Pesti Napló, 1911. október (62. évfolyam, 233–258. szám)
1911-10-01 / 233. szám
Budapest, vasárnap PESTUTÍA elhidegülés első pozitív tünete: Tomasics horvát képviselő parlamenti fellépése tizenkét év előtt történt. Horvátország eltávolodása és a két ország viszonyának elhidegülése tehát már a legszomorúbb eredményeket szülte, amikor báró Rauch bánsága még el sem kezdődött, ellenben gróf Khuen-Héderváry Károly horvát bánsága még érvényének teljében volt. Nagyon könynyelmű és hamis állítás volt tehát a miniszterelnök részéről, ha szinte elfelejtve és elmellőzve azt a tényt, hogy ő maga két évtizeden át alappozta a két ország viszonyát, ma egyszerűen a Rauch-korszak három esztendejére akarja ráolvasni mindazt a sok bajt, amely a horvát-magyar békesség állandóságát zavarja, így aligha lehet történelmet csinálni. Az elfogulatlan történetírás nem lesz olyan feledékeny, mint a miniszterelnök és meg fogja állapítani, hogy Deák Ferenc egyezségét a leghoszszabb időn át gróf Khuen-Héderváry Károly alkalmazta a gyakorlatban. Ha tehát voltak bajok és előálltak bonyodalmak, akkor ezekért nem lehet kizárólag egy átmeneti korszak kormányzását tenni felelőssé, hanem bele kell foglalni ebbe a felelősségbe a leghosszabb kormányzati korszak vezérét is. Azét a korszakét, amelynek végső esztendeiben már a maga egész ridegségében jelentkeztek az elhidegülés jelei és amelynek tartama alatt még a magyar zászló meggyalázása és a magyar király durva inzultusa se maradt el. A történetíró nem fogja elmellőzni báró Bánffy Dezső miniszterelnök hivatalos felterjesztését a koronához, amelyben gróf Khuen-Héderváry Károly horvát bán kormányzati bűneinek egész légiója volt felsorolva és ha olyan jelenségek megítéléséhez fog jutni, mint aminőről a miniszterelnök nyilatkozott Holló Lajos interpellációjára válaszolván: megfogja állapítani, hogy Horvátországnak Magyarországtól való eltávolodása abban a korszakban kezdődött és annak a kormánypártnak a hibái folytán fokozódott, amelyről az akkoriban, mint miniszterelnök, megfeledkezett nyilatkozni Az elfogulatlan közvéleményt azonban nem lehet megtéveszteni és bűnbakok előtérbeio tolásával nem lehet felmentést kierőszakolni az igazi bűnösök számára. A megcsappant turnus. ‘ A képviselőház ülése. ' $ Budapest, szeptember 30. *' . _ A munkapárt sokat emlegetett nagy lelkesedése, önfeláldozása, harci kedve ma úgy nyilatkozott meg, hogy a buzgó, a tettekre vágyó politikusok szép sorban otthon maradtak, vidékre utaztak, megjelentek minisztériumok és más hivatalok szobáiban, mindenütt egyszóval, csak a képviselőházban nem. Itt egészen egyszerűen üres padsorok képviselték a szolgálattevő turnust és teljesen az ellenzéktől függött, meg lehet-e tartani a név szerinti szavazásokat, vagy sem. Aki ma végignézett a turnus megcsappant sorain, a kedvetlen, álmos legényeken, az nemcsak afelől lehetett bizonyos, hogy ma nem fognak az erőszakkal kísérletezni, de általában képtelennek tarthatta az energiátlan, fáradt tábort valami alaposabb megfontolást, nekikészülődést, kitartást követelő munkának a véghezvitelére. Egy-egy felindulás, éljenzés a kormányprimadonnák beszéde után, haragos ökölrázás, ha valamelyik kedvencüknek nagyon is a tyúkszemére lépnek, mennyi még kitelik tőlük, de azután fáradtan tér aludni a turnus és csak a romjai, maradékai szemlélik savanyú kedvvel, hogyan fogyasztja a változatlan, a kitartó ellenzéki harc egyik napjukat a másik után. Akinek ideje van, élete van, a kormánypárti életből már nagyon sok idő elfogyott. A mai nap mérlege is egyetlen szónokkal zárult és ennek a szónoknak, a pártonkívüli függetlenségi Preszty Elemérnek, nem is kellett nagyon megerőltetnie