Pesti Napló, 1911. február (62. évfolyam, 27–50. szám)

1911-02-19 / 43. szám

38 Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓ , 19xT XecruSrt. őszintén szólva, mi nem tartjuk észszerűnek. A természet nem ok nélkül rendezte úgy be a háztartását, hogy a házaséletben való egyesülésben mindig a férfi legyen az idősebb, erősebb, a tapasztaltabb. Ideig-óráig tartó viszonyoknál egyátalán nem játszik szerepet a korkülönbség, de a házasságban a természetellenes szituáció előbb vagy, utóbb megboszulja magát. Természetesen ez egy olyan szabály, amely alól nagyon is gyakori a kivétel. És miért ne lehetne ilyen kivétel éppen az önök házassága? De tartós, állandó boldogság és béke csakis úgy képzelhető el, ha az asszony nagyon, de nagyon okos, alkalmazkodni tudó és nyugodt méltósággal, derűs filozófiával le tudja vonni idők múltával annak a helyzetnek a konzekvenciáit, amelyeket a nagy korkülönbség idéz elő. . . Szerencsétlen asszony. Természetes, hogy csak helyeselni lehet tervét s ha keresztül tudja vinni, minden tekintetben előnyére lenne. Ha megkaphatná azt az állást s önálló keresetre tudna szert tenni, meglássa, mindjárt férjével szemben is egészen más helyzetet foglalna el, úgy hogy valószínűleg nem volna szüksége a válásra sem, ennek pedig lekötné a gondolatait, tevékenységét és kiűzné fejéből azokat a szomorú gondolatokat, amelyek most az életét majdnem elviselhetetlenné teszik. Kövessen el tehát mindent, hogy elnyerje azt az állást, de ha nem sikerülne, akkor sem szabad kétségbeesnie, hiszen maradt még vigasztalása, öröme, a kisfia, aki ha megnő, meglássa éppen olyan vigasztalója lesz, mint a másik elhalt gyermeke volt. Mi! * ! Reménytelen. Hogy mit mondana a világ, ha megtudná, hogy gazdag leányt szeret s óhajtana magáénak mondani? Ugyan kérem, mit törődik a világ az ön dolgaival? Az a néhány ismerőse, akit érdekel az ügy, azok is hamarosan napirendre térnek felette, mert igazán nincs abban semmi rendkívüli, vagy megütközni való, hogy valaki egy gazdag leányt szeret! Hát csak ne érzelegjen és ne képzelegjen, hanem próbálja megszerettetni magát a leánynyal s kérje őt meg a szüleitől. Ha nem kap kosarat, elveheti minden lelkifurdalás nélkül; a gazdagság igazán még sohasem képezett házassági akadályt. Mádl. Kérdésére nem tudunk semmi felvilágosítást adni. Miután a Divat Szalont említi, forduljon oda, ott talán inkább meg tudják mondani, hogy mit kellene tenni. Beleegyezett ebbe a mankós ember. Felöltözött és a földmíves hátára mászott, így igyekeztek azután a temető kapuja felé. Mikor már közel jártak a temetőhöz és megpillantották a kovácsot, aki még mindig ropogtatta a diót, nagyon megrémültek. A sánta ember kiabálni kezdett a földmivesre:— Szaladj, szaladj, itt ne maradj! A kovács megpillantotta a hold fényénél a támolygó földmivest, aki a hátán cipelte a mankós embert. Azt hitte hirtelenében, hogy a molnár közeledik feléje a lopott kecskével a hátán. Már éppen indulni akart, hogy majd elébe megy,amikor a sánta ember kiabálni kezdett a földmives hátán:— Szaladj, szaladj, itt ne maradj! A földmives most még jobban megrémült s hogy minél gyorsabban elmenekülhessen, ledobta hátáról a terhét, azután kereket oldott. A szegény sánta ember nyögni kezdett fájdalmában, a hangja nagyon hasonlított a kecske mekegéséhez. A kovács, amikor ezt látta s a kiabálást, meg azután a mekegést hallotta, nagyon megrémült. Azt hitte, hogy a molnár veszedelembe jutott és ledobva hátáról a kecskét, futásnak eredt és őt is figyelmeztette: „Szaladj, szaladj, itt ne maradj!