Pesti Napló, 1911. március (62. évfolyam, 51-76. szám)

1911-03-15 / 63. szám

2­2 Budapest, szerda PESTI NAPLÓ, 1911. március 15. 53. szám. — Az asztalon hagyott töltött revolver. Vég­zetes katasztrófa történt ma este dr. B­a­r­t­a Adolf ügyvédnek, Pestvármegye tiszteletbeli főügyészének a Dalszinház­ utca 10. számú ház III. emeletén levő lakásán. Az ügyvéd Endre revü tizenötéves gimnazista fia vacsora után bement édesapja irodájába, ahol az asztalon fekvő revolverrel játszani kezdett. A kis fegy­ver, amely inkább papírnyomóul szolgált, a fiú kezében véletlenül elsült s a golyó a szivébe fúródott. A fiú azonnal meghalt. A rendőrség nem tudta megállapítani, vájjon baleset, vagy öngyilkosság történt-e. Barta Endre holttestét a szülői házban hagyták. — A hivatalos görög nyelv. Athénból jelentik. Az irodalmi nyelv ügyében megindult vita a kamara tegnapi ülésén reggel négy óráig tartott. Venizélosz miniszterelnök javaslatára a kamara pót­határozatot fogadott el az alkotmány alaptörvényei­hez, kimondván, hogy azt a nyelvet jelenti ki hivata­losnak, melyben az alkotmány-charta, a törvények és az állami okmányok vannak írva, egyúttal pedig megtilt minden kísérletet e nyelv megváltoztatására. Egy további határozat megtiltja a Szentírás átülte­tését rusztikus görög nyelvre, az ökuméniai pátriárka felhatalmazása nélkül. E határozatok megszavazása hosszantartó tetszést keltett. — Vadász-szerencsétlenség. Brassóból jelentik: Á r o n s o n Arnold szenvedélyes turista, az Erdélyi Kárpát-Egylet menházának gondnoka vasárnap fel akart menni vadászni a Nagy-Kóhavason lévő men­­házhoz. A hegy lábánál várt rá a menház őre, aki­nek társaságában megindult a hegyoldalon fölfelé. Körülbelül egy óra járásnyira lehettek a menház­­tól, amikor a kezében tartott fegyver megakadt a gallyban, elsült és a sörétek a balkar váll és kö­nyök közti részét összeroncsolták. A menház őre gallyak közé kötözte a sérült fiatal­ember karját, akit azután szorosan szíjjal odakötött a fához, ne­hogy a nagy vérveszteségtől összeroskadjon. Ez­után sietett a hegytetőn lévő menházba segítségért. A fához szíjazott fiatal­ember azonban érezni kezdte, hogy az ereje egyre fogy és attól félt, ha még so­káig kell várakozni a segítségre, elvérzik. Ezért a szabadon lévő jobb karjával előkotorászta zsebkését, elvágta a szíjakat, melyek őt a fához szorítva tar­tották és hihetetlen erőfeszítéssel két óra hosszat vonszolta magát, mire az országútra lejutott. Itt ta­lálta egy szemeteskocsi és bevitte a legközelebbi faluba, ahonnan brassói lakásába szállították. Időköz­ben vérmérgezést kapott s nehogy az tovább ter­jedjen, tövig amputálták karját. — A pestist Londonból jelentik. A „Times“ bombay-i tudósítása szerint a pestis Indiában Százával szedi áldozatait. E hónap 4-ikéig összesen huszonnyolcezer em­ber halt meg pestisben. Különösen Bengália és Punijat tartományokban dühöng a pestis, sőt már Bombay is veszedelem­ben forog. — Akiknek teher az élet. Tegnap este a Csen­­geri­ utca 31-ik számú házban levő Buzner-féle kő­nyomdában Kovács Mária tizenhatéves nyom­dászleány választóvizet ivott. A mentők a Rókus­­kórházba vitték. — Narancsek Anna tizenhétéves könyvkötő-munkásnő a Vas-utca 16-ik számú ház kapuja alatt marólúgot ivott. A Rókus-kórházban ápolják. — Tegnap este a Rákóczi-út és Klauzál-utca sarkán Marcher Géza szabósegéd harminchárom­éves felesége robogó villamos elé ugrott, de a kocsi­vezető még idejében észrevette és megállította a kocsit. Az aszony gyógyíthatatlan gyomorbajban szenved és azért akart meghalni. — Négy falu pusztulása. Boroszlóból jelen­tik: Lublin közelében négy falu egészen leégett. Három ember elpusztult a lángok­ban. A kár egy millió rubel. — Rendőrségi hírek. Tegnap a Béla király­ úton elbújva találták R­o­g­e­r Nándor huszonegyéves nap­számost. Amikor igazolásra szólították fel, beval­lotta, hogy e hónap 9-én betört a Fodor­ utca 5. számú villába, de a házbeliek megzavarták, amire elmene­kült. A rendőrség letartóztatta. — Elgázolás. Tegnap délután a Kun-utca 5-ik számú háza előtt Steiner Manó ötéves Gizella nevű leányát elgá­zolta egy teherkocsi. A súlyosan sebesült gyermeket 3, Kun-utcai kórházba vitték. — Az elválasztás és fogyás időszakában a gyer­mek egyetlen tápszere a „Phosphatine Falieres" le­gyen.