Pesti Napló, 1909. december (60. évfolyam, 284-309. szám)

1909-12-01 / 284. szám

■B Egyes szám _ _ _ _ to fillPEST Budapest, 1909. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI­, Andrássy-út 27. Szerda, december 1. ELŐFIZETÉSI A­latt. Egész évre____28 kor. — JUL Félévre______14 . — Negyedévre«. _ 7 . — f Egy bér»-------3 . 40 . 60-dik évfolyam. 284. szám. APRÓHIRDETÉSEK ÁRA: Egyes szó 4 fillér, vastagabb betűvel 8 fillér. Hirdetések milliméter számh­ál­­sal, díjszabás szerint. Megjelenik hétfő kivétel ével naponkint, ünnep után is. Kölcsönös érdekszolgálat­ , Budapest, november 30-Tegnap közel egy millió koronát szavazott meg a közgyűlés különböző felekezetű templomok építésére. Hozzá­tehetjük : meggyőződés nélkül, sőt talán meggyőződés ellenére. Aki a zsidók templomát pártolta, az a maga feleke­­zetbeli templomnak a zsidók szavazatát akarta megnyerni és megfordítva: az angol kisasszonyok meg a domokos­­rendi szerzetesek templomát a zsidók azért szavazták meg, hogy az ortodox zsidók temploma is megkapja a kért segítséget. Igen nagy többség volt, amely semmit sem akart adni. De ez a több­ség, hol kivonult, hol bevonult, csak­hogy ne kelljen őszintén szint vallania. A domokosok temploma feletti szavazás­ban mindössze 116 bizottsági tag vett részt. Háromszázan nem merték a véle­ményüket nyilvánítani. Se mellette, se ellene. Csak az orrát fintorgatta min­denki. Kényes kérdés — mondogatták. Felekezeti ügy, amelyet nem szabad el­­mérgesíteni. iszonyú álszemérem dolgo­zott és főleg a klikkek és csoportoknak az a bizonyos láthatatlan szolidaritása, amely nyomban megnyilatkozik, mihelyt az érdekek rovására megy az őszinte szó, és hátrányos következmények állhat­nak elő a választók körében. Nem a meggyőződés szavazta meg tegnap a templomi segítséget. Hanem a felekezeti szempont, amely egyre növe­kedő erővel illeszkedik bele a közéletbe. A zsidók és a katolikusok templomot akartak adni a saját felekezetüknek, hát minden felekezetnek megadták a templo­mot. Mondhatták volna, hogy a templom is közszükséglet, mert hisz ennek a vá­rosnak sok-sok ezer embere jár tem­plomba, és ha a város közérdekből gondoskodik arról, hogy iskola, kórház, járda vagy emberbaráti intézmény legyen, hát gondoskodni köteles arról is, hogy a sok ezer ember számára templom is legyen. Csakhogy egyedül a felekezeti szem­pont volt képes ekkora izgalmat és ilyen nagy áldozatkészséget fölidézni. Ellen­ben bizonyos, hogy más közcélú intéz­mény érdekében hasonló féltékenység és egyben érdekközösség nem mutatko­zott volna. Sorra vehetjük a főváros kö­zönségének legelemibb szükségleteit el­látó intézményeket: találunk-e közte egyet is, amely ennyire lett volna ké­pes érdekelni a főváros törvényhatósá­gát? A tűzoltóság esztendők óta sürget jó fölszerelést. Nagy kínnal kapott né­hány ezer koronáért automobilt. A men­tők ma sem képesek automobilokat vá­sárolni, hogy a veszedelemben forgó emberi élet megmentésére siethessenek. A gyermekvédő liga, a tüdőbetegek sza­natórium-egyesülete kiáll az utcára, hogy filléreket könyörögjön a kórház és men­­ház nélkül sínylődő, züllő, pusztuló em­beriség részére. A rendőrség éjszakán­ként tömegesen fogdossa össze a haj­léktalanokat, akik csikorgó hidegben fedél nélkül maradnak. Az ingyen-tej, az ingyen-kenyér egyesület csak el­enyésző részben tud tejet és kenyeret adni azoknak, akiknek nincs otthon te­rített aszt­aluk. A mentők házalnak a be­tegekkel, míg kórházat találnak, ahol hely van a beteg számára. Az elmeba­josok, az őrültek, az idegbetegek ezré­vel járnak körül. Nincs számukra gyógy­intézet. Kórház, mentők, gyermekvédelem, tűzoltóság, szanatóriumok, hajléktalanok mellhelye, tej, kenyér és sok hasonló intézmény kopogtatott már és kopogtat ma is a főváros közgyűlési termének ajtaján, de még sohase talált olyan iz­galmas érdeklődésre, aminőt tegnap a domokosandó szerzetesek és az ortodox zsidók tudtak a maguk templomával fölidézni. Miért nem hevülnek a de­mokraták, vagy a lelkészek éppen ilyen szenvedélyes indulattal, mikor arról van szó, hogy a pusztuló emberi élet meg­mentésére szolgáló jótékony, véd­ő és gyógyító intézmények létesíttessenek, és miért jön létre nyomban kerületközi, vagy érdekcsoportbeli szolidaritás, mi­helyt