Pesti Napló, 1911. március (62. évfolyam, 51-76. szám)

1911-03-03 / 53. szám

10 Budapest, péntek _________PESTI NAPLÓ f 1911 március 3. 33. szám. (*) A „Rosenkavalier“ megbukott Milanóban, Milánóból jelentik. Tegnap este volt a Scala-szinház­­ban Strauss­ Richárd új operájának, a „Rózsa­­gavallér“-nak bemutató előadása s általános az a vé­lemény, hogy a darab megbukott, mert csak a lírikus énekrészek tetszettek, a komikus zeneszá­mokat a szó szoros értelmében kifütyülték. Az első felvonás után még sikerült négyszer a lámpák elé hívni a komponistát, a második felvonás után már alig tap­so­­tt valaki, a felsőbb régiók lábdobo­gással és fütyüléssel adtak nemtetszésüknek kifeje­zést. Mikor a függöny legördült, furcsa tüntetés ját­szódott le. Állítólag fiatal komponisták rendezték. A karzatokról kis röpiratokat dobáltak nagy lárma köz­ben. A papirsaeleteken szidták a Scala vezetőségét, amely hazai tehetséges szerzők mű­veit háttérbe szo­rítja „tehetségtelen külföldi reklámhő­sök kedvéért“. A harmadik felvonást hűvösen hallgatta a közönség s csak az utolsó duett tetszett, ezért ismét négyszer szólították lámpák elé Strauss Richárdot. (*) A vezeklő színésznő, Larsen Anna, a nem­régiben még Zajosan ünnepelt kopenhágai színésznő, másfél évvel ezelőtt megvált a színpadtól, mert lelki­­ismereti furdal­ásai voltak. Meghasonlott a színházzal, a közönséggel, önmagával, az egész világgal, vissza­vonult és belépett az egészség­imádók szektájába. Mostanában , mint Kopenhágából jelentik az ex­­művésznő szakítani kezd eddigi különös és megma­gyarázhatatlan életmódjával és az utóbbi hónapokban több felolvasói­ estélyt tartott Kopenhágában és a na­gyobb dán vidéki városokban, amelyeken dráma­részleteket és, költeményeket adott elő, óriási közön­ség jelenlétében. A felolvasások jövedelmét Larsen Anna asszony mindig jótékony célra fordította. A kö­zönség egy része abból a jelenségből, hogy a művésznő ismét szerepel a nyilvánosság előtt, arra következ­tet, hogy Larsen Anna valami középutat keres a szín­padra való visszatérésre, egy másik része pedig és ezt a részét különösen férfiak alkotják, arra az ör­vendetes tapasztalatra jött rá, hogy a gyönyörű ve­zeklő Larserj­ Anna, vezeklése alatt feltűnően meg­szépült. A művésznő ezzel szemben a legerélyeseb­ben kijelentette, hogy esze ágában sincs visszatérni a „bűnbe“ (így nevezi a színpadot) és undorodik a színháztól is, ,a kulisszáktól is, mert mindkettő az ör­dög birodalma. És hogy bebizonyítsa, menyire bűn­­barlang a festett világ, elhatározta, hogy legközelebb hozzáfog memoárjai megírásához és azokat nyilvá­nosságra is bocsátja. Larsen Anna emlékirataiban kü­lön részt szentel majd annak a kérdésnek, hogy mily erkölcstelen szelmek folynak a színjátszás ürügye alatt és művének egy másik részében bele akar vi­lágítani a kopenhágai „társaság“ erkölcsi életébe. A könyv elé a­­dán közönség nagy érdeklődéssel s bi­zonyos körök némi aggodalommal néznek. A könyv­ben állítólag igen kompromittáló dolgok lesznek kü­lönösen Peterssen Frigyes kopenhágai színházigaz­gatóról. (*) A brüsszeli művészeti kiállítás magyar kitün­tetettjei. Az ezsidei brüsszeli nemzetközi művészeti kiállítás díjkiosztó zsűrije Nadler Róbert festő­művésznek, a Képzőművészeti Főiskola tanárának a magyar csoport szervezéséért és rendezéséért el­ismerő oklevelet és a rendezésért járó legnagyobb kitüntetésszámból menő érmet adományozta. A kiál­lító művészek közül ezüst érmet kapott Perl­mutter Izsák festőművész és bronzérmet kapott Szentgyörgyi István szobrászművész, aki azonban nem a magyar csoportban állított ki, ha­nem mint belga kiállító művész szerepelt. (*) Tüntetés a színházban. Meranból táviratoz­­zák. Tegnap este lépett fel vendégként a városi színházban B­e­ll­i­n­c­i­o­n­i Gemma kamaraénekesnő. A „Traviatá“-t adták. Német nacionalisták nyomban, mihelyt a vendégművésznő elénekelte belépő áriáját, nagy zenebonát