Pesti Napló, 1909. március (60. évfolyam, 51–76. szám)
1909-03-02 / 51. szám
2 Budapest, kedd PF. PT I MI A PO. 1909. március 2. 51. szám. nagy hatása lehet a belpolitikára: Tisza Istvánnak volt alkalma megszólalni és lent rémületet, fent reményeket támasztani. Ha nincs annexió, Tisza nem jelentkezik a fórumon, így megjelent és megint félni fognak tőle. Mit akart? A királynak akarta leadni a névjegyét, vagy a koalíciónak akart kellemetlenkedni azzal, hogy a katonai kérdések rendezetlenségét a nagyhatalmi pozíció gyöngeségeként tüntette fel? Vagy csak kedveskedni akart a királynak ? Egyszóval, mit akart? Azt tagadta, hogy politikai céljai vannak. De aki, mint ő, száműzte magát a politikából, miután országosan száműzetett, és egyszerre mégis csak megjelenik a politikában, kell hogy akarjon valamit!? Sokan fognak örülni e beszédnek, de sokan félni is fognak tőle. Hideg napot csinált ezeknek Tisza és minden falra menedektet festett nekik! !• , Budapest, március 1. A képviselőház holnap, kedden délelőtt tíz órakor ülést tart, melyen folytatja az adójavaslatok tárgyalását. A függetlenségi párt és a bank. A banbizottság holnap délután ülést tart s a bizottság függetlenségi párti tagjai ma este előértekezletet tartottak a pártkörben, hogy előkiészítsék az állásfoglalásukat. Az értekezleten Holló Lajos jelentést tett előadói javaslatáról, melyben a bizottságnak az önálló bank kérdésében határozott állásfoglalását kívánja. A konferencia úgy határozott, hogy a bankkérdésben már holnap kezdjék meg az érdemi tárgyalásokat s ezeket a hét végéig fejezzék be, úgy, hogy a jövő héten a bizottság jelentését a Ház elé terjeszthessék. A képviselőház azonban a jelentést csak akkor tárgyalja, ha a tárgyalások a két kormány közt befejeződnek. Az értekezleten szóba került az a kérdés is, hogy mi legyen a Ház állásfoglalása, ha a kartelbank tervét az osztrákok visszautasítják. Itt az a vélemény volt többségben, hogy ez esetben a képviselőház az ön a 110 bank mellett foglaljon állást. Az értekezleten Kossuth Ferenc nem volt jelen, helyette Wekerle Sándor ment fel a pártkörbe, de az előértekezlet sietve meghozta határozatát, mielőtt még a miniszterelnök vitába elegyedhetett volna. Így Wekerle a pártkör nagy társalgójában a főrendivel nem vágyom már semmiféle élvezetre. Én nem az a szakács vagyok, aki nem eszik ételéből, mert tudja, hogy hamisított anyagokból való, hanem ahhoz a másik fajtához tartozom, akinek a legjobb ételtől is elvette a kedvét az ételek összetételének ismerete és elkészítési módja. De most mondja, kedves nagyság, miért kérdi maga ezt tőlem. A leány most már egész nyugodtan felelt: — Mert tudni akartam, hogy váljon ön meggyőződésből hirdeti-e a szenvedély, a kéj, az életélvezés evangéliumát vagy csak azért, mert ez ellenkezik az uralkodó, iskolákban és családokban tanított erkölcstannal. Az iró egy ideig fel s alá járt s aztán felelt: — Kedves nagyság, maga nekem tetszik, tehát őszinte leszek. Én a külsőm áldozata vagyok. Nézzen reám, látja, hogy egy zord, sötét üstökű, fekete bajusza, vad szemű, érzéki ajkú ember vagyok. Szégyenlem, de ki kell mondanom, szép férfi vagyok. Fiatal koromban, mint minden ifjú ember, érzéki, szenvedélyes dolgokat is irtam, de sohase szoktam valami különös nő-barát és szerelem-iszákos. Az emberek, a kritikusok, a köztudat azonban külsőm s első ugrándozásaim alapján rámsütötte a modern, buja, raffinált kéjiró bélyegét. Az ilyen közvélemény ellen pedig, pláne a mi felszínes országunkban, nem lehet tenni. Lettem tehát a magyar d’Annunzio, a magyar Bourget, a magyar Zola, vagy tudom is én mi. Alapjában, belsőleg pedig vagyok egy nehézkes, flegmatikus vidéki fiú, aki sohse lettem