magát, hogy kitöltse az időt. Az ülés elejét elfoglalta egy névszerinti szavazás, fél egykor pedig már áttértek a tömegesen bejegyzett interpellációkra. Preszty Elemér a hadsereg szellemét kritizálta, a tisztikar magatartásától kezdve a legfelsőbb hadvezetésig. Hazai Samu honvédelmi miniszter kényelmetlenül feszengett a helyén és amikor az uj hadügyminiszterről volt szó, valósággal felsziszszent: — Ilyeneket már meg sem lehet mondani. Preszy azonban még ilyenebbeket is mondott és a beszéd befejeztével élénken éljenezték a baloldalról. A soron levő interpellációk közül hármat mondtak el. Választ a kötelességtudó kormánytól egyik se kapott. Jaczkó Pál az Érmellék nyomorúságát ismertette anélkül, hogy a földmivelésügyi miniszter csak meg is hallgatta volna. Ká 11 al Ubul azt kérdezte meg, emelkedni fognak-ecsakugyan a katonai tér pénzügyminiszter ígérete ellenére. Végül Di Zoltán kritizálta meg a közös hitelek felhajtási módját és fölvetett egy pikáns kérd miért nem terjeszti elő a kormány, idejében, már most, a jövő évi költségvetést. Mert a költségvetést mi átengedjük —, biztosította Désy a kormányt. Kár, hogy a turnusnak ekkor, az ülés végén, már szinte nyoma is alig volt. Ez a malicia igazán megérdemelte volna, hogy, meghallgassák. . t ' i rf — Sajnos, amióta nős vagyok, számomra nem léteznek a kis nők! . . . A főnök gőgösen nézett végig felüdülő szolgáján és a hangja ridegségével ütötte el a könyvelő bizalmaskodó derűjét, amikor így szólt: — Épp azért, mert nős, akarom, hogy elkísérjen. Több bizalmam van a diszkréciójához. Egyedül pedig nem indulok szerelmi kalandoknak, ahhoz nincs elegendő donzsuári önállóságom. — Óh! Sokan vannak ilyenek — mondta Vaskó úr— főképp az arisztokrata ifjak körében. Itt egész határozottsággal főnökére célzott, aki tagja volt egy bakkara klubnak, monoklit viselt a szemén és ennélfogva csak a rosszakarat vitathatta el tőle az arisztokrataságot. Elindultak. Útközben a főnök azzal tisztelte meg Vaskó urat, hogy a karjába kapaszkodott és elmesélte a „kis nő“ előzményeit. Az ügy a komplikált hódítások fejezetébe tartozik. A főnök megpillantott az utcán egy molett, szőke hölgyet . . . Vaskó úr egész véletlenül a feleségére gondolt ebben a pillanatban. ... A meléti hölgy oly fenséges gőggel suhogott el a főnök mellett, hogy a főnök, aki egyébként a blaziriak közé tartozott, meglepetve nézett utána. A hölgy visszanézett és lesújtó tekintetet vetett a tolakodóra. A főnök mosolygott, a hölgy befordult egy ház kapuján és megigazította cipőjén a felbomlott szalagot. A főnök szintén befordult a kapun: — Mit akar tőlem, uram? kérdezte szigorúan a hölgy. — Asszonyom! Boldog volnék, ha megvédelmezhetném önt az utca tolakodóitól. _Ma nem lehet, uram felelte gőgösen a nő. De legyen holnap este kilenckor a Torony-utca sarkán, akkor esetleg szükségem lehet önre. A „Torony-utca sarkán“ összerezzent Vaskó úr és kicsi feleségére gondolt, aki szerencsére este kilenc órakor már türelmetlenül várja a puha fészekbe uracskáját. Csak szombat este nem, mert szombat este éjfélig is dolog van a hivatalban. Ma azonban szombat este van. Vaskó úr magában mosolygott, mert tudatosan gyötörte magát a lehetetlen gondolatban, hogy ha az ő felesége ilyen volna, vagy ha történetesen, véletlenül épp az ő felesége volna . . . — Parancsol egy török cigarette!? — kérdezte a főnök, zsebéből karcsú aranydobozt húzva ki. Rágyújtottak: előbb a főnök, majd a főnök égő cigarettájáról a könyvelő. Ezenközben mélyen egymás szemébe néztek és mosolyogtak. Ki tudja, miért? Vaskó úr bizonyára alázatosságból, a főnök bizonyára leereszkedésből. De ebből a mosolyból érthető és gyengéd átmenet volt a főnök részéről