Pesti Napló, 1911. október (62. évfolyam, 233–258. szám)

1911-10-15 / 245. szám

Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓ 3911 október 15. 245. szám. 13 nyitott meg a Koronaherceg­ utca második számú bérpalotában, valósággal csodaszámba vehető még a varázslatosan megifjuló Belvárosban is. Az ante­­riőrök számára berendezett szalonja szinte fürödni látszik a pompában és falairól Uher nagy művészi tehetségéről tanuskodó, beszédes, majdnem meg­szólaló fotográfiák tekintenek alá. A felhőkarcoló, cifra cirádás bérpalota legfelső emeletének java­részét a műtermet kiegészítő munkaszobák, a retusáló­ termek, sötétkamrák, nagyítók, kopirozók, festő, színező helyiségek, kasirózó­ gépek helyiségei foglalják le, középen a főnök hatalmas munkater­mével, amelyből minden egyes osztályt könnyen meg lehet közelíteni. És Uher Ödön csiszolt üzleti érzéséről beszél az az újítása, hogy műtermét kiegészítette fényképező cikkek elárusításával i­s. Amatőrök és hivatásos fotográfusok egyaránt megtalálják a sok ízléssel, de főként nagy hozzá­értéssel berendezett boltban mindazt, ami a fény­képezéshez szükséges. És ebből a földszinten lévő helyiségből kényelmes liften érhető el az ötödik emeletén lévő műterem, amelynek egyik külön osztálya dolgozza föl az amatőrök felvételeit. --------- — »­ J « SZÍNHÁZ,MZŰVÉSZET. Hit és haza. (Egy nép tragédiája. Irta Schön Herr Károly. Fordította Garvay Andor. A­­Vígszínház ma esti bemutatója.) Felmegy a függöny és a középkor lassú erege­­té­ssel bocsátja le hátunk mögött hajszál fátyolát.­­ Benne vagyunk Michelet fekete bársony hangulatai­ban; fanatikus tüzek izzása nyiladozik felénk a sze­mekből; érezzük a babiloni pogányságot a még meg nem lágyult kereszténység szeretetében; Dagon ördögnek és Baal istennek fegyvereivel harcol egy-­ más ellen a keresztény szerelmesség. Luther és a pápa hivei az üdvözítő nevével ajkukon szítják ma­gukban a káromló gyűlölet tüzét satöbbi, satöbbi.­­ Mindez rendezés és játék; — meg a néző ön­­b­eállítása a bizsergető hangulatba. Kevés világítás *— ennek következtében sok effektus — vörös szín, fáklyalángszín, odakint az új korszak rejtelmes ke­ringése, bent sok levegő, de fojtott levegő, fehér­árai parasztnő ajkán vakbuzgó vallásosság meg­fagyott szitkolódása, — ez Varsányi Irén, — egy másik fehérarcú parasztnő ajkán a másféle hitbuzgó­­ság őrülete, — ez Góthné, — . . . egy középkori paraszt, akinek’ minden pórusából öblösen tör ki az őserő, — ez Hegedűs ... a lézengő farkasfogu ritter, aki Jézus szeretetét fittogtatja vértől nedves kardjá­val kezében . . . Csortos — és földjükbe kapaszkodó, kidülledt szemű parasztok, akik görcsös ujjakkal ka­paszkodnak bele házuk kapujának kilincsébe és bele­harapnak abba a földbe, melyet úgy szeretnek, amikor ott kell azt hagyniok . . . Fenyvessy és Szerémy . . . De hát ez regiem művészet és játék. És a szerző? Nagyarányú koncepcióképesség; karaktercsoportosító talentum; mestere a színpadi hatásoknak anélkül, hogy túlságosan brutális volna. Azaz csak oly kis mértékben brutális, hogy a szen­vedélyeit minden erupció nélkül, ravaszkodó és óva­tos átmenetekkel kezeli a darab eseményei során. Egy: koncepcióképesség. A darab vonala biztos és céltudatos eredője a minden szögletből feléje irányzott megvilágítás vonalainak. Kortörténeti, kul­túrtörténeti, emberismereti, néprajzi megvilágítások révén van sejtelmünk, sőt homályos tudatunk a kö­zépkor délnémet parasztjairól és ebbe a homályba hirtelen egységes világosságot szít a szerző az ő falujával és földmiveseivel. Ez