenek fölé lesz képes ezen föladatokat megoldani. Fogadjátok az újév alkalmából őszinte Szerencses­ kivánataimat. Adjon Isten elég erőt kötelességeink teljesítésére! ----­Rátót, 1909 január 1. ■’ Hazafias üdvözlettel Széll Kálmán,­­ az országos alkotmánypárt elnö£§ ^ f A néppártban. A néppárt tagjai ma délben fölkereste grój Zichy Nándort, a párt vezérét, akit Simonéit S e m a d a­m Sándor üdvözölt Simonyi hosszasan beszélt és a többi között ezt mondotta: A néppárt egyik főhivatása a dekrisztia­­nizálódás ellenében ért állam­ a parlamentben. Ezt a föladatot a pártok szövetségében is teljesítette. A pártot bizonyos különállásra kötelezi az ő föladata. De ez a különállás a jövőbe­ sem fog talán odáig menni, hogy a koalíciót megbontsa, de ez a feladat nagyobb, hosszabb életű, semhogy pillanatnyi szükségességért arról lemond­­hasson. A párt szívesen látja a fúziót a koalíció másik két párt­ján­ál és örömmel látja, ha a viszonyok konszolidálását a fúzió elő­segíti. Ezért is szívesen támogatják a fúziót. Gróf Zichy Nándor azt felelte, hogy a beszéd­­hez sem hozzáadni valója, sem abból elvenni valója nincs, örül, hogy a katolik­usok öntudata erősbödött A jövőre nézve szükségesnek és helyesnek találja mindazt, amit Simonyi mondott. Végül azon való örömét fejezte ki, hogy a párt együtt érez s ősz* szetart. A párt tagjai a Bécsben időző gróf Zichy dár minisztert táviratban üdvözölték és Zichy Alá*­dár Molnár Jánoshoz intézett táviratban üdvö*­zölte a néppártot. A képviselőház elnökénél. A képviselőház igen számos tagja tisztelge?? ISI délben J­u­s­­­h Gyula elnöknél is, akit a megjelen­­tek nevében Nagy Dezső üdvözölt. Jutsch megkö* szönte a váratlan üdvözlést, majd ezeket mondta: Meggyőződésem, hogy ha a pártnak és a koa­­líciónak minden egyes tagja helyt fog állni amellett amit lelke sugal, a nagy nemzeti kérdések Magyar­­ország javára és dicsőségére fognak megoldatni. Si­kert azonban csak úgy érünk el, ha meggyőződését lelkiismeretesen követi s a pillanatnyilag kedvező konstelláció biztosítása céljából nem ejti el a nagy elveket. A mi álláspontunk mindig ez volt , el­marad is. Ha a nemzet jól fölfogott érdekében va­­lam­it szükségesnek tartunk, akkor azt nemcsak hir­­detni fogjuk, de amikor a megvalósításra kerül fa sor, helyt is állunk mellette mind, akik ez elvekkel élünk és halunk­. (Éljenzés.)­­ A balpárton. " A balpárt tagjai Szappanos István elnököl­nél tisztelegtek. Pilisy István üdvözlő beszédére az ősz kecskeméti követ hosszasan válaszolt s kifej­tette a balpárt programmját.­­ Budapest, Január 1. Schönaich és Lueger. B­é­c­s­b­ő­l távira-hozzák hogy tegnap délelőtt féltizenkét órakor S­c­h­ö­n­a­i­c­h hadügyiminiszter megjelent dr. Lueger polgár­mesternél. Tanácskozást folytattak, amelybe később belevonták Weiszkirchner képviselőházi el­nököt is. I. ... ./' "

Next