Pesti Napló, 1911. április (62. évfolyam, 77–102. szám)
1911-04-22 / 95. szám
8 Budapest, szombat PESTI NAPLÓ 1911 április 22. 25. szám okt lelkesedésének adva kifejezést az olasz kultúra iránt. — Japán nagykövetünk a miniszterelnöknél, Bécsből táviratozzák. Gróf Héderváry Károly miniszterelnök elutazása előtt báró Callnak, az osztrák-magyar monarkia japáni nagykövetének látogatását fogadta. — Lloyd George párisi nagykövet? Párisból jelenti tudósítónk. Itteni diplomáciai körökben arról beszélnek, hogy Bertie párisi angol nagykövet lemond és helyébe Lloyd George kerül. — Prohászka püspök Aradon. Aradról jelentik : Dr. Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök április 23—26. napjain az aradi ipartestület épületének dísztermében a katolikus közönség számára konferencia-beszédeket mond. Konferenciái iránt nagy érdeklődés mutatkozik. — Amundsen a sarki jég határán. Krisztiánjából jelentik: Roald Amundsen családja Buenos Ayesből táviratot kapott, amely így szól: ,,Az expedíció hajója ideérkezett. Amundsen azt üzeni, hogy nyolc társával, száztizenöt kutyával, két évre való eleséggel és tüzelővel ellátva megérkezett a sarki jég határára. A déli szélesség hetedik perce és a nyugati hosszúság 172. foka alatt állomást rendezett be. Dél felé való előrehaladást tervez. A fedélzeten minden rendben van“. — Külföldi hallgatók a bajorországi műegyetemeken. Müncheni táviratunk szerint a bajor oktatásügyi minisztérium most arra határozta el maagát, hogy a lehetőség szerint korlátozza orosz és balkánországi hallgatóknak a bajorországi technikai főiskolákra való özönlését. A bolgár hallgatók száma nem haladhatja meg a nyolcvanat; orosz állampolgárokat félévenként csak oly számban vesznek fel, mint amennyi az előző félév után távozott s azonfelül igazolniok kell, hogy nyolcosztályu gimnázium elvégzése után már hallgatói voltak valamelyik orosz technikának. Romániából legfölebb harminckét, Görögországból huszonhat, Szerbiából huszonkét és Törökországból tíz hallgatót vesznek fel. — A konzuli akadémia növendékei Budapesten. A konzuli akadémia növendékei a malomipar tanulmányozása után ma ,Magyarország másik legfejlettebb iparágát, a vasipart tanulmányozták. Reggel nyolc órakor indultak el a budapesti kereskedelmi és iparkamara által rendelkezésükre bocsátott kocsikon s először Kispesten levő Hofherr és Schrantzféle gazdasági gépgyárba mentek ki. A gyárban Hofherr Albert igazgató fogadta a vendégeket s kalazolta végig őket a gyár műhelyein s megmutatta annak valamennyi berendezését. A szemle után a gyár központi épületében a látogatók villásreggelihez ültek. Innen a Fegyver- és gépgyár részvénytársaágba mentek át, ahol Tobison Ferenc igazgató, Klemm Károly igazgató és dr. Szántó Andor cégvezető fogadták s kalauzolásuk mellett tekintették meg a lőfegyvergyártást, a pisztolygyártást, a Diesel-motor és szerszámgépek gyártását. Délben a gyár igazgatósága a hallgatókat ebéden látta vendégül, azután pedig a hallgatók folytatták a gyár megszemlélését. — A hírtelenkezű plébános, Schaffenburgból jelentik: Az idevaló plébános, dr. Schmidt György magához hivatta Wolf tanítót és a szemére vetette, hogy nagypénteken nem tett eleget a vallási kötelességeinek — nem volt templomban. A taistó tagadta ezt és azt állította, hogy ő mindent megtett, amit a vallás követel. A plébános erre durván összeszidta a tanitót. Jön egy hazug fráter! - mondta neki. Amikor pedig Wolf elégtételt kért az inzultusokért, a rabiátus pap válasz helyett öklével a tanitó arcába ütött és azután vérző orral, dagadt képpel kilökte a plébániáról. A tanitó azonnal a csendőrparancsnokságra sietett, ahol följelentést tett a hirtelenkezű plébános ellen. Schmidt plébánosnak nem ez az első ilyen természeti ügye, de mindeddig hiába tettek panaszt Schmidt egyházi felsőbbségénél, soha nem történt intézkedés. Most kíváncsian várják ennek a legújabb esetnek a fejleményeit. — Keresztény papok a török hadseregben, Konstantinápolyból