Pesti Napló, 1909. december (60. évfolyam, 284-309. szám)
1909-12-01 / 284. szám
■B Egyes szám _ _ _ _ to fillPEST Budapest, 1909. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI, Andrássy-út 27. Szerda, december 1. ELŐFIZETÉSI Alatt. Egész évre____28 kor. — JUL Félévre______14 . — Negyedévre«. _ 7 . — f Egy bér»-------3 . 40 . 60-dik évfolyam. 284. szám. APRÓHIRDETÉSEK ÁRA: Egyes szó 4 fillér, vastagabb betűvel 8 fillér. Hirdetések milliméter számhálsal, díjszabás szerint. Megjelenik hétfő kivétel ével naponkint, ünnep után is. Kölcsönös érdekszolgálat , Budapest, november 30-Tegnap közel egy millió koronát szavazott meg a közgyűlés különböző felekezetű templomok építésére. Hozzátehetjük : meggyőződés nélkül, sőt talán meggyőződés ellenére. Aki a zsidók templomát pártolta, az a maga felekezetbeli templomnak a zsidók szavazatát akarta megnyerni és megfordítva: az angol kisasszonyok meg a domokosrendi szerzetesek templomát a zsidók azért szavazták meg, hogy az ortodox zsidók temploma is megkapja a kért segítséget. Igen nagy többség volt, amely semmit sem akart adni. De ez a többség, hol kivonult, hol bevonult, csakhogy ne kelljen őszintén szint vallania. A domokosok temploma feletti szavazásban mindössze 116 bizottsági tag vett részt. Háromszázan nem merték a véleményüket nyilvánítani. Se mellette, se ellene. Csak az orrát fintorgatta mindenki. Kényes kérdés — mondogatták. Felekezeti ügy, amelyet nem szabad elmérgesíteni. iszonyú álszemérem dolgozott és főleg a klikkek és csoportoknak az a bizonyos láthatatlan szolidaritása, amely nyomban megnyilatkozik, mihelyt az érdekek rovására megy az őszinte szó, és hátrányos következmények állhatnak elő a választók körében. Nem a meggyőződés szavazta meg tegnap a templomi segítséget. Hanem a felekezeti szempont, amely egyre növekedő erővel illeszkedik bele a közéletbe. A zsidók és a katolikusok templomot akartak adni a saját felekezetüknek, hát minden felekezetnek megadták a templomot. Mondhatták volna, hogy a templom is közszükséglet, mert hisz ennek a városnak sok-sok ezer embere jár templomba, és ha a város közérdekből gondoskodik arról, hogy iskola, kórház, járda vagy emberbaráti intézmény legyen, hát gondoskodni köteles arról is, hogy a sok ezer ember számára templom is legyen. Csakhogy egyedül a felekezeti szempont volt képes ekkora izgalmat és ilyen nagy áldozatkészséget fölidézni. Ellenben bizonyos, hogy más közcélú intézmény érdekében hasonló féltékenység és egyben érdekközösség nem mutatkozott volna. Sorra vehetjük a főváros közönségének legelemibb szükségleteit ellátó intézményeket: találunk-e közte egyet is, amely ennyire lett volna képes érdekelni a főváros törvényhatóságát? A tűzoltóság esztendők óta sürget jó fölszerelést. Nagy kínnal kapott néhány ezer koronáért automobilt. A mentők ma sem képesek automobilokat vásárolni, hogy a veszedelemben forgó emberi élet megmentésére siethessenek. A gyermekvédő liga, a tüdőbetegek szanatórium-egyesülete kiáll az utcára, hogy filléreket könyörögjön a kórház és menház nélkül sínylődő, züllő, pusztuló emberiség részére. A rendőrség éjszakánként tömegesen fogdossa össze a hajléktalanokat, akik csikorgó hidegben fedél nélkül maradnak. Az ingyen-tej, az ingyen-kenyér egyesület csak elenyésző részben tud tejet és kenyeret adni azoknak, akiknek nincs otthon terített asztaluk. A mentők házalnak a betegekkel, míg kórházat találnak, ahol hely van a beteg számára. Az elmebajosok, az őrültek, az idegbetegek ezrével járnak körül. Nincs számukra gyógyintézet. Kórház, mentők, gyermekvédelem, tűzoltóság, szanatóriumok, hajléktalanok mellhelye, tej, kenyér és sok hasonló intézmény kopogtatott már és kopogtat ma is a főváros közgyűlési termének ajtaján, de még sohase talált olyan izgalmas érdeklődésre, aminőt tegnap a domokosandó szerzetesek és az ortodox zsidók tudtak a maguk templomával fölidézni. Miért nem hevülnek a demokraták, vagy a lelkészek éppen ilyen szenvedélyes indulattal, mikor arról van szó, hogy a pusztuló emberi élet megmentésére szolgáló jótékony, védő és gyógyító intézmények létesíttessenek, és miért jön létre nyomban kerületközi, vagy érdekcsoportbeli szolidaritás, mihelyt