csaptak, fütyültek és tombol­tak, amiért Bellincioni Gemma olasz nyelven éne­kelt. A színház közönsége főleg a fürdőző vendégek­ből került ki, akik ellentüntetést rendeztek és lelke­sen tapsoltak a művésznőnek. Az előadás aztán za­vartalanul végződött. (*) A kék madár Párisban, Parisból táviratoz­zék. Tegnap este mutatták be a Réjane-színházban Maurice Maeterlinck mesejátékét, „A kék madár“-t. A párisi előadáson a nagy művet teljes terjedelmé­ben adták elő. De ,bár az előadás hosszúra nyúlt, a közönség nagy lelkesedéssel fogadta a darabot és ovációkban részesítette a jelenvolt szerzőt. (*) Gorki új darabja. Moszkvából Írják: A Nexlobin színházban a napokban bemutatták Gorki „Wassa Jelesnavna“ című új drámáját. A darabnak nem volt sikere. Sötét koloritja van a műnek, amely­ben bűntény bűntényre halmozódik; a történt dolgok a büntető törvénykönyv valamennyi paragrafusát érintik; csalások, hamis tanúvallomás, hamis eskü, gyilkosság, mérgezés satöbbi a bűnök, melyek a me­sét tarkítják. A mértéktelen pesszimizmus, mely a különös drámai alkotásnak oly vigasztalanul komor jelleget ad, elkeseredett visszatetszésre akadt a né­zőtéren, a közönség felháborodása tetőpontját érte el, amikor a darab hősnője egyik gaztettet a másik után követi el, anélkül, hogy ez pszichológiailag mo­tiválva volna. (*) Fehér kabarét. Vasárnap, március 5-én délután négy órakor Nagy Endre fehér kabaret-előadást ren­dez a Modern Színpadon. E délutáni előadás kereté­­­­ben szinre kerülnek az új márciusi műsor új számai,­­ természetesen csupa fehér szám. Előadásra kerül a­­ többek között a „Madártragédia“ című daljáték,­­ amelynek zenéjét Nádor Mihály szerezte, továbbá Lengyel Menyhért új színművének a paródiája, amelynek „A próféta“, avagy „Nem vagyunk az er­dőben“ a címe. A műsor egyik mulattató vidámsága lesz a „Közéleti panoptikum“ című színpadi tréfa, ezenkívül előadják a Csokonai-kabaret című poétikus ciklust, amely Csokonai Vitéz Mihály verseit foglalja össze Lavotta zenéjére. A magánszámok mind újak lesznek, a konferencier tisztét pedig Nagy Endre tölti be. A jegyek ára 4, 3 és 2 korona. Tarka krónika (A vaskorona. — A perspektíva. — A kötőszó.) A vaskorona-rend harmadosztályú alfajával tün­tette ki a király egyik nagyiparosunkat. A családban már hetekkel előbb a bekövetke­zendő nagy eseményről álmodoztak. A házikisasz­­szony, egy lipótvárosi körökben bőven megforduló hölgy, mindenütt a papa kitüntetéséről beszélt. Az ügy azonban sokáig késett. Egy délben lihegve érkezik haza a nagyiparos. Arca majd kicsattan az örömtől. — Fiaim — kiáltja — jön a vaskorona!... Hol­nap benn lesz már a hivatalos lapban. A kisasszony boldog és izgatott. — Igazán papa — mondja — akkor Jó lesz még ma beküldeni a kabinetirodába a felmértékedet! Mi a színpadi perspektíva? A­ „Próféta" három utolsó felvonásában egy kráter is szerepel . . . A diszletpróbák megkezdődvén, bevitték a szín­padra a krátert is. Alacsony volt és ezt bejelentik Faludy Gábor igazgatónak. A direktor nyomban maga elé rendeli a díszlet­­mestert. — Azt hallom szól Hozzá ,— hogy a tűzhányó alacsony. Hát nem tudja, hogy kétezer méteres hegy­ről van szó? «— Tudom — feleli a­­diszletmester — ma is meg­igazítjuk. — Milyen magas most? — Háromszáz méter. *— És mennyivel emelik, hogy kétezer méteres legyen? A diszletmester gondolkozik, majd­ felel: — Úgy körülbelül harminc centiméterrel . . . * Egyik történeti nevű mágnásunk fia a napokban egy fővárosi gimnáziumban magánvizsgát tett a har­madik osztályból. A fiatal gróf a hozzá intézett kérdésekre hallga­tással felelt, mindamellett a tanár úr hódolattal fe­jezte ki elismerését a fiatalember mélységes erudi­­ciója felett. Nyelvtanból a következő kérdéssel lepte meg a tanár a gróf urat: — Mondjon nekem egy kötőszót. A fiúnak felcsillan a szeme. — Kötőszót, azt tudok! — mondta örvendezve, *— Na halljuk. — A spárga,­­ FŐVÁROS, * A főváros építkezései. A