Pesti Napló, 1911. április (62. évfolyam, 77–102. szám)

1911-04-22 / 95. szám

Budapest,­­szombat PESTI NAPLÓ Jgn aprils 95. szám. 9 — A fran­cia vasutasokat nem fogadják visz­­sza. Megírtuk, hogy maga a francia parlament is közbelépett a vasúti sztrájk miatt elbocsátott vasúti munkások visszafagolása érdekében és utasította a kormányt, hogy tegyen ez irány­ban lépéseket a vasúttársaságoknál. Most azt jelentik Parisból, hogy az „Echo de Paris“ ér­tesülése szerint a vasúttársaságok nem teljesítik Dumont közmunkami­niszter felszólítását és nem fogad­ják vissza az elbocsátott munkáso­kat. E határozatot az összes vasútigazgatók együttesen hozták meg a szombati kamara­ülés után, amikor a képviselőház hozzájárult a mi­niszterelnök és közmunkaminiszter nyilatkoza­taihoz.­­ — Öngyilkos színész. A hajnali órákban morfium­mal megmérgezte magát Q­a­b­á­n­y­i István színész, a Nemzeti Színház tagja és ma délután anélkül, hogy pillanatra és eszméletre ébredt volna, meghalt a Ró­­kus-kórházban. Az öngyilkos, aki fia Gabányi Ár­pádnak, a Nemzeti Színház nagynevű művészének, tizennyolc éves korában nősült, feleségül vette a nála jóval idősebb R­á­p­o­lf­i Katinkát, akivel együtt pá­lyázott vidéki városokban. Évek múltával a házas­társak között való nagy korkülönbségnek nem marad­tak el szomorú következményei, a fiatal férj kalan­dokba bocsátkozott, legutóbb pedig szerelmes lett egyik ismerősébe, aki válik az urától. Felesége, aki nagy önmegtagadással tűrte, hogy Gabányi lépten­­nyomon vétsen a férfi hűség ellen, tudott az ember­nek e komoly érzéséről és azzal vigasztalódott, hogy végül mégis csak vissza fog térni hozzá. De nem így történt. A fiatal színész szívében mélyebben vertek gyökeret azok az érzések, amelyek szerelméhez fűzték és tegnap délután azt mondta az asszonynak, hogy elválik feleségétől, lépjen házas­ságra vele. Az asszony, aki nem tudott arról, hogy Gabányi szívét ennyire meghódította, őszintén vála­szolt, megmondotta, hogy házasságukra gondolni sem lehet, mert válóperének befejezése után feleségül megy ahhoz, akinek kedvéért fölbontja házasságát. Ez a válasz nagyon lesújtotta Gabányit. Az egész délutánt és fél éjszakát távol töltötte otthonától, csak éjféltájban tért haza a Baross­ utca negyvenharmadik számú házban levő lakására. Az otthon miliőjében sem talált vigasztalást lelki bajára, sőt ellenkezőleg, a beteges feleség, aki hideg borogatásokkal, neurasz­­téniás bajjal feküdt ágyában, bántóan hatott feldúlt kedélyére. A gondos feleség szeme észrevette, hogy Gabányit lelki bajok gyötrik, fölkelt ágyából és betegen odavánszorgott a kétségbeesett emberhez és vigasztalta, szóval tartotta, amiközben hozzá akart férkőzni lelkéhez, hogy bizalmas nyilatkozásra bírja. A hajnal rájuk virradt, a gyönge asszonyt egészen kimerítették az éjszaka izgalmas és visszavánszorgott helyére. Csakhamar elnyomta őt az álom és úgy lát­szik, az elkeseredett ember csak erre várt. Abból a morfiumból, amelylyel­­felesége gyógyította magát, olyan nagy mennyiséget hajtott föl, hogy eszméletle­nül terült el a szoba padlóján. A zuhanásra fölriadt álmából Gabányiné és elalélt férje láttára mentőket hivatott. Az orvosok gyomormosást alkalmaztak, az­után kórházba vitték az eszméletlen embert, akit a legodaadóbb orvosi ápolás ellenére sem tudtak meg­menteni az életnek. Délután négykor az agóniát halál váltotta