Pesti Napló, 1909. december (60. évfolyam, 284-309. szám)

1909-12-05 / 288. szám

T­ telban lakott, a minap költözött át Maud Bryannek a 36 West 59 Str. alatti lakására. Kijelentette, hogy a télen még Newyorkban maradnak, a tavaszszal azonban Budapestre fognak költözni.­­ A montecarlói bank szerződésének meghosz­­szabbítása. Nizzából táviratozzák, hogy a monte­­carlói roulette-bank szerződését tíz évre meg­hosszabbították, a feltételek azonban most sokkal súlyosabbak, mint eddig voltak. E szerint évi fizetési kötelezettsége egymillió frankkal na­gyobbodott, amely összeg egész sereg állami célt lesz hivatva fedezni Monaco köztársaság javára, így első­sorban új báltermet és színházat építenek be­lőle a condaminei kerület lakói számára. — Istentisztelet a római katakombákban. Rómá­ból írják, hogy fényes ünnepség volt a múlt hónap 22-ikén Szent Callixtusról elnevezett katakombákban, amely az idegenekre nagy vonzóerővel bír. A lépcső­­bejáratok, falmélyedések és boltozatok ki voltak vi­lágítva, ezenfelül ü­nnepies nagymiséket is mondottak benne, amelyeknek zenés kísérete azokra, akik a földalatti kápolnától eléggé távol állottak, úgy hatott, mint valami égi ének elhaló visszhangja. Aznap volt ötven éve, hogy először mondottak misét a Callixtus­­katakombákban, amelyet tíz évvel azelőtt fedezett fel de Rossi arheológus a S. Sebastianohoz közel­fekvő Ammendola-kertben, ahol egy csonka föliratot talált: „Nelius Martyr“ szavakkal. A föliratból tehát okvetlenül az következett, hogy ott Cornelius pápa sírjának kellett lenni és ezért rábeszélte IX. Piust, hogy a kertet vegye meg. És két évvel később csakugyan sikerült is neki Szent Cecilia kápolnáját fölfedezni. Ezt ünnepelte meg a római papság tulaj­donképpen ezzel az első mise ötvenéves évforduló­ján rendezett ünnepséggel, amely Resphigi bí­­boros-vikárius reggel fél kilenckor megtartott miséjé­vel kezdődött és az ünnnepies nagymisét Merry del Vall, mint a Collegii cultorum martyrum magisz­tere celebrálta s amely alkalommal úgy ő, mint a segédkező, antik módon díszített miseruhát öltöttek magukra, a schole cantorum pedig Müller veze­tése mellett énekelt. Utána a római állami egyetem új tanára, Marucchi tartott előadást a kata­kombák fölfedezésének történetéből, délután pedig Tedeum volt, amely végül az ünnepségeket be is fejezte. — Sztrájk az órás­iskolában. Csütörtök délután négy órakor a Tavaszmező­ utcai órásipar-szakiskola harmadik évfolyambeli növendékei sztrájkba léptek. A diáksztrájkra az szolgáltatott okot, hogy Puskás József szolga a folyosón arcul­­ütött egy F­o­n­y­ó János nevű harmadosztályú növendéket azért, mert állítólag a folyosón fütyöré­­szett. A növendékek erre panaszra mentek Karno­vi­c­z László műhelyfőnökhöz, de az nemhogy párt­jára állt volna a növendékeknek, hanem még ellenük fordult. Minthogy a tanulók az inzultusért nem kap­tak elégtételt, az igazgatóhoz fordultak, akinek egy memorandumot adtak át. Az igazgató sem adott nekik elégtételt. Erre a harmadik évfolyam összes növendékei, szám szerint tizennyolcan, sztrájkba léptek, csütörtök délután négy óra­kor el is távoztak az előadásról és azóta vissza sem tértek az intézetbe. Hárman, akiket a szüleik kényszerítettek rá, visszatértek az in­tézetbe, a többiek, tizenöten, sztrájkban állanak. Szegedi Árpád, az órásipar-szakiskola igazgatója ma kijelentette, hogy úgy áll az ügy, hogy a növen­dékek rakoncátlankodtak és az egész sztrájk oka nem is a panaszlott aktuális