Pesti Napló, 1909. március (60. évfolyam, 51–76. szám)

1909-03-02 / 51. szám

2 Budapest, kedd PF. PT I MI A P­­­O. 1909. március 2. 51. szám. nagy hatása lehet a belpolitikára: Tisza Istvánnak volt alkalma megszólalni és lent rémületet, fent reményeket támasz­tani. Ha nincs annexió, Tisza nem je­lentkezik a fórumon, így megjelent és megint félni fognak tőle. Mit akart? A királynak akarta leadni a névjegyét, vagy a koalíciónak akart kellemetlen­kedni azzal, hogy a katonai kérdések rendezetlenségét a nagyhatalmi pozíció gyöngeségeként­ tüntette fel? Vagy csak kedveskedni akart a királynak ? Egyszó­val, mit akart? Azt tagadta, hogy poli­tikai céljai vannak. De aki, mint ő, száműzte magát a politikából, miután országosan száműzetett, és egyszerre mégis csak megjelenik a politikában, kell hogy akarjon valamit!? Sokan fog­nak örülni e beszédnek, de sokan félni is fognak tőle. Hideg napot csinált ezek­nek Tisza és minden falra mene­dekte­t festett nekik! !• , Budapest, március 1. A képviselőház holnap, kedden délelőtt tíz órakor ülést tart, melyen folytatja az adójavas­latok tárgyalását. A függetlenségi párt és a bank. A banbizott­­ság holnap délután ülést tart s a bizottság füg­getlenségi párti tagjai ma este előértekezletet tartottak a pártkörben, hogy előkiészítsék az ál­lásfoglalásukat. Az értekezleten Holló Lajos je­lentést tett előadói javaslatáról, melyben a bi­zottságnak az önálló bank kérdésében határozott állásfoglalását kívánja. A konferencia úgy hatá­rozott, hogy a bankkérdésben már holnap kezdjék meg az érdemi tárgyalá­sokat s ezeket a hét végéig fejezzék be, úgy, hogy a jövő héten a bizottság jelentését a Ház elé terjeszthessék. A képviselő­­ház azonban a jelentést csak akkor tárgyalja, ha a tárgyalások a két kormány közt befejeződnek. Az értekezleten szóba került az a kérdés is, hogy mi legyen a Ház állásfoglalása, ha a kartelbank tervét az osztrákok visszautasítják. Itt az a vé­lemény volt többségben, hogy ez esetben a kép­viselőház az ö­n a 11­0 bank mellett fog­laljon állást. Az értekezleten Kossuth Ferenc nem volt jelen, helyette W­e­k­e­r­l­e Sán­dor ment fel a pártkörbe, de az előértekezlet sietve meghozta határozatát, mielőtt még a mi­niszterelnök vitába elegyedhetett volna. Így Wekerle a pártkör nagy társalgójában a főrendi­vel nem vágyom már semmiféle élvezetre. Én nem az a szakács vagyok, aki nem eszik ételé­ből, mert tudja, hogy hamisított anyagokból való, hanem ahhoz a másik fajtához tartozom, akinek a legjobb ételtől is elvette a kedvét az ételek összetételének ismerete és elkészítési módja. De most mondja, kedves nagyság, miért kérdi maga ezt tőlem. A leány most már egész nyugodtan felelt: — Mert tudni akartam, hogy váljon ön meg­győződésből hirdeti-e a szenvedély, a kéj, az életélvezés evangéliumát vagy csak azért, mert ez ellenkezik az uralkodó, iskolákban és csalá­dokban tanított erkölcstannal. Az iró egy ideig fel s alá járt s aztán felelt: — Kedves nagyság, maga nekem tetszik, tehát őszinte leszek­. Én a külsőm áldozata va­gyok. Nézzen reám, látja, hogy egy zord, sötét ü­stökű­, fekete bajusza, vad szemű, érzéki ajkú ember vagyok. Szégyenlem, de ki kell monda­nom, szép férfi vagyok. Fiatal koromban, mint minden ifjú ember, érzéki, szenvedélyes dolgo­kat is irtam­, de sohase szoktam valami különös nő-barát és szerelem-iszákos. Az emberek, a kritikusok, a köztudat azonban külsőm s első ugrándozásaim alapján rámsütötte a modern, buja, raffinált kéjiró bélyegét. Az ilyen közvé­lemény ellen pedig, pláne a mi felszínes orszá­gunkban, nem lehet tenni. Lettem tehát a ma­gyar d’Annunzio, a magyar Bourget, a magyar Zola, vagy tudom is én mi. Alapjában, belsőleg pedig vagyok egy nehézkes, flegmatikus vidéki fiú, aki sohse lettem nagyvárosi