föl. Gabányi tragikus halála fővárosszerte megdöbbenést és őszinte részvétet keltett. — Négyszáz bányász életveszedelemben, Lon­donból jelentik. A nottinghami kőszénbányában egy vllamos kábel izzóvá lett s ennek következtében tűz támadt. A bányában négyszáz bányamű­­í­rás került életveszedelembe. A tárna nyílásán sürű­ füst gomolygott el, s asszonyok és gyermekek szá­zai kétségbeesetten tördelték a bejárásnál kezüket is jajveszékeltek. A mansfieldi mentőállomás mentő­­csapata füstfogókészülékekkel fölszerelve leszállt az égő tárnába és sikerült kihozni onnan valamennyi bányamunkást a földszinre, ahol megható jelenetek játszódtak le a halál torkából menekült bányászok és családjaik között. — A római etnográfiai kiállítás megnyitása. Ró­mából jelentik: Az etnográfiai kiállítás ü­nnepies meg­nyitása alkalmából a városban igen­ sok olasz és brit zászló leng. Még a közúti vasút és az omnibuszok is zászlódíszt viselnek. Az utcákon élénk élet ural­kodik. A tanulóifjúság hazafias dalokat énekelve, a főbb utcákon vonul a kiállítás terére. A királyi pár és a connaughti herceg kíséreteikkel hat féldísz­ko­csiban hajtattak a kiállításra. Az út mentén a nagy­számú közönség mindenütt szívélyes ovációkban ré­szesítette a királyi párt. Eközben a kiállítás területén miniszterek, a hatóságok fejei és a diplomáciai kar összegyűltek a connaughti herceg fogadására. Zeneszó mellett és a rendkívül nagyszámú meghívott vendég megújuló ovációi közben a királyi pár és a herceg megjelennek a kiállítás területén és a diszpavillonba vonulnak, hogy tanúi legyenek a kiállítás ünnepies megnyitásának. Miután gróf San Martino kiállí­tási elnök, Martini képviselő alelnök és G­­­o­r­­d­a­n­a, a piemonti osztály biztosa nagy tetszéssel fo­gadott beszédeket mondottak, Credaro közoktatás­­ügyi miniszter a kiállítást a király nevében megnyi­tottak jelentette ki. Ebben a pillanatban a tüzérség sortü­zet adott. A királyi pár és a connaughti herceg lelkes ovációk közben ezután elhagyták a kiállítást. A megnyitási ünnepnek pompás idő kedvezett. — Az Orleans­ herceg életveszedelemben. Mad­ridból jelentik, hogy nagy veszedelem fenyegette vasárnap este Andujar mellett a madridi expressz­­vonatot. Beomlott az andujari vasúti alagút oldalfalá­nak egyik része s csak néhány perccel a szerencsét­lenség előtt robogott át az alagúton a madridi ex­presszvonat, amelynek Utasai közt volt Montpen­­s­i­e­r herceg és F­ü­l­ö­p orleansi herceg is. Azt hiszik, merényletet terveztek ellenük s ennek következté- i­ben omlott be az alagút. Mielőtt még az alagutat el­zárhatták volna, a Sevillából érkező személyvonat átfutott rajta és a síneken fekvő törmelék következ­tében kisiklott. Több utas súlyosan meg­sebesült. — A nyugalmazott rendőr vérengzése. Szombathelyről jelentik: Németh János nyugalmazott budapesti rendőr, ki tizennyolc évig volt a rendőrség Szolgálatában, két évvel ezelőtt nyugalomba vonult és feleségének mol­­nárszecsődi birtokára költözött, ahol azóta gaz­dálkodott. Az egykori fővárosi rendőrnek nagyúri passziói voltak, szeretett kártyázni, mulatni és emiatt felesé­gével és családjával többször összekülönbözött, ami tegnap véres tragédiát okozott. A felesége a rendőrt elhagyta és hazament­­Szüleihez. Németh többször kérlelte feleségét a visszatérésre, de anyósa, N­é­­m­e­t­h Ferencné ezt megakadályozta. Németh erre elhatározta, hogy