Pesti Napló, 1911. február (62. évfolyam, 27–50. szám)

1911-02-21 / 44. szám

­Budapest, pesti napek 1911 február 21. 11. szám. 0 ÚJ REGÉNYÜNK, Holnapi számunkban befejezzük most folyó regényünket és holnapután, szer­dán megkezdjük új regényünk közlését. Új regényünk a modern angol irodalom egyik legnépszerűbb írójának, Stanley Weyma­n-nak Érzelmek füzében című műve, mely eredetiben már több kiadást ért nagy népszerűsége miatt. Ismeretes Stanley Weyman arról, hogy képzelőtehetsége vetekedik a G. H. Wells­­ével, de viszont különbözik ettől abban, hogy nem csapong olyan szertelenül. Ez a regénye egyébként nem csak azzal keltett feltűnést, hogy egy hatalmas képzelőtehetség alkotása, hanem a tar­talmában megnyilatkozó mély érzelmes­séggel is. Jellemző­ címe az Érzelmek füzében. Az egész regényt az alakjaiban csa­pongó érzelmek irányítják az epizódok változatosságával is érdekesebbé tett meséjében. Központjában két szerelmes szív van, amelyek csak megpróbáltatá­sok, hányódások után forrhatnak egygyé a kölcsönös megértésben és boldog­ságban. NAPIHÍREK. A nadrágszoknya. A nadrágszoknyát, a koratavasz legérdekesebb hajtását nem lehet pusztán divathóbortnak minősí­teni. A tömeg ugyan nagyon ellenségesen viselkedett vele szemben Párisban, de ma már túl vagyunk azon a koron, amikor mindig és mindenben a tömegnek volt igaza. A nadrágszoknya több, m­int női szeszély. Már valóságos társadalmi tünet. A huszadik század gon­dolkodásából épp olyan természetesen fakadt, mint az aeroplán. Egyáltalában nem kell azt hinni, hogy a női di­vat valami bolondos torz nyító szellemnek hódol és hogy az óriási kalapok, a „bukj el“-szoknyák és a turbánok után csak a vicclapok számára készülnek a nadrágszoknyák. A női divatban a mi korunk szel­leme nyilatkozik meg. Igaz, hogy ezeket a divatokat többnyire párisi cégek kezdik, de nem minden kezdés sikerül és nem minden kísérletből lesz valóságos divat. Párisban már néhányszor megfigyelhettem, hogy miképp pró­bálkoznak meg új divattal. Két tavaszszal ezelőtt például a rue de la Paix revü híres divat­ utcán sétáltam és egyszerre feltűnt előttem három különös ruhájú hölgy. Rendkívül ele­gánsak, de módfelett feltűnőek voltak. Még laikus szemmel is észrevettem, hogy olyan szabású ruha van rajtuk, amilyent még sehol sem láttam. Ez a három hölgy valamelyik előkelő szabó­cégnek a „marinequin“-je volt (nálunk úgy mondják, hogy ,,problrmamzell“-je). Egy darabig együtt sétál­tak, azután elváltak. Körülhordozták a ruhájukat a forgalmasabb útvonalakon, az emberek megbámul­ták őket, a nők sas­szemmel lelesték a ruhájuk titkát és­­ még­sem lett divat ebből a ruhából. Soha nem láttam többé hozzájuk hasonló toalettet, pedig elég figyelemmel kísérem a divatlapokat és „last but not least“ az utcán sétáló nőket. Az asszonyok tehát csak azt fogadják el a divatból, ami az egyéniségüknek és a koruk ízlésének megfelel.­­ Az új divatnak a leghálásabb katedrája a szín­pad. Amint egy nevesebb­ és csinosabb párisi szí­nésznő elhatározza, hogy megpróbálkozik az új di­vattal, csaknem bizonyos, hogy iskolát csinál. A­ hí­res és szép Cécile Sores nemrég dicsekedett el vele, hogy­­ rajta volt az első „entravec“, vagyis bukj el­­szoknya. De nem­­divatlevelet akarok írni, hanem elmél­kedni a legújabb és legérdekesebb­ női divaton, amely a keleti nők, különösen a mohamedán nők nadrág­viseletét vitte be Páris szívébe. Tudni kell, hogy a nadrágszoknya nem Párisból indult ki, hanem Londonból. London pedig a szüfra­zsettek hazája. A nadrágszoknya és a női választójog közt tehát csaknem kétségtelen az összefüggés. Párisban eleinte gyanakodó szemmel nézték az új divatot. A párisiak esztétikai érzését nagyon sér­tette ez a meglehetősen pongyola viselet. De min­den divat csak addig hat komikusan, amíg meg nem szokják. Azonkívül az újabb női divat nagyon hamar változik és pár hét alatt hozzászoktat