Pesti Napló, 1909. november (60. évfolyam, 259-283. szám)

1909-11-02 / 259. szám

Szalon-szocializmus, Budapest, november­­ A keresztény-szocialista párt tegnapi nagygyűlése elnökké választotta meg gróf Szapáry Pált, akinek politikai sze­replése eddig mindössze az volt, hogy a darabontok alatt fiumei kormányzóvá nevezték ki. Ez ma már, hála a koalí­ciónak, nem megy hazaárulás-számba. De valami nagy politikai és hazafias ér­demet sem jelent. Kellett tehát konstru­álni valami jogcímet, hogy miért éppen a fiatal grófot állították a párt élére és Giesswein kanonok, a párt társelnöke ezt úgy fejezte ki, hogy mivel a gróf úr szalonképes, tehát általa a szocializmus is szalonképes lesz. A főtisztelendő úr bizonyosan mo­solygott, mikor ezt a cifra mondatot ki­eresztette a száján. Nagy műveltségű, erősen szociális érzésű kultúr­ember, aki talán mindenkinél jobban tudja, hogy a szocializmusnak éppúgy nem szük­séglete, hogy szalonképes legyen, mint ahogy a keresztény-szocialista pártnak sem az az érdeke és célja, hogy szoci­alista legyen. Hamis cégér alatt árulják a felekezeti politikát és a diadalmas vonzóerővel bíró szociális mozgalom népszerű vignettáit akarja a párt fel­használni, hogy felekezeti politikája szá­mára híveket szerezzen magának. Ezt csak az tagadhatja, akinek például szo­cializmus az, amit gróf Szapáry Pál programmbeszéde hirdetett, és aki el­hiszi, hogy egy katolikus egyházi elő­kelőség és egy arisztokrata klubférfiú igazán őszintén akarja a tömegek mind­ama gazdasági törekvéseit kielégíteni, amelyek csak a kiváltságos osztályok kiváltságainak megszüntetésével és va­gyoni felsőségük nivellálásával volnának elérhetők. Gróf Szápáry Pál felfedezte lelké­ben a vagyontalan, a nyomorgó, a küz­­ködő, szenvedő kis emberek iránti nagy szeretetét, és mint jó keresztény, vál­lalta, hogy támogatni fogja azt a moz­galmat, amely e küzködő tömeg millióin akar segíteni. Nagy bőkezűséggel szórja a segítség eszközeit a szenvedő embe­rek közé. Haza, vallás, család és még egynéhány jelszó ott szerepel a kitűnő ajándékok között. Néhány reformeszme is: katolikus autonómia, párbér, stóla, sőt a munkások bérviszonyainak rende­zése és a kisbirtokosok védelme is! Mindezt készséggel felajánlja a gróf úr a milliók nyomorának enyhítésére, azon­ban meglepően fukar, mikor azokról a javaslatokról kellene beszélni, amelyek igazán szocialisztikusok és a tömegeken valóban segíthetnének. Aki éhezik, mon­dotta a tudós kanonok-elnök, annak egy túl jó húsleves a legjobb orvosság. A gróf úr, úgy látszik, ezt nem hallotta, mert a kitűnő recept szerint azt kellett Ez a ,,bedobás“ a legújabb, amit az utolsó napon fel lehetett fedezni és egyúttal az utolsó. Jövőre külön figyelmeztető­ táblák lesznek, már egyúttal továbbmenő gondoskodással azon az alapon, hogy a szokás kifejlődhetik. A figyelmez­tetés szövege körülbelül meg van állapítva eképpen: Tilos a pályára dobálni. Pénzértékű tárgyakat! Élő lényeket! Gyermekeket! Kutyákat! Ruhaneműeket. Alsó ruházatokat. A t. közönség kéretik. A hajtókat nem zavarni. Tilos a hajtókra revolverekkel lőni. Ez idő szerint a tilalmak még nincsenek ennyire kiterjesztve s egyelőre az idei soison el­múlt­aképpen, hogy revolvergolyókkal etették volna a lovakat, amelyek felvágtak és a hajtó­kat, akik a kétkerekű talyigán aludtak. Nem etették revolvergolyókkal, csak a gutával üt­­tették és a különböző szinü átkokkal etették. Ahoz fogható borzalmat csakugyan elkép­zelni is bajos, mint amikor bejön Lancelot és tisztátlan ügetés miatt diszkvalifikálják Varázs­fuvolát és galoppozás miatt kidobják Ernstlt. Aki nem tudja, hogy miről van szó, aki nem is­meri a versenytéri szenvedélyeket, azt hihetné, hogy tán ebben a pillanatban valami óriási ka­tasztrófa történt ötven ember tűzhalála, vasúti szerencsétlenség, tetten ért házasságtörés, új kormány kinevezése, vagy ilyesmi. Minden em­ber mond egy cifrát, mindenki sopánkodik, jaj­gat, panaszkodik és kíván egyet-mást az ügető­sport részére, amíg azt mondja:­­ Lord Lancelot lett az első, a t­­egye meg a pofáját (10:73), volna mondania, hogy ő minden sze­gény embernek egy tál jó húslevest akar juttatni, egy kis hússal, kenyérrel­ együtt, és egészséges, jó lakással, ahol ezt a tápláló eledelt elfogyaszthassa. Mert a magyar föld nyomorgó népének ez a