eset, hanem az, hogy a műhelyfőnök szigorúsága ellen akartak a növendé­kek demonstrálni. A szolga nem ütött pofon egy diá­kot sem. Egy növendék fütyörészett a folyosón, a szolga a hátát megfogta és figyelmeztette, hogy ne fütyük­észszen, mert ez tilos Ez tehát nem lehet a sztrájk oka Karlovics mű­helyfőnök szigorúsága miatt csinálták a diákok az egészet, a szigorúság pedig nagyon is jogosult és első­sorban a diákok érdekében áll, mert egy műhelyben, ahol nagy gé­pek állanak működésben és egy rossz lépés életve­szélyes lehet és egy szíj körm­en elkaphatja a nö­vendék karját, katonás szigorúságnak kell uralkod­nia. A tanári testület tegnapi konferenciáján meg­vizsgálta az ügyet. Valószínű, hogy a vezetőket ki­zárják, a többieket, akik ártatlanok és jó magavise­letű derék fiuk, visszafogadják. Egyébként az ügyet felterjesztették felettes hatóságukhoz, a kereskedelmi minisztériumba. Az államtitkár hétfő délelőttre ígérte a döntését. — Tűz Radu püspök kastélyában, Belényesről táviratozzák. Radu Demeter püspök kastélya az éjjel itt kigyuladt és a nagy, tűz az egész várost ,ve­szedelemmel fenyegette, de szerencsére nagy erő­feszítéssel sikerült a tüzet lokalizálni. Az oltásnál a püspök személyesen is intézkedett. A kár nagy. — A c­ankális főhadnagy. Bérnből jelentik. Egy montreuxi gyógyszerész a berni osztrák-magyar kö­vetnek tudomására hozta, hogy okt. 23-án Vorarl­­bergből névtelen levelet kapott, amelynek küldője arra kérte, hogy a levélben megjelölt címre nagyobb mennyiségű ciankálit küldjön. A gyógyszerész a ké­relmet nem teljesítette, hanem a levélhez mellékelt válaszborítékot visszaküldte a címzettnek. — Linzi tudósítónk jelenti: Tegnap és ma arról beszéltek, hogy Hofrichterre kedvező fordulat állott be, de ezeket a híreket kétkedve fogadták. A hírek onnan eredtek, hogy a 14. gyalogezred harmadik századá­nak tisztjeit szolgálati ügyben a várkaszárnyába hívták. A rendőrség délelőtt kihallgatta Prösl és Wiestner cselédleányokat, akik semmi gyanúsat nem láttak Hofrichter viselkedésében. 12-én és 13-án ott­hon volt a főhadnagy, de nem tudják, hogy mit csi­nált. Velük mindig jól bántak. Prösl szobaleány em­lékszik arra, hogy a katonai bizottság megjelenése sem okozott izgalmat a házban. A főhadnagy fény­képezéssel az utóbbi időben nem foglalkozott és vegyszerei el voltak rakva egy kosárba. — Brüsszel újjáépítője meghalt. Brüsszelből ír­ják, hogy Henry M­a­q­u­e­t, Lipót király kedvenc építésze meghalt. Igen rokonszenves, túl szerény em­ber volt, aki a nálánál sokkal alacsonyabb rangú embereknek is a legalázatosabban köszönt, sőt még az udvari fogatok kocsisait is megsüvegelte. A leg­­messzebbremenő tervekkel foglalkozott. Dolgozószo­bájának a falán függött Brüsszel átalakítására vonat­kozó tervezete. Harminc esztendővel ezelőtt fogant meg agyában a város átalakításának gondolata s hetven éves lett, mire megérte, hogy a városnak majdnem összes régi épületeit egymásután rombol­ják le, hogy az ő tervei szerint hatalmas boulevar­­doknak engedjenek tért. Tervei mindjárt kezdetben megnyerték Lipót király tetszését. Együttesen szőt­ték terveiket a régi Brüsszel rombadöntésére és egy új, modern város felépítésére. E tervének végrehajtá­sában nem kímélte meg Maquet a művészi szépségű ódon épületeket, a gót stílben épült remek Salazar­­palotát is leromboltatta más becses ódon emlékekkel együtt. Brüsszel átalakítása rengeteg sok költséget emészt fel, de Maquet halála után sem szűnik meg és az ideális építészt a rombolás tompa hangjai kísé­rik sírjába.