Pesti Napló, 1911. január (61. évfolyam, 1–26. szám)

1911-01-20 / 17. szám

Budapest, péntek PESTI NAPLÓ 1911 január 20. , 17. száza. 5 mást elnyomják, csak arra, hogy egymás mellett érvényesüljenek és más, különböző érdekcsoportok­kal együttesen szolgálják azon érdekeket, melyek egyedül alkalmasak arra, hogy gazdag és boldog országban vagyonos és független állampolgárok él­hessenek. Arra, hogy ezt elérjük az alapvető és biztosító eszköz az általános, egyenlő, tit­kos választójog megalkotása. A felolvasás után társasvacsora volt, me­lyen rendkívül sokan vettek részt s melyen ma­rót! Fürst László köszöntötte fel a kiváló államférfiút. Berlin, Róma, Bécs. (A világ legnagyobb fourdosháza. — A pápa hangversenyen. — Hajdisz és legyező.) Budapest, január 19. Három nagy város, három világtörténeti je­lentőségű ország székhelyének apró, de jellemző pillanatfelvételei következnek. Pillanatfelvételek, önmagukban jelentéktelen, messzi a szenzációk mögött meghúzódó eseményekről, amelyek azonban hozzátartoznak a város képéhez, szint visznek az alapos leírások, a nevezetes, az igazi nagy események közé. Az első Berlin. A nagy német birodalom­nak rendben van a szénája kívül is, belül is. Épül, gyarapodik, erősödik, az izmai jól működnek, az étvágya kitűnő és legfőbb gondja most, hogy ezt az étvágyat kielégíthesse. Berlinben, ugyan­azon a helyen, ahol a nagyoperát akarták épí­teni, egy óriási tömeg­szálló, Boarding­house, vagy ahogyan az Amerikába szakadt magyarok mondják, burdos­ ház építését kez­dik meg legközelebb. Hatalmas méretű, nagy tö­megek igényeinek kielégítésére való vendéglő máris van Berlinben, ezt a monstre-vállalkozást azonban úgy tervezik, hogy igazán teljes el­látást adhasson, a lakástól kezdve, az ételen át egészen a manikűrig. Négy emeleten, hat­száz szobában hétszázötven ágyat foglalna magában a Boardinghouse, amelyhez hasonló méretű szálló nincs a kontinensen, óriási ven­déglő, kávéház egészíti ki természetesen, de ezen felül American-bár, tea-terem, cukrászda, olvasóterem, dohányzó, h­ószoba, hölgyszalon. Tekepálya nyolc darab. A fürdők minden fajtája, a test és arcápolás intézetével kapcsolatosan. Céllövőhelyiség, téli kerékpár-pálya a sportolók számára. A négyemeletes épület tetején függő­kert, nap- és levegőkúra számára való helyiség. Tornaterem, hangversenyterem és táncterem természetesen. És ha még ki lehet találni vala­mit, ami az ember testi jóvoltához, szórakozá­sához szükséges, az is meglesz az étel és ital és szállás e valóságos áruházában. Pénzben ki­fejezve mindez nyo­l­c és félmillió már­kába kerülne. Készpénz azonban aránylag nagyon kevés kell hozzá­ Az ötlet tulajdonosai ugyanis úgy vélik, hogy ötmilliót kapnak első helyen való betáblázásra, 1,5 milliót második helyre és csak a hátralevő kétmilliót kell a rész­vényeseknek összeadniok. Az üzlet már elég komoly stádiumban van és valószínű, hogy megépül a mesébe való burdos­ ház, a hihetetlen módon terjeszkedő, a saját bőrébe­ már nem férő Berlin egyik legjellemzőbb intézménye. Róma, az örök város legnevezetesebb sze­mélyisége az egyházi állam halála után is a pápa, akinek minden lépte az egész világot ér­dekli. A legnagyobb hír X. Pius pápáról az, hogy végighallgatott egy hangversenyt, amely­­ nem volt a Vatikánban. Az „A u g u s t e u m“ amfi­­teátrális helyiségében minden vasárnap nép­szerű, olcsó hangversenyt tartanak. Ez az Augusteum városi intézmény, gróf San Mar­tino alapította, amikor még a római polgármes­ter helyettese volt. A legutóbbi vasárnapon Doni Lorenzo P­e­r­o­s­i műveit adták elő. Pe­­rosi tudvalevőleg a Sixtini-kápolna karnagya, persona gratissima a pápa szemében, világhírű egyházi zeneszerző. Azonfelül pedig népszerű ember. A hangversenyen, amelyen maga diri­gálta műveit, jelen volt Heléna királynő, Na­than polgármester, az antiklerikális római községtanács feje, jelen volt mind a két arisz­tokrácia, a fehér és a fekete és — amint már említettük — a pápa is végighallgatta a zenét. A szenzáció annyira nem terjed, hogy kedves zeneszerzője kedvéért a pápa elhagyta volna