Pesti Napló, 1909. július (60. évfolyam, 154-180. szám)

1909-07-01 / 154. szám

4 Budapest, csütörtök PESTI NAPLÓ 1909. julius 154. szám. zottságban nem hozat határozatot, hanem a bizottság csak javaslatot terjeszt a párt elé. Kossuth ezt készségesen megígérte s mégis döntést provokált. (Ezt egy éjjel kiadott félhivatalos nyilatkozat azzal cáfolja, hogy Kossuth nem tett ilyen ígéretet. Egyébként pedig Lukács ment volna délután öt órakor a függetlenségi politikusokhoz, ahelyett, hogy a Nemzeti Társaskörben Khuen-Héderváryval tárgyalt...) — Justattal való viszonyom — mondta Lukács egy kérdésre — szintén kissé különös. A képviselőház elnökének ajánlatom nem volt antipatikus, annyira, hogy belement a feltételek diskutálásába is. Kijelentette, hogy nem tart lehetetlennek rövid bankprovizóriumot sem, ha ezzel a királylyal való differenciát kiegyenlíthetik, anélkül, hogy a király vétójoga szerepeljen. Másnap reggel pedig megjelent nálam s kijelentette, hogy nem fogadhatja el a provizóriumot. Miért? Nekem plein pouvoirom volt. Ha az urak tárgyalni akartak volna velem, talán tehettem volna koncessziókat. Nem tudom, ha sok a három éves bankprovizórium, talán kevesebbe is belemehetek. De erre nem volt mód. Miért? (Zárójelben szolgálhatunk magyarázattal. Justh egyszerűen megijedt attól, hogy ha angazsálja magát Lukács ajánlata mellett, akkor Kossuth kap az alkalmon s kiáll azzal, hogy ő a hazaáruló. A függetlenségi párton mindig az a taktika, hogy az a hazaáruló, aki valamit el akar érni. Ha majd Kossuth akar például újabb koalíciós kabinetet, akkor Justh lesz az intranzigens s Kossuth a hazaáruló. Ez már így megy . . .) Lukács még szolgált néhány detaillal: — Ma — mondta — bebizonyítottam Kossuthnak, hogy minden pontban megegyezhettünk volna, csak a személyi kérdésekben nem. És Kossuth nem tudott válaszolni erre. — Mikor elváltunk — folytatta Lukács — beszélgetés közben azt mondta nekem Kossuth: Tudom, hogy nekem tovább már nincs szerepem... (Vájjon mit beszélhettek, hogy Kossuth erre a rezignált nyilatkozatra fakadt? Fénysugár ez, amely ismét sokat megvilágít!) ! Természetesen faggatták a homo regiust, mi lesz? — Nem tudom — volt a válasz. — Csak annyit mondhatok egész bizonyosan, hogy ez a kérdés most már hamarosan el fog dőlni. Arra a kérdésre, gondolja-e, hogy újabb kísérletet tesznek a függetlenségi párttal, szó szerint ezt válaszolta Lukács: — Kossuthékkal, Justhékkal alig lehet, hiszen ezeknek az ufóknak minden órában más az álláspontjuk. Hát csakugran, mi lesz? Lukács éjjel elutazott Bécsbe s holnap audiencián jelenik meg a király előtt. Senki sem tudja, mit hoz. A bécsi lapok kivétel nélkül bejelentik a darabont-kormányt. Mi úgy tudjuk, ez még nem okvetlenül bekövetkező esemény. Sőt lehet, hogy a király Lukács Lászlót még egyszer, újabb üzenettel küldi a függetlenségi párthoz. Ha ez nem következik be, akkor két eshetőségről lehet szó. Vagy őszig nem történik semmi, vagy csakugyan jön a parlamenten kívüli kabinet. De ennek élére aligha kerül Lukács, vagy Héderváry, mert az általános választói jog kérdésében, melynek programmjával érkeznek, az a-szabadelvüek közt sincs egyetértés, Tisza opponálása ezt a tábort is két részre szakítja, így fest a helyzet hat nappal a király isdhli utazása előtt, s Csak még egy nyilatkozatot, amit gróf Khuen-Héderváry tett az alkotmánypárttal való együttdolgozásra közrekerült verzióra. — Lehet — szólt — hogy Andrássy ugyanazt a politikát akarja csinálni, mint mi. De akkor csinálja maga. »* f A mai nap hírei itt következnek: Lukács Kossuthnál. J Ma délelőtt fél tizenkét órakor jelent meg Lukács László a kereskedelmi minisztériumban s egy fél óráig időzött Kossuth Ferencnél. Tizenkét órakor a miniszter előszobájába jött Hoitsy Pál, a függetlenségi párt alelnöke is. Lukács távozása után ő és gróf Apponyi Albert felkeresték Kossuthot és hosszabb ideig tanácskoztak vele. Korán reggel Szentiványi Árpád és gróf Bethlen István jártak Kosuthnál. Lukács a kereskedelmi minisztériumból távozóban a sajtó képviselőinek ezeket mondta: — Tudomásul vettem az intézőbizottság tegnapi ülésének jegyzőkönyvét. Most várjuk meg, mi fog következni. Arra a kérdésre, hogy még ma Bécsbe utazik-e, azt felelte, hogy még nem tudja, de valószínűnek tartja. Kossuth és Lukács az intézőbizottság határozatát pontról-pontra megbeszélték s konstatálták, hogy a kifogások csak a Lukácsjavaslat két pontja ellen szólnak. Az egyik a pártonkívüli hatvanhetesek által követelt tárcára vonatkozik. Kossuth hivatkozott gróf Apponyi Albert megjegyzésére, hogy lehetetlenség, hogy