Pesti Napló, 1910. május (61. évfolyam, 103–128. szám)
1910-05-01 / 103. szám
1910. május 1. 103. szám. Budapest, vasárnap ________ PESTI NAPLÓ_________ e gyház és a főpapság károsodása nélkül szerű szociális fellendülést idézhetne elő. Ez a szekularizáció olyanformán történnék, hogy bizottság megállapítaná az egyházaiinak jövedelmezőségét az utolsó évek hasz-a. Öt-hat százaléknak véve a jövedelmet, áldanák, mennyit, ér a föld katasztrális hóiként. A birtokokat azután a lehető legkisebb Bellákra osztva, a megszabott alapáron árisre bocsátanák. Arról törvény rendelkezi hogy ezek a törpebirtokok a nagytőkések összevásárolhatók ne legyenek, hanem enesen a nép tulajdonába jussanak. Mérheen:: hatása volna a dolognak. A felaprózott tvbirtok a magyar paraszt kezében hasonlítatlanul értékesebbé válik. Ennek nyoma van adótörvényben is, amely a parasztbirtokokjára tizenhat koronát is kiró, viszont agybirtokokra olykor csak két-három koronát, etleg még kevesebbet. Trivialitás volna azt tudani, hogy ez a különbség csupán az állam széről a hatalmasoknak nyújtott kedvezés. A vándorlás nagy mértékben apadna, sőt az elakadt magyarság jórésze is visszatérne, mert idegenben szerzett pénzt itthon a legkivánbb módon, a földbirtokban gyümölcsöztettné. Talán még csángó véreinket is hazahozatnánk. Az állam adóbevétele felszökne, mert kis részekre osztott birtokok után a maihoz vesz rendkívül megnövekedett kulcs szerint ■dhetne adót. Az egyház számára szintén javulást, még edig igen nagy javulást jelentene a szekularáció. Ma a püspökségek jövedelmezősége környen aránytalan. Elég megemlíteni a széesfehérvári stallumot, amely a vallásalap hzzájárulásával együttesen is csak évi hasonnégyezer koronát hajt, míg például a nagyáradi püspökség a legrosszabb évben is hoz-hétszázezer koronát. Az ilyen zsírosabb poéták felé óriási a törtetés és látnivaló, hogy az tudomás szerint érdemes, kitűnő papok rensen az apró püspökségeket kapják, míg alönben szürke, jelentéktelen emberek, akik így jól születtek, vagy jó nexusokat szerez- jutnak a legjelentősebb főpapi trónusokra, szekularizáció ezt az anomáliát is megszüntné. Az elárverezett birtokok valószínűen a quiéxték kétszeresén, sőt néhol háromszorosán ítélnének gazdát. Már most a szegény egymegyékben az ily módon bevett egész öszignek a jövedelme a püspök rendelkezésére ann, míg a dúsgazdag egyházmegyékben is a harmada, esetleg fele. A szekularizáció másik nagy haszna a főgság számára az volna, hogy megszabadulnak a gazdálkodással járó ezer bajtól és vevedelemtől; jövedelmük nem függne az időjás szeszélyeitől s minden idejüket csakugyan tatásuknak szentelhetnék. S végezetül a klén népszerűségnek olyan fokára emelkednék, hy hosszú időn, talán századokon át biztosítva Ina a francia példa nyomán bekövetkezhető kódtatásoktól. Van azonban még egy megvilágításra érmes oldala a dolognak: az, hogy miképpen lenne elvégezni az egyházi javak eladásával kpcsolatos pénzügyi műveleteket, s hogy az idás után mi történjék az összeszedett milíciákkal? A szekularizáció egyik legnagyobb, nem vallott, de valóságos akadálya az, hogy kétségbe ütköznék a rengeteg birtokjog értékének a kifizetése. Az államfőktől fázik a papság, mert ezek árfolyama sietségesen irányítható és éppen nem leheen, hogy egy börzemanőver alkalomadtán újra leverné az árakat, hogy a papság százkiókat veszítene. Az egyházi birtokok hasznosának legelső feltétele tehát az, hogy ha sor ül rá, maga a papság adja el a földjeit készzért, s csak arról történjék gondoskodás, az így összegyűlt rengeteg pénzt biztosan gyümölcsözően lehessen elhelyezni. És eza pontnál megérintettük azt a húrt, amely ösen érdekes és nagyjelentőségű alátestenyújtja az egész kérdésnek. A szekularizáció folyamán összegyűlt mildiók alapjául szolgálhatnának egy hatalmas knak, amely a világ legelső pénzintézeteié tartoznék már a megalakulásakor. Vagy ebben a hipotetikus időpontban már meg a a magyar nemzeti bank, annak aranyfeetett növelhetné oly módon, hogy a bank a foáiosabb közgazdasági