a Vatikánt. Ellenben telefonössze­köttetést létesítettek a hangversenyterem és a pápa lakosztálya között és a telefon­hírmondó révén nálunk jól ismert módon a pápa élvezte a muzsikát anélkül, hogy szobájából ki­mozdult volna. A főpapok, bíborosok, a Vatikán belső emberei, akik tömegesen vettek részt a koncerten, referáltak azután a pápának, hogy a világi, sőt antiklerikális közönség is zajos lelke­sedéssel tapsolta a gyönyörű egyházi zenét. Er­ről az eseményről beszél most egész Róma, ezt kommentálják, ezt adják tovább és vannak so­kan, akik úgy vélik, hogy a telefonösszeköttetés­től már csak egy lépés az önkéntes fogság el­hagyásáig.­ Míg Berlin bárdos­ házat épít, Róma a Va­tikán ügyeit firtatja, Bécs, a régi szállóigének megfelelően, ha nem is ül éppen lakodalmat, de legalább mulat, bécsiesen, kideresen. A nagy mulatság, amely a legfinomabb bécsi köröket is lázba hozza, hamisítatlanul bécsi, sőt Alt- Wien-izűi ötleten épül fel. Hajdisz- és legyező­estélyt rendeznek január 25-én a zeneegyesület nagytermében. Hogy nem a jó polgárság, az egyszerű filiszterek mulatsága, annak bizonyí­­téka, hogy a kezdeményezők és a valóban, buz­gón dolgozó rendezők között ilyen nevek szerepelnek: Croy-Sternberg Róza her­cegnő, Sohn­s-B­r­a­u­n­­­e­­­s Esperance her­cegnő, herceg T­rauttmansdorff Károly, H o h e n­­­o d'e Belli hercegnő és a Burg körül letelepedett egész arisztokrácia. Lényege pedig a mulatságnak az lesz, hogy a terem közepén kiállítás lesz modern legyezőkből. Minden részt­vevő hölgy köteles lehetőleg kosztümben, de mindenesetre stílszerű hajviselettel megjelenni. Az urak tetszésük szerint jöhetnek frakkban, vagy jelmezben. Az estélyen szakértőkből, mű­vészekből alakított­ jury működik s ez megálla­pítja majd, kiknek jelmeze, hajdisze, legyezője harmonizál a legszebben. A szerencsés hölgyek aztán díjakat kapnak. Előadják, élőképekben persze, a frizura történetét, a biblia idejétől kezdve napjainkig — amint történettudós ko­molysággal mondják. Lesz táncprodukció és végül egyszerű, hamisítatlan tánc is lesz. Ez a végső cél, de ezt komplikáltan, körülményesen csinálja meg a bécsi, még ha hercegi rangot vi­sel is. Ezzel­­ tartozik a híres kedélyességnek, amelyből — éppen ez a mulatság igazolja — kevés maradhatott meg a császárvárosban. Gentul is több világrészben tette ismertté. Közgazda­­sági tevékenységén kívül támogatója számtalan köz­hasznú és jótékonysági intézménynek, évtizedek óta részt vesz a főváros törvényhatósági bizottságában. A király már több ízben kitüntette, így 1886-ban a magyar nemesség, 1896-ban a vaskoronarend III. osztályát, 1904-ben a magyar bárói méltóságot kapta. — Klobusiczky János 1838-ban született Zsitvaujfalun. A katonai pályára lépett s a 7. csá­szári és királyi vértesezredben hadnagy lett. 1862-ben kilépett a katonai szolgálatból s azóta Barsmegyé­ben a népnevelés és a magyarosítás terén fejtett ki si­keres működést. Az ő agitációjának eredménye, hogy Zsitvaujfalun állami földművesiskolát alapítottak. 1892-ben az aranyosmaróti kerület szabadelvűpárti programmal képviselővé választotta s a kerületet egy cikluson át képviselte. Budapest, január 19. Uj főrendiházi tagok. A hivatalos lap mai szá­mának első helyén négy új főrendiházi tag kineve­zését jelenti. Az új főrendek, akikre a királyi elis­merés a kinevezés alakjában száll, B­a­r­c­s­a­y Do­mokos nagybirtokos, volt országgyűlési képviselő, B­e­r­n­á­t­h Géza belső titkos tanácsos, nyugalma­zott kúriai másodelnök, báró Herzog Péter nagy­­kereskedő és Klobusiczky János nagybirtokos, volt országgyűlési képviselő, akiket a király élet­hossziglan a főrendiház tagjai közé sorozott. Az új főrendek közül Barcsay Domokost már másodízben éri az a kitüntetés, hogy a király a főrendiház tagjai sorába kinevezi. Az ő első kinevezése ugyanis ké­sőbb történt képviselővé választása miatt megszűnt Barcsay Domokos 1848. december 13-án szü­letett Nagyszebenben. Tanulmányait Nagyszebenben végezte, majd a katonasághoz lépett, de nem volt maradása. A polgári életben Kolozs megye társadalmi életében játszott nagy szerepet, melynek elismeré­séül a király egyik erdélyi útja alkalmával a főren­diház élethossziglani tagjává nevezte ki. Az 1892-iki választás alkalmával a bánffyhunyadi kerületben pártonkivüli programmal képviselővé választották s még a múlt ciklusban is képviselte a kerületet. — B­e­r­n­á­t­h Géza, a Kúria nyugalmazott másodel­nöke, másfél évvel ezelőtt hagyta el díszes állását, amelybe első­sorban kiváló jogi tudása és képzett­sége helyezte. Állásában birótársainak és az egész Kúriának tisztelete és szeretete övezte, mely őszinte sajnálattal látta távozását. Királyi kegyben ismételten volt része, a többi között a király valóságos belső titkos tanácsossá nevezte ki.­­ A harmadik kitün­tetett báró Herzog Péter, több mint ötven éve cégfőnöke a Herzog M. L. és Társa cégnek. Kiváló szaktudásával a magyar kereskedelmet nem­csak Európában, különösen a Keleten, hanem tenge­­ r bankügy Ausztriában. — Az osztrák bankbizottság ülése. —­ Budapest, január 19. Az osztrák képviselőház bankbizottsága mai ülésén kezdte tárgyalni az Osztrák-Magyar Bank új szabadalmáról szóló törvényt. A fel­szólalók természetszerűen mind élénken foglal­koztak Magyarország ügyeivel és nem a leg­szimpatikusabb módon. Sorra tiltakoztak — ke­vés kivétellel — a készfizetések felvétele ellen és kifejezést adtak annak a véleményüknek, hogy a javaslat ötödik szakasza, amely Ma­gyarországon annyi támadásnak van kitéve, osztrák szempontból nyugodtan elejthető. A legélesebb és a legkíméletlenebb volt a táma­dásokban K­r­a­m a­­­z cseh képviselő, aki egyébként a bank paritását és dualizmusát alap­jaiban megingató javaslattal is szolgált. Azt kí­vánta, hogy a csehek, mint olyanok, intézmé­nyesen, törvény szerint képviselve legye­­nek a főtanácsban. Az összes cseh kép­viselők, sőt a németek közül is néhányan pár­tolták ezt az indítványt, amely ellen termé­szetesen éppen a dualizmus nevében kell a leg­­energikusabban tiltakozni. A javaslatot a bizottságban dr. Mayer, az új pénzügyminiszter képviselte, az ő felszó­lalásánál azonban érdekesebb volt Bilinski volt pénzügyminiszter beszéde. Bilinski bejelen­tette azt a tervet, hogy a közös bank a német birodalmi bankkal bizonyos megál­lapodásra szándékozik lépni a giro­­forgalom tekintetében. A bank szétválasztása helyett tehát inkább ki akarják terjeszteni bizo­nyos tekintetben hatáskörét, megerősíteni egy új szövetséggel, amely bizonyára sok kommen­tárra fog még alkalmat adni. Tudósításunk a bankbizottság üléséről a következő: Bécs, Január 19.­­ A Reichsrat bankbizottsága ma megkezdte a Bank­­javaslat általános vitáját. Dr. Mayer pénzügymi­niszter a tárgyalás bevezetésénél beszédet mondott, amelyben elsősorban elnézést kér, amiért a javaslatot nem képviselheti olyan szaktudással, mint hivatali elődje. De teljes meggyőződéssel képviseli azt és tel­jes mértékben vállalja a felelősséget a javaslatért­, amely nézete szerint minden méltányos követelésnek megfelel. A miniszter kéri mindenekelőtt annak te­kintetbe vételét, hogy sikerült, anélkül, hogy az osz­trák álláspontot a készfizetések kérdésében feladtuk volna, a jegybank közösségét és szervezetének kipró­bált alakjait épségben tartani. Rendkívül sajnálatos és visszás állapot, hogy jegybankunk ügyének, valamint az érme és valutaügy terén Magyarországhoz való viszonyunknak törvényes rendezése nem a legutóbbi jegybank-privilégium és az érme- és értékszerződés lejárta előtt történt Törvényhozásunk ugyan az 1910. év végén fönnállott jogállapot ideiglenes meghosszab­bításáról gondoskodott. Az az előfeltétel azonban, amelyhez ezen ideiglenes törvényhozási rendezés kötve volt, hogy t. i. Magyarországon analóg törvé­nyes provizóriumot fognak teremteni, nem nyert be­­igazolást. A két kormány egymással és az Osztrák- Magyar Bankkal megegyezéseket létesített, amely az 1910. év végén fennállott állapot tényleges további fentartását célozza. E megállapodások azonban hi­á­bán vannak határozott törvényes tá­­masznak. Az a szükségesség, hogy helyükbe tör­vényes rendelkezések lépjenek, egészen­­vitán fölül

Next