az egységes képnye­rés optikai játéka Schünherrnek és egyúttal konci­­piáló tehetsége. Kettő: Karaktercsoportosító talentum. Csupa pa­raszt ősember, az egy hadakozó szent lovag kivéte­lével. Tehát a jellemekben semmi komplikáció, na­gyon kevés differenciálódottság, a színekben alig észrevehető változatosság. És mégis Schönh­err Ká­­rolynak nem parasztja van, hanem parasztjai vannak. A hangulat sötét alaptónusából öt-hat észrevehető szin nyüzsög ki. Az egyszerű érzésemberek a közös jellegből kikapcsolt emberi tulajdonságokkal külö­nülnek el egymástól." És még ezeken is kívül, vala­mennyiük fölött áll a darab hőse, akiben értelmi je­lenségek nyilatkoznak meg; a modern ember, az ér­zelmeit, a szenvedélyeit megfékezni tudó ember áll m­ár előttünk, aki a fegyelmezettség erejétől fogva az élethez való akartában legprimitívebb, tehát leg­­megszokottabb, legősibb érzését tudja gyökerestől kitépni magában. Az életakaratot nem a mai értel­mében, sőt a ma felfogásának ellenkezőjeként, kell felfognunk. Mert aki a középkorban a vallásának áldozott meg igaz hittel, az nem tanúsított egyebet erősen testi életakarásnál, fizikai önmegóvásnál, a saját materiális énjének a túlvilágba át való biztosí­tásnál. Schönherr parasztjai mind ilyeténképpen nyi­latkoznak meg, de ez az akaratuk összeütközésbe kerül az állatibb-emberibb érzésükkel, az otthonnak, a megszokottságnak, a tulajdonnak szeretetével, egy primitívebb, tehát r­akacsabb akarattal. Különböző ábrázatukban és differenciált szerkezetükben kinél­­kinél másképpen mutatkozik ez a küzdés a két élet­akarás között. Az egyikben a földéhesség szikkadt­­sága és nyomorúsága üt sebeket; a másikat a meg­szokott környezet nostalgiája rontja meg; a harma­dik a családi szeretet kiolthatatlan lángjától perzse­­lődik meg; a negyedik a megszokott fétiseitől irtó­zik búcsúzni. De valamennyiből egységesen tör ki az eszeveszett, bestiális passzió, a fájdalmas feljaj­­dulás . . . Az egész darab egyetlen egységes fel­hördülés, ősemberi riasztottság! Ha nem volna a darab hőse az első kulturparaszt, a középkori gentle­man, aki az elegáns felsőbbség pózával viseli a maga vértanúságát! . . . A szerző ennek az alaknak a beállításában, a körülötte csoportosuló karakterek megfestésében döntötte el a maga jellemző képes­ségeit. Három: a színpadi hatások mestere. Ez a mese­fogalmazás szakaszába tartozik. Az események elosz­­tódása, a cselekvények egymásba kapcsolódása, a fo­kozatos emelkedés a mese alakjainak izgatottságában és ezzel együtt a részarányos izgalomkeltés a néző­ben, mindez kvalitás a szerzőben. Csak el kell mon­danunk a darab meséjét, hogy ezt azok is elhigy­ték, akik a darabot nem látták. A faluban az új luteránusok életboldogságát öli meg a császári parancs, mely kitiltja a határból a nem katolikusokat. Száz meg száz családnak el kell hagynia az évszázados otthont (a darab igazi címe: „Hit és otthon“), így a Rott-családnak is. Kezdetben a két Rott — az öreg és hálni járó, meg a fia — nem is akarnak színt vallani. Bár Luther bibliáját olvassák titokban, hangosan még nem tesznek hitet az új val­lás mellett. A föld, a Rotték ősi kis földje, háza, torku­kon fojtja az igazság szavát. De ezt nem lehet sokáig elviselni. Elérkezik a nap, melyen a lelkiismeret meg­oldja a két emberben gyötrő feszültséget. És men­niük kell. Eladják a birtokot ,és már­a megeggeszte­­lődött lélekkel indulnának a vándorútra, az idegenbe, amikor jön a kegyetlenebb parancs. „A kiskorú gyer­mekek pedig a faluban maradnak!