főváros építkezései az idei enyhe tél miatt gyorsabban haladnak előre. A hat új bérház, amelyekben 411 lakás lesz, már tető alá került s a lakásokat augusztus elsejére kiírják, de tető alatt vannak a kislakásos bérházak is, úgy hogy már májusra 870 kislakást adhatnak bérbe. A bérházak a harmadik kerületben a Miklós-téren, a hatodik kerületben a Váci-úton és a Frangepán-utcá­­ban, a nyolcadik kerületben a Simor-utcában, a ki­lencedik kerületben a Mester-utcában, a tizedik ke­rületben pedig a Jászberényi-úton épülnek. A hat bérház összes építési költsége három millió korona. A lakások bére az előirányzat szerint így kezdődik: Ez az alap, de a nagyobb szobák s a kedvezőbb fekvés valamivel drágábbá tesznek néhány lakást. A legdrágább és a legnagyobb utcai háromszobás la­kás 1200 koronára van előirányozva, ugyanilyen két­szobás lakás pedig 700 koronára. A kislakásos bér­­házak, amelyekben már májusra készen lesz 870 kis­lakás, a hetedik kerületben a Százados-utca és a Hungária-út sarkán, a kilencedik kerületben a Gu­­basi-út és a Kén-utca sarkán, a tizedik kerületben pedig az Üllői-út, Ceglédi-út és a Zágrábi-út sarkán épülnek. A költség két millió korona. Ezen­kívül épül még tizenhat új iskola is tíz millió korona költséggel s nyolc iskola már készen is lesz júniusra. Itt említjük meg, hogy az iskolák épí­tésénél nagyon pazarlóan jár el a főváros. A kül­telken olyan pompás, olyan ragyogó palotákat emel, amelyek egyáltalán nem látszanak szegény gyere­kek látogatottá elemi iskoláknak. Amikor az osztrák delegáció tagjai megnézték az építkezéseket, a Lehel­utcai elemi iskola láttára így kiáltott föl az egyik delegátus: — Mennyi pénzük van önöknek! Hiszen ezzel a költséggel nem egy, hanem négy elemi iskolát lehe­tett volna építeni... Az építőprogramm keretében egyébként 1910. őszéig 3065 új lakást épített a főváros, * Bizottságok megalakítása. A tanács ma el­határozta, hogy a közgyűlésnek előterjesztést tesz az 1911. évi sorozó­bizottság és az ugyanerre az évre szükséges leavató-bizottság megalakítása iránt. * Japán professzor Budapesten. Dr. Ogowa, a kiotói egyetem tanára a főváros szociálpolitikai, gyermekvédelmi és statisztikai intézményeit kívánja tanulmányozni. A japán tudós ma megjelent W­i­­­d­­­n­e­r Ödön főjegyzőnél, aki azonnal intézkedett, hogy dr. Ogowa minden felvilágosítást megkapjon s tanul­mányait akadálytalanul végezhesse. * A temetés rendje. A budai temetők igazga­tója panaszt tett a tanácsnál, hogy a pesti oldalon meghaltak közül nagyon sokat visznek a farkasréti temetőbe. A tanács ma tartott üléséből felhívta a kerületi elöljárókat, hogy a pesti oldalról a halottat csak akkor engedjék a farkasréti temetőbe, ha hozzátartozói igazolják, hogy az elhunyt valamelyik közeli hozzátartozója már a budai temetőben pihen. * Kevesebb csöngetést! A kereskedelmi minisz­ter egy most érkezett leiratában a villamosok csön­getésével foglalkozik. A leirat a villamos társasá­­gokhoz érkezett s arra hívja fel a figyelmüket, hogy a jelzőkészülékek ellenére is nagyon sok a baleset. Minthogy pedig — mondja a miniszter — vannak olyan jelzőkészülékek is, amelyek mellett el lehet kerülni a baleseteket, gondoskodjanak a társaságok arról, hogy átalakítsák ezeket a nem célszerű ké­szülékeket. A városi villamos már húsz kocsiján ki is próbálja a Dobiás-féle szabadalmazott szerkeze­­tét, amely arra­ szolgál, hogy a kocsivezető a fék, fogantyújának kezelésével egyidejűleg kezelhesse a csengőt is. A villamosok csöngetése ellen is van ki­­fogása a miniszternek s a tanács is elérkezett már ahoz a ponthoz, hogy legalább a villamosok csön­getését meri kifogásolni. Arra figyelmeztették a tár­saságokat, hogy utasítsák a kocsivezetőket: csal akkor csöngessenek, ha nagyon szükséges s különö­­sen kora reggel, meg késő éjszaka ne verjék föl tán­kájukkal a, .csöndes utcákat. Egy szobás 300 korona • » Két szobás 500 „ Három szobás 800 „

Next