politikát űzhetné, pedig az egyházivagyon ilyetén kezelésé- nek tecnikáját illeti, az végtelenül egyszerű. Minden püspökség, káptalan és reális prépostság, általában minden javadalmas stallum megkapná a maga folyószámláját a közös bankban. A földek eladásából származó összegből mindenek előtt kihasítanának annyit, amennyinek minimális jövedelméből kényelmesen és orimódon fentarthatók az illető püspökség udvartartása, iskolái s maga a püspök is kellő módon megélhet. Ennek a törvényesen megszabott tőkének a jövedelme illetné korlátlanul a püspököt, a káptalant és a többi papokat. A fenmaradó öszszegek egyesítve egy óriási — legalább is ezermilliós — kultúralapot alkotnának, amely egyképpen szolgálná a vallás, a művészet, a jótévés és a szellemi haladás érdekét. Ez az egyetlen lehetséges módja Magyarországon a szekularizációnak s ha ma még nincsenek is őszinte és szókimondó hívei a főpapság körében, annál szívesebben fogadná a dolgot az egész katolikus társadalom. Mert nem elvekről, különböző filozófiai rendszerek harcáról, hanem a gazdasági kényszer parancsáról van szó. Van is példa rá, itt Magyarországon, hogy az ilyen szekularizáció csakis hasznos lehet. Apróság, de megvilágítja az egész kérdést. Rákospalotán nem rég parcellázták a plébániához tartozó földeket, amelyek gátolták a község belső fejlődését. A parcellázás jövedelméből a plébános építtetett több százezer koronás gyönyörű templomot s a fenmaradt összeget a hitközség tőkésítette. Mostantól fogva a rákospalotai plébános évi jövedelme hatezer koronával több, mint volt a múltban, amikor bíbelődnie is kellett a gazdasággal. Ez volna mindenütt s a maga egészében a szekularizáció eredménye. Megsejtette ezt az igazságot egyik legkitűnőbb főpapunk, a boldogult Schauch Lőrinc, aki már tizenöt évvel ezelőtt szeretett volna egy közös pénzügyi műveletet lebonyolítani az öszszes katolikus papság bevonásával. A kongrua egyszers mindenkorra való rendezése céljából azt ajánlotta, hogy szerezzenek egy ötvenmilliós kölcsönt az összes egyházi javak terhére s ennek az összegnek a jövedelméből támogassák az alsópapságot. Schlauch tervét azonban a püspöki kar egyhangúan elvetette, sőt a kitűnő főpapot csaknem kiátkozta a kebeléből. Ám Rómában másként ítélték meg a dolgokat. A Vatikán már látta, amint az egyházat nem sima kézzel, hanem lecsapó ököllel is illették. Schlauch merész és okos javaslata miatt nem veszítette el a szentszék kegyét, sőt kevéssel utóbbi bíborossá kreálták. galmai ki nem ölték belőlük is a politikai őszinteség minden nyomát. A miniszterelnök se fogadhatja a kolozsvári szózatot nagy elragadtatással. Az ellentétekről, amelyek megvannak, mindenesetre taktikusabb egészen hallgatni, mint folyton kiemelve azokat, a jó barátságot emlegetni. A miniszterelnököt egyelőre az itthon felszaporodott ügyek foglalják el. Ma megtartották, a miniszteri tanácskozást, foglalkoztak állítólag a választások terminusával és megállapították a horvát választójogi reformot. Mert ez sürgős. Csupán a magyar reform várhat nyugodtan két, vagy három, vagy Isten tudja hány esztendeig. Híreink a következők: Tisza István támad. — A helyzet. — Budapest, április 30. (Saját tudósítónktól.) A megszokott vasárnapi beszédáradat egy nappal korábban kezdődött. A nemzeti munkapárt ma tartotta alakuló gyűlését Kolozsvár első kerületében és ezen a vezető politikai személyiségek közül Kálmán Gusztáv kereskedelmi államtitkár és gróf Tisza István mondottak beszédeket. Kálmán államtitkár nem politizált. A közgazdasági politika tennivalóit fejtegette és olyan bőséges, gazdag programmot adott, hogy annak megvalósítását, a megvalósításnak a reménységét is örömmel kell üdvözölni. Ez a reménység azonban Tisza kolozsvári beszéde után kisebb, mint eddig volt. Harcos beszéd volt ez újra. Az általános választójog hívei ellen fordult Tisza és élesebben, mint valaha, precizírozta álláspontját. A sorok, a mondatok közül azt lehetett kiolvasni, az csengett ki a komor jóslásokból, hogy Tisza ezúttal egyenesen azok ellen támad, akik