Pesti Napló, 1909. március (60. évfolyam, 51–76. szám)
1909-03-03 / 52. szám
r , Budapest, szerda PEST! NAPLÓ, 1909. március a2. szám. 21 INNEN H ONNAN Monte Cay.allo. *) Az óriás téren, a gránit-kút felett, Hol felszökell s lehűll a viz örök sugara, A hol az obeliszk az ég felé mered, Ott fékezi lovát a Dioszkúrok párja. Ők illenek ide, erő jelképei, E helyre, a hová az néz le ablakábul. Kinek Itália egygyé lett népei A büszke Quirinást hódíták meg lakául. Ott él a fejdelem, a honban s a honért, Melyet mint Messiás, úgy támasztott fel atyja, S melyért a harc terén, maga is onta vért, Csakhogy szabad legyen mindegyik talpalatja. Ez a föld szülte őt; ennek nyelvén dalolt Lágy altató-danát őnéki is a dajka; S azon szólt anyja is, mikor reá hajolt És leste, hogy miként kezd már gügyögni ajka. S a mikor ifjú len, e nép költőivel Tanult rajongani és lelkesedni lázban, E nép’ története könyvébe merül el, Hol annyi glória s mellette annyi gyász van. S a hősök s mártírok emlékein mereng, A kiknek szent nevét e könyv szivébe rótta, S a szeme fölragyog, ha a fülébe cseng A nagy harc himnusza, a Garibaldi-nóta . . . f r __ __ ■ •— ~'*t És lelkem fölriad, és utam folytatom A tágas téren át, a melyen néma csönd ül, És elgondolkozom jelenen és múltakon, S az isten tudja mért, de a szemembe köny gyűl Radó Antal. 4- Nél detektívek az áruházakban. A londoni nagy áruházakban a tolvajnők ellen a férfidetektivek teljesen eredményteleneknek bizonyulván, helyettük női detektiveket alkalmaztak, sokkal nagyobb sikerrel. E női detektívek épp oly elegánsan s öntudatosan lépnek föl, mint a vásárlónők s látszólag nagy érdeklődéssel nézik a kiállított árukat, voltakép pedig a tolvajnőket tartják szemmel. E női detektívek segítségével sokkal több enyveskezű asszonyt lehetett letartóztatni s amellett eddig ismeretlen fogásokra jöttek rá. Kiderült, hogy télen a tolvajnőknél a karmantyú játszsza a legnagyobb szerepet. Egy hölgy a muffiát látszólag minden szándékosság nélkül majd ide, majd oda tette s valahányszor fölvette, mindig fölemeli vele valami kisebb, de értékesebb tárgyat, mert a karmantyú alól ügyes kis horoggal volt ellátva. Az illető hölgy azután más áruosztályba ment s az ellopott tárgyat feltűnés nélkül sülyesztette köpenyegének mélységes zsebeibe. Egy másiknak kabátja ujjában gummiszalag volt megerősítve, mely szintén horogban végződött. Erre észrevétlenül ráakasztott valami tárgyat, mire a szalag egyszerűen berántotta a kabát széles ujjába. Egy harmadik nő különösen abban vitte rendkívüli ügyességre, hogy ékszerboltokban gyűrűket s egyéb értékes tárgyakat ügyesen ejtett a napernyőjébe. A Salamon-korabeli zsoltárok. Dr. Rendel Harris angol tudós egy általa felfedezett kéziratról tartott előadást és azt mondta, hogy a kézirat a Salamon-korabeli zsoltárok és ódák teljes gyűjteménye. Ez az állítás azonban téves, mert a kézirat zsidó és keresztény költőktől származik és a Krisztus előtti és utáni első században keletkezett. A kézirat szír fordításban tartalmazza azokat a vegyes költeményeket, amelyeket kezdetben a keresztény egyház Salamon énekeinek nevezett és használt is. A kézirat nem egészen teljes, az elveszett rész azonban nem sok. Az újonnan talált zsoltárokat igen szépeknek mondják és e tekintetben nem állanak a ma ismert zsoltárok mögött. A gyermekek dohányzása. Az egészségügy, főként pedig az iskolaegészségügy terén valósággal mintaintézményeket fölmutatni képes Anglia egészségügyi újabb reformintézkedései között kettőzött figyelmet szentelt a dohányzásnak, mint a gyermek szervezetére igen káros élezetűek. Akárhány vidéke akad Angliának, ahol az alsóbb néposztály gyermeke, nemre való tekintet nélkül hódol a dohányzásnak, akár cigarettázásról, akár pipázásról, akár pedig bagózásról (!) legyen szó. Ám e tekintetben nem kell éppen oly messzire kalandoznunk Angliába, hiszen hazánkban,kivált dohánytermelő vidékeinken, a pipa már a négy-ötéves fiúgyermekek szájában is gyakorta látható, sőt fáraó népünknél, cigányainknál állandóan járja a bagózás, még