Pesti Napló, 1910. július (61. évfolyam, 155-181. szám)

1910-07-01 / 155. szám

Budapest, péntek PESTI NAPLÓ 19­59. Julius 1. 155. szám, O revanche eszméje megfakult. A nemzetközi szocialistákon kívül is vannak már franciák, aki azt mondják, hogy Elzász-Lotharingiáért kár egy centimeot is kockáztatni. Maga a két tartomány lakossága is megnyugodni látszik a német jogar alatt. Ha megadják nekik az epedve várt autonómiát, bizonyos, hogy Franciaország iránt való vonzódásuk csökkenni fog. Mindamellett Elzász-Lotha­­ringia még ma is szilárd választófal a két ország között és el sem lehet képzelni azt az eshetőséget, hogy sokáig egy uton halad­hassanak. A fajta ideiglenes együttműködés, mint amilyen Waldersee tábornok alatt a francia és német csapatok közös akciója volt Kínában, elgondolható a jövőben is, ha­nem esztendőkre kiszabott közös politika az érdekellentétek mostani szövevényében, igen valószínűtlen. Ennek következtében, ha francia-német közeledésről beszélnek, e kifejezés rugal­masságát nem lehet eléggé­­hangsúlyozni. Németországban igen mély gyökere van a sovinizmusnak és ennek a császár is kény­telen gyakran koncessziókat tenni. Ez a sovinizmus pedig gyakran üres kétkedésből hajtja bele a hivatalos Németországot a franciaellenes állásfoglalásba. Marokkóban a német érdekek egyáltalában nem voltak­­ veszedelemben, annál az egyszerű oknál fogva, mert a francia és angol nagy bevitel mellett a német teljesen eltörpül. Mégis megfújták a riadót Németországban néhány évvel ezelőtt, mintha isten tudja, hogy Né­metországnak micsoda nagy anyagi károso­dást kellene fegyverrel kivédeni, így hát ezt a francia-német közeledést — nem beszélve arról, hogy az elveszett tartományok vastag ékként állanak a teljes közeledés útjába , akármikor felboríthatja a germán indulat és akármikor dobhatják sutba a Schön-politikát, hogy helyette elő­vegyék a Holstein-félét. De azért mégsem jelentőség nélkül való Schönnek párisi nagy­követté való kinevezése. Jelenti feltétlenül azt, hogy pillanatnyilag Franciaország és Németország között abszolút korrekt a vi­szony; továbbá remélhető, hogy a két nem­zet között a harmadrangú függő kérdések elintézést nyerhetnek s hogy végül a kö­zeledés égisze alatt az európai egyensúly a rendesnél is dúsabb termést fog hozni. Ez az általános béke és a haladás szempontjá­ból olyan eredmény, hogy nem kicsinyel­hető. Budapest, június 30* Minisztertanács. A „Magyar Távirati Iroda“ jelenti: Holnap délután öt órakor gróf Khuen- Héderváry Károly miniszterelnök elnöklésével minisztertanács lesz. ..........­­ A tengerészeti parancsnok távozása. Bécs­ből telefonozza tudósítónk, hogy a „Neue Freie Presse“ budapesti értesülése szerint politikai körökben hire jár, hogy gróf Montecuccoli tengernagy, tengerészeti parancsnok a delegá­ció októberi ülésszakának végeztével, amelyen a négy Dreadnought beszerzését magában fog­laló flottaprogrammot előterjeszti, odahagyja a tényleges szolgálatot. Utódja hír szerint Haus Antal ellentengernagy lesz. Ötmillió a debreceni egyetemre. Debrecenből jelentik: Debrecen város törvényhatósága ma dél­után közgyűlést tartott, amelyen egyhangú lelkese­déssel megszavazták a tanács által is javasolt ötmillió koronát az egyetem céljaira. Ezzel kapcsolatban elhatározták a kultúrpalota fel­építését, a közkórháznak járvány-kórházzal való ki­bővítését és a zenedének városi kezelésbe­­való vé- Berzeviczy beköszöntője. A képviselőház ülése. — Budapest, junius 30* (Saját tudósítónktól.) Az öreg, fe­hérszakállas N­e­­­s­­­e­d­­­e­r Károly ma ott­hagyta az elnöki emelvényt, amelyen az aggkor eimén trónolt néhány napig s helyét elfoglalta a megválasztott