“... És Rottéknak van egy kis fiók, a veréb. Ez a még súlyosabb kon­fliktus. A családi élet fájdalmai, az apai fájdalom avatkozik bele a küzdésekbe. Itt válik szentimentá­lissá a darab, de már akkor, amikor a néző nemcsak tűri nyugalmának durva megsértését, hanem várja, követeli azt.-Schönherr az ő nagyszabású koncepció­tudásával, ide állítja be tehát teljes okszerűséggel a színpadi hatások legerősebbikét, a könyfakasztást. És fokozza azt, lassan óvatosan, szépen. A kis veréb el­pusztul, mert válnia kell az apától és a darab­ meg­gyötört hőse felemelt fővel, nyugodt fájdalommal megy el a szomorúság országába. Az előadás gyönyörű volt. Hegedűs Gyula ta­lán egy szerepében sem volt annyira művész, mint a modern vértanúság eme szerepében. Megérthetővé tette a Vígszínház skeptikus közönsége előtt, hogy a meggyőződés, még ha az a közönségtől távoleső vallásfanatikusság alakjában jelentkezik, milyen küzdelmet folytathat meggyökeresedett érzésekkel és hogy mennyire igaz ez a küzdelem. Bizonyságát adta ma Hegedűs annak, hogy igazán embereket iga­zán meg tud játszani a maga százszinű emberi vol­tának nagy melegségével és pompázatával. És most tudjuk csak, miért volt ő olyan rossz egy másik — ugyancsak fanatikus elvakultságot jelentő szerepben — a Prófétában. Pompás és megdöbbentően igazsá­gos ak­kitás volt a Fenyvesi vén Rottja is. A maga naturalizmusában is szépségeket, finomságokat muta­tott ez a halálszagú, hamufakó öreg­ember. Csortos­­ katolikus rittere tiszta képe volt az eldurvult kato­­ nának, aki azonban Jézus katonája és mindmegannyi­­szor kicsillogott belőle a páncél alatt elrejtett em­beri lágyság. Nagyszerű figura volt Tapolczai föld­éhes gazdaparasztja és Szerémi meghibbant elméjű nyomorultja. Varsányi Irén és O. Kertész Ella az asszonyi keménységet és az asszonyi lágyságot, a nő nagy szeretetét és makacs fanatizmusát stílusosan mutatták be. Igen jó volt még Rózsaszékyné, Ditrói és Körmendy Kálmán. A darabot bravúrosan fordí­totta Garvay Andor. A Vígszínház törzspublikumának inkább az elő­adás tetszett; a darab mintha mindenek ellenére távol állott volna tőle. Bródy, Miss» (*) A szerelem gyermeke. A Nemzeti Szín­ház legközelebbi újdonsága Henry Bataille új drá­mája lesz, amelynek francia címe „L’enfant d’amour“ és magyarra Ábrányi Emil fordította „A szerelem gyermeke“ címen. Az újdonság bemutató előadását e hónap 27-re tűzte ki az igazgatóság. Cs. Alszeghy Arma, Váradi Aranka, D. Ligeti Juliska, Vízvári Ma­riska, Odry Árpád, Gál Gyula, Horváth Jenő, Hajdú József és Rajnay Gábor játszanak benne. (*) Liszt Ferenc születésének századik évfor­dulója. A Magyar Nemzeti Múzeum Liszt Ferenc születésének századik évfordulója alkalmából kiállí­tást rendezett a nagy zenekötőtől eredő ereklyék­ből. Ugyancsak a Múzeumban tartott előadást ma este Do s­o­z Kálmán „Liszt Ferenc emlékek a Nem­♦ zeti Múzeumban“ címmel. Az előadás után hangver­seny volt, amelyen Takács Mihály, Székelyhidy Fe­renc, Záborszky Istvánné, Kerner István és Fial­­kovszky Zsófia működtek közre. Az évforduló­­ al­kalmából gróf Zichy Géza a Liszt-jubileum bizott­ság megbízásából felhívással fordul a közönséghez. Liszt Ferenc szobrának felállítása érdekében. (*) A Népopera balletkara. A Népopera igazgató­sága balletkarába még néhány táncosnőt szerződtet. Jóalaku és csinos megjelenésű táncosnők jelentkez­hetnek a felvételi próbára, amely e hónap 17-én, ked­den délután hat órakor lesz a Népopera próbatermé­ben (Vigadó-épület, Deák Ferenc­ utcai rész, I. em.). (*) Párisi premierek. Párisból Írják: Hertz és Jean­ Cocