Pesti Napló, 1910. szeptember (61. évfolyam, 207–232. szám)
1910-09-01 / 207. szám
' BuHaftésf, BsüíRrlM? PESTI NAPLÓ Г9Т0 szeptember T. 207. szám mazások és büntetések politikai rendszerében hatalmas fegyvert bír egy nagy társadalmi kör fékentartására és saját érdeke, sajnos, sokkal inkább a szeme előtt lebeg, mint az, amelynek szolgálatára tulajdonképpen rendelve van. A tisztviselő szabad préda minden kormány kezében és míg valamelyik nemesebb és tisztultabb gondolkodású kormány nem fogja megcsinálni a legszigorúbb pragmatikát, addig a debreceni példa még nagyon sokszor fog megismétlődni. , ■ Öngyilkos bankhivatalnok. — A baccarat áldozata. — Budapest, augusztus 31. (Saját tudósítónktól.) Az a lázas bűnügyi nyomozás, amely néhány óra óta foglalkoztatja a budapesti rendőrséget, újra erősen aktualitást ad a baccarat-játék ellen meg-megújuló küzdelemnek. A főváros kártyakaszinói csak a rendőrséggel kapcsolatosan szerepelnek nyilvánosság előtt és azokról a megrázó, kisebb-nagyobb tragédiákról, amelyek a zöld asztal közelében játszódnak le s amelyekben nem jut szerephez a büntető hatóság, csak igen szűk körben bírnak tudomással. A könnyelműen, bűnösen kártyázó Budapestnek újra kínos feltűnést keltő szenzációja van. A b 1a 11 Aladár, a Mercur Váltóüzlet Részvénytársaság belvárosi fióküzletének főnöke a gondjaira bízott értékpapírokból ötvennyolcezer korona értékű részvényeket sikkasztott és miután rájöttek visszaélésére, megszökött. Európa összes rendőrhatóságait értesítették a sikkasztásról. De ez már fölösleges volt: Oblatt Alá-dár ma este a schönbrunni parkban agyonlőtte magát. Bécsből kelt, ma reggel érkezett levelében azt írja menyasszonyának, hogy bűnbe esett és meneklenie kell, de hogy hová fordul, merre megy,még maga sem tudja. Oblatt fiatal ember, harminckét éves és ama kevésszámú tisztviselők közül,, akik gyorsan csináltak karriert. Ügyes, s kiváló szaktudású tisztviselő volt. Kitűnően értette mesterségét és nagy készültségével magára irányította főnökei figyelmét. Életmódjával is nagy bizalmat szerzett. Szolid embernek ismerték, mulatóhelyeken sohasem látták és tánylag csekély fizetéséből még takarékoskodni is tudott. Ezek a tulajdonságok nagyban elősegítették pályáján és a pénzintézetnél mindenki természetesnek találta, hogy a Váci utca 37-ik számú házban létesített fióküzlet vezetésére őt szemelte ki az igazgatóság. De néhány évvel ezelőtt barátai rábeszélésére elkövette azt a végzetes hibát, hogy tagja lett az Erzsébetvárosi Kaszinónak. E pillanattól mintha egészen kicserélték volna, úgy megváltozott. Igényei egyre fokozódtak s az az ember, akinek nem volt szíve arra, hogy tizenkét fillért áldozzon a villamos szakaszjegyéért, egyszerre rákapott a gummikerekű kocsira. Attól a naptól, amelyen az első tízkoronást kockára tette az ördög oltárán, a kaszinó zöldasztalán, életmódja is megváltozott. Éjszakákat töltött házon kívül, szeretőket tartott és két kézzel szórta a pénzt. Eleinte szerencsésen operált. Kicsiben játszott és százakat nyert. A könnyen szerzett pénzzel könnyű szerrel bánt el. Elszórta a főváros mulatóhelyein. És amiközben ezreket áldozott léha szerelemre, szívében komoly, nemesebb érzések támadtak egy elvált asszony iránt, akiről főúri gazdagsággal gondoskodott. О c s ę а ū Júliának hívják azt a nőt, akihez gyengéd kötelékek fűzték és egyesek úgy tudják, hogy az asszonynyal, aki tíz évvel idősebb Oblattnál, néhány hónappal ezelőtt jegybe is lépett A Bethlen utca harmadik számú házban pazar három szobás lakást tartott Ocskay Júliának, aki a nyári hónapokat Parádon töltötte. Oblatt Aladár augusztus elsején négyhetes szabadságra ment. Abbáziába utazott és holnap kellett