elnök, Berzeviczy Albert. Az új többség, amelynek Berzeviczy régi oszlopa, ezzel végképp elhelyezkedett a képviselőházban. Sietve foglalta el az öt esztendeig nélkülözött pozíciókat. A mai napon elvégezte a Ház az egész megalakulást, holnapra csupán a jegyzői kar kiegészítése és a bizottságok megválasztása maradt. Az ülés, amelyen szavazás szavazást köve­tett, egyhangúan indult. A munkapártot szigo­rúan felszólították ugyan vezetői, hogy teljes számban jelenjenek meg, de kevesen voltak mégis a megnyitáskor. A folyosón az ellenzék tömörítői sürögtek-forogtak, kovácsolták az egyesülést — amely még a délelőtt folyamán füstbe ment — mintha bizony volna jelentősége annak, hogy a megválasztott elnökökkel szem­ben Rakovszky, Meskó, vagy más valaki kap-e szavazatokat. A szavazatokat leadták, a többséget azon­ban a munkapárt jelöltjei kapták természetesen. Semmi meglepetés, semmi változás. Tíz órától fél kettőig tartott ez az aktus. Névsort olvastak, azután felolvasták a távollevőket, végül újra kezdték a teljes névsort. A jelenlevők szórakoz­tatásáról közben nagyon gyéren gondoskodtak. Legfeljebb Burgyán Aladár szolgáltatott alkal­mat néhány vidám megjegyzésre. Valahányszor a nevét olvasták, mindannyiszor felhangzott a már ismert kiáltás: — Hol vagy, Aladár? — Gyere elő, Aladár! És Aladár előjött és beletörődött, hogy az ő színeváltozását most már nem egyhamar fe­lejtik el s nem bocsátják meg neki azt, amit meg­bocsátottak Tisza Kálmántól kezdve Apponyi Albertig annyi magyar politikusnak. A sok szavazás közben a korelnök már ki­tünően megtanulta a munkát s sajnálta talán, hogy oly rövid ideig tart a dicsőség. Még ott ült a trónuson, de már ki volt jelölve az utóda. Meg­választották Berzeviczy Albertet, akinek Apponyi volt az ellenjelöltje. Alelnök N­á­v­a­y Lajos és Kabos Ferenc lett; az ellenzéki sza­vazatokat Meskó László és Rakovszky István kapták, de a humor kedvéért Kelemen Samura és Nyegre Lászlóra is leszavazott egy-egy jó­barát. Következtek a jegyzők, megválasztották háznagygyá Angyal Józsefet és az alakulás ezzel tulajdonképpen be volt fejezve. Jó későn volt s azt beszélték, hogy a bemutatkozás, az uj tisztikar felvonulása holnapra marad, mert Berzeviczy nagyon hosszú beszédet szorongat a zsebében. A programmot azonban betartották s a beszéd nem is volt olyan nagyon hosszú. A korelnök búcsúzott érzékenyen megha­tóan. A Gondviselést gyakran emlegette, amint az illik tiszteletben megőszült férfiúhoz és vé­gül a munkapárt tapsai között elhagyta az emel­vényt. A jobboldali kis ajtón pedig bevonultak az újak. Elől Kabos Ferenc, azután Berzeviczy meggyszint díszmagyarban, kardosan, menté­sen, végül Návay, a háznagy és a jegyzők. Az elnöki szék előtt állott meg Berzeviczy, két­oldalt az alelnökök. A mukapárt tapsolt és éljen­­zett, a baloldal bánatosan hallgatott. Kissé sá­padt volt az új elnök és a piros díszruha erősen kiemelte ezt a sápadtságot. Papírlapot tett maga elé és beszélni kezdett. Nyugodtan, simán. Meg­látszott, hogy előre elkészítette s alaposan meg­tanulta a beszédet, de nem is volt fennakadás, a hosszú és komplikált mondatok szabatosan peregtek le. Nem a Justh Gyula harsány, pat­togó szava, nem is az Apponyi bánatos bari­tonja. Kissé fakó, színtelen, egyenletes beszéd — akadémiai megnyitó. Akadémikus tartózkodással tesz célzásokat a politika eseményeire és akadémikus szigorú­sággal hivatkozik a házszabályokra. A beszéd közben kissé megélénkül a baloldal és a Justh­­párt néhány közbeszólással szórakozik. Bele­melegednek még a pártonkívüliek is. Mikor el­nöki feladatainak teljesítését emlegeti Berze­viczy, gróf Károlyi József szól közbe: — De nem á la Perczel! S