Pesti Napló, 1910. december (61. évfolyam, 285–311. szám)

1910-12-01 / 285. szám

A Budapest, csütörtök ■ »» » i *­­,­­ PESTI NAPLÓ 1910 december T. " 285. szám. Installáció, umei zavarok. —. Budapest, november 30. A horvátországi fejetlenséget követi a fiumei közigazgatás teljes felfordulása. A fiumei rapprezentanza ma ülést tartott, melyen arra való tekintettel, hogy a gróf Wickenburg István fiumei kormányzó kijelentette, hogy ün­­nepies installációt nem tart, elhatározta, hogy ellene tiltakozó írást küld a kormányhoz, fölkr a parlamenthez s passzív rezisztenciát szervez. Az új kormányzó ezzel szemben pedig úgy nyi­latkozik, hogy az installáció csak udvariassági aktus volna, a rapprezentanza mostani többsé­gének magatartása pedig nem kötelezi őt arra, hogy udvarias legyen. Ha szük­ség lesz reá, egész energikus is tard majd lenni. Egyben Fiuméból a rapprezen­tanza feloszlatásáról is érkeznek hírek. A fiumei felfordulásról, melyről vezércik­künkben is írunk, tudósításaink itt következnek: ■ (A rapprezentanza ülése.) Fiuméból jelentik a Magyar Távirati Irodának: A rapprezentanza ma rendkívüli ülést tartott. Az ülésen az ötvenkét tag közül harmincheten jelentek meg. Napirenden volt az új kormányzó installálásának kérdése. Z­a­­nella Rikárd indítványára a rapprezentanta­­ egyhangúlag, a magyar képviselőkkel együtt­­ elhatározta, hogy gróf Wickenburg István , kormányzónak az installálás kérdése körül való álllásfoglalása miatt, illetőleg mert a kormányzó az installálást szükségesnek nem tartja, a kor­mányhoz tiltakozó iratot küld és a parlamenthez is felér. Elhatározták továbbá, hogy a passzív rezisztenciát szervezni fogják. Az elnök a hozott határozato­kat enunciálván, kijelentette, hogy a testületi határozat pontos teljesítéséről gondoskodni fog. — A határozatot plakátokon közölték a polgár­sággal. (A kormányzó nyilatkozata.) Gróf Wickenburg István fiumei kor­mányzó munkatársunknak a helyzetről ezt a nyilatkozatot tette:­­- Egyszerűen nem megyek el az installá­ciós ülésre, mert erre semmiféle törvény sem kötelez. Ez egyszerűen előzékenységi kérdés és semmi okom udvariasságra azokkal az urakkal szemben,­­ akik a rapprezentanza mai többségét alkotják. Én es­kümet már letettem a miniszterelnök előtt. Be­mutatkoznom sem kell, mert huszonnyolc éve élek Fiuméban. A mostani többség magatartá­sára jellemző, hogy pártlapjuk, a Vo­c­e del Po­polo mai számában már kisüti, hogy csak címzetes kormányzó vagyok. A pasz­­szív rezisztenciával nem törődöm. Ha az urak kihívóan fognak viselkedni,­­én is igen energikus leszek. Különben a kö­zönség rokonszenve mellettem van s holnap öt­ven küldöttséget fogadok. Ha más megoldást nem találok, kénytelen leszek felosz­latni a rapprezentanzát. (Az ellenzéki álláspont.) " Zanella Rikárd, a kormányzó ellenzéké­nek vezére a következőket jelentette ki egy újságíró előtt: "­­ Wickenburg hosszú ideje van Fiuméban,­­de egyetlen tényével se szerzett elismerést. Tudomá­sunk szerint már a képviselőválasztás óta foglalko­zik azzal a gondolattal, hogy a rapprezentanzát fel­oszlassa és olyan testületet állítson össze, amely a kormánynak mindenre kész szolgája. Eddig nincs ok a feloszlatásra Az első ürügy, amibe Wickenburg belekapaszkodott, a