­­ Harisnyák, szoknik, szövött- és kötött-áruk legjobb minőségben és legújabb mintákban Röslerr­él, Budapest, V., Harmincad-utca és József-tér sarok. Feljegyzések az úri divatról.­ ­— Londoni levél. —. London, március eleje. (Saját tudósítónktól.) Néhány nappal ezelőtt megmutatták nekem az első nagy angol di­vatlap évfolyamait. Körülbelül száz évvel ezelőtt je­lent ez az újság meg s nagyon sok tanulságos im­pressziót szerez az ember, ha az évtizedeken át közreadott kötetekben lapoz. Az angol úri divatot jellemzi, hogy az egyik szezonból a másikba igen csekély változásokkal köszönt be. Mégis egy-egy évtized alatt a sok apró nyitás olyan hatalmas át­alakulást jelent, hogy például a tíz év előtt való di­vatképek ruháinak formáit is, színeit is egyenesen megmosolyogjuk. (Az angol divat — a jó ízlés.) A sok változó divatkép is megerősít azonban abban a meggyőződésünkben, hogy az angol úri divatot, ellentétben a francia női divattal, mindig a jó ízlés vezeti. Ezt az imponálóan szép és konzer­vatív vonást a londoni úri közönség gondolkodása és temperamentuma magyarázza meg. A párisi fiatalság feltűnő öltözködésével minden áron excellálni akar, az angol főváros divatosan járó férfiai pedig minden áron el akarják kerülni a feltűnést. Nagy megelége­déssel konstatálhatom, hogy a budapesti úri közönség is az angol irányzatnak hódol. (A kockás ruhák.) Annál örvendetesebb ez, mert ezelőtt az angol ruhák alatt a publikum a vicclapokból ismert, feltűnő ruházatú, bolyhos szövetből készült öltözeteket ér­tette. Kevesen jártak künn Angliában, ahol ezeket a kockás ruhákat kizárólag csak nagyobb utazásoknál viselik s a hozzánk kerülő angol urakon csakugyan éppen ezért láthatni ilyen éppen nem szép, de prak­tikus toalettet. Pedig ma már az angol úri divat leg­nagyobb érdeme, hogy egyenesen a szépet keresi s egyre jobban meg akarja közelíteni a tökéletes férfi alakot. Mondhatnám, hogy az uj irányzat egye­nesen egy szobor arányait akarja a ruhák formáiban megközelíteni. (A szürke szín bukása.) Ma már konstatálhatni, hogy a szürke színek hosszú uralma megszűnt. Az uj színű szöveteknél az angol szövetgyárak sok művészi dolgot produkál­nak. Az uj irányban kimondott divatszín nem lesz; a szövetek színeiben a határozatlan színárnyalatok, mintáikban az egyenletes sávval divatosak. A barna és a zöld színekkel évekkel ezelőtt már kísérleteztek, de kevés sikerrel, mert sehogy sem bírták a közön­ség ízlését kielégíteni. A színek kigondolásának mun­kája most sem befejezett még s annál nehezebb, mert állandóan szem előtt kell tartani, hogy a szöve­teknek ízlésesen speciálisaknak kell lenniök, de fel­tűnniük még­sem szabad. (A Hamilton-kabátok.) Az idei divatban a felsőkabátok körül lesznek a legérdekesebb újdonságok. Az eddig népszerű Lord­kabátokat egészen kiszorították az új Hamiltonok. Néhány divatcég a vaglánokat akarta ismét divatba hozni, de kudarcot vallott. Már kétségtelen, hogy az idén a felsőkabátok közt a Hamilton viszi a vezető szerepet. Az utcai öltözékekben a zöldes, barnás zöld és sárgás zöld fognak dominálni a kékes szürke és szürkés barna színárnyalatok mellett. A zakókat hosszúkás kihajtással, két, de legfeljebb három gomb­bal készítik. A mély kivágású mellényeken „redingot­­gallér“ és nagy „Napóleon-kivágás“ van. A nadrágok kevésbbé bőek, egyenes esésüek s a csúnya „gigerli­­felhajtás“ elmarad. Az egysoros, széléig selyemtü­körrel, gömb nélkül készült