még néhányszor emlegetik a zsebkendőt, amit az elnök természetesen nem vesz tudomá­sul — közbeszólásokra nem lehet készülni — csupán a munkapárt felel rá gúnyos hahotával. Berzeviczy azonban kijelenti, hogy bárhon­nan jövő nyomás ellenében megvédi a házsza­bályokat s erre még a baloldalról is megjegyzik:­­— Ez helyes. — Nincs többé zsebkendő! Az akadémiai megnyitóból nem hiányozha­tott az sem, hogy magunkra vagyunk hagyatva, ellenségek környeznek bennünket s nem számít­hatunk másra, mint a király és a nemzet bizal­mára. . „ — Nyomor és szenvedés! — idézte För­ster Aurél a király szavait. Végre a Ház jóindulatába ajánlotta magát az elnök és leült. Újabb éljenriadal a munka­párton. Következtek az elnök előterjesztései, be­jelentések, a megalakulás konstatálása. Mindent simán, gyorsan végez Berzeviczy. Kiosztja a köszöneteket. Köszönet jut a korelnöknek, a kör­jegyzőknek, de még a volt háznagynak, Zlinszky Istvánnak is. A Kossuth-pártot látha­tóan meghatja a köszönet. Kis ajándék ez s az apró ajándékok tudvalevőleg megerősítik a ba­rátságot. Következnek a részvétnyilatkozatok. Külö­nösen meleg elparentálásban részesül Mikszáth Kálmán. Negyedhárom lett, mire befejeződött a mai munka, de még az ülés legvégén szolgált egy kis meglepetéssel Héderváry miniszterelnök. A jegyzői és a bizottsági tagsági helyek szaporí­tásáról tett indítványt s csendes szenzációt oko­zott azzal, hogy hat új jegyzői állás szerve­zését kérte. Az ellenzék csaknem éljenzett erre. Mert az ellenzék reklamálta a jegyzői állásokat, többet, mint amennyi tavaly volt s a munkapárt nem akart megadni, csak három pótállást, annyit, amennyi az előző státus. Az ellenzéki vezérek erre Hédervárynak panaszolták el a bánatukat s a miniszterelnök gavallérosan megadta a jegy­­zőségeket, amikkel egy kis fizetés jár, amolyan kishivatalnoki méretű 2400 korona. Ezért a parlamenti tevékenységéért senki nem bántotta Héderváryt, senki nem nyúlt tinta­tartókhoz. Csak egy letört, kimaradt munka­párti jegyzőjelölt sóhajtott: ■— Hja, az osztogatáshoz mindig értett. — Mit csináljon — felelték neki — ha ezt az országot csak osztogatással lehet kormá­nyozni. És siettek, nehogy valamiképpen végképp kimaradjanak az osztogatásból. Az új elnök be­zárta az ülést és sietett ő is fáradtan, izzadtan letenni a nehéz díszmagyart. Részletes tudósításunk a következő: A képviselőház ülése. Neusiedler Károly korelnök az ülést egynegyed tizenegykor megnyitja. A kormány részéről jelen vannak: gróf Khuen- Héderváry Károly, Hieronymi Károly, gróf Serényi Béla, Székely Ferenc, Lukács László, gróf Zichy Já­nos és Hazai Samu. A korelnök: A jegyzőkönyvet Molnár Viktor fogja vezetni, a javaslatok mellett felszólalókat gróf Bethlen Pál, a javaslatok ellen felszólalókat pedig gróf Esterházy Mihály fogja jegyezni. Következnek az osztályok jelentései. Kérem az előadó urakat, te­gyék meg jelentésüket. A kilenc osztály előadói megteszik ezután jelen­tésüket az átvizsgált mandátumokról. A korelnök: Az osztályok jelentése tudomásul vétetvén, következik a képviselőház elnöké­nek megválasztása. Gróf Bethlen Pál olvassa a névsort, a képviselők beadják szavazólapjukat. A szavazás fél 12 órakor ér véget. A korelnök a szavazatok összeszámlálása után jelenti, hogy beadtak összesen 294 szavazólapot; ebből Berzeviczy Albertre 211 Gróf Apponyi Albertre 78 szavazat esik, három szavazólap üres volt, kettőt pe­dig egyes képviselőkre adtak. Ezek szerint a képvi­selőház elnökévé Berzeviczy Albert választatott meg. Következik az alelnökök megválasztása. (Lelkes éljenzés jobbról.) A korelnök: A szavazólapok összeszámlálása után jelenti­, hogy a beadott 27­ szavazat közül

Next