a hatvanhetesek a korona bizalmi férfiai gyanánt kerülnének a kormányba. — Ez a megjelölés — mondta Kossuth — annyit jelent, hogy a többi miniszter nem élvezi a korona bizalmát. Erre Lukács László azt válaszolta, hogy a „bizalmi férfiú“ kifejezés csak azt a tényt jelöli meg, hogy a hatvanhetesek nem tartoznak párthoz, míg a többi miniszter egyes pártoknak a bizalmi embere. — Hogy ez nem volna alkotmányos -- jegyezte meg Lukács — ez azért sem helytálló kifogás, mert a külföldön sok példa van arra, hogy párt nélkül való miniszterek ültek kormányokban, így tíz évikos kabinetekben gyakran ülnek a felsőház tagjai. Ha a király annak dacára, hogy a többség nem képviseli az ő álláspontját, mégis meg akarja bízni kormányalakítással, hogy egyben az utolsó három évben tapasztalt közeledést honorálja, s ha addig, míg ez a közeledés erősebben is kifejezésre jut, álláspontját néhány pártonkívüli bizalmi emberével meg akarja oltalmaztatni, hát ez nemcsak hogy nem alkotmányellenes, hanem éppen ellenkezőleg, az alkotmányosság s a parlamentarizmus leggondosabb respektálása. A bankforma tekintetében majdnem teljes megegyezést konstatáltak, az esetleges eltéréseken könnyű korrigálni. Itt jegyezzük föl, hogy mikor Apponyi Albert a minisztérium előszobájában arról értesült, hogy Lukács Kossuthnál időzik, ezt mondta az újságíróknak és képviselőknek: — Akkor én a másik kapun gyek le. Ennek az elmésségnek pedig az a csattanója, hogy Apponyi — csakugyan igy is tett! A délelőtt eseményei. Lukács Lászlónak Kossuth Ferencnél tett látogatásán kívül is forrt egész nap a politikai világ. Kossuth Ferenc is, Justh Gyula is a fővárosba rendelték híveiket s mindenfelé, ahol politikusok találkozni szoktak, nagy volt az elevenség. Rég nem látott arcok jelentek meg s természetesen, a ma délutáni értekezletet készítették elő. Ma éjjel a bankcsoport vezérkara értekezletet tartott, melyen elhatározta, hogy a hozzá tartozó képviselőket délelőtt tíz órára a képviselőházba tanácskozásra hívja össze, melyen az értekezleten tartandó maguk tartásáról határozzon. Justh Gyula híjján hatvannégy képviselő jelent meg, köztük Holló Lajos és gróf Batthyány Tivadar, a párt alelnökei, Leszkay Gyula, a képviselőház háznagy, s az intézőbizottságnak körübelül tizenöt tagja. Hoszszabb tanácskozás után elhatározták, hogy ma délután csak az intézőbizottság javaslatát terjesztik az értekezlet elé, ezt szó nélkül tudomásul vették. Ha azonban Szentiványi Árpád vagy esetleg többen felszólalnak s a bankcsoport akciója ellen irányuló kritikával élnek, akkor a csoport ajánlani fogja, hogy a száznegyven aláírású ív pontozatait emeljék határozattá. Ez pedig a nyílt összeütközés. Az értekezlet után Holló Lajos felkereste Kossuth Ferencet, aki közölte vele, hogy ő csakugyan csak az intézőbizottság javaslatát kívánja előterjeszteni, de arról is van tudomása, hogy barátjai a bankcsoport magatartására elítélő indítványt kívánnak tenni. Ezt pedig nem tudja és nem is akarja megakadályozni. A kereskedelmi miniszternek ezt a válaszát a bankosok hadüzenetnek vették s minden előkészületet megtettek, hogy a délutáni értekezleten teljes számmal legyenek jelen. A csoport délután két órakor a Royal-szállóban előértekezletet tartó 11. De a tanácskozások és megbeszélések Kossuthnál is szakadatlanul folytak. A Nemzeti Társaskörből, Lukács László Kossuth Ferenctől távozóban délben a Nemzeti Társaskörbe hajtatott, ahol több pártjához tartozó politikussal tanácskozott. Ezekből a beszélgetésekből kiviláglik, hogy Lukács László nem tartja befejezettnek misszióját és holnap a király előtt audiencián jelenik meg. Lukács László Kossuthtól a határozatnak két példányát kapta. Az egyik példány a királynak szól, a másik neki. A Lukácsnak szóló példány tele van széljegyzettel. Lukács ugyanis Kossuthhoz egész sereg kérdést intézett, amelyek úgy tetszik, már egy második kibontakozási tervnek szólanak. Lukács több hírlapírónak ezt mondta: ,, — A határozatról jelentést fogok tenni a királynak. Hogy missziómnak ez a része befejeződött volna, azt nem lehet állítani. Minden a párt határozatának indokolásától, továbbá őfelsége elhatározásától függ. Sajnálom, hogy a függetlenségi párt egyéb főembereivel való tárgyalásaimat csak tegnap délután kezdhettem meg. Ekkor beszéltem Tóth János és Mezőssy Béla államtitkárokkal, továbbá Holló Lajos és gróf Batthyány Tivadar alelnökökkel. Ha a viszonyok lehetővé tették volna, hogy e megbeszéléseket az intézőbizottság ülése előtt folytassam, akkor valószínűleg más javaslatokat tehettem volna. De hát ez már eső után köpönyeg!