jelentik. A görög lapok szerint a hadügyminiszter elvben hozzájárult keresztény tábori lelkészek alkalmazásához. — öngyilkosság a pénztárvizsgálat előtt. Pilenből táviratozzák. A városházán ma rovancsolták a kézipénztárt, amelyet Schuek József városi tanácstitkár kezelt. Schulek nem jelent meg hivatalában, tehát érte küldtek. Holtan, átlőtt halántékkal találták meg lakásán . A kegyelmes úr a fegyházban. Alberti dán igazságügyminiszterről, amint arról annak idején részletesen beszámoltunk volt, kiderült, hogy miniszterkedése idején nagyobb összegeket sikkasztott. Az exminisztert e bűneiért tudvalévően felelősségre vonták s több évi fegyházbüntetésre ítélték. Az egykori kegyelmes úr, akinek igazságügyminisztersége korában alkották Dániában a néhány nappal ezelőtt eltörölt botbüntetési törvényt, ezidőszerint a horseusi dán állam fegyház lakója. A dán fegyházak belső életéről ritkán esik szó s igy érthető az a nagy érdeklődés, amelyet egy a horseusi fegyházból néhány nappal ezelőtt kiszabadult fegyencek egy nagy kopenhágai újságban Alberti exminiszterről közzétett levele keltett. A hosszú raboskodásból szabadult fegyenc ugyanis a következőket irta volt fegyenctársáról, a kegyelmes fegyházlakóról: — Kegyelmes sorstársunk megérkezése nagy esemény volt a fegyházban. A megérkezés hire villámgyorsan terjedt volt el a cellákban s akkortájban bizony minden fegyházlakónak az volt leghőbb vágya, hogy Albertit láthassa. E vágy azonban hosszú ideig kielégitetlen maradt, mert a fegyházi szabályok értelmében minden uj fegyencnek joga van ahoz, hogy az első három hónapot magánzárkában töltse, amely jogát az exminiszter igénybe is vette. A három hónap azonban lassan kint letelt s egy napon a kegyelmes ur közzénk került a közös munkaterembe. Hatalmas, magas, nagytermetű ember Alberti, akkora, hogy a fegyházban külön ágyat® kellett részére készíteni, mert a rendes ágyakban nem fért el. Talán hatalmas termete és örökös szótlansága, merev arckifejezése volt az oka annak, hogy fegyenctársai nem merték megszólítani. A munkateremben szorgalmasan dolgozott, nagy buzgósággal végezte a ráosztott munkát, a kötelező séták alkalmával pedig hüvelykujjait nadrágzsebébe dugva, merev nézéssel, lassú, méltóságos lépésekkel járkált — és soha sem szólt egy szót sem. A fegyenceket és engem is bántott ez az elzárkózó szótlanság s feltettük magunkba, hogy ezért megboszantjuk. Egyszer egy vasárnapi istentiszteleten melléje kerültem. — Na, hogy vagy megelégedve sorsoddal, bajtárs? — kérdeztem tőle halkan. A kérdés, vagy talán a bizalmas tegezés nagyon bánthatta,mert mérges, ingerült hangon felelt, kérdéssel a kérdésre: — Tudja-e, hogy ki vagyok, hogy mer velem így beszélni? — kérdezte izgatottan. — A hatszázhuszonnyolcas vagy este hoztad be a botbüntetést — feleltem gúnyosan, de ő újra csak hallgatásba merült. Karácsony táján közel háromszáz levelezőlap érkezett a kegyelmes úr címére. A levelezőlapokat kopenhágai betörők és csirkefogók küldték s majdnem valamennyit igy címezték: — Alberti, szolgálaton kívüli viszonyban lévő igazságügy miniszter urnak a horseusi fegyházban. . A lapokat a fegyház igazgatósága elkobozta és megsemmisítette s azokat Alberti soha sem látta. Nekünk egy, az irodában dolgozó társunk mutatott meg belőlük néhányat. Ilyen felírások voltak a lapokon: — Boldog ünnepeket kiván neked egy öreg fegyházkolléga! — A viszontlátásra! Becsületet szereztél karunknak! — Boldog új esztendőt öreg fiú! Egyebekben az exminiszter kifogástalanul viseli magát a fegyházban s panaszra soha sem ad okot. Az eltiltott májusi ünnep, Frankfurtból táviratozzák. A rendőrfőnök a legszigorúbban megtiltott minden tüntető felvonulást május elsején s eszerint a szociáldemokraták körmenete elmarad. — Papok gyűlése. A budapesti kerületi esperesség papsága április 27-én délután öt órakor tartja tavaszi gyűlését a kisaboliti papnevelő-intézet dísztermében. — Lefokozott francia kapitány. Párisból táviratozzák, hogy Arlmayer