Pesti Napló, 1910. augusztus (61. évfolyam, 182–206. szám)
1910-08-02 / 182. szám
8Budapest, kedd PESTI NAPLÓ 1910. augusztus 2. 182. szállt. szavazás eredményét kihirdette. Erősdy főipán a főjegyző kezéből a jegyzőkönyet, melyről a szavazás eredményét olásta, kitépte. Az ellenzék tagjai, látva a főspán nyílt erőszakoskodását, tintatartókat és könyveket dobáltak feléje. A főispán revolvert vett elő és azzal fenyegetődzött. Rendkívül izgatott hangulatban, mely már-már tettlegességre került, a főispán a közgyűlés folytatását holnap délelőtt tíz órára halasztotta. * Félhivatalosan ezeket jelentik a botrány lefolyásáról: A szavazásnál a szavazatok összeszámlálásakor nagy botrány keletkezett, mert a szavazatok eredménye kétféleképp konstatáltatott. Az ellenzékiek hamis statisztikája szerint az ellenzéknek kétszótöbbsége volt, míg ténylegesen a főispán pártjánk volt öt szótöbbsége. A vita hevében nagy kavapdás támadt, igen sokan az elnöki asztal köré csoportosultak s több inzultus történt. Közben az ellenzéki kisebbség a szavazólisztákat összetépte és különböző tárgyakat dobált az elnöki emelvény felé; egy hamutartó a főispánt a vállán találta. A főispán erre a közgyűlést berekesztette. A gyűlést holnap délután folytatják. A délután folyamán a főispán ebédet adott, amelyen báró Kemény Kálmán főrendiházi alelnök üdvözölte a főispánt, aki a törvény alapján áll és aki mellett szilárdan kitart pártjával. A mai délelőtti közgyűlésen történt ellenzéki brutalitást az ellenzék komolyabb tagjai nyíltan elítélik és kijelentették, hogy a közgyűlésen nem vesznek részt. (Törvényhatósági élet.) Kaposvárról jelentik, hogy Somogy vármegye törvényhatósági bizottságának mai ülésén Makfalvay Géza főispán átnyújtotta Prachner Sándor főjegyzőnek a király által adományozott Ferenc József-rendet. A főjegyzőt lelkesen ünnepelte a közgyűlés. — Sátoraljaújhelyről jelentik: Dókus Gyula alispán abból az alkalomból, hogy e hónap 26-án töltötte be közszolgálatának negyvenedik évét, Tátrafüredről nyílt levelet intézett a megyei tisztikarhoz és levelében megcáfolja azokat a célzatos híreszteléseket, hogy nyugdíjaztatását fogja kérni. (Az evangélikusok és a Borromeus-enciklika.) Nyíregyházáról táviratozzák. A tiszavidéki evangélikus egyházmegye Nyíregyházán tartotta meg ez évi rendes közgyűlését Materny Lajos főesperes és Meskó László volt államtitkár, egyházmegyei felügyelő elnöklése mellett. Meskó László felügyelő megnyitó beszédében részletesen foglalkozott egyebek között a Borromeus-féle enciklika kérdésével és többek hozzászólása után indítványára egyhangúlag kimondotta a közgyűlés, hogy megütközéssel és felháborodással veszi tudomtásul az enciklikában foglaltakat; sajnálkozással értesül arról, hogy egy magyar főpap a jus placetum regii mellőzésével az enciklikát egyházmegyéje papjai között szétküldötte és jóleső érzéssel látja, hogy ez csak egy egyházmegyében történt meg; a képviselőházban egy interpellációra adott kormányelnöki válasz után bizalommal várja a közgyűlés a kormány intézkedéseit a felekezetek közti béke megóvása érdekében. Elhatározta a közgyűlés, hogy felér egyidejűleg a kerülethez, hasson oda az egyetemes gyűlésen, hogy a protestánsoknak az enciklika elleni tiltakozásában a ■magyar evangélikus egyház is méltó részt vegyen. A két napig tartó közgyűlésen elintézett ügyek közül egyik legnevezetesebb az ingyenes népoktatásról szóló törvény életbeléptetése folytán szükséges intékedések megtétele; felhívják az összes iskolákat, hogy a beiratási díjakból az iskolai könyvtárakat, ahol ilyenek még nincsenek, mielőbb szervezzék, örvendetesen vette tudomásul a közgyűlés, hogy az egyházmegye területén lakó evangélikus tankötelesek közül, beleértve az ismétlő iskolaköteleseket is, egy százalékot sem tesz az iskolába nem járók száma. A Pesti Napló telefonszámai: VI., Podmaniczky-utca 12. Szerkesztőség:....................20—10. Felelős szerkesztő: . . . 