nagyvárosi ember, sohse ház mai üléséről beszélgetett a képviselőkkel s nagyban dicsérte Tisza föllépését. Wekerle és a sajtóiroda. A képviselőház folyosóján ma megint szóba került a miniszterelnöki sajtóiroda dolga. Wekerle Sándor miniszterelnök igen idegesen beszélt azokról a kellemetlenségekről, melyeket ez a boldogtalan intézmény okozott neki s igy fakadt ki: — Ha nem lesz rend, megunom a dolgot s elcsapom az egész társaságot. Itt irjuk meg, hogy a sajtóiroda főnöke, Ábrányi Kornél miniszteri tanácsos felkért minket annak a konstatálására, hogy téves vasárnapi számunk Innen- onnan a politikából című rovatának az a megjegyzése, hogy egyik függetlenségi sajtótudósító ellopott egy kéziratot. A sajtóiroda szerint lopás nem történt, hanem BékássyJenő, a sajtóiroda alkalmazottja olyan fiókból, amelyen rajta volt a kulcs, kivette az említett kéziratot s odaadta Ábrányi Kornélnak. A miniszterelnök Bécsben. Wekerle Sándor miniszterelnök tegnap délelőtt látogatást tett báró Schönaich közös hadügyminiszternél, majd résztvett a közös külügyminisztériumban tartott értekezleten. Délben tizenkét órakor Wekerle kihallgatáson jelent meg a királynál. Az audiencia, amelyen a miniszterelnök az általános politikai helyzetről és a folyó ügyekről tett jelentést a királynak, háromnegyed órán át tartott. A kihallgatás után a miniszterelnök még Burián közös pénzügyminisztert látogatta meg, azután visszautazott Buda-pestre. A horvát bán a királynál, Báró Rauch Pál horvát bán dr. Krenedics titkárral Budapestre érkezett és a mai délelőtt folyamán Josipovich Géza horvát miniszterrel, majd pedig Wekerle Sándor miniszterelnökkel tanácskozott. A bán ma délután Bécsbe utazott és holnap délelőtt kihallgatáson jelenik meg a király előtt. Ezen a kihallgatáson a bán a horvátországi helyzetről tesz jelentést, ami tudvalevőleg két havonta szokott történni. Báró Rauch föl fogja keresni báró Aehrenthal közös külügyminisztert, hogy vele tanácskozzék. Bécsből a bán ismét Budapestre jön s egy napos itt tartózkodás után vissza fog térni Zágrábba. A bankkérdés a folyosón. Such Gyula, a Ház elnöke ma újra megjelent a képviselőházban és a folyosón a bankról beszélt. A többi között ezt mondotta : — Ha sem az önálló bankot, sem a kartelbankot megvalósítani nem lehet, akkor megobstru áljuk a banks z a b a d a l m a t, mert azt semmi esetre sem hosszabbítjuk meg. Justit később odament gróf Andrássy Gyulához és ezt mondotta neki: lettem kultur-ember, sohse lettem két ember. Most már vénülni is kezdek, a hajam kiállhatatlanuul érdekes észséget kezd ölteni s magam, a véralkatom teljesen nyugodt lett. Legfőbb örömem: az alsós és a spriccerivás. Fájdalom, azonban muszáj a rámkényszeritett szerepet játszanom. Muszáj nőket kompromittálnom, muszáj erkölcsellenes tanokat hirdetnem, muszáj a szép férfiség dekoratív hatásait öltözködésben, hajviseletben érvényesítenem. Valójában pedig, szent meggyőződésem, hogy a szerelem egy unalmas, kiskorúaknak való idegrongálás s az erkölcs és mértékletesség az emberi faj legbölcsebb feltalálásai. De hát mit tegyek, más stílusban, más irányban nem irhatok. Nem is igen tudnék s ha meg is próbálnám, föltétlenül visszautasítaná az irodalmi közvélemény. Maradok tehát a magyar Zola — hogy az ördög vinné el. S mikor a leány áiuntó szemeit még mindig csodálkozva meresztette az íróra, ez tréfálkozó atyássággal megveregette a nő arcát. S mindebből sejtheti, fiacskám, hogy arról, ami maga idejövet, lelke legmélyén, talán önmaga előtt be se vallva gondolt és óhajtott, szó se lehet. Itt nem lesz fürt, irodalmi eszmecsere ürügye alatt keletkező viszony s más aféle, amit a fővárosi nagy írók a vidéki kis leányokkal űzni szoktak. Én, drágám, nyárspolgár vagyok s tisztelem a női ártatlanságot. Maga tényleg jól sejtett: én egy irodalmi szélhámos vagyok. Csókolom a kezét. Menjen haza, s mondja meg a mamájának, hogy üdvözlöm. — Végre dűlőre kell vinni a bank dolgát. Mégy e héten dönteni kell róla! — Te föltétlenül akarod az önálló bankot?, kérdezte Andrássy. — Igenis, töltetlen fűi ragaszkodón hozzá! — Ez a baj! — felelte Andrássy. e-.