redingot teljesen kiszo­rítja a kétsoros redingotokat. A zsakettek hosszú ki­hajtással, egy gombra gombolhatóan készülnek. Az összes kabátokon a szivarzsebeket a kihajtással pa­rallel varrják. Elegánsak lesznek a világos drapp keskenyen csíkozott venish-szövetből készült rövid, bő felöltők is. (A magyar szabókról.) Végezetül csak’ néhány szót, hogy egy igazság­talan támadásra reflektáljak. Itt került a kezembe egy­ cikk, melyet gróf Kay Sándor, irt s melyben lenéző hangon tárgyalja a magyar szabóipart, melyet a bécsi alá helyez. Tessék megkérdezni a legelső londoni szabókat, melyik nemzet szabóipara áll hozzájuk legközelebb! A legelső angolországi divat­cégek munkásainak harminc-negyven százaléka ma­gyar. A múlt évi brüsszeli első szabó világkongresz­­szuson pedig a bécsiek is részt vettek a magyar szabóiparosok ünneplésében. De ezeket az érdeme­ket idehaza még csak idővel fogják elismerni. Data Géza: Darka krónika. (A groom és a koldus. — Az ajándék. — Nyitva.) Aforizmával kell bevezetnünk azt a kis törté­netet, melyet most el fogunk mondani. Az élet olyan színű, mint a hangulatunk ... Ez az aforizma. Most pedig a történet: Jacobi Viktor, a Jánoska és több sikeres operett kitűnő zeneszerzője nemrég Parisban, volt, — először életében. — Ott többször meglátogatta lakásán Kober Leó, magyar rajzolóművészt. Egy izben igy szólott hozzá Kober, aki az­nap épp pénzhiányban szenvedett. *!•» Mondja, volt már a Rue de la Paixben? Nem . . . — Hallatlan! Három hete van már Párisban és még nem volt a Rue de la Paixben . . .­­— Mért? Hát mi van ott? *— Uram. Ha meg akar pukkadni az irigységtől, hát oda menjen. Mert a­mi vagyon, előkelőség és luxus a világon van, azt ott megtalálja. — Istenem! — felelte erre Jacobi. — Igazán, nem vágyódom a gazdagságot látni. Már én olyan ember vagyok, aki megelégszem azzal, amim van . . . — De uram! Tudja, mi van ott? . . . Épp tegnap mentem arra. Hát látok egy villanyos autót, abban egy ragyogó nőt, ragyogó toalettben; az ékszerei milliókat értek. Egy fehér szőrű orosz agár hevert a lábánál; legalább húszezer frankba került; a bakon egy libériába bújt néger soffer és egy groom . . . Egy szegény koldus nyújtotta a kocsi felé alamizsnakérő kezét. A groom benyúlt mellény­zsebébe és hanyag mozdulattal dobott ki annak a koldusnak egy száz frankost . . . Jacobi örült a szép mesének és elment. Néhány nap múlva ismét meglátogatta Kóbert. A piktor nagyszerű kedvében volt, délelőtt dús meg­rendeléseket kapott. Rózsás világban látta a jövőt, a jelent­és a maga boldogságáról beszélt Jacobinak. Egyszerre csak így szól hozzá az utóbbi. — Mondja, mikor volt a Rue de la Paixben? — A Rue de la Paixben? . . . Mit keressek én a Rue de la Paixben? — Mit? ... Ha tudná, hogy ott micsoda gazdag­ság, előkelőség és luxus van? — Bánom is én? — És — folytatta Jacobi — a hölgy az autóban. A groom, aki száz frankot adott a koldusnak . . . Rober megvetőleg szakította félbe . . . — Ugyan kérem. Azt hiszi, hogy muszáj ennek igaznak lenni? . . . Egy fiatal zongoraművész az idén először lé­pett fel a nyilvánosság előtt. A hangversenyt megelőzőleg felkeresték a ba­rátai és megkérdezték tőle, kü­lesjenek-e koszorút neki az estélyre. A művész tiltakozott ez ellen, tudni sem akart a koszorúról. Hát tudod mit ?— mon­dta az egyik — nem koszorút kapsz tőlünk, hanem vagy egy arany séta­pálcát, vagy egy ezüst cigaretta-dobozt... — Inkább arany sétabotot — tréfálkozott a művész. Végül megállapodtak a következőben. Ha a mű­vész jól játszik, arany botot kap, ha rosszul játszik, ezüst cigaretta-tárcát. A hangverseny megvolt, el is múlt, de ajándék nem jött. A művész találkozik a barátokkal. Na, hol az ajándékom? — kérdezte. — Sehol •— felelték a Jóbarátok. *— Nem kapsz sem arany botot, semi cigaretta-tárcát. Mert sem jól, sem rosszul nem játszottál, hanem, közepesen. ■5*

Next