felekezeti, vallási kérdésekről van szó ? " A törvényhatóság urai unott közöny­nyel hallgatják a tömegek segélykérő szavait, és minden lelki izgalom nélkül vesznek tudomást arról, hogy a főváros nagy kultur- és kultusz-kiadásai között mily kics­iy hely jut az ember életé- Csótlakosné. Irta: Pásztor Árpád. (Utánnyomás tiloa) Az öreg erdész férjhez akarja adni az uno­káját. Egyetlen unokáját, akit a tanító kért meg. Ősz elejére gondolják az esküvőt. De az öreg­­dísznek nem­ igen van pénze az esküvőre. Nyugdíjából alig telik, a kis ház már­ nagyon meg van terhelve, de különben is az unokáé, nem marad hát más hátra, mint Csónakosné. A hat­vanesztendős, kis, ványadt öregasszonyka a falu uzsorása. De nem gonosz és kemény, hanem áj­­tatos, istenfélő és lágyszívű uzsorás. Amint az öreg tekintetes ur elküld hozzá, nagy sietve megérkezik. Csónakosné (mély alázattal, keresztet vetve lép be, sötétkék ruha van rajta, amilyet ol­ig pkrasztasszonyok hordanak, köténye fe­kete és fején fekete kendő): Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus... Az öreg tekintetes: Mindörökké ámen... Hozta Isten, Csónakosné.. .Üljön le ... Csónakosné: Hát elhivott a tekintetes ur, hát eljöttem. Talán tehetek valamit a tekin­tetes urnak. Az öreg tekintetes: Nem szeretek lok­­szót vesztegetni, nagyon jól tudja, Csóna­kosné szomszéd, hogy mit tehet értem is, másért is. Csónakosné: Hát bizon nehéz időket élünk. Vasárnap is félig üres volt a templom, pe­dig az aranyszájú tisztelendő ur de gyönyörűen prédikált. Romlik a nép. Inkább korcsmáznak és gyüléseznek, minthogy templomba járjanak. És ezért a jó Isten szegénységgel sújtja, áldassék a neve. Az öreg tekintetes. De hát szeren­csére itt van maga, Csónakosné, hogy segítsen a szegényeken. Csónakosné: Hát bizon megteszem, amit tehetek. Én nem felejtem el, (keresztet vet) amit az írás tanít. Tegnap is kétszáz koronát kölcsönöztem Kelemeneknek. Nagyot szívelem azt a népet. Istenfélő, jámbor emberes. Az öreg tekintetes. És milyen in­teresre? Csónakosné: Hát bizon, jaj !: Jenem, ál­dassék a neve, a kamatokról nem is érdemes beszélni, akkor fizetik vissza, amikor akarják, de legalább tíz hónapig most szeptembertől kezdve minden tizedikén huszonöt koronát. Nem zargatom én a szegényeket. Az öreg tekintetes (unoká­jához, aki szótlanul hallgatja a beszédet): Menjt­­ csak ki, Ilonka lelkem. Ilonka: Maradok. Itt maradok nagyapa. Tudom én, miről van szó. Egy kis kölcsönt akar fölvenni Csónakosnétól. Csónakosné: Az a... Hát­­­űzen, nin­csen ebben semmi szégyen. Jó szívvel adom én annak, akinek. Az öreg tekintetes urnak inkább, mint akárkinek. Maradjon csak lelken, kisasz­­szonykám! A jó Isten, át essék a leve, ara­nyozza be a száját. Ebből lesz csak­­ jó gazd­­asszony Hát kivele no, tekintetes ur, mi kell? Jó szívvel adom, no... Nem előszö­r, nem is utószor... Az öreg tekintetes: Nekem is vagy kétszáz korona kellene. Ilonka: De nagyapa, az sok. Elég lesz száz is. Cson­­kosné: Hát bizon a szóbeszéd is azt mondja hogy középütt az igazság. Legyen igaz a kétsz­áz is, legyen igaz a száz is... Száz­ötven ... Az öreg tekintetes: Mondjuk száz­ötven. Ilonka: És az interes? Csón­ikosné: Nem is kell arról beszélni. Nem zargatm én a szegényeket. Csak mint a Kelemenek. Amikor akarják, szeptember huszon­ötödikétől kezdve minden tizenötödikén húsz koronát. Ilonka: Hát nekünk is annyi kamatot kell adni százötven koronára, mint Kelemenéknek kétszázra? Csónakosné: Hát bizon annyit, szi­vem, hogy­­ jó Isten áldja meg. Egy időt várok. Két hónap hijján egy esztendőt. Aztán nagy do­log az, hogy én otthon vagyok, a pénz meg nincs odahaza. Bitang jószág az ilyen pénz. Gyün-e? Haza gyün-e egyszer? A helye megvan a sifo­­nérban, de is nincs a helyén. Olyan az, mint a lelkiismeret. Csak akkor érezzük, ha nincs a helyén. Hát kell-e, vagy nem kell? Az öreg tekintetes. Meg. Csónakosné: Akkor rendében van.­­Felgomboltt pruszlikját és gummiszalaggal át­kötött nagy piros tárcát von elő. A gummit megcsattogtatja a tárca bőrén.) Most még csak az iráska hiányzik. Nem mintha nem hinnék, áldjon meg az Isten minden becsületes lelket, hanem az i­áska mégis csak iráska. Az öreg tekintetes (Ilonkának): Add ide, ihm, a papirost. Mai számunk 28 oldal

Next