felekezeti, vallási kérdésekről van szó ? " A törvényhatóság urai unott közönynyel hallgatják a tömegek segélykérő szavait, és minden lelki izgalom nélkül vesznek tudomást arról, hogy a főváros nagy kultur- és kultusz-kiadásai között mily kicsiy hely jut az ember életé- Csótlakosné. Irta: Pásztor Árpád. (Utánnyomás tiloa) Az öreg erdész férjhez akarja adni az unokáját. Egyetlen unokáját, akit a tanító kért meg. Ősz elejére gondolják az esküvőt. De az öregdísznek nem igen van pénze az esküvőre. Nyugdíjából alig telik, a kis ház már nagyon meg van terhelve, de különben is az unokáé, nem marad hát más hátra, mint Csónakosné. A hatvanesztendős, kis, ványadt öregasszonyka a falu uzsorása. De nem gonosz és kemény, hanem ájtatos, istenfélő és lágyszívű uzsorás. Amint az öreg tekintetes ur elküld hozzá, nagy sietve megérkezik. Csónakosné (mély alázattal, keresztet vetve lép be, sötétkék ruha van rajta, amilyet olig pkrasztasszonyok hordanak, köténye fekete és fején fekete kendő): Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus... Az öreg tekintetes: Mindörökké ámen... Hozta Isten, Csónakosné.. .Üljön le ... Csónakosné: Hát elhivott a tekintetes ur, hát eljöttem. Talán tehetek valamit a tekintetes urnak. Az öreg tekintetes: Nem szeretek lokszót vesztegetni, nagyon jól tudja, Csónakosné szomszéd, hogy mit tehet értem is, másért is. Csónakosné: Hát bizon nehéz időket élünk. Vasárnap is félig üres volt a templom, pedig az aranyszájú tisztelendő ur de gyönyörűen prédikált. Romlik a nép. Inkább korcsmáznak és gyüléseznek, minthogy templomba járjanak. És ezért a jó Isten szegénységgel sújtja, áldassék a neve. Az öreg tekintetes. De hát szerencsére itt van maga, Csónakosné, hogy segítsen a szegényeken. Csónakosné: Hát bizon megteszem, amit tehetek. Én nem felejtem el, (keresztet vet) amit az írás tanít. Tegnap is kétszáz koronát kölcsönöztem Kelemeneknek. Nagyot szívelem azt a népet. Istenfélő, jámbor emberes. Az öreg tekintetes. És milyen interesre? Csónakosné: Hát bizon, jaj !: Jenem, áldassék a neve, a kamatokról nem is érdemes beszélni, akkor fizetik vissza, amikor akarják, de legalább tíz hónapig most szeptembertől kezdve minden tizedikén huszonöt koronát. Nem zargatom én a szegényeket. Az öreg tekintetes (unokájához, aki szótlanul hallgatja a beszédet): Menjt csak ki, Ilonka lelkem. Ilonka: Maradok. Itt maradok nagyapa. Tudom én, miről van szó. Egy kis kölcsönt akar fölvenni Csónakosnétól. Csónakosné: Az a... Hátűzen, nincsen ebben semmi szégyen. Jó szívvel adom én annak, akinek. Az öreg tekintetes urnak inkább, mint akárkinek. Maradjon csak lelken, kisaszszonykám! A jó Isten, át essék a leve, aranyozza be a száját. Ebből lesz csak jó gazdasszony Hát kivele no, tekintetes ur, mi kell? Jó szívvel adom, no... Nem először, nem is utószor... Az öreg tekintetes: Nekem is vagy kétszáz korona kellene. Ilonka: De nagyapa, az sok. Elég lesz száz is. Csonkosné: Hát bizon a szóbeszéd is azt mondja hogy középütt az igazság. Legyen igaz a kétszáz is, legyen igaz a száz is... Százötven ... Az öreg tekintetes: Mondjuk százötven. Ilonka: És az interes? Csónikosné: Nem is kell arról beszélni. Nem zargatm én a szegényeket. Csak mint a Kelemenek. Amikor akarják, szeptember huszonötödikétől kezdve minden tizenötödikén húsz koronát. Ilonka: Hát nekünk is annyi kamatot kell adni százötven koronára, mint Kelemenéknek kétszázra? Csónakosné: Hát bizon annyit, szivem, hogy jó Isten áldja meg. Egy időt várok. Két hónap hijján egy esztendőt. Aztán nagy dolog az, hogy én otthon vagyok, a pénz meg nincs odahaza. Bitang jószág az ilyen pénz. Gyün-e? Haza gyün-e egyszer? A helye megvan a sifonérban, de is nincs a helyén. Olyan az, mint a lelkiismeret. Csak akkor érezzük, ha nincs a helyén. Hát kell-e, vagy nem kell? Az öreg tekintetes. Meg. Csónakosné: Akkor rendében van.Felgomboltt pruszlikját és gummiszalaggal átkötött nagy piros tárcát von elő. A gummit megcsattogtatja a tárca bőrén.) Most még csak az iráska hiányzik. Nem mintha nem hinnék, áldjon meg az Isten minden becsületes lelket, hanem az iáska mégis csak iráska. Az öreg tekintetes (Ilonkának): Add ide, ihm, a papirost. Mai számunk 28 oldal