Pesti Napló, 1910. március (61. évfolyam, 50–76. szám)
1910-03-01 / 50. szám
d ményt merítsenek az ő látásából. Apponyit, Andrássyt, Zichyt egyetlen egy ember se fogja felkeresni Itáliában. Negyvennyolcas honvédek helyett legfeljebb ha a szállodai személyzet fogja őket várni mancsára nyitott marokkal. A magyar nép az békét hagy nekik. És ha küzdeni akar majd, akkor nélkülök fog tudni harcba szállani. önkéntes exiliumukban azonban nem zaklatja a vezéreket, akik önmaguk detronizálták magukat azzal az ügyetlen mohósággal, amelylyel a nép segítségével megszerzett hatalmat felhasználták és elprédálták. Budapest, kedd PESTI NAPLÓ 1910. március T. 50. szám. 3 A bécsi tárgyalások. — A helyzet — Budapest, február 28. (Saját tudós itóink 161.) Ma folyt le Bécsben a közös miniszteri értekezlet, melyen főleg a külkereskedelmi szerződések kérdéseit tárgyalták. Az osztrák kormány minden sürgetése dacára Héderváry azon az állásponton volt, hogy a román kereskedelmi szerződést rendeletileg nem lépteti életbe. Ez feltétlenül alkotmányos felfogás, de hatását nagyon gyengíti az a megokolás, hogy a kormány ellen a választásoknál erősen agitálhatna az ellenzék, ha másképpen cselekednék. Sőt — bécsi híreink szerint — a miniszterelnök azt is kijelentette,hogy ha a választásokból nagy többséggel kerül ki, akkor sem vállalkozik a román kereskedelmi szerződés életbeléptetésére. Bécsből egyébként úgy jelentik, hogy a képviselőház legközelebbi ülése már március 22-én lesz. A kormány valószínűleg indemnitást kér, de mivel ennek megszavazására nincs kilátás, nyomban feloszlatja a Házat, így tehát legkésőbb június 12-éig le kell folyniuk a választásoknak. Ma már az ellenzék is nekikezdett a készülődésnek. Jush Gyula, aki tegnap Mohácson volt, holnap kilenc napos agitációs körútra indul. Gróf Apponyi Albert ma érkezett vissza olaszországi útjából. A Kossuth-párt klubjában jelentették neki, hogy a párt választási kilátásai elég kedvezőek. A volt kultuszminiszter elmondta, hogy legközelebb nyilt levelet intéz választóihoz, de maga is lemegy Jászberénybe, hogy beszámolót mondjon, azután pedig rendelkezésükre áll a Kossuth-párti jelölteknek. Foglalkozott az alkotmánypárti képviselőknek a Khuen-pártba való belépésével s ezt igen elitélte. Szóba került az indemnitás kérdése, amiről ezt mondta Apponyi: — Most már én sem adok indemnitást a kormánynak, ha megkéri, mert elnapolta a Házat s ezzel bebizonyította, hogy alkotmánysértő. Egész más lett volna, ha az elnapolás előtt megkéri az indemnitást. Ha ezt megtagadják, akkor az ódium a parlamentre hárul, így azt a kormány viseli. Szóval: Apponyi egészen a régi maradt ... Híreink itt következnek: A miniszterek Bécsben. Gróf Héderváry Károly miniszterelnök vasárnap délután a fél három órakor induló vonattal titkára kíséretében kétnapi tartózkodásra Bécsbe utazott. A miniszterelnök a Grand Hotelban szállt meg, ahol a felesége már hosszabb idő óta lakik. Hétfőn délelőtt tíz órakor a miniszterelnök részt vett a közös miniszteri értekezleten. Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter és gróf Serényi Béla földmivelésügyi miniszter vasárnap este érkeztek Bécsbe. Ma reggel kilenc órakor a miniszterelnök átment a magyar házba s ott fogadta Vértessy Gézának, a király személye körüli minisztérium államtitkárának jelentését. Ezután a király személye körüli minisztériumnak, amelyet tudvalévően a miniszterelnök vezet, több referensét fogadta. Negyed tízkor gróf Szapáry Frigyes külügyminisztériumi követségi tanácsos jelent meg a miniszterelnöknél, hogy tájékoztassa a mai közös miniszteri értekezlet programmjáról. Közvetlenül ezután a miniszterelnök-éi értekezlet volt, amelyen Lukács László, Hieronymi Károly és gróf Serényi