olyan viselet­hez, amelyet pár nappal előbb még kacajjal fo­gadtunk. Szóval a párisiak is ott tartanak ma már, hogy kezdenek beletörődni az új nadrágszoknyába. Sőt ma már azt mondják, hogy ők találták ki, mert a nadrágszoknya a párisi utcák mai sáros, piszkos álla­potából eredt. Páris utcái a földalatti „Metro“ épít­kezése miatt fel vannak hasogatva, homokbelük ki van fordítva és a sok eső miatt lucskosak, csatako­­sak. A kurta entravée- szoknya, amelyet ma már Bu­dapesten is széltében hordanak, csakugyan a párisi sárral van összefüggésben. De a nadrágszoknyáról a történelmi hűség kedvéért meg kell jegyezni, hogy a praktikus Londonból származott át Parisba, ahol a most való sár igen jó ürügy rá, hogy ezt az inkább egészséges és okos, mint szép divatot elfogadják. Parisnak még egy érdeme van a nadrágszoknya körül. Szebbé, graciózusabbá, nőiesebbé tette. A „Pesti Napló“ vasárnapi számában már láthatunk néhány nadrágszoknyát, de ezek még valóságos ka­rikatúrák ahoz képest, amit legújabban a párisi női szabócégek produkálnak. A legfrissebb modelleken a nadrágszoknya, vagyis helyesebben a drága keleti selyemből készült bu­­gyogó diszkréten eltűnik a hosszú, egybeszabott ruha alatt, amely azonban oldalt fel van ha­sítva, úgy hogy csak minden lépésnél tűnik elő az új viselet, amelyhez a világ szeme olyan ne­hezen tud hozzátörődni. Ebből a leírásból azt sejthetné az olvasó, hogy az új divat úgy hat, minttha egy asszony hosszú házi­ruha alatt bugyogóban menne sétálni. De gondolják hozzá a párisi szabók finom, kipróbált iziésát, amely épp arra törekszik, hogy ez a gondolat egy pillanatra se támadhasson föl és meg fogják érteni, hogy a nadrágszoknya nem olyan őrület, amilyennek az első pillanatban játszik. Különben úgy hallom, hogy a legdivatosabb ma­gyar operettprimadonna már a színpadon viseli is az új divatot. Nem is fogok csodálkozni, amennyiben néhány nap vagy f­ét múlva a budapesti utcán is fel fog tűnni a nadrágszoknya. Sőt az elmúlt éjjel már mintha rémlett is volna előttem valami, pedig — ma parole! — egészen józan voltam. Most farsang van, könnyű török nőnek öltözködni és akkor már meg­van az új divat első, félénk járnitanulása. Sehogysem tudok kiesni a divatlevelek hangjá­ból, pedig a tér már szerű­ és én társadalmi bölcsel­kedést ígértem. Ezzel tehát egész röviden kell vé­geznem. Aki nemcsak külsőségeiben, hanem belső fejlő­désében is figyelemmel kísérte a legújabb női diva­tot, észrevehette, hogy a női viselet erősen közele­dik a férfiéhoz. A telt női idomok divatja egészen lejárt. Nyugati városokban a nők erősen sportolnak, masszíroztatják magukat vagy egyenesen éhező kú­rát tartanak, hogy eltüntessék túlságosan női ido­maikat. , Az új, a testhez simuló divat, a lábakhoz feszülő „bukj el“-szoknya karcsú, magas termetet kíván és csak itt Budapesten, az egyszerű természeti szép­ségek hazájában hatnak úgy a divatos nők, mintha kinőtték volna a ruhájukat. De Budapesten is vannak természettől fogva so­­i­­vány, karcsú nők és ezeken az utcai, ugyenevezett­­ trotteur-ruha már valóságosan férfias, angolos, egye­­nes vonalú sziluetteket produkál. De mi ez a nadrág­­szoknyához képest, amely az első komoly lépés ab­­­ban az irányban, hogy a nő viselete közeledjék a fér­, fiához!­­ A nők valóban joggal kérdezhetik, a „természet urai“-tól, vagyis tőlünk, hogy kényelmes és egész­­séges ruhát hordjunk? A nő sokkal gyöngébb, fázé­konyabb, finomabb teremtés, mint mi és mégis szoknyaviseletre kárhoztatjuk.