volna jelentkezni hivatalában. Az igazgatóság múlt hét péntekén váratlanul rovancsolást tartott a Váciutcai fióküzletben. Amikor az értékpapírok revideáására került a sor, kellemetlen fölfedezésre jutottak a rovancsolást végező tisztviselők. Megállapították, hogy negyvenezer korona értékű négy százalékos Magyar Koronajáradéknak, hét darab Egyesült Fővárosi Takarékpénztár és öt darab Pannónia Viszontbiztosító részvénynek nyoma veszett. A hiány konstatálása után az igazgatóság telefon útján érintkezésbe lépett Oblatt Aladárral és felvilágosítást kértek tőle. — Az értékpapírok okvetlen meglesznek — válaszolta Oblatt — ha a hiányzó papírok nincsenek helyükön, akkor máshová tehettem azokat. így, telefonon keresztül nem tudom megjelölni a helyet, tessék várni hétfőig, akkor már Budapesten leszek és rendezni fogom a dolgot Az igazgatóság megnyugodott a kapott felvilágosításban. Nagy bizalommal voltak Oblatt iránt, akit feltétlenül becsületes embernek tartottak. Ellenben hétfőn délután, amikor látták, hogy Oblatt nem jelentkezik, nyugtalankodni kezdtek. Felhívták az abbaziai P a 11 as szállót, amelyben a tisztviselő lakott és telefonhoz kérettek Oblattot. — A nagyságos úr már pénteken délután elutazott! — felelte a portás. A Mercur-bank igazgatósága ezek után nem várakozott tovább Obláttra, hanem a rendőrséghez fordult és feljelentést tett a hűtlen hivatalnok ellen. A főkapitányságra Egry Péter Pál rendőrkapitányt bízták meg a nyomozással és ma délelőtt már megállapították, hogy Oblatt a hiányzó értékpapírokat egyik budapesti pénzintézetnél zálogosította el. Kiderült, hogy a sikkasztó bankhivatalnok, miután megtudta, hogy a papírokkal való makinácára rájöttek, pénteken este Fiuméban, a déli vasút állomásán vonatra ült. Hogy hová utazott, azt megállapítani nem tudták. Tegnap Kornya János detektívet Parádra küldték Ocskay Júliához, aki azonban nem tudott útbaigazítást adni arra vonatkozóan, hogy merre bujdosik Oblátt. Az asszony elmondotta, hogy tegnap Fiuméban feladott postacsomagot kapott, amelyben négyszáz koronát és arany karkötőt küldött neki Oblátt. Ma pedig levelet kapott, amely Bécsből érkezett és abban a következőket írja Oblatt: — Elkövettem valamit. Olyan dolgot, amelyet jóvá nem tehetek többé életbemben. Nem tudom mi fog történni velem, de e pillanatban úgy érzem, hogy le kell mondanom a viszontlátás boldog örömeiről. Ma már alig látjuk egymást az életben. Még két napig Bécsben maradok, hogy innen hová megyek, merre szököm, még nem tudom. Azért nem is közölhetem, hová írjon nekem. Ma este a sikkasztó testvérbátyjához, Oblatt Márkus bankhivatalnokhoz, akivel Oblatt Aladár együtt lakott a Kazinczy utca hatodik számú házában, megérkezett az eltévelyedett ember podgyásza, amelyet nem vitt magával Abbáziából. A rendőrség megállapította azt is, hogy Oblatt Aladár, akinek nyolcezer korona évi fizetése volt, mindennap ellátogatott az Erzsébetvárosi Casinóba. Az utóbbi hónapokban balszerencsével kártyázott. A sok hazárdjátékos között is feltűnő elszántsággal játszott, százakat tett föl egy-egy kártyalapra és volt éjszaka, amikor ezreket veszített. A múlt hónap végén, közvetlenül Abbáziába való elutazása előtt, újra szerencsésen operált, mert két játéknapon tizenötezer koronát nyert össze. Ezzel a pénzzel ment a tengerpartra, hogy új erőt gyűjtsön ahoz a gigászi küzdelemhez, amelylyel visszatérése után meg akarta vívni az élet-halál harcot. Érdekes, hogy Oblatz Aladárt klubtársai vagyonos embernek tartották. Nagyon bíztak benne és most, hogy kitudódott bűne, kiderült az is, hogy a kaszinó több tagjának pénzét is elkezelte. Többen nagyobb összegeket adtak át neki azzal a megbízással, hogy a