Béla miniszterek vettek részt. A magyar miniszterek tíz órakor együtt elmentek a külügyminisztériumba. Lukács László pénzügyminiszter már szombaton este megérkezett Bécsbe. A tegnapi nap folyamán Bii nski lovag osztrák pénzügyminiszterrel ■gy óránál hosszabb ideig tanácskozott számos közös természetű pénzügyi kérdésről. Közös miniszteri értekezlet. Ma délelőtt tíz órakor a közös külügyminisztériumban gróf Aehrenthal közös külügyminiszter elnöklésével közös miniszteri értekezlet kezdődött, amelyen a három közös miniszteren kívül a magyar kormány részéről gróf Héderváry miniszterelnök, Lukács László pénzügyminiszter, Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter és gróf Serényi Béla földmivelésügyi miniszter, az osztrák kormány részéről báró Bienerth miniszterelnök, dr. Weiskirchner kereskedelemügyi miniszter, lovag Bilinski pénzügyminiszter és Pop osztályfőnök vettek részt. Ezen az értekezleten, amelynek kizárólag tájékoztató jellege volt, gazdaságpolitikai függő kérdéseket tárgyaltak. A közös miniszteri értekezlet a külügyminisztériumban délután háromnegyed kettőig tartott. Az értekezlet folyamán valamennyi közös természetű függő gazdasági politikai kérdést beható megvitatás alá vették és a Romániával, Szerbiával, Montenegróval, Görög-országgal és Törökországgal való kereskedelmi szerződések kérdése, valamint az Argentínával és Mexikóval való kereskedelmi viszony szabályozása véleménycserék tárgya volt, anélkül azonban, hogy akárminő végleges határozat jött volna létre. E kérdések megvitatása után, ami körülbelül három és fél óráig tartott, gróf Aehrenthal közös külügyminiszter az osztrák és magyar kormány tagjait az általános külpolitikai helyzetről tájékoztatta. A közös miniszteri értekezlet után gróf Héderváry miniszterelnök a Brisztol-szállóba ment, ahol feleségével megebédelt, Hieronymi, Lukács és gróf Serényi miniszterek pedig a magyar házba mentek s azután a Sacher-szállóban a három miniszter együtt megebédelt. A „N. Fr. Pr.“ írja mai esti számában: Gróf Aehrenthal a közös minisztertanácsban kétségtelenül jelentést tett azoknak a megbeszéléseknek eredményéről, melyeket Berlinben és Münchenben a a mérvadó államférfiakkal folytatott. Aehrenthal ez alkalommal alighanem azt is közölte a miniszterekerféle. Ennélfogva a rendes polgár bérmérésébe ha fél kilenc órakor bemegy a másik rendes polgár és egy fél liter bort kiparancsol, megkérdezik tőle: — Kilenc óráig megissza-e? Ha a vendég a határidő betartására hajlandóságot mutat, elibe viszik az italt. Ha azonban kétli, hogy ennyi idő alatt meg tudna birkózni egy edény itallal, akkor nem állnak a szolgálatára. Azt mondják neki, hogy jó kutya hazajár. Igaz ugyan, hogy az afféle népség a maga használatára kihasználta a bibliából ezt a mondást, hogy megtérni sohasem késő, ez azonban a tiszta polgári életre nem vonatkozhatik. Nini. Jó kutya hazajár, ez az igazság. Már most, ha jól keressük a dolgot — kereshetjük, mert ráérünk — miként alakult ki a bormérés? Bizonyára nem a bor kedvéért, mert a régi időben a legtöbb embernek termett magának annyi bora, amennyi a ház körül kellett, akinek pedig több termett, attól a fölösleget hordóban megvehették azok a gyámoltalanok, akik más foglalkozásban lévén, szőlőszerzésre nem vetemedhettek. A bormérés közhely volt, amely az események és tennivalók megbeszélése céljából alakult. Hatvan év előtt egy itce bornak négy krajcár volt az ára, bátran ihatta, aki akarta. A pálinkát, a borból égetett pálinkát csak éhomra itta fölkeléskor a mellfájós, azt is csak mézzel keverve. Hát bizony ettől a világtól messze elestünk. Elszomorodni való dolog ez. Igen, aki étel után pálinkát ivott volna, lenézetett és tótnak tekintődött. Mondják, hogy egy