fiumei tiszt­viselők fizetésrendezése volt. Ezt jóváhagyás végett felterjesztettük a kormányhoz, de a törvényes negy­vennapi időn túl se érkezett jóváhagyás. Erre ki­utaltuk a tisztviselők fizetési többletét. A kormány viszont beszüntette azt. Ez már Wickenburg műve volt. Megfelebbeztük az ügyet a közigazga­tási bírósághoz és E­d­v­i-111 é­s Károlyt biztuk meg a képviseletünkkel. Régóta tudjuk, hogy, Wicken­burgnak az autonóm­ párt és jómagam szálka va­gyunk a szemében. Boszupolitikát akar. Ami az es­küt illeti, az 1836. évi törvénycikk szerint az in­stalláció és az eskü kötelező. Fontos közjogi aktus, amit nem lehet egyházi szertartással mellőzni. (Lovaglás affér.) Gróf Wickenburg István kormányzó ma délután Zanella Richárd volt országgyűlési kép­viselőtől Trassier tábornok és E­g­a­n miniszteri tanácsos útján elégtételt kért. Zanella megbízottjai­ként dr. B­a­c­c­i­c­h alpolgármestert és dr. Br­a­­­sich tiszti főorvost nevezte meg. A két fél kép­viselői holnap ülnek össze. , A belügyi költségvetés. — A pénzügyi bizottság ülése. — Budapest, november 30. A képviselőház pénzügyi bizottsága ma délután gróf Héderváry Károly részvételével és Láng Lajos elnöklete mellett ülést tartott. A bizottság ez ülésén kezdte meg az 1911-iki költségvetés tárgya­­­­lását a belügyi tárcával. Beöthy László előadó ismerteti a belügyi költ­­­­ségvetésre vonatkozó javaslatot és általánosságban való elfogadásra ajánlja a bizottságnak. Désy Zoltán: A miniszterelnök kormányra­lépése idejében kilátásba helyezte a községi admi­nisztráció rendezését s­­kéri, hogy erre nézve a miniszterelnök tájékoztassa a bizottságot. A státus­ , rendezés időpontjára nézve is felvilágosítást kér a kormányerőktől. Mivel a javaslatban a megelőző kormány által lefektetett alapelveken való haladást látja, a költségvetést általánosságban elfogadja. Báró L­é­v­a­y Lajos foglalkozik a kivándorlás kérdésével. Az 1909. 2. t.-c. a kivándorlást lehetet­len feltételekhez kötötte. A törvény túl szigoru intéz­kedéseinek reparációját kívánatosnak tartja. A ki­vándorlás-ügy három különböző fórum előtt kezel­tetik, ami az ü­gy hátrányára van és ezért kívána­tosnak tartaná, hogy e szervek szerves összefüg­gésbe hozassanak. A kivándorlók külföldi védelmé­nek fokozását nagyon szükségesnek tartja és ezért javasolja, hogy több konzulátus és kirendeltség 16- tesittessék. Felhívja a kormány figyelmét arra, hogy a kilépő állomásokon szükséges berendezések igen hiányosak. Különösen sürgősnek tartja Csacán egy nyilvános jellegű kórháznak felállítását A határ­­rendőrségnek az elsőfokú közegészségügyi hatáskör­re­ való felruházása okvetlen szükséges. A közigaz­gatás reformjára nézve kijelenti, hogy a miniszter­­elnök nyilatkozatát melyet a vármegyei tisztviselők küldöttsége előtt tett, teljesen kielégítőnek tartja. A vármegyék mai alakulata nem megfelelő, mert a na­gyobb területű­ és lakosságú vármegyék leginkább a­­magyarlakta Vidéken vannak. Megnyitandónak tartja a.k központi miniszteri hivatali állásokat a vár­megyei kiváló tisztviselők részére. A javaslatot ál­talánosságban elfogadja. Szebeny Antal sürgeti az 1872-ikr­e és a fővá­ros szervezetére vonatkozó törvény reformját, amely ma már teljesen elavult. Fejtegeti