22— 03. Külföld és vidék: .... .—37. Kiadóhivatal:.................... 23—42. A beocsini emberpusztulás. Budapest, augusztus 1. A beocsini katasztrófa áldozatait eltemették. A temetés költségeit a gyár vezetősége magára vállalta. Ugyancsak a gyár vezetősége két fekete zászlót tűzetett ki az áldozatok tiszteletére. Talán még az árvákról és özvegyekről is fog gondoskodni az igazgatóság, de hogy milyen mértékben, erről még nem nyilatkozott. A meghatottság e nyilvánvaló jelei tudomásul vehetők — de nem enyhítenek egy-két tényt, így nem magyarázhatják meg, hogy miért zárta el az igazgatóság a katasztrófa színhelyét a nyilvánosság embereitől? Miért nem engedték meg az újságíróknak hogy körülnézzenek és megvizsgálhassák a katasztrófa okait? Van talán valami rejtegetni valója az igazgatóságnak? Ha nem érzi magát bűnösnek, önként kellene a lehető legnagyobb nyilvánosság elé állania. A szerncsétlenség okát is homályban hagyja az igazgatóság, holott éppen ide irányul a legnagyobb és legjogosabb kíváncsiság. Kazánrepedés ... De mi idézte elő ezt a repedést? Miért repedt meg éppen most ez a kazán és miért nem előbb? Kicsoda vizsgálta meg utoljára ezt a kazánt és mikor? Ezekre a kérdésekre egyelőre nem válaszol az igazgatóság. Meglássuk, vájjon a megindult vizsgálat fog-e válaszolni. Annyi bizonyos, hogy a gyár igazgatóságának viselkedése legalább is furcsa. Ilyen esetekben nincs a titkolódzásnak helye. Hogy a koporsók mellé nem engedik a munkásokat, hogy a munkások még koszorúkat sem tehetnek elhunyt bajtársaik sírjára, hogy a koporsó fölött beszélő szónokokat jól megválogatták: ez nem olyan embereknek az eljárása, akik nyugodtan néznek a közvélemény szeme közé. Mai tudósításunk így szól: (Az igazgatóság elbeszélése.) A félhivatalos M. T. I.-nak azt jelentik Titelből: A beocsini katasztrófára vonatkozólag megállapítható, hogy a szerencsétlenség előtt két munkás a kazán tisztításával foglalkozott. A kazán mindössze 3 év óta áll üzemben, megengedett feszültsége 90 légkörnyomás volt. Megállapították azt is, hogy a robbanás idején 0,3 fok légkörnyomással kevesebb feszültséggel dolgoztak, mint a maximum. Ezt Steiner lakatos állítja, aki a festmérőt a katasztrófa előtt néhány pillanattal megnézte. A túlhevítővel már régebben dolgozik a gyár, vasból készült. Hausschiff Albert, a technikai osztály igazgatója a katasztrófa okát úgy magyarázza, hogy a túlhevítő öntöttvas anyagában az idők folyamán beállott változás következtében — amint fűtés közben hideg levegő érte — defektus történt, széttört, a kazánt megrepesztette, s a szerencsétlenséget közvetetlenül a kazán repedésekor kiömlött gőz okozta. A kazán, amely körülbelül 8—10 méter mázsa súlyú, a gépház egyik tetőzetén keresztül a két méter távolságban álló párhuzamos zsákraktár épületének tetőzetét átszakította és a raktárhelyiségbe esett. A kazán másik része a harmadik, szomszédos, párhuzamos átmenő raktárház tetejére esett, hol a tetőzetben fennakadt. A harmadik, a legsúlyosabb része a cementrakodó helyiségbe szakadt és három dolgozó munkás közvetetten közelében esett le. A robbanás pillanatában 9 óra 32 perckor a kazánházban a fűtő és a kazántisztító tartózkodtak. Steiner javító-lakatos szintén benn tartózkodott és súlyos zúzódásokkal megmenekült. A gépjavító-műhelyen ugyanekkor hat munkás végezte munkáját. A gyár vezetősége ma tette közzé a katasztrófa áldozatainak névjegyzékét, amely szerint meghaltak: Vég János gépvezető, 52 éves, Cser Lajos gépész 37, Ráb József esztergályos 43, Remete Károly lakatos 28, Fischer Ferenc fütő 35, Hajdú István fütő 22, Bara János lakatos 23, Dolentsek Antal szentoló 19 éves és Muramalom mohamedán munkás. Ezenkívül megsebesült súlyosan: Bakos Mihály felvigyázó 25, Ocsovai Márton lakatos 18, Oberth Bálint lakatos 23 éves. Tizenhárman könnyen sebesültek meg, kik