kapitányt megfosztották rangjától. — Magyar bányászok katasztrófája Amerikában. Newyorkból jelentik, hogy nagy bányakatasztrófa történt a múlt pénteken a közép-pennsylvaniai throopi bányában. A hatalmas szénbánya főbejáratánál a 750 lábnyi mélységben fekvő gépházban tűz ütött ki s az óriási füst és kifejlődött széngáz megfojtotta a vak aknában dolgozó hatvannyolc munkást. Ezek közül font magyar, ötven pedig magyarországi tót. A Brice-Pancoast Coal Company tulajdona a throopi bánya, melyben a katasztrófa idején négyszáz bányász dolgozott. A tüzet a gépház környékén dolgozó munkás vette észre, aki nyomban vészjellel figyelmeztette a munkásokat a menekülésre, maga pedig a vakaknában dolgozó munkások mentésére szaladt. Alig haladt néhány lépést, a gyilkos gázoktól és füsttől megszédült, úgy hogy alig volt képes visszavánszorogni a főbejárathoz, ahol ájultan összerogyott. A bánya előtt a vészhírre mintegy ötszáz ember csoportosult össze s csakhamar megérkeztek a munkások rémesen jajveszékelő feleségei és gyermekei is. Joseph Birthley nevű bányaszuperintendens néhány önfeláldozó magyar bányászszál együtt behatolt a tűzoltóság élén a bányába, de a tűz lokalizálása nem sikerült. Nemsokára megérkezett Wilkes Barreból az állami bányászmentőcsapat s a mentők oxigén tartályokkal és oxigén sisakokkal lehatoltak a bányába .Mindjárt a leégett gépház közelében két felnőtt férfi és egy fiú holttestére akadtak. Mind a háromnak arca a nedves szénporba volt temetve, ami azt bizonyítja, hogy a gyilkos gázok elöl a földre borulva igyekeztek menekülni. Ennek a három holttestnek a helyzetéből a mentők azokban következtethettek, hogy egyetlen ember sem maradt életben a bányában. Csakhamar meg is találták a szerencsétlel megfuladt bányászokat egy csoportban, egymás hátán. A holttesteket védett helyre hordozták s csak éjjel szállították fel a hevenyében összeállított tetemnézőbe. A mentési munkálatok közepette Joseph Evans, az állami mentőcsapat segédformánja megfuladt s egy másik mentőt is csak nagynehezen sikerült ájult állapotából életre kelteni. Az elpusztult bányászok neveit a bányaigazgatóság még nem tette közzé. — Titokzatos tanítónő. Névtelen levélben közölték a főkapitánysággal, hogy a Kerepesi-ut 40-ik számú házban lévő Pfeiffer-féle szálló első emeletén, a 22-es számú szobában, elzárt szekrényben feldarabolt holttestet rejtegetnek. A főkapitányságról kiment az egyik középponti ügyeletes tisztviselő, aki véres ruhába kötve csecsemő holttestére talált. A nyomozás szerint február első napjától április elsejéig Gavin Helen svájci tanítónő lakott, aki márciusban sokat betegeskedett és napokon át feküdt. Április elsején hirtelen eltűnt. Nincs kizárva, hogy a tanítónő gyermeket szült, akit megölt. A rendőrség ebben az irányban folytatja a nyomozást. — Elveszett ukázok. Pétervárról jelentik, hogy Smolenskben az ott állomásozó tüzérdandár irodájának költözködésekor elveszett két vasláda,mely tele volt a cár rendeleteivel és egyéb titkos okmányokkal. Az egyik vasszekrényt később a város határában játszadozó gyermekek megtalálták egy homokbuckán. Negyven katonát letartóztattak az eset következtében. — A skorpió áldozata. Debrecenből jelentik: Dr. Kiss Gyula debreceni ügyvéd, szenvedélyes vadász, Borneo szigetére utazott kalandos vadászatra. A tandjog-saglebeni hatóság most értesítette dr. Kiss debreceni rokonait, hogy Kiss Gyula vadászat közben skorpiótcsipés áldozata lett és meghalt. — Házasság. Díszes esküvő volt ma délben a fasori evangélikus templomban. Molnár Viktor kultuszminiszteri államtitkár gyámleányát, Irént vezette oltár elé dr. Varga Gerzson miniszteri fogalmazó. Az esketési szertartást Kaczián János esperes végezte. A templomot zsúfolásig megtöltötte az előkelő közönség. Dr. Schiller Ármin fővárosi ügyvéd eljegyezte Szivessy Boriskát, özvegy dr. Szivessy Lászlóné leányát Szegedről. Botfalusi Both Tamás e hónap 22-én vezeti oltár elé a Kálvin-téri református templomban Décsev Mártát