a virilizmus hát­rányait. A főváros életfejlesztése terén a kormányra igen sok feladat vár. Helyesnek vélné, ha a hidak építésénél azt az elveket követnék, hogy felépíttes­­senek mindazok a hidak, melyek bevétele a befek­tetett tőke kamatait behozzák és ne várják be,­­hogy a hidjövedelem az egész befektetési összeget tör­­jeszsze. Sürgeti a kórházügy rendezését. Sürgős szükségét látja a Tabán rendezésének. Kívánatosnak tartaná, hogy egy fejlesztési terv készíttessék a fő­város egységes és tervszerű fejlesztésének lehetővé tételére, mert ma ez csak ötletszerűleg történik. A javaslatot általánosságban elfogadja. Kossuth Ferenc kijelenti, hogy a javaslatot nem fogadja el. A kormány különös figyelmébe ajánlja a gyermekvédelmet. A kivándorlás kérdésé­ben utal arra, hogy mint miniszter, igyekezett mind­inkább megnehezíteni a kivándorlást. A kivándorlási ügynökök ellen szükségesnek látja a legerélyesebb és gyors eljárást. A közigazgatás reformja elé a legnagyobb bizalmatlansággal tekint, mert fél, hogy azt a vármegyék autonómiájának sérelmével oldja meg, holott ő ezt inkább fejlesztendőnek véli. Ma­gyarország különleges helyzeténél fogva nagyon ká­ros irányzatnak tartaná a központi kormányzati rendszer erősítését. Gróf Apponyi Albert utal arra, hogy a ki­vándorlás kérdése kapcsolatba lett hozva népessé­günk szaporodási procentuációjának csökkenésével Igaz, örvendetes tény, hogy az országban a statisz­tika adatai szerint éppen a fajmagyar vidékek bír­nak a legnagyobb szaporodási képességgel, ennek várható kedvező eredményét azonban igen rosszul befolyásolja egyrészt a kivándorlás, másrészt az az eléggé el nem ítélhető­­visszaélés, amit az „egyke“ néven szoktak nevezni. Megbotránkozását fejezi­k azon, hogy a közegészségügyi tanács egy nyilatkozatában védelmére kev­ezen káros és mindenképpen elíté­­lendő népszokásnak és okvetlenül szüksé­gesnek tartja, hogy e nyilatkozat rossz hatására ellensúlyozására a miniszterelnök a közegészségüli tanács nyilatkozatát valamely formában dezavuálja A közigazgatás reformjára nézve kijelenti, hogyha azalatt a praktikus irányú javítást, mint például :a pragmatika létesítését gondolja a miniszterelnök, az­ a legnagyobb örömmel fogadja. De ha e reform alatt olyasvalami lappang, ami e nagyfontosságú kérdés megoldását nemzeti egységünk és függetlenségünk rovására tervezi, az ellen kénytelen a l­e­g­e­r­é­l­y­e­­­sebb, a legkíméletlenebb harcot be­jelenteni. Közigazgatásunk sokkal jobb, sem-­ hogy rászolgált volna arra a sok lekicsinylő nyilat­­kozatra, melyet oly gyakran hallunk. Mivel ellenzéki álláspont kifejezésére nem egyedüli a költségvetés el- vagy el nem fogadása, e tekintetben nem is kivár ezúttal n­ylatkozni, azt azonban hangsúlyozza, hogy a kormánynyal szemben politikai bizalommal nem viseltetik. Gróf Batthyány Tivadar: Szükségesnek véli első­sorban a községi igazgatás ügyét rendezni és a­ közigazgatás helyes reformját annak egyszerűsítésé­ben látja, mert ma egészen helyesen lehet agyon­­adminisztrálásról beszélni. A közigazgatás reformja­ köréből kiemeli a közigazgatás mostohagyermekét, s a rendezett tanácsú városokat, amelyek súlyos anyagi­ terheket kénytelenek viselni, nevetségesen csekély­ hatáskör mellett. Sürgeti a városi és vármegyei tiszt-­­viselők státusrendezését. A virilizmus intézményét a nagyobb városok, de főleg a fővárosban okvetlenül­ eltörlendőnek tartja. Foglalkozik a kivándorlás kérí­etésének helyes kezelésével. Mivel a kormány iránti politikai bizalommal nem viseltetik, a javaslatot által­­ánosságban sem fogadja el.