Pesti Napló, 1911. június (62. évfolyam, 128–153. szám)
1911-06-01 / 128. szám
2 EludSpeL?, csmértek PESTI NAPLÓ 1911 Junius T.linfe. szám, Mi a delicatesse? — A képviselőház ülése. — Budapest, május 31. Erre a kérdésre ma Béla Henrik felelt. Szerinte ez az a finom ösztön, mely megsúgja, hogy vannak dolgok, melyeknél nemcsak az a fontos, hogy az ember mit mond, hanem az is, hogy ki mondja. Ezt az úri axiómát pedig gróf Andrássy Gyula bizalmas politikai barátja nem ok nélkül sütötte el. — Nem születtünk — mondta — mindnyájan mindenre s ha valaki történetesen úgy választotta meg a kedves papáját, mint Kelemen Samu... Szóról-szóra igy mondta ezt Béla Henrik s ezzel az elmésséggel legalább is a következetlenség hibájába esett. Mert az a szubtilisan előkelő érzés, melyre hivatkozott, neki is megsúghatta volna, hogy kijelentésében nem a tartalom lesz annyira bántó, mint az, hogy ki mondta. Emellett igazságtalan is, mert — hiszen ő tudja — az ember arról gondoskodhatik, hogy a keresztapját jól válaszsza meg, de az apaválasztást egyelőre még bajos szabályozni. Ez a nem szerencsés introdukció megszerezte neki a Justh-párt ellenérzését, úgy hogy Kelemen táborának hívei egy szálig kivonultak beszédének folytatása elől a folyosóra. És ezzel valószínűleg sok kellemetlen közbeszólástól menekült a szónok, aki nagyon mérsékelt, bölcs és opportunus kívánt lenni, de vállalkozása nem ütött ki szerencsésen, mert jobbról is, balról is érezték, hogy el akarja kenni a dolgokat. — Lényegében semmit sem lehet siettetni vagy hátráltatni! — jelentette ki kinyilatkoztatásszerűen és talán éppen ezért feleslegesnek tartotta magyarázni is ezt az emlékkönyvbe való mondást. Egyébként Molnár János beszédét, mely ezt az egész vallási vitát támasztotta, hasznosnak, higgadtnak és objektivnek tartja s osztja egészen gróf Zichy János felfogását, aki mindenkirek igazságot szolgáltatott. Ez Béla Henrik vélekedése abban a kérdésben, melyről valószínűleg még gróf Andrássy Gyula is másképp fog holnap nyilatkozni. Talán mert ő csakugyan jól választotta meg a kedves papáját ... Hosszú beszéde előtt, melyben a kultúrának ártatlanabb problémáit igen érdekesen és csiszolt éllel fejtegette, Bakonyi Samu szép és komoly felszólalása foglalta le a Ház figyelmét és rokonszenvét. Bakonyi is foglalkozott a felekezeti kérdésekkel, de talán ő nem nézte a fölényes államférfiúnak olyan szédületes piedesztáljáról azt az egyre veszedelmesebb és izzóbb gyűlölséget, melyet azok élesztenek, akik a vallási békét hirdetik s érző ember maradt, akinek fáj a méltatlan bántalom s akiből kitör bátran a tiltakozás. Azt a mondatát, hogy neki ezerszer becsesebb az egyszerű Szabó István józan és tiszta felfogása a társadalmi békéről, mint Rakovszky István vad és fanatikus kirohanása, az egész Ház megtapsolta. Bakonyi bőven foglalkozott még a debreceni egyetem és a zsidó hitfelekezetiek autonómiájának kérdéseivel is. Beszéde után a gróf Zichy János gratulált neki elsőnek. Az ülésnek egyetlen munkapárti szónoka, Neugeboren Emil arról szinterizált, hogy mi kevésbbé veszedelmes: a sör-e, vagy a pálinka s arra a meggyőződésre jutott, hogy legjobb a teljes abszinencia. Befejezésül Polónyi Dezső és gróf Batthyány Tivadar mondtak interpellációkat emerősök közt és Teca, aki rövid egy óra lvulva már szintén értesült az eredményről, ujjongva keringőtte végig a lakást: — Jenő nem sebsült meg, nem sebsült meg, nem. (Tudniillik hogy nem sebesült meg!) — és hol az éppen a lokniját igazító udvari tanácsosnénak, hol meg (a tükörben) a saját maga szitakötő alakjának szaladt neki örömében. Hirtelen abbahagyta az ugrálást. . — Na, most fölveszem az új fehér csipkeblúzomat, mert délben bizonyosan eljön. Szépen kipiperézte magát és leült a zongora mellé, így várta, érzelmes klempirozás közt a szerelmesét, aki olyan vitézül mózesre tanította azt a nyomorultat (Azt sem tudta, kicsodát, de