- - - ' '' ■ - , —-...........— Az adójavaslatok. — A képviselőház ülése. — Budapest, március 1. Ma folytatták az adójavaslatok tárgyalását a képviselőházban. Kicsibe múlt, hogy ebbe a száraz munkába belefoghattak, — mert majdnem elnök nélkül maradt a Ház. Justh Gyula napok óta gyöngélkedett. Návay Lajos, aki soros volt, az éjszaka betegedett meg s háromnegyed tizenegy óráig a folyosó mulatságos zavarral találgatta, megtalálják-e Rakovszky Istvánt? Ekkor került elő a néppárti alelnök, aki boldogan élvezte a tudatot, hogy ma csakugyan nélkülözhetetlen. Egész addig, amig Justh Gyula délben szintén nem jött be az ülésre. A vitáról alig van feljegyezni való. Apró módosításokat ajánlottak a házadójavaslat egyes szakaszaihoz a képviselők s ezeket szép sorjában elvetette a Ház. Itt-ott volt elevenség s Poónyi Géza egyik indítványánál majdnem leszavazták a miniszterelnököt. Későn, az ülés végén megszavazták a javaslatot s nyomban megkezdték a tőkekamat- és járadékadóról szóló javaslat tárgyalását, melynél Éber Antal mondott érdekes és szakavatott beszédet. Az ülés unalmát folyosói vitákkal próbálták elűzni a miniszterek. Az egyiknek Wekerle Sándor volt a főszereplője, aki meghallgatta báró Kaas Ivárnak ezt a kérdését: — Szeretném, ha megmondaná nekem gróf Batthyány Tivadar, hogy miért küldték ki tulajdonképpen a bankbizottságot, mely holnap ismét ülést tart, mit csinált a banki bizottság egy év óta s van-e célja a bankbizottságnak? — Megfelelek én a kérdéseidre — felelte Wekerle. — A bankbizottságot — a bankügyben küldték ki. Hogy mit csinált egy év óta? Bölcsen viselkedett. S mi a célja? Hát erre a kérdésre nem felelek. A másik beszélgetésben is miniszer szerepelt. gróf Andrássy Gyula, aki megállította a folyosón Kmety Károlyt: — Megtartod szerdán a Szanin-interpellációt? — kérdezte tőle. — Megtartom. — El se tudom képzelni, mi célod van vele? Csak nem gondolod, hogy irodalmi műveket poniciális intézkedésekkel lehessen megrendszabályozni? — Olyan jogász, mint Doleschall Gyula — felelte Kmety — kimutatta, hogy a Szaminál olyan büntető cselekedetre csábít másokat, melyek mindegyike büntetőtörvénykönyvünkbe ütközik. Hát akkor csak van okom és jogom meginterpellálni az igazságügyminisztert, hogy tessék neki a törvényt szigorúan alkalmazni? — Ám tedd — szólt Andrássy — de én azt hiszem, hogy ha a bűntettre való irodalmi csábítást üldözni akarjuk, akkor Shakespearen kell kezdeni. Heinén kell folytatni és Jókait sem szabad kivenni. Különben hozzám is intézed az Interpellációdat? — Nem. Csak’ Güntherhez. — Helyes. Mert ha engem interpellálnál, én a Házban sem mondanék mást, mint amit itt kijelentettem. Ezzel Andrássy tovább ment. A képviselőház ülése. — Kezdete háromnegyed tizenegy órakor. — Elnök: Rakovszky István. A házadóról szóló törvényjavaslat harmincegyedik szakaszánál Wekerle Sándor miniszterelnök stiláris módosítást ajánl. Sziklay Ottó után Bródy Ernő azt óhajtja, hogy a javaslat ne tegyen különbséget az üres telkeken s a régi házak helyén emelt épületek adómentességének időtartama között. Keller István módosítást ajánl, mely szerint a tizenkét és tizenöt éves adómentesség azokra a községekre is kiterjedne, melyek a tizenhét százalékos hátbéradó alá esnek. Ilyenek különösen a főváros közelébe eső nagyköz.