“ Rémültében azután otthagyta a zsák diót a temető kapujában és elrohant. A szegény sánta ember is elvánszorgott azután nagy nehezen a faluba, de alig ért a háza elé, még nagyobb rémület érte. Elrohant előtteegy fehér ruhás alak, hóna alatt egy zsák csörgő dióval, a hátán pedig egy kecskével. Úgy tört Poiret, a mesterek mestere így nyilatkozik: „Sokat ékelődtek már a nadrágszoknya felett, ami természetes is, de majd ha meglátják új alakulásaiban, úgy meg fognak róla győződni, hogy ez a ruhafent az eset, hogy amikor a kecskelopás után a temető kapujához ért, csak a zsák diót találta meg ott. Azt hitte, hogy a kovács veszedelembe jutott és menekülése közben dobta el a zsákot. Minthogy segíteni akart a társán, felvette a hátára a zsák diót is és szaladt vele meg a kecskével a malom felé. A sánta ember rémülten nézett utána; azt képzelte tudatlanságában: a diós öreg embert látja, a hátán az ördöggel. Fel is zörgette nyomban a szomszédokat és elmondotta nekik, hogy a diós ember kibújt a sírjából és a zsákjával együtt, meg a hátán az ördöggel a malom felé futott. A szomszédok azután rohantak a malomba, hogy figyelmeztessék a molnárt a veszedelemre. A molnár, amikor menekülés közben hátra nézett, megpillantotta a nyomában levő embereket és nagyon megrémült. Már ott volt a malom előtt de rémültében hirtelen ledobta hátáról a kecskét meg a diós zsákot, azután beszaladt a malomba. Az emberek, mikor megpillantották a távolból a diós zsák mellett mekegő kecskét, rémülten szaladtak szét, s azt hitték, hogy az ördög őrzi a diós zsákot. Kiabálásukra kiszaladt a molnár legénye, aki nem volt tudatlan, babonás ember, ő bizony nem rémült meg a kecskétől, hanem a hátára vette, a zsák diót meg a hóna alá kapta s mind a kettőt bevitte a malomba és sokáig jól lakmározott belőle, ő járt legjobban, mert nem is lopott, mégis hozzájutott a kecskéhez meg a dióhoz. ■ r' Mesélő bácsi. Nadrágszoknyák. Budapest, február 1I. A divat legutolsó szenzációja a nadrágszoknya, mely erős akarással igyekszik magának tért hódítani az asszonyi ruházatban. Ez a legújabb toilettebeli emancipáció nem is asszonyok indítványozására lépett életbe, párisi szabók furfangja eszelte ki, számítva a modern áramlattal, asszonyi hiúsággal s egyébb fontos tényezőkkel. Már hetek óta hirdetik a nagy Szajnabábelben az első modellek kiállítását s mialatt Poiret, Beschoff-David, Doucet, Callot, Chernit nagyban készülődnek rá, az alatt az újdonságra éhes boulevardoknak már megvan az új ruhaszenzációja. Francia lapok hasábokat szentelnek az első merész nadrágszoknya viselőinek s enqueteket indítanak meg, amelyekben művészemberek, színésznők és hivatott ruhaalkotók adják le véleményüket. A megintervieváltak nagy, része a nadrágszoknya mellett foglal állást, amely a zsákszoknyától való szabadulást jelent anélkül, hogy az alak silhouetteje tulajdonképpen megváltoznék. Legalább ezt ígérik a szabók: a vonal graciózitásának megóvását s a teljes mozgási szabadságot. 111 (I. Trottem-kosztüm szürke givrinkelinéből fekete sujtás diszszel.). darab nemcsak hogy nem masculin jellegű, de egyenesen hivatva van a vonalak harmóniájának kiemelésére“. Valószínű, hogy a keleti motívumokat anynyira kedvelő ruhaművész ez esetben is a háremek s az indus nők toilettetitkaiból fog meríteni, legalább erre vall az első e fajta estélyi ruha, melyben egy híres párisi színésznő fogadta vendégeit (II. Biffer vörös aranynyal játszott Brokátból készült estélyi ruha kék mousselln átvetővel.). ^. Beschoff-David is az estélyi ruhák keleti pompában való kifejtésére fekteti a legnagyobb súlyt, míg a többi divatházak a trotter- és sport-kosztümök szempontjából tartják leginkább jogosultnak az új divatot korcsolyázásnál, tennisszezésnél vagy nagyobb sétáknál valóságos gyönyörűséget fognak érezni az asszonyok s ebből a szempontból készültek már el a Riviera látogatók részére az első nadrágszoknyák foulardból és más egyébb, könnyű anyagokból is. 1 ~ 1 14 (III. Nadrágszoknya fehér-fekete babos foulardból fekete libertypánttal és derékkal, színes övvel. Gandara, a kedvelt francia portraitista nem riad vissza attól, hogy szépséges modelljei nadrágszoknyákban fognak megjelenni. Hiszen a XVIII. században is erősen felkapták a keleti divatot és Van Loo és Coypel nadrágos női portraitiből nem hiányzik sem a báj, sem az elegancia. Egyelőre azonban a nadrágszoknya befogadása még mindig nagyon problematikus. Páris utcáin ugyan már fel-felbukkannak az új jelenségek, de még mindig akkora csődület támad nyomukban, hogy minden egyes nadrágszoknya a rendőrség külön védelmére szorul. Előbb a kalaptük, most a nadrágszoknyák ! Az asszonyi divat és a rendőrség, ez lesz a legújabb fejezete társadalmi életünk színes regényének. ” (’ Violante. ' '........... )! '