az mindegy. Mindenki nyomorult, aki az ő Jenőjét meg akarja sebesíteni.) Hiába várta, Korponay Jenő nem mutatkozott. Sem délben, sem feketekávéra, sem délután. Lassan, óh, de milyen lassan beköszöntöttaz est és Járdás udvari tanácsosok szitakötő Tecája hasztalanul vette föl estig immár a harmadik új blúzocskáját (ezúttal a feketét), a várva-várt nem jött el ejtve sem. A szerelmes leány, miután az egész napja eltelt türelmetlen boszankodásban, most már aggódni kezdett a fiúért: — Istenem, hátha mégis megsebesült! Hátha... hátha talán nem is ő vágta meg az ellenfelét, hanem őt kaszabolta le az a másik? "Jaj, mama, mama (s izgatottságában megint hadarni kezdett), én nem brom ki'’szt a bzonytlanságot! Nem brom ki 'szt a b'zonytlanságot! —és oly kétségbeesetten tördelte a cingár, vékonyka kezét, hogy szinte félős volt, hogy még csakugyan el találja törni. Hiába csitítgatta az édesanyja, sikertelenül próbálta tréfával elütni a dolgot vacsoránál az udvari tanácsos, Teca csak kényes szemmel bámult bele a levegőbe, miközben akkorákat sóhajtozott, mintha valami titokzatos légvonat fújdogálna rajta keresztül. Mindaddig, amíg csak az udvari tanácsos ünnepiesen meg nem ígérte neki, hogy másnap délelőtt — mihelyt hazajön az ülésről — elviszi az ő Tecáját Korponay Jenő lakására (hisz’ igaz, hisz’ igaz, te miattad verekedett), győződjenek meg róla: él-e, vagy hal-e a párbajhős? Másnap délelőtt a gyakornokot hangos kopogtatás verte föl a szendergéséből. — Szabad! — kiáltotta örömmel, mert azt hitte, hogy a szabó hozza haza végre a megsteppelt nadrágját, amelyikre tegnap olyan gyalázatos vágást mért az a nyomorult fráter. — No, végre-valahára fölkelhetek! Dehogy. Inkább egyszerre nyakig magára húzta a takarót: Járdai Teca lépett be az édesapjával. — Jenő, — csapta össze ijedten a tenyerét a csúf kis leány, — hát maga fekszik? Megsebesült?! .Az elegáns fiú olyan arcot vágott, amelyikre könnyen le lehetett volna olvasni a benső lelki tusakodást, míg végre lemondó elszántsággal felelte, hogy: '— Meg, Tecácsk’a. E.ev kicsit. A'i — Jézusom! — sikoltott szenvedélyesen a leány. — Hol, az Istenért? — A... a... a lábamon, Tecácska, a lábamon. — Csak nem komoly a dolog, édes Korponay? — érdeklődött most az udvari tanácsos, letelepedvén egy székre az ágy mellé. — Talán megengedné, hogy elküldjem a háziorvosunkat. Tudja, a tanárt... Jenő megrökönyödve rúgott egyet a paplan alatt: — Nem, nem, nagyon szépen köszönöm, de... Ebben a pillnatban a torkára forrott a szó' s rémülten meredt rá a sovány szabólegényre, akinem kopogtatott-e, vagy csak nem hallották?), karján a tegnapi párbajban megsebesült és újra szépen kivasalt nadrággal most toppant a szobába s akárcsak Teca, minden külön bevezetés nélkül elkezdte hadarni: ’ Ásszolgája, tekintetes úr, nem hozhattam el reggelre, mert nagyon sok munka volt vele; kérem, alig tudtuk besteppelni, mondtam is Lifkovics úrnak, hogy mért nem küld addig kölcsön egy másik nadrágot a tekintetes urnak... Elég, elég. A hadaró szabólegény elment... Az elegáns Jenő, a komoly udvari tanácsos, meg a csúf, hadaró, ábrándos kis szitakötő-Teca, fanyarul, szinte megiszonyodva néztek egymásra, míg előttük, közöttük, sőt majdnem fölöttük, mint valami Damoklesz-kardja, ott lógott szomorún és szemrehányón az ágy szélén a mindenből kiábrándító, házasságrontó nadrág A képviselőház ülése. — Kezdete délelőtt tíz órakor. — Elnök: Kabos Ferenc. Sándor Jánosnak a Ház négy heti szabadságot adott. Rakovszky István az összeférhetetlenségi törvény eltörléséről szóló indítványának megokolását a június 20-iki ülésre tűzték ki. A kultuszvita. Ezután folytatták a közoktatásügyi költségvetés tárgyalását. NeugebornEmil az alkoholizmus veszedelmével foglalkozik, amely az iskolás gyermekek közt is egyre nagyobb mértékben növekszik- Az ifjúságot rendszeres felvilágosítással kell az iskolában az alkoholizmus