a kormány padjain ülve követelik az általános választójogot. Tisza bejelentette ellenük az irtóháborút, kizárva a közeledésnek minden lehetőségét. Megmagyarázta, hogy elfogadja az általános választójogot, ha nem egyenlő, vagy az egyenlőt, ha nem általános. A beszédnek az a megszokott passzusa is, amely arról szólt, hogy e kérdésben Héderváryval nincsenek egy véleményen, de majd megértik egymást, mintha kevésbbé biztató, kevésbbé enyhe lett volna, mint máskor. * A kolozsváriak megtapsolták Tisza beszédét. De nem mindenütt fogadják örömmel. Nem örülhetnek neki első sorban a munkapárt egy jelentékeny részében hacsak aválasztási a Minisztertanács. A minszterelnöki palotában ma délelőtt tíz órakor gróf Héderváry miniszterelnök elnöklésével miniszteri tanácskozás kezdődött, amelyen a kabinet valamennyi tagja és Tomasics Miklós horvát bán is részt vett. A jegyzőkönyvet báró Skerlecz Iván vezette. Tomasics Miklós horvát bán előterjesztette a horvát választói jog reformjára vonatkozó törvénytervezetet. A miniszteri tanácskozás a reformtervezetet elfogadta és így a horvát választóreform törvényjavaslata legközelebb a horvát országgyűlés elé kerül. A horvát bán fél egy órakor eltávozott a miniszteri tanácskozásról és a horvát minisztériumba ment folyó ügyek elintézése végett. A minisztérium a horvát bán eltávozása után is együtt maradt két óra utánig. A folyó ügyeken és a horvát választási reformon kívül a minisztertanács fontos tárgya volt, hír szerint, a választás határidejéről való határozás. Általában azt hiszik, hogy a választás május végén és június elején lesz. A határidőt május 12-ig okvetlen ki kell írni a törvény rendelkezései szerrint. Tisza István Kolozsvárit Kolozsvárról jelentik. Kálmán Gusztáv kereskedelemügyi államtitkár, Kolozsvár város első kerületének munkapárti jelöltje ma délután három órakor tartotta meg programmbeszédét a régi Redoute-ban, a munkapárt alakuló gyűlésén. A gyűlés alkalmából gróf Tisza István ma reggel sógora, Sándor János nyugalmazott államtitkár kíséretében ideérkezett. Mikor a vonat berobogott a pályaudvarra, néhány jogász ott termett a hálókocsi előtt és az egyikük abcugot kiáltott. Tisza az állomásról szállására, sógorának, gróf Bethlen Pálnak házához hajtatott. Bevonulása alkalmából nagyszabású intézkedéseket tettek a rend fentartására. Részt vett Tisza a kolosi kerület munkapárti gyűlésen is. Báró Petricsevics-Horváth Kálmán nyitotta meg a gyűlést Jelöltül Zeng Károlyt kiáltották ki, aki rögtön elmondotta programmbeszédét. Utána gróf Tisza István szólalt fel és röviden méltatta a mostani választások jelentőségét, hangoztatva, hogy a délutáni gyűlésen részletesebben fog nyilatkozni. Ajánlotta Zeng Károlyt a választók figyelmébe. Délben banketen vett részt Tisza. Délután három órakor volt a kolozsvári első kerület munkapártjának gyűlése, amelyen Tiszát zajos éljenzéssel fogadták. Gróf Bédi Ákos nyitotta meg a gyűlést. Kiss Imre indítványára megalakították a munkapártot, azután küldöttség ment Kálmán Gusztáv államtitkárért, akit a terembe léptekor lelkesen éljeneztek. (A programmbeszéd.) Kálmán Gusztáv államtitkár mondotta el ezután programmbeszédét. Megköszönte a választók bizalmát. A többi közt a következőket mondta: — A választójogot illetőleg — mondta — szükségesnek tartom annak legtágasabb módon való kiterjesztését addig a határig, ameddig a nemzeti államiságunkat nem veszélyezteti. Mielőtt áttérnék közigazgatási feladataink ismertetésére, nem hagyhatom szó nélkül, hogy a Justh-párt most már egészen új portékát árul. „Magyarország független államiságának minden téren való kifejlesztését". Bánffy Dezső eléggé tiszta G7-es és mégis az önálló bankot követeli. Mi is követelni fogjuk abban a pillanatban, ha bebizonyosodik, hogy a közös bank nem képes igényeinket teljesen kielégíteni. Justhék az önálló bankot feltétlenül 1911. évi januárra követelték; ez a követelés most egy negatívumba ment át, t. i. most azt mondják, hogy az Osztrák-Magyar Bank szabadalmát nem hosszabbítják meg. Mi sem