a legzsengébb korunknál is, holott Angliában a bagózás abúzusával legfe flebb a tíz-tizenkét éven felül levő csemetéknél találkozhatunk, ott is legfőlebb Irhon szegényebb sorsú néposztályánál. Angolország újabb időben nagyobb arányban fejleszti hadierejét. Ez alkalommal ismételten föltűnt a brit hadvezetőség előtt, hogy az újon-cok túlnyomó többsége csenevész, vézna s a katonamértéket is alig üti meg. A baj eredetét kutatni kezdték s csakhamar rájöttek arra, hogy az anyaországból kikerülő újoncok nagy többsége zsenge gyermekkora óta szenvedelmesen űzi a dohányzást, főképp pedig tömérdek sok cigarettát fogyaszt. Míg az egyesült hármas királyság északi részéből, Skótországból kikerülő újoncanyag egészséges, erőteljes, pirospozsgás fiúkból állott, addig Anglia és Irhon újoncjutalékának tetemes százaléka igen gyöngécske emberanyagot szolgáltatott. A magyarázat egyszerű volt: míg a skót szülők legtöbbje szigorú dohányzási tilalom alatt tartja és neveli gyermekeit, addig az angol, főként pedig az ír szülők gyermekei már zsenge körüktől fogva úgyszólván rabszolgái a dohányzásnak, legfőképp pedig az amúgy is káros és hozzá nagymértékű cigarettázás szenvedelmének. A dohányzás nemei közül tudvalévően a pipázás és szivarozás, bizonyos mérsékeltebb élvezet mellett, kevésbbé jelenthet veszedelmet, míg azonban a papiroshüvelylyel együtt fogyasztott cigaretta határozottan ártalmas anyagokkal rakja tele az emberi szervezetet. Az alsóbb néprétegek, kivált Angolországban és Irhonban, a szó teljes értelmében földhöz ragadt szegény elemekből állanak; ezeknek pedig nincs módjukban jobb minőségű pipadohányt vagy épen szivart beszerezni; igy tehát kénytelenek a leghitványabb s igy olcsó dohánytörmelékfélét papiroshüvelybe csavarni s cigarettának elfogyasztani. Az ilyenfajta, rettenetes búza s így a légzőszervekre ugyancsak káros hatású füstölő anyagból Irhon szegénysorsú népe, nemre való tekintet nélkül, tömérdek mennyiséget fogyaszt. Persze, a csemeték követik aztán ebben is a szülők rossz példáját. A sok dohányzás miatt az éhes gyermek kevesebb ételt is kér a szegénysorsu szülőtől. Ez a szomorú állapot aztán kihat a jövő generáció szervezetére is s igy a testileg hátramaradottabb ilyen nemzedék érthető módon nem képes az ujoncozás és a katonamérték igényeit kielégíteni. A fejlődésükben aránylag visszamaradt ilyen husz-huszonnégy éves újoncok egészségén a lehetőség szerint azzal igyekeznek javítani, hogy bevonulás után tüstént dohányzási tilalom alá fogják. Ez az intézkedés, ha részben elkésett is, nem éppen eredménytelen. Különösen Roberts lord tábornagy, a búr-angol háborúból is ismeretes hadvezér volt az, aki üdvös sürgetéseivel keresztül tudta vinni azt, hogy a kérdéssel az angol parlament is behatóan foglalkozzék, aminek eredményeképp ma már i1 hármas egyesült királyságban a tetten ért tizenhat éven aluli dohányost érzékeny pénzbüntetéssel sújtják. A büntetés elsőbben csupán fél font sterling, vagyis tizenkét korona. Ismétlődés esetén a bírság összege fokozódik, sőt fogházzá változtatható. Egyben szigorú büntetésben részesülnek azok a dohányárusok, akik tizenhat éven aluli gyermekek számára élvezeti cikkül dohányt árusítanak. A büntetés minimuma két font sterling, vagyis negyvennyolc korona. Ismétlődés esetén a dohányárustól megvonják az árusítási engedelmet is !+ Óriási barométer. Faenzában, Torricellinek, a híres fizikusnak szülővárosában, Alfani jezsuita atya óriási barométert konstruált. Mint ismeretes, a higanylégsúlymérőben mintegy 760 mm. magas a higanyoszlop, a cső többi részét pedig az úgynevezett Torricelli-féle űr tölti ki. Világos, hogy a barométer folyadékoszlopának a magassága arányban van a folyadék fajsúlyával. Minél nagyobb ez az utóbbi, annál kisebb a magasság. Allani higany helyett tehát olajat használt. Az olaj a higanynál mintegy tizenötször könnyebb és ennek megfelelően a barométerben a magassága is nagyobb, valamivel több, mint 11 méter. A víz a légüres barométercsőben csak 10 méterre emelkedik, embernek módjára, aki nem