ember, sohse h­áz mai üléséről beszélgetett a képviselőkkel s nagyban dicsérte Tisza föllépését. Wekerle és a sajtóiroda. A képviselőház fo­lyosóján ma megint szóba került a miniszterel­nöki sajtóiroda dolga. Wekerle Sándor mi­niszterelnök igen idegesen beszélt azokról a kel­lemetlenségekről, melyeket ez a boldogtalan in­­tézmény okozott neki s igy fakadt ki: — Ha nem lesz rend, megunom a dolgot s elcsapom az egész társaságot. Itt irjuk meg, hogy a sajtóiroda főnöke, Áb­rányi Kornél miniszteri tanácsos felkért minket annak a konstatálására, hogy téves vasárnapi szá­munk Innen- onnan a politikából című rovatának az a megjegyzése, hogy egyik független­ségi sajtótudósító ellopott egy kéziratot. A sajtó­iroda szerint lopás nem történt, hanem Békássy­­Jenő, a sajtóiroda alkalmazottja olyan fiókból, ame­lyen rajta volt a kulcs, kivette az említett kéziratot s odaadta Ábrányi Kornélnak. A miniszterelnök Bécsben. Wekerle Sándor mi­niszterelnök tegnap délelőtt látogatást tett báró Schönaich közös hadügyminiszternél, majd részt­­vett a közös külügyminisztériumban tartott érte­kezleten. Délben tizenkét órakor Wekerle kihall­gatáson jelent meg a királynál. Az audiencia, ame­lyen a miniszterelnök az általános politikai helyzet­ről és a folyó ügyekről tett jelentést a királynak,­­ háromnegyed órán át tartott. A kihallgatás után a­­ miniszterelnök még Burián közös pénzügymi­­­­nisztert látogatta meg, azután visszautazott Buda-­­­pestre. A horvát bán a királynál, Báró Rauch Pál horvát bán dr. Krenedics titkárral Budapestre­­ érkezett és a mai délelőtt folyamán Josipovich Géza horvát miniszterrel, majd pedig Wekerle Sándor miniszterelnökkel tanácskozott. A bán ma délután Bécsbe utazott és holnap délelőtt kihallga­táson jelenik meg a király előtt. Ezen a kihallga­táson a bán a horvátországi helyzetről tesz jelen­tést, ami tudvalevőleg két havonta szokott történni. Báró Rauch föl fogja keresni báró Aehrenthal közös külügyminisztert, hogy vele tanácskozzék. Bécsből a bán ismét Budapestre jön s egy napos itt tartózkodás után vissza fog térni Zágrábba. A bankkérdés a folyosón. S­u­c­­­h Gyula, a Ház elnöke ma újra megjelent a képviselőházban és a folyosón a bankról beszélt. A többi között ezt mon­dotta : — Ha sem az önálló bankot, sem a kartelbankot megvalósítani nem lehet, akkor megobstru áljuk a banks z a b a d a l m­ a t, mert azt semmi esetre sem hosszabbítjuk meg. Justit később odament gróf Andrássy Gyu­lához és ezt mondotta neki: lettem kultur-ember, sohse lettem két­ ember. Most már vénülni is kezdek, a hajam kiállhatat­­lanuul érdekes észséget kezd ölteni s magam, a véralkatom teljesen nyugodt lett. Legfőbb örö­mem: az alsós és a spriccerivás. Fájdalom, azonban muszáj a rámkényszeritett szerepet ját­szanom. Muszáj nőket kompromittálnom, mu­száj erkölcsellenes tanokat hirdetnem, muszáj a szép­ férfiség dekoratív hatásait öltözködés­ben, hajviseletben érvényesítenem. Valójában pedig, szent meggyőződésem, hogy a szerelem egy unalmas, kiskorúaknak való idegrongálás s az erkölcs és mértékletesség az emberi faj leg­­bölcsebb feltalálásai. De hát mit tegyek, más stílusban, más irányban nem irhatok. Nem is igen tudnék s ha meg is próbálnám, föltétlenül visszautasítaná az irodalmi közvélemény. Ma­radok tehát a magyar Zola — hogy az ördög vinné el. S mikor a leány áiuntó szemeit még mindig csodálkozva meresztette az íróra, ez tréfálkozó atyássággal megveregette a nő arcát­. S mindebből sejtheti, fiacskám, hogy ar­ról, ami­ maga idejövet, lelke legmélyén, talán önmaga előtt be se vallva gondolt és óhajtott, szó se lehet. Itt nem lesz fü­rt, irodalmi eszme­csere ürügye alatt keletkező viszony s más aféle, amit a fővárosi nagy írók a vidéki kis leányokkal űzni szoktak. Én, drágám, nyárspol­gár vagyok s tisztelem a női ártatlanságot. Ma­ga tényleg jól sejtett: én egy irodalmi szélhá­mos vagyok. Csókolom a kezét. Menjen haza, s mondja meg a mamájának, hogy üdvözlöm. — Végre dűlőre kell vinni a bank dolgát. Mé­gy e héten dönteni kell róla! — Te föltétlenül akarod az önálló bankot?, kérdezte Andrássy. — Igenis, töltetlen fűi ragaszkodón­ hozzá! — E­z a b­a­j! — felelte Andrássy. e-.