elpusztítja a feleségét és családját s azután magát is megöli. Teg­nap bepálinkázott és megjelent anyósánál, akire re­volverrel közvetetlen közelből rálőtt és halálosan megsebesítette. Azután feleségét kereste föl a szántóföldön, hol apósával és sógornőjével dolgozott. Németh feleségére kétszer sütötte el revolverét, de a golyó nem talált. Sógornője, Németh Juliska köz­belépett. Németh rálőtt és súlyosan megse­besítette a leányt. Apósa ekkor ösztökével fejbevágta Németh Jánost és behúzta a fejét. Németh véres fővel Körmendre menekült, ahol a csendőrség letartóztatta. Németh anyósa, kinek a golyó mellébe fúródott, ma reggelre meghalt. A garázda ember bevallotta, hogy előre készült a gyilkosságra és magát is meg akarta ölni, de kifogyott a töltése. A gyilkost bekísérték a szombathelyi kirá­lyi ügyészség börtönébe. — A francia botrányok. Parisból jelentik: A pá­risi rendjelszédelgés ügye, amelynek immár három áldozata van letartóztatva és pedig a Revue Diploma­tique igazgatója, Meuleman­s, továbbá V­a­r­e­n­z­i ügyvéd és Cr­e­m­e­n­t­i miniszteri hivatalnok, egyre nagyobb hullámokat ver. Mint a berlini Lokalanzeiger jelenti, a berlini társadalom számos előkelő tagja is áldozatul esett a szédelgőknek, amennyiben Valenzy­­nek hat-hétezer frankot fizettek hamis külföldi rend­jelekért. Hamburgban is letartóztattak egy Van Lange nevű embert, aki hamisított rendjeteket árult. Ez a Van Lange, aki összeköttetésben állott­ a párisi Meulemanssal, eladott egy altonai kereskedőnek egy külföldi rendjelet háromezerhétszázötven frankért. Mikor azután a kereskedő a berlini német külügyi hi­vatalnál kérelmezte a rendjel-elfogadás- és viselési en­gedélyt, nagy meglepetésére azt az értesítést kapta, hogy a rendjeladományozási okmányon úgy a pecsét, mint az aláírások hamisak. A letartóztatott Valenzi ügyvéd a francia főváros legnevesebb ügyv­édeinek egyike és testvére Valenzi tábornoknak, Tunis katonai parancsnokának.­­ Párisi táviratunk szerint P­i­chon volt külügyminisztert, aki most érkezett vissza Olaszországból, újságírók megkérdezték a külügymi­nisztérium botrányai felől. Pichon elmondta, hogy különféle körülmények rávezették őt a szabálytalan­ságok nyomára, mire megtette az első lépéseket, ame­­­­lyek később utódja alatt a bűnösök leleplezésére ve­zettek. A Valenzia-Clementi-féle rendjelcsalásokra már január első napjaiban figyelmessé lett s nyomban megbízta a tuniszi francia főrezidenst a vádemelés­­sel; arra való tekintettel, hogy nagyobbrészt tuniszi rendjelek jogosulatlan viseléséről volt szó, a rezidens volt illetékes panaszosként fellépni. A külügyminisz­térium pénztári osztályában felderített sikaksztások­­ról Pichon már tavaly decemberben értesült s mind­járt magához is hivatta az államrendőrség főnökét, Sienniont, hogy a nyomozásra utasítást adjon neki; azonkívül a pénzügyminisztertől könyvszakértőt kért, akinek átvizsgálás céljából rendelkezésére bocsátot­ták a külügyminisztérium minden számadását. Pichon megjelölte Hennionnak azokat a helyiségeket, ame­­lyekből az ellopott irományok kikerülhettek, s meg­bízta, hogy titokban nyomozzon. Minden szükséges lépés meg is történt már, amikor a kormányváltozás beállott­ , a távozó külügyminiszter közölt utódjával minden részletet s most elismeréssel említi fel, hogy Cruppi minden huza­vona nélkül intézkedett a bot­rányügyben. — Párisból táviratozzák