börzén kamatoztassa. Ezzek a pénzek is — körülbelül negyvenöt-ötvenezer korona— odavesztek a bűnös ember kezén. Éjszaka tizenkettőkor a bécsi rendőrigazgatóság táviratilag tudatta a főkapitánysággal, hogy ráakadt Oblattra. A schönbrunni parkban, holtan feküdt a gyönyörű kert egyik félreeső padja előtt. Oblátt nem érezte erősnek magát arra, hogy menekülni tudjon üldözői elől és golyót röpített halán- tékába. És a szerencsétlen, tragikus halált halt embernek — akinek kezén ezresek pusztultak el — egyetlen fillért sem találtak zsebeiben. Bizonyára ez volt közvetlen oka öngyilkos- ságának. TÁVIRATOK Olaszország és a hármasszövetség. Bécs, augusztus 31. A római „Tribuná“-nak Salzburgba küldött bécsi levelezője, San Giuliano márkinak érdekes kijelentését közli. Gróf Aehrenthallal való tanácskozása után ugyanis az avarnai herceg kérdést intézett, az olasz külügyminiszterhez, hogy mi a benyomása a tanácskozásról, mire San Giuliano márki egész hangosan és nyilván azért, hogy mások is meghallják, így felelt: A legjobb benyomást szereztem, minden tekintetben a legjobbat. A mai tanácskozás San Giuliano márki szalonjában folyt le. Salzburg, augusztus 31. Gróf Aehrenthal külügyminiszter és San Giuliano márki külügyminiszter tanácskozása két óra hosszáig tartott. Délután fél két órakor gróf Aehrenthal, San Giuliano márki, herceg Avarna nagykövet, báró Frasciotti kabinetfőnök és gróf Szápáry követségi tanácsos együttesen reggeliztek. Salzburg, augusztus M. San Giuliano és Aehrenthal külügyminiszterek, Avarna, Frasciotti kabinetfőnök és Szapáry követségi tanácsos délután négy óra húsz perckor külön vonattal Ischlbe utazott. A vasútnál gróf Schaffgotsch tartományi elnök, Ramhouseg kerületi főnök kíséretében búcsúzásra megjelent. A két miniszter este hét óra felé érkezik Ischlbe. Aehrenthal a Bauer-szállodában, ahol Giuliano márki szállást vett, estebédet ad, amelyhez a kriináli osztrák-magyar nagykövet, Mérey és Szentgyörgyi Müller külügyminiszteri osztályfőnök is hivatalosak. A király holnap délelőtt tizenegy órakor fogadja az olasz külügyminisztert kihallgatáson. A miniszterek elutazása péntekre van tervbe véve. San Giuliano Steine—Irdning—Insbruckon és a Brenneren át Rómába utazik. Róma, augusztus 31. A „Popolo Romano" megelégedését fejezi ki, hogy az osztrák és magyar sajtót nem tévesztette meg az olasz sajtó egy töredékének hangja s lovagias szeretetreméltósággal fogadta San Giuliano külügyminisztert A találkozás azt bizonyítja, hogy a monarkia és Olaszország kormánya a sokszor zavart okozó Incidenseknek nem tulajdonítanak semmiféle jelentőséget. A lap végül a következőket írja: így van ez és így fog a jövőben is maradni. A hármas szövetség Olaszországra nézve oly drágakő, amelyről nem egykönnyen fog lemondani. Róma, augusztus 31. A „Giornale d‘Italia“ rámutat arra, minő markáns és barátságos jellegűek Ausztria és Magyarország vezető lapjainak kommentárjai, amelyek ily, módon már magukban véve is hízelgő és meggyőző tünetei annak, mily jelentőséget tulajdonítanak e látogatásnak. Ama nagyszámú és szíves manifesztáldók után, amelyek ama nap óta, amelyen Tittoni gróf Aehrenthallal Salzburgban találkozott, a mai napig ismétlődtek és amelyek a hármasszövetség tagjai egymás iránt való bizalmának megerősítését és megingathatatlanságát jelentik, hiú dolog volna a találkozásra abban keresni okot, mintha valamely új megegyezést akarnának létesíteni, amely a hármasszövetséggel bizonyos tekintetben összefüggne. Ha azonban pillanatnyilag a hármasszövetség nem szorul kiegészítésre, mégis fönmarad a két állam kölcsönös viszonyáról való informálásnak célszerűsége és lehetősége. Ha ma nincsen a két állam között félig