vidéki város közgyűlésén, mikor arról volt szó, hogy legalább éjfélig világítani kellene az utcákat, egy öreg magyar azzal érvelt az indítvány ellen, hogy minek az, mikor minden rendes ember úgyis otthon van esti nyolc órakor. Ebben humor van. De abban is humor van, hogy ebben humor van. A nagyvárosi élet embere egyre későbben fekszik s egyre későbben kel. Ha sokáig igy tart, néhány ezer év múlva valóban eljut odáig, hogy este fekszik le s hajnalban kel föl. Akkor majd az öreg magyarnak lesz igaza és szobrot fognak neki önteni a fölöslegessé vált légszeszcsövekből. Azonban tréfa ide, tréfa oda, a régi polgári bormérések bizonyos régi szokásoknak, tradícióknak a megbúvó helyei voltak, ahol a világi forgatagtól félrevonulva élhettek tovább. Van még egy bormérés, az igaz, hogy jól kint a külső városon, ez olyan, amilyen talán már alig van az országban. Szintén a maguk házában a maguk borát mérik. Étel nem kapható, legfeljebb szalonna, de azt külön a padlásról hozzák. Aki belvárosi ember nagy sétát csinálva odáig kijut, rendszerint a zsebükben viszik magukkal az ennivalót. De nem ebben van a nevezetessége. Hanem abban, hogy ott három család él közös háztartásban, közös vagyonban. Ház, vendéglő, birtok, minden közös. Az egésznek az igazgatója, bírája, rendelkezője egy öreg asszony, aki közös öreganyja a családoknak. Sokan vannak, már az unokák is felnőttek: húsz széket kell ott az asztalhoz tenni, mikor esznek. Érdekes kép, ezt a vagyonközösségi családot vacsorához ülni látni. Meg vannak egymással rendben, békében, hogy osztozkodjanak a vagyonon, az az eszük ágába se jut. A közös élet szinte a gondolatban is egyformává teszi őket. Közülök két családapa egy testvér, azok még külsőleg is egyformák. Legfeljebb csak abban különböznek, hogy az egyik pipából dohányozik, a másik meg szivart szokott szívni. Meddig marad meg az ilyesmi? Ki tudná. Valamikor csak elmúlik. Mint ahogy elmúlnak apránkint a régi vendégfogadók s ahogy a vas- ut nyomán elmaradtak az utszéli csárdák, a rési vendéglő is hotellé alakult, ma már olyan nincsen, amelynek nagy állása volna az udvarán a kocsik részére, nagy istállói a lovaknak. Ma már, ha valamely birtokos kocsin jön be a városba s éjjelre is ott marad, nagy gondja van afelől, hogy hol talál a kocsisnak, kocsinak, lónak rendes szálkást. Mert ezek már mind elmúltak, mivelhogy többé nem volt rájuk szükség. Szép, nagy helyek voltak ezek pedig, nagy udvarokkal, árultak benne mindent, ami csak kellett. Fagygyúgyertyát a kocsisnak az istállóba, zabot, almot a lónak. Azután mindannyiban különféle vadállatok laktak. Különös kedvük volt a régi vendégfogadósoknak ahoz, hogy állatseregletet tartsanak. Az öreg Fekete Sasban mindig volt néhány sas egy ketrecben, a pincében pedig láncon rókafiak lakoztak. Az udvaron szabadon sétált a gólyapár, meg a gödény, ellenben a sündisznók az istállókban tartózkodtak. A padlás tele volt galambbal, a folyosókon kabékákban fülemülék és beszédes Mátyás-madarak éltek, amik kedélyesen lebetyározták az érkező vendéget. Nagy kutyák egészítették ki a társaságot, amelyek a nagy macskákkal állottak kitartó háborúban. A tetőket nagy, fényes farkukkal büszke pávák söpörték és csúnyán kiabáltak. És öreg vendégfogadósok jártak-keltek az utasok, kocsisok és mindenféle állatok között és szép kasamadinereket mondtak és ha olyan olcsó volt is a fogadójuk, hogy ráfizettek, hát akkor is csak csinálták tovább ezt az életet Főnöki jelvény gyanánt aranybojtos házisapka volt a fejükön, a zsebükben pedig hosszú, ezüst tubákos-szelence, abból kinálgatták reggeltől estig az arra alkalmas embereket. Ma már nem kínálgatják, kimentek a forgalomból ők is, a tubák is: manapság trüsszög a világ anélkül is eleget