jó húsleves hiányzik a legjobban. A gróf úr és egész pártja meg lehet róla győződve, hogy ha egész program­­­­jukat eldobják és helyette csak két pon­tot fogadnak el, azt a két pontot, amely kellő megváltás mellett a nép ezreinek juttatná az egyházak és a hitbizomá­­nyok millió és millió holdnyi kiterjedésű földbirtokát, úgy ezzel sokkal kereszté­nyebbé és sokkal szociálisabbá válnék a programmjuk, mint aminővé ezt el­koptatok és legnagyobbrészt hamis jel­szavak sűrű szerepeltetésével tenni sze­rették. A gróf ur és a kanonok ur rossz helyütt fejtik ki programmjukat. A kis­emberek tömege, amely állítólag a szivük­höz van nőve, semmit sem segíthet a nép nyomorán és bármily sok hívőt szereznek is az uj tábornak, se a nép nyomorát, se ennek következményét, a nagy ki­vándorlást ezzel nem fogják megszün­tetni. A kanonok ur egyháza körében, a gróf úr az arisztokrácia kaszinóiban sokkal eredményesebb munkát végez­hetne, és a főpapság és a főurak önfel­áldozó szivének megpuhitása nagyobb eredmény volna, mint nehány ezer rá-Az meg egészen fiatal ügy volt, hogy a Happy­ Promesse-díjban Gizát amiatt diszkvali­fikálták, mert a pálya elején kikeresztelkedett Emiatt pellengérre állították, az igazgatóság ki­írta egy fehér lapra és kiakasztotta a tribün deszkafalára. (Tudni kell, hogy ügetőéknél a ke­resztezést nevezik kikeresztelkedésnek). De vi­szont Giza kikeresztelkedése okozta,­hogy győ­zelemhez jutott a Kohner Willy úr Fenikse, amely esemény a hitközségben általános örö­met keltett. Mondanom sem kell, hogy a hitközség tel­jes számban volt képviselve a túr­án. Elegáns gavallérok épp úgy, mint foglalkozásnélküli spe­cialitások. Szünetek közben intim dolgok tár­gyaltattak hangosan, otthonosan, míg fél négy órakor az elsőrangú Kárpát-díjban Jubilar nyert a gazdájának 2500 koronát, ellenben Liselotte a nagy favorit, csak 900 koronát szerzett Koh­ner Willynek, minthogy Jubilar leszorította a második helyre. A közönség éljenzett és tapsolt Jubilarnak tudniillik szintén volt pártja (10:29), amelyik az osztalék átverése után összegyülekezett a buf­fet előtt, kinyittatott egy üveg sört és megünne­pelte az eseményt Ide jött az egész Folies Cap­rice, a különböző orfeumok és kabarék sze­mélyzete, pár úr és néhány delnő, akik a haj­nali órákban még együtt voltak, itt megint ta­lálkoztak. És ekkor felállott egy székre önkén­tes konferenciérnek a nyugalmazott kapitány és megemelvén szalmakalapját, a következő be­szédet mondta: — Tisztelt ügető gyülekezet! Feladataink végéhez érkeztünk. A zárverseny következik, az utolsó futam, amelyet kétkerekű szekerekkel visznek véghez szeretett felebarátaink, a lovak és a hajtók. Menjetek, fogadjátok meg Discip- képek a túriról. I. Az utolsó ügetés. Hangos szóval kiáltott rá a kék-fehér színű nyakkendős Mauser Lipót a gömbölyű Tap­­panra: Ügess betyár, Múlik a nyár, Nem sokáig ügethetsz már! Az utolsó ügető nap volt ezen a vasárnapon, az utolsó nap októberben, melynek elmúltával már új hónap kezdődik és már csak Alagon lesz egy kis fagyos futás, de előbb házbért kell fizetni. Eképpen variálódik az igazság: a ló fut, az ügető üget, a portás fizet. Következésképpen a nevezetes alkalomra az Erzsébet királyné­­után nagy publikum gyülekezett. El volt fog­lalva minden páholy, zsúfolva a nézőtér, a hat­koronás és­­kétkoronás helyeken egyaránt. A kerítést véges-végig elállották a könyöklők, akik onnan szemlélik az eseményeket és egy-egy meglepetést dobnak a hajtók ölébe, hogy ked­veskedjenek a kövér németeknek, hátha akkor inkább bejönnek. Meglepetés: vidám mosolyú nők részéről egy kis cédula, amelyiken találko­zási idő és hely van feljegyezve. Gazdagabb ügető-mecénások részéről utalvány egy zsák szénre, egy nyolcad ostálysorsjegy. Építőmes­terek ajándéka: egy ritka példány kődarab. Pá­lyatévesztett anyák meglepetése: egy kis baba felvételi okmánya a gyermekmenhelybe. Elke­seredett ügetőjátékosok bedobják a haszonta­lanná vált tiketteket, melyeken a pénzük elve­szett Ryersonnak a Ryersonét és Casolininak a Casoliniét. Lókupecek bedobnak egy-egy csiz­mát. 60-dik évfolyam, 259. szám. AFRÖHIRDETÉBEK ÁXJki Egyes szó 4 fillér, T&stsgzbb Vetővel 8 fillér« ■Mstéssk milliméter BimUée­­v al, díjszabás szerint. ■egjtl.mfk hétr­­­vételeTd nap.nkint, ünnep után is. Mai számunk 24 oldal

Next