- - - ' '' ■ - , —-...........— Az adójavaslatok. — A képviselőház ülése. — Budapest, március 1. Ma folytatták az adójavaslatok­ tárgyalását a képviselőházban. Kicsibe múlt, hogy ebbe a száraz munkába belefoghattak, — mert majdnem elnök nélkül maradt a Ház. J­u­s­t­h Gyula napok óta gyöngélkedett. N­á­v­a­y Lajos, aki soros volt, az éjszaka betegedett meg s háromnegyed tizen­egy óráig a folyosó mulatságos zavarral talál­gatta, megtalálják-e Rakovszky Istvánt? Ekkor került elő a néppárti alelnök, aki boldo­gan élvezte a tudatot, hogy ma csakugyan nél­külözhetetlen. Egész addig, amig Justh Gyula délben szintén nem jött be az ülésre. A vitáról alig van feljegyezni való. Apró mó­dosításokat ajánlottak a házadójavaslat egyes szakaszaihoz a képviselők s ezeket szép sorjá­ban elvetette a Ház. Itt-ott volt elevenség s P­o­­­ó­­n­y­i Géza egyik indítványánál majdnem lesza­vazták a miniszterelnököt. Későn, az ülés végén megszavazták a javaslatot s nyomban megkezd­ték a tőkekamat- és járadékadóról szóló javas­lat tárgyalását, melynél Éber Antal mondott érdekes és szakavatott beszédet. Az ülés unalmát folyosói vitákkal próbálták elűzni a miniszterek. Az egyiknek Wekerle Sándor volt a főszereplője, aki meghallgatta báró Ka­as Ivárnak ezt a kérdését: — Szeretném, ha megmondaná nekem gróf Batthyány Tivadar, hogy miért küldték ki tulajdonképpen a bankbizottságot, mely holnap ismét ülést tart, mit csinált a banki bizottság egy év óta s van-e célja a bankbizottságnak? — Megfelelek én a kérdéseidre — felelte Wekerle. — A bankbizottságot — a bankügyben küldték ki. Hogy mit csinált egy év óta? Bölcsen viselkedett. S mi a célja? Hát erre a kérdésre nem felelek­. A másik beszélgetésben is miniszer szere­pelt. gróf Andrássy Gyula, aki megállította a folyosón K­m­e­t­y Károlyt: — Megtartod szerdán a Szanin-interpellá­­ciót? — kérdezte tőle. — Megtartom. — El se tudom képzelni, mi célod van vele? Csak nem gondolod, hogy irodalmi műveket po­­niciális intézkedésekkel lehessen m­egrendszabá­­lyozni? — Olyan jogász, mint Doleschall Gyula — felelte Kmety — kimutatta, hogy a Szamin­ál olyan büntető cselekedetre csábít másokat, me­lyek mindegyike büntetőtörvénykönyvünkbe üt­közik. Hát akkor csak van okom és jogom meg­interpellálni az igazságügyminisztert, hogy tes­sék neki a törvényt szigorúan alkalmazni? — Ám tedd — szólt Andrássy — de én azt hiszem, hogy ha a bűntettre való irodalmi csá­bítást üldözni akarjuk, akkor Shakespearen kell kezdeni. Heinén kell folytatni és­ Jókait sem sza­bad kivenni. Különben hozzám is intézed az In­terpellációdat? —­ Nem. Csak’ Gü­ntherhez. — Helyes. Mert ha engem interpellálnál, é­n a Házban sem mondanék mást, mint amit itt ki­jelentettem. Ezzel Andrássy tovább ment. A képviselőház ülése. — Kezdete háromnegyed tizenegy órakor. — Elnök: Rakovszky István. A h­á­z­a­d­ó­r­ól szóló törvényjavaslat har­­mincegyedik szakaszánál Wekerle Sándor miniszterelnök stiláris módosí­tást ajánl. Sziklay Ottó után Bródy Ernő azt óhajtja, hogy a javaslat ne tegyen különbséget az üres telke­­ken s a régi házak helyén emelt épületek adómen­tességének időtartama között. Keller István módosí­tást ajánl, mely szerint a tizenkét és tizenöt éves adómentesség azokra a községekre is kiterjedne, melyek a tizenhét százalékos hátbéradó alá esnek. Ilyenek különösen a főváros közelébe eső nagyköz.

Next