sérüléseik könnyű természeténél fogva orvosi segítséget nem vettek igénybe. A gyár vezetősége a katasztrófa megtörténtekor tüstént értesítette a hatóságokat, köztük a kazánbiztost is, kinek megérkezését mára várják. A gyárvezetőség intézkedésére nyomban orvosi segítségről történt intézkedés. Elsőnek érkezett dr. Konyovits cserevics orvos, aki dr. Fischer gyári orvossal egyetemben hozzálátott a mentéshez. A katasztrófa után egy órával érkeztek Újvidékről orvosok, újságírók és polgárok, akik egyaránt serényen hozzáláttak a mentéshez. Az orvosok esti hét órakor távoztak. A gyár főbejáratánál két fekete gyászlobogó jelzi a gyászt. A katasztrófa áldozatainak hozzátartozóiról a gyár vezetősége gondoskodik, valamint az áldozatok eltemetéséről is. Ma érkezett Illékről a kerületi kapitány és megindította a legszélesebb alapon a vizsgálatot. (Az iparfelügyelő vélekedése.) Hoffmann zágrábi iparfelügyelő, aki ott van a szerencsétlenség színhelyén, a következőket mondotta egy hírlapírónak: — Még jóformán meg se kezdtük a vizsgálatot s igy bizonyosat nem mondhatok. Az azonban nem igaz, hogy holmi dinamitpatron okozta a szerencsétlenséget. A gépekben volt a hiba feltétlenül, meg az ellenőrzésben. Ha a vizsgálatot befejeztük és a mitrovicai törvényszék vizsgálóbirája is megejti a nyomozást, hivatalos jelentést fogunk kiadni a szerencsétlenség okáról. Azt azonban mondhatom, hogy világrekordot teremtett ez a szerencsétlenség. (A munkások nézete.) Maguk a munkások ezt beszélik a katasztrófa okáról: " Az az ezerlóerős gőzgép, amelynél a robbanás történt, régóta rossz volt. Bejelentettük ezt az igazgató úrnak is, de is azt mondta, hogy most nagyon sürgős a munka, majd csak az őszszel javíttatja ki a kazánt. Pár nap előtt újból szóltunk, hogy folyik a kazán, de csak nem tettek semmit. Ez az egyik baj. A másik az, hogy a futók is lelkiismeretlenek voltak". Nem egyszer esett meg, hogy egész fiatal és új munkásokra, akik még csak két-három napja dolgoztak a gép mellett mint lapátolók, bízták a fűtést s ezek aztán könnyen túlfűthették a kazánokat. De elsősorban a gyárvezetőség bűnös ebben a nagy katasztrófában. -----------------T-- ■ ■ ==3 Tüntetés a lakásdrágaság ellen. — Nyomor az utcán. — Budapest, augusztus 1. (Saját tudósítónktól.) Mindazoknak, akiknek a családirtó, budapesti nyomorúságról hiányos fogalmaik voltak, tegnap délután közvetlenül, saját szemükkel láthatták, milyen nagy a szegénység ebben a városban, amelynek sok ezer lakója az utcára vitte saját nyomorúságát. Mert, ha nincs is szégyelni való a szegénységen, ezzel már mégis úgy vannak az emberek, hogy inkább elleplezik nyomorúságukat, nem hogy kérkednének vele. Tegnap pedig ott ikitott a főváros legnépesebb, legforgalmasabb utcáin a pesti szegénység, a szánalmas nyomorúság. Nehéz munkától megrokkant, érdes kezű emberek, akik napestig verejtéket hullatnak a gyárak és műhelyek fullasztó levegőjében, tele torokkal kiabálták bele ebbe a nagy városba, hogy hiába görnyednek fáradságos munkában, hiába dolgozzák le körmüket az ujjukról, hiába koplalnak és éheztetik családjukat, nem veszik hasznát testet-telket pusztító munkájuk gyümölcsének. A lakásdrágaság súlya alatt roskadoznak, mindenüktől megfosztja őket a lelketlen házbéruzsora. Budapest sok ezer lakója, a szociáldemokrata párthoz tartozó munkásnép a lakásdrágaság ellen tüntetett vasárnapi monstre felvonulásával. Nem a nagy tömegben való demonstrálás tette impozánssá ezt a felvonulást, hanem azok a színek, amelyek megható és megdöbbentő módon tárták föl a dolgos emberek nyomorúságát. Akár ki sem nyitották volna a szájukat a tüntetők, úgy kiabáltak, ordítottak a város szeme elé táruló színek. A nyomor, kis penészvirágai, a kiéhezett, viaszos arcú, vértelen, sápadt, összeaszott gyermekek nyitották meg a tüntető menetet. Ennél szívhez szólóbb, szívet tépőbb képet még nem látott Budapest utcája.