nekünk. Az ügyész a Chédanne részéről alapított villamossági társulat üzleti helyiségében tartott házkutatás ered­ményéből megalapítota, hogy ennek az ötvenezer frank tőkével alapított társulatnak Chédanne fivére az igazgatója, az igazgatótanács pedig Chédanne három nővéréből és a család két bizalmasából áll, akik egyenként kétezerötszáz frankkal járultak hozzá az alapításhoz. Ez a vállalat megkapta a brüsszeli és a lisszaboni követségek, a konstantinápolyi nagy­­követség és több állami épület villanyszerelési mun­kálatait. Az ügyész most azt akarja kideríteni, hogy Chédanne fölvette-e az ő társaságának átadott mun­kálatok ellenőrzéséért a minisztérium részéről járó tiszteletdíjat s azonfelül a villamossági társulattal járó nyereséget is. Ebben az esetben félévtől két eszten­deig terjedhető fogházbüntetés és nagy pénzbüntetés vár Chedannere. — Katonatiszt-csere. Prágából jelentik, hogy az ott megjelenő „Bohemiá“-nak írják Berlinből a következő hírt, mely természetesen még megerősítésre szorul. Elvi megállapodás jött létre Németország, Olaszország és az Osz­trák-magyar monarkia közt arra nézve, hogy német tisztek mennek Olaszországba, illetve Ausztria-M­agyar­országba, viszont az olasz és az osztrák-magyar közös hadseregből egyes tiszteket vezényelnek Németországba, akiknek az lesz a feladtuk, hogy kölcsönö­­se­n pontos tájékozódást szerezze­nek a hadseregek felől. — A rendőrségi cenzúra. Megírtuk, hogy a rend­őrség a mulatók, dalcsarnokok, kabaretek műsorán cenzúrát gyakorol, mert arra kötelezi a szórakozó­helyek­ tulajdonosait, hogy program­jukat mutassák be a főkapitányságnak. Dr. B­o­d­a Dezső a rendőri sajtóiroda útján hosszasabban cáfolni igyekszik azt,­­hogy a rendőrség cenzúrát gyakorol, de azt beismeri nyilatkozatában, hogy a dalcsarnokok és mulató­helyek műsorának fokozottan való ellenőrzését szük­ségesnek tartja a főkapitányság. Természetesen az erkölcs nézőpontjából, mert a főkapitánynak cso­dálatosképpen még mindig gyengéje az erkölcsren­dezés, amely lehetetlen­ vállalkozásával ismételten kudarcot vallott. A főváros közönsége éppenség­gel megelégelte a főkapitány erkölcsreformáló tö­rekvését, a gondolatszabadság hívei pedig jogosan utasítják vissza azokat a próbálkozásokat, amelyeket a jóízlés és az erkölcs hamis cégérével, a mulató­helyek mű­sorszámai ellen követ el a cenzori jog egyenes bitorlásával. A sajtó egyhangúan állást fog­lalt a rendőrség ellen és ezek után igazán üdvös szolgálatot tenne a közérdeknek az az országgyűlési képviselő, aki a parlamentben szóvátenné a főkapi­­tányságnak a gondolatszabadság ellenes cenzúrázó kedvét, hogy kormánynyilatkozatot provo­káljon arról, miként vélekedik a belügyminiszter erről a rendőri önkénykedésről. Mert pillanatig sem fér kétség ah­oz, hogy a főkapitánynak nincs joga mű­sorbemutatásra kötelezni a mulatóhelyeket és rendőri beavatkozásnak csak az esetben van helye, ha a színpadon trágárságok hangzanak el. — Égő láp, Londoni táviratunk szerint teg­nap Yorkhire és Lincolnshire között a Thome­­lap, mely öt mérföldnyi szélességű s több mér­föld hosszú, kigyuladt s egész járásnyi földterü­letet lángba borított. A félelmetesen szép tűzhöz automobilon, kocsin és gyalogosan rengeteg ember gyülekezett. A föld füstölgött és izzott s mindenfelől nyulak, kígyók s más állatok riad­tan szaldgáltak elő, hogy a tűz elől menekül­jenek.

Next