­­ A japán cukorpanama. Tokióból jelentik, hogy a Dai Nipon cukorgyár részvénytársaság panamáját, amely néhány hónappal azelőtt egész Japánban olyan nagy megbotránkozást idézett elő, most tár­gyalják a tokiói kerületi bíróság előtt. November 10-én ez ügyben szenzációs fordulat történt Zsomára, a részvénytársaság igazgatója, ugyanis a következő töredelmes vallomást tette: — Mi az üzemet ki akartuk bővíteni, mert az volt a szándékunk, hogy a kereskedelmet a keleten monopolizáljuk s ezzel használjunk a hazának. Leg­nagyobb meglepetésünkre azonban a kormány a Formoza-cukorgyár részvénytársaságnak különös kedvezményeket nyújtott, elengedte a társaság adói­nak egy részét, míg minket nem részesített semmi­féle segélyben. A kormánynak ez a magatartása még nemzetközi viszályra is szolgáltatott alkalmat. A hollandiai követ nyíltan tiltakozott a hatóságok ilyen eljárása ellen, minthogy ezáltal a jávai cukor­ipar is károsodott. Báró Sibuszava által akkor a kormányt sürgősen fölszólították, hogy változtassa meg a poltikáját. Ugyanebben az időben azonban a Formoza-társaság másfélmillió tonna cukrot dobott a piacra Hogyan maradhattunk volna akkor tétle­nül? Hogyan nézhettük volna ölbe tett kézzel, mint halad társaságunk a csőd felé? A Formoza-társaság a kormány bő támogatása folytán évi 1.200.000 font nyereséget tudott fölmutatni és ebből az óriási ösz­­szegből Sok tábornok államférfi, miniszter és ma­­gasrangú hivatalnok kapta meg a maga részét Gon­dolják meg hogy az ilyesmi fényes nappal történ­hetett Japánban egy alkotmányos államban! Aki mama igazgatótársam és én csikorgattuk a fogunkat és elhatároztuk hogy valami rendkívülit csinálunk. Elhatároztuk, hogy megveszteget­jük az alsóház tagjait, hogy így megakadá­lyozzuk a hatóságok törvénytelen eljárását. Tervünk nem sikerült és így nagy botrány lett belőle. Isomura azzal végezte vallomását, hogy fölszó­lította a bíróságot: büntesse meg őt magát, mint fő­­bűnöst a törvény teljes szigorával, vádlotttársával szemben azonban legyen elnéző. — Nagy viharok Franciaországban, Párisból táviratozzák. Egész Franciaországban heves viha­rok voltak, amelyek nagy károkat okoztak. Több bárka elsülyedt, de a személyzetet mindenütt meg­mentették A telefon- és táviratösszeköttetés a kül­földdel, különösen észak felé igen megnehezedett.­­ Az őrnagy balesete. Ma reggel nyolc óra táj­ban Budán, a Lenke­ utca közelében egy üres telken eszméletlenül találták B­a­j­n­a Mózes nyugalmazott őrnagyot. Az arra járó rendőr akadt rá s mindjárt a mentőket hívta, akik bevitték a Rókus-kórházba. Bajna őrnagy a kerítésen át mászott be a telekre, de hogy tulajdonképpen mit akart, azt egyáltalán nem tudta vagy nem akarta megmondani. A hozzá intézett kérdésekre igen zavaros feleleteket adott, úgy hogy a mentőorvos nyomban látta, hogy a sze­rencsétlen ember nem egészen normális. Bajna Mó­zes, aki most ötvenhat esztendős, már évekkel ezelőtt nyugalomba vonult, mert idegbaj gyötörte. A katonai hatóság, hogy a megélhetést öreg napjaira meg­könnyítse neki, mint napidíjast alkalmazta fönt a Várban a hadtestparancsnokság hivatalában. Ott dol­gozgatott az őrnagy, de ahogy teltek a napok, egyr­e rosszabbul lett. Sok furcsa szokása volt, így például nem tudott nyugodtan megmaradni mint lakó sehol. Az utóbbi hét-nyolc hónap alatt ötször változtatott lakást. Legutóbb a Fortulla­ utca 13. számú házában bérelt egy hónapos szobát, de elsején ezt a szállá­sát is elhagyta. — Külföldi újságírók lakomája Parisban. Pichon francia külügyminiszter ma délben reggelit adott a Párisban élő külföldi lapképviselők tiszteletére, ame­lyen a francia külügyminisztérium számos főhivatal­noka, köztük Bapst, a politikai osztály igazgatója, H­e­r­b­a 1t­e, a sajtóosztály főnöke vettek részt. A lakomán a lapoknak Párisban élő valamennyi kép­viselője megjelent. Ez alkalommal történt először, hogy az osztrák és magyar hírlapírókat külön­­külön hívták meg. — Japán! kémek orosz földön. Pétervárról je­lenti tudósítónk. Az Amur kerület kormányzója elfo­gatott egy álöltözetes japán tüzértisztet, aki Kam­csatka félszigetről és a tengerpartról csinált térké­peket. Az esetről Tokióba jelentés ment és a kor­mányzó tiltakozott Oroszország nevében Japán ez eljárása ellen. Házasság: Törzs Jenő, a Magyar Színház ismert nevű művésze eljegyezte Forrai Rózát, a kitűnő művésznőt, aki ugyancsak a Magyar Színház tagja. Mautner Pál eljegyezte Löffler Károly nagykereskedő leányát, Dagmárt, Budapesten. Dr. Kiss Ferenc kerületi elöljáró Erzsike Franciska leányát december 4-én vezette oltárhoz B­é­k­é­s­s­y Károly. J­a­k­a­b­f­i György pilisi evangélikus körlelkész és lestényei és domanoveci Z­m­e­s­k­á­r Margit há­zasságot kötöttek. Spitzer Gizella kisasszonyt Schmelzer Jakab eljegyezte Budapesten. Dr. Fasching Antal pénzügyminiszteri fő­mérnök a kir. Mű­egyetem meghívott előadója el­jegyezte K­o­r­b­l­l­y József nyug. Már. főfelügyelő és neje született Buj­tor Gizella leányát Ilonát — Zára helyett Raguza. A legutóbb fölállított tizenhatodik hadtest parancsnokságának Zárából Ra­­guzába való áthelyezését tervezik; ide kerül még a negyedik hegyi dandár törzse is. Raguzának mos­tanáig csupán Landwehr helyőrsége volt s csak eb­ben az évben helyezték a városba a hatodik hegyi tüzérezred két ágyütegét és a 22. gyalogezred egy zászlóalját.­­ A Budai Polgári Kör ma tartotta ez idén első családi estélyét Az estélyt hangverseny előzte meg, amelyen Komjáthy Clarisse Schumann Intermezzoját és Grieg Scherzoját adta elő. Utána Báthoryné Ker­tész Tullia Verdi Rigolettojának és Del’acqua Villa­­nelljének egy-egy áriáját interpretálta. Hauser Emil Wieniavszky II. hegedűversenyét adta elő. Megjelen­tek: B. Axmann Gyuláné, Almássy Béláné, Báthory Györgyné, Báthoryné Kertész Tullia, Bánáss László­­né, Csengery Jenőné, Csarvassy Lászlóné, Endrényi Béláné, Filó Jánosné, Glatz Jánosné, Horváth Béláné, Hranitzky Istvánné, Havas Károlyné Jäger Oszkár­­né, dr. Kluzsinszky Károlyné, dr. Kertész Abáné, Komjáthy Miklósné, dr. Klamberger Józsefné, Kallina Oszkárné, Radnár Károlyné, Lipthay Jánosné, Mül­ler Imréné, dr. Németh Imréné, Nagy K. Gézáné, özv. Orosz Péterné, Petheő Miklósné, Rupp Jenőné, özv. Rybár Istvánné, Szernád Istvánné, Szikszay Elekné, Szalay Lászlóné, Tabermann Gusztávné, Udvardy Miklósné, Veres Ernőné, Weimness Ma­rianne, dr. Weinek Károlyné, Wirth Gyuláné, Zsarkó Józsefné, Zsolnay Lászlóné, Almássy Márta, Báthory Erzsike, Bánáss Manci és Margitka, Csengery Mici, Darvassy Mici, Endrényi Livia, Filó Rózsika, Glatz Annus, Horváth Cilia, Hranitzky Ilonka, Komjáthy Márta, Clarisse és Zelma, Kramberger Valéria, Kai­­lina Margit, Radnár Mici, Lipthay Manci, Nagy Vali, Oltóssy Mimi (­Esztergom), Orosz Jolánka, Petheő - -------------------------------------------------- 10 Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓ 1909 december 6. 288. szám.

Next