következményeire figyelmeztetni. A költségvetést elfogadja. Bakonyi Samu válaszol Rakovszy István minapi beszédére, melylyel a radikális és destruktiv irányzatot megtámadta. Beszéde izzott a gyűlölségtől s türelmetlenségtől. Nem hiszi azonban, hogy Magyarországon oly idő következzék el, amelyről Rakovszky beszélt. A destruktív irányzatról oly támadó modorban és a kritikának oly túlzásaival beszélt olyanokról, akik itt nem védhetik magukat, hogy azt a legnagyobb mértékben el kell ítélnie. Azonkívül Rakovszky kiélezte beszédében annak a képviselőnek a vallását, akivel polemizált. Itt a Házban nem szabad a vitába belevonni az egyes képviselők vallását. Azokról az intézményekről, amelyeket Rakovszky elitélt, gróf Széchenyi István egész más véleménynyel volt. A felekezeti békét illetőleg is Széchenyi szavait idézi s ajánlja Rakovszky figyelmébe. Puskaporos levegőről beszél Rakovszky, de Magyarországon még felekezeti kérdésben nem lehet puskaporos levegőről beszélni. Csak itt a Házban óhajtják Rakovszkyék ezt a levegőt terjeszteni. A magyar nép józan felfogását e kérdésben kifejtette tegnap Szabó István s ezt teszi magáévá. Szóló az állami népoktatásnak s a tanítóképzés államosításának hive, de azért őt még destruktív irányzatú politikusnak nevezni nem lehet. A harmadik egyetem helyéül Debrecent ajánlja. Nagy kulturális múltjánál történeti szerepénél, az ottani főiskolában kifejlődött egészséges diákéletnél, a társadalmi élet kedvező körülményeinél s a közönség páratlan áldozatkészségénél fogva ez a város a legalkalmasabb környezet az új egyetem számára. Részletesen fejtegeti az izraelita hitfelekezetek autonómiájának kérdését. Ismerteti a történeti fejlődését a zsidó egyházi szervezkedésnek. Rámutat arra, hogy az egységes szervezkedésnek voltaképpen a rafchiképzés dolga a legnagyobb akadálya s a hatvanhetedig kongresszus tárgyalásai is emiatt hiúsultak meg. Az ortodox irányzat nem tudott megbékélni a papképzés modernebb fejlesztésével. Ma is az az akadálya az autonomikus szervezkedésnek, hogy a zsidóság nagy része vallásos elfogultságból és bigotizmusból fél az állami beavatkozás és ellenőrzés lehetőségétől. A recepcióról szóló törvény sincs máig se végrehajtva, mert a törvény végéről annak idején egyszerűen elmaradt a végrehajtási utasítás. A hazafias zsidóság maga a legnagyobb mértékben híve az olyan szervezkedésnek, mely az állami és nemzeti szempontokat a vallási érdekekkel összeegyeztetné. Azzal végzi beszédét, hogy módot kell találnunk a felekezeti ellentétek kiegyenlítésére s nem szabad tétlenül nézni, hogy a vallási villongásnak nagy nemzeti érdekek essenek áldozatul. (Élénk helyeslés. A szónokot minden oldalról sokan üdvözlik.) . Béla Henrik" Osztja Bakonyi Samu felfogását", hogy a Ház tagjait nem lehet valós felekezetek szerint osztályozni, mert valamennyien országos érdeket képviselnek. De ennél a természetes törvénynél van egy felsőbb delikatesse, mely megsúgja az embernek, hogy a kínos kérdések miként kezelendők s hogy vannak dolgok, melyeknél nemcsak az fontos, hogy az ember mit mond, hanem az is, hogy ki mondja. Szerinte ez ellen a delikateste ellen vétett Kelemen Samu- Nem születtünk mindnyájan mindenre és ha valaki történetesen úgy választotta meg kedves papáját, mint Kelemen Samu, akkor nem kell vitorlást a kongregáció vizeire bocsátani, mert elmerülhet. Hasznosnak tartom Molnár János higgadt hangú és objektív beszédét. Bízik a liberális katolicizmusban, hogy ez nem ragadtatja magát szélsőségekbe. Azt hiszi különben is, hogy rémeket látunk s jelszavak körül hadakozunk. Liberalizmus és reakció, radikalizmus és konzervativizmus csupa fogalom, melyeknek más az elméleti és más a gyakorlati értéke. Vannak liberális embereink, akikben konzervatív hajlandóságok élnek, vannak konzervatívok, akikben sok a demokrata vonás s nem mindig azok ------— ................................. - ------=■