­­A szoknya egyáltalán nem véd a hideg ellen sőt télen-nyáron valóságos tölcsére és gyűjtő­készít­­éke mindenféle szemétnek és bacillusnak, amit a nő az aljával összesöpör a sáros, piszkos utcákon. A szoknya a barbárságnak, a maradiságnak a szimbóluma. Valamikor minden ember viselte, mert a zsákszerű ruha a legprimitívebb öltözet. Ma már csak a papok és az asszonyok hordják. A húszaik század asszonya azonban nem akar többé elmaradni a világtól. Nem akarja az egészsé­gét és gyerekei jövőjét föláldozni egy babonának, egy előitéletnek, amely, a nőt szoknya nélkül el sent tudja képzelni. Plume. f­r .......... '­­51 NAPIREND. Naptár: Kedd, február hó 21. - Róm.kath . Eleonora kir. —­ Prof.: Eleonora. — Görög­­orosz : febr. 8. Zakariás. — Zsidó: Sab. 23. — A nap két reggel 7 óra — perckor, nyugszik délután 5 óra 25 perckor. — A hold két éjfél 1 óra 35 perckor, nyug­szik délelőtt 10 óra 13 perckor. — A képviselőhöz elnöki fogad délután 5 órakor. — A kereskedelmi állam­­titkár fogad déli 12-2-ig. — A Petőfi Ház (Ereklye­­múzeum.) Bajza­ utca 21. sz. Nyitra 10—2-ig. Belépődíj 1 K. Kedden szabad bemenet. — A Háziipar Szövetség vására (Kigyó­ tér 1.) Nyitva egész nap. Belépődíj nincs — Székely Bertalan emlékkiállítása a Műcsarnokban, Nyitva délelőtt 9 órától délután 4-ig. Belépődíj 1­0. — Kövér Gyula kiállítása a Művészházban (Fasor 6.) Nyítva d. e. 9 órától d. u. 4 óráig. Belépő­dij 1 K. -» A Művészotthon kiállítása a (Váci-u­tca 9.) Nyitva délelőtt 10 órától este 7 óráig. Belépődij 1 korona. —— Poór Bertalan kiállítása a Könyves Kálmán szalonjában (Nagymező-utca). Niytva 9—7-ig. Belépődíj 60 fill. — — Nemes Marcell képkiállitása a Szépművészeti Mú­zeumban. Nyitva délelőtt 10 órától délután 2 óráig. — — A Nemzeti Múzeum régiségtára nyitva 9—2-ig. — A Raul György-múzeum nyitva délelőtt 10—4-ig. — A Széchen­y Múzeum nyitva délelőtt 10—12-ig. — A Tanszer Múzeum nyitva délután 3-tól este 7-ig. —■ A Nemzeti Múzeum könyvtára nyitva 9—4-ig. — Az Akadémia könyvtára nyitva délelőtt 8—7-ig. — A statisztikai hivatal könyvtára nyitva 9—2-ig. — Az Egyetemi könyvtár nyitva délelőtt 9-től d. u. 6-ig. —­ A Fővárosi könyvtár nyitva 9-2-ig. — A Kereskedelmi Múzeum könyvtára nyitva 9—2-ig. — A pedagógiai könyvtár nyitva 9-2-ig. — A­­technológiai könyvtár nyitva 9-2-ig. — A király. A király a tegnapi verőfényes időben déli tizenkét órakor tizenöt percig sétált a királyi vár kertjében. Ma reggel külön kihall­­gatáson fogadta József főherceget. Ő felsége tiz órakor általános kihallgatást adott a palotában, ahol megjelentek előtte a követ­kezők: Wekerle Sándor, gróf Csekonics Endre ki­rályi főasztalnokmester, gróf Cziráky Antal, Vályi János püspök, gróf Hadik-Barkóczy Endre, báró Klór­bucsár Vilmos lovassági tábornok, Bogdanovics Lucián pátriárka, Fanta Károly táborszernagy, Me­­tianu János metropolita, Kardos Kálmán, gróf For­­gách János, báró Üchtritz Zsigmond, báró Fiáth Pál és báró Vojnich István titkos tanácsosok, Makfalvay Géza főispán, nyugalmazott államtitkár, Magyar, Ni­­kics, Froreich-Szabó, Schay, Kálnay és Cech vezér­őrnagyok; Tabódy József, Lónyay Sándor, báró Ger­­liczy Ferenc,­­ Kubinyi György őrnagy, Sárközy Aurél, Hajós József, Kőszeghy Sándor, gróf Zichy Rafael, Barthos Andor, Irsay Andor és Sivó Jenő kamarások; Fackh Paula alapítványi hölgy; báró Dániel Tibor, Fejérváry Jenő, Matkovich Béla és gróf Wilczek Frigyes főispánok; Hevesy Lajos és dr. Ludvik Endre udvari tanácsosok; Múzsa Gyula és gróf Scherr-Thoss Béla országgyűlési képviselők; Alexich, Józsa és Kratky ezredesek; Horváth István prépost, Ónodi Adolf egyetemi tanár, Horthy alez­redes, Láng alezredes özvegye, Wälder Gyula vezér­­igazgató, Szepessy és Petróczy kapitányok, gróf D’Orsay főhadnagy, Sándor Ármin tőzsdetanácsos és Gradascsevics Musztaj bég földbirtokos; együtte­sen jelentek meg kihallgatáson báró Than Károly őrnagy, báró Than Albin szaktudósító és báró Than Ervin mérnök. — Ferenc Ferdinánd Londonban, Bécsben jelentik. György angol király koronázásán, miként beavatott helyeken határozottsággal be­szélik, királyunkat Ferenc Ferdinánd trónörökös fogja képviselni. A trón­örököst rendes kíséretén kívü­l diszkíséret gya­nánt több osztrák és magyar arisztokrata is el fogja kísérni Londonba.

Next