is vár választ kérdésére. Hogy magára maradt Camusot, most így töprengett: — A koronaügyész szintén akar tőlem valamit. Azt kellene tudni, hogy ő várjon melyik párthoz húz és ő is meg akarja-e menteni Lucient. Amikor a börtön palotájába ért, Camusot egyenesen az igazgatót kereste fel, félrevonta és nagyon titokzatosan így szólott hozzá: — Kedves uram, kötelezzen le vele, hogy elfárad a Force-börtön igazgatójához és megkérdezi tőle, van-e olyan foglya, aki 1810 és 1815 között a touloni bagnónak volt foglya. Ha van, bocsássák rendelkezésemre, mert szükségem lesz rá a Carlos Herrera személyazonosságának megállapításánál. — Helyes, Camusot úr, — szólt a rendőrigazgató, — csak azt kívánom megjegyezni, hogy Bibi-Lupin visszaérkezett Párisba. — Ah, — kiáltott meglepetten, vizsgálóbíró. — Igen és amikor megtudta, hogy Collin leálcázásáról van szó, odáig volt a boldogságtól Most türelmetlenül várja a vizsgálóbíró úr rendelkezéseit. — Küldje be hozzám, rendelkezett Camusot. A börtönigazgató most bemutatta a vizsgálóbírónak Collin kérvényét, amelyben a fegyenc a betegségéről és válságos állapotáról panaszkodik. (Folyt kör.) * így hitják Rómának azt a halmát, melyen a Quirinál, a királyi palota áll. A verset Umberto király uralkodása alatt írtam. Camusot mélyen köszöntötte a koronaügyészt, s aztán megkérdezte. — Uraságod érmeket keres? — Igen, éremgyűjtő vagyok, — felelte a koronaügyész. — Azt hiszem, nekünk, az igazságszolgáltatás közegeinek közös szenvedélyünk, hogy az érmeket nézegessük, mégpedig természetesen mindig az érem másik oldalát. Valamivel utóbb aztán ketten együtt távoztak. A koronaügyész karonfogta Camusot urat, sétálni vitte, a vizsgálóbíró pedig meg volt győződve róla, hogy tisztára véletlennek műve volt a találkozásuk. . . Egyszerre aztán az ügyész e szavakkal fordult a vizsgálóbíróhoz: — Ugyebár ön ma reggel Rubempre urat fogja kihallgatni? Szegény fiatalember, én nagyon szerettem. — Igen súlyos adatok merültek fel ellene, — mondta Camusot. — Igen, magam is láttam a rendőrség feljegyzéseit. Csakhogy túlságos szigorúaknak és igazságtalanoknak tartom őket. Ezeket a feljegyzéseket a hírhedt Corentin állította össze, aki eddig már több ártatlant juttatott a vérpadra mint ahány bűnöst ön, bíró úr. Anélkül, hogy befolyásolni akarnám önt, engedje megjegyezni nem, hogy én ártatlannak tartom Lucient, már csak azért is, mert hiszen nem tudott a leánynak sem a milliós örökségéről, sem pedig a végrendeletről. Márpedig ilyen körülmények között annál kevésbbé állott érdekében a leány halála mentől valószínűbb, hogy csakugyan Esther volt az ő jövedelmi forrása. -%■. — Azt már kétségtelenül sikerült megállapítanunk, — szólt Camusot, — hogy az Esther megmérgeztetésének idején Lucien távol volt. Őt akkor az a találka foglalkoztatta, amely módot nyújtott neki arra, hogy még egyszer viszontlássa Clotilde hercegkisasszonyt. — Óh, — szólt a koronaügyész. — Lucien egészen az utolsó pillanatig annyira bízott a Clotildeval való házassága tervében, hogy el sem képzelhető, hogy egy ennyire szellemes fiatalember ilyen felesleges és hiábavaló bűnnel kompromittálja magát. — Főleg, ha Esther úgyis mindent odaadott neki, ami pénzt össze tudott harácsolni. — Derville és Nucingen azt mondják, hogy Esthernek sejtelme sem volt az örökségéről akkor, amikor utolérte végzete, — vélte a koronaügyész. • • — Szóval, önnek mi a véleménye az ügyben? — kérdezte Camusot. — Nekem? Az, hogy olyan bűnnel állunk szemben, amelyet Esthernek cselédjei követtek el. — Csak az a baj, — jegyezte meg szerényen Camusot, — hogy a spanyol pap minden valószínűség szerint azonos Collínnal, már pedig ez a fegyenc csakugyan képes rá, hogy ellopja azt a hétszázötvenezer frankot, amely az életjáradéki kötvények eladásából származott. — Csak fontoljon meg jól mindent, kedves Camusot és legyen ugyancsak óvatos. Carlos Herrera abbé a diplomáciának tagja... Most tehát csak az a fontos, hogy megtudják, Carlos Herrera valóban az-e, akinek mondja magát... Azzal a koronaügyész elköszönt az olyan