a kijelentés: — Aztán, öregem, a kellő pillanatban, lesz szíves elkotródni! . . . — Ó, főnök úr — felelte Vaskó úr majdnem sértődötten — nem vagyok mai gyerek! A legbizalmasabb egymásba kapaszkodásban folytatták útjukat és Vaskó úr egyre fürkészve forgatta szemeit, nézve, vájjon nem-e jön ismerős, aki lássa a nagy úrral való barátságát. Talán ebben a pillanatban mondta Balog úr, a Torony utcai szénkereskedő szomszédjának, a gyümölcsárusnőnek: — Nézze csak, asszonyság, a Vaskóné őnagysága talán az urát várja haza, hogy ma minden kiséret nélkül jár fel és alá az utc — Hát bizony ideje volna, hogy egysze urával is lássa a világ a dámát! Csúnya dé ha az asszony amolyan, mint ez a dáma. „Dáma“ valami sértőt jelenthetett a mölcsösnő előtt, mert mindig szemérmes elelás előzte meg a kiejtett szót. Balog ur a vetőleg suhintott végig tekintetével az asszoságon. — Mit ért maga ahhoz a nagyszerű jelenséghez, amit szerelemnek neveznek! — Nem volt ideje tovább fűzni melyeket amúgy is untig ismer Torony utca, mert ebben a pillanatban hely tört ki az előttük elvonuló Vaskónek. Balog úr látta, amint a hölgy hirtelen sa perdült és futott visszafelé a lakás irány. Két ur gyors lépésekkel közeledett egyik igy szólt: — Az a hölgy! . . . Vájjon mitől ijedt ! Vaskó megfeledkezve a köteles alázságról, valósággal kitépte karját a főnökéb szaladt a nő után. — Hé! hé! Vaskó! — kiáltott a főnöki az? Balog úr izgatottan kefi fel a zsámolya teljesen meglepődött és meghökkent elé ugorva, ujjait titokzatosan ajkához — Pszt! Pszt! uram! — Jöjjön majd elintézem a dolgot! — Mit akar maga? Menjen az ut Mi történt itt? Balog ur azonban mint a szeret fogó angyala jelent meg, fekete fogta a főnök vadonatúj kabátjána ráncigálta a pince felé ... De Vaskó ur előttük állott a nők fejéről le volt .esve 17*1 Ulifc A képviselőház ülése. _ Kezdete délelőtt tíz órakor, ** Elnök: Návay Lajos. _ Az elnök bemutatja a beérkezett íróm, azután jelenti, hogy a beérkezett két kérvényban névszerinti szavazást és a szavazás elhal kérték. Felolvasták ezután az interpellációs kór Ház fél egy órakor tér át az interpellációkra. Következett napirend szerint a névszerszavazás a Sopron város közönségének feliratára hozó elnöki előterjesztésről és Bikádi Antalnal szemben benyújtott ellenindítványáról 108 szava 13 ellen az elnök indítványát fogadták el a kérve, tehát a kérvényi bizottsághoz teszik át. Bikádi Antal három kérvényre vonatkozó ellenindítványát visszavonta, a név szerinti szavazás tehát ezekre nézve elmaradt. Következett avéderőreform folytatólagos tárgyalása. . .ft" A hadsereg kritikája. Greszly Elemér pártonkívüli függetlenségi az önálló magyar hadsereghez való föltétlen jogunkat hangoztatja. Ez elvi álláspont mellett átmeneti megoldásként megelégednék azzal, ha a dualizmus tággá válnék. Polemizál Tisza Istvánnal, ármánypolitikát veszedelmesnek mondotta, Tiszt azonban nem mondotta meg, hogy a dout des miért veszedelmes. Ha idősb gróf Andrássy Gyi Tisza István álláspontján lett volna, akkor ma volna újoncmegajánlási jogunk, nem volna honvéd képzésünk. (Igaz! Úgy van a baloldalon.) Bizár hogy a mai közös hadsereg összetételénél fogva külözi a nagy etnikai erőket, amelyek egy új hadseregben nélkülözhetetlenek. A magyar faj, gyár tiszt várjon érvényesítheti-e faji erényeit zös hadseregben. A hadtörténet igazolja, hogy utóbbi háborúink elvesztését legnagyobb részt vezetés hibái és fogyatkozásai okozták. A közösereg taktikája sohasem volt eredeti. Más hadi taktikáját kopirozzuk, de azt is csak akkor, már az idegen hadseregek más taktikája tér" (Derültség a baloldalon.) Az osztrák vezérek séma vezérek voltak, ami mindig szomorú köv /'!