­­ Gróf A­p­p­o­n­y­i Albert kérdést intéz a minisz-­­terelnökhöz, mit szándékozik tenni a két ház kilakolt­­atott szerencsétlen hajléktalanainak sürgős elhelyezé­sére, mert a főváros szégyenének tartja, hogy ily rettenetes időben és veszedelmes időszakban egész családok hajléktalanul legyenek kénytelenek hosz­­szabb időt tölteni. Gróf Héderváry miniszterelnök kijelenti hogy már jelentést tétetett magának az ügyről é s holnap abban a helyzetben lesz, hogy érdemben is nyilatkozhasson.­­* A bizottság a belügyi költségvetés általánosság­ban való folytatólagos tárgyalását holnap délután tartandó ülésére halasztotta. Budapest, november 30.­ Új főispánok. A király Kürthy Lajost, Bars ét Komárom és Zólyom vármegyék, valamint Komárom szabad királyi város főispánját Bars­ és Zólyom vármegye főispáni állásában való meghagyása mel­lett Komárom vármegye és Komárom szabad királyi város főispáni állásától saját kérelmére felmentette, Kürthy István országgyűlési képviselőt pedig Ko­márom vármegye és Komárom szabad királyi város főispánjává kinevezte. Sümegi Vilmos mandátuma. A képviselőház fő bíráló bizottsága Márkus József elnöklésével ma délután fejezte be Sümegi Vilmos választása ellen benyújtott panasznak tárgyalását. Dr. Na­g­y Dezső folytatta tegnap megkezdett védőbeszédét. Utal arra, hogy a munkapárti dr. Hervey már fellépésének kezdetén ártott magának azzal, hogy ellenfelét , pártját szidalmazta és korrupt bandának nevezte, sőtt az erkölcstelenséget a maga táborában keres­hette volna. Kétórás beszéde végén­­arra kéri a bi­zottságot, hogy a panaszt utasítsa el. H­a­j­d­­­i Imre előadó kérdést intéz a védőhöz, valjon a ha­tósági jelentésekre való hivatkozással elismeri-e ezek hitelességét és milyen volt a szavazati arány? De Nagy Dezső tagadásba veszi a jelentések hiteles­ségét és előterjeszti, hogy a kerület 1738 választója közül 951 szavazott Sümegire és 371 Herveyre, úgy hogy 416 választó nem­ gyakorolta szavazati jogát. Dr. Balázs Elek, mint a Sümegi-párti vá­lasztók védője, beszédében kijelenti, hogy az országos munkapártot nem téveszti össze a gyergyószent­­miklósi munkapárttal, amely 250.000 koronáját pré­dálta el jelöltjének anélkül, hogy számbavehető ered­ményt produkált volna. Dr. Gábor Illés, mint a panasztók képviselője kimerítően felel a választást­­védőknek és hangsúlyozza, hogy a hatósági okira­toknak beszerzése a bizottság feladatát képezi. Kéri a vizsgálat elrendelését. G­á­l Sándor bizottsági tag­nak kérdése és Nagy Dezső rövid viszonválasza után a bizottság beható tanácskozás után meg­hozza és kihirdeti ítéletét, amely szerint a vizsgálat mellőzésével a panaszt visszauta­sítja azért, mert a panasz igazolására beterjesz­tett hatósági iratmásolatok és magántanúsítványok a szabályszerű hitelesítéssel ellátva nem lévén, a házszabályok 70. §-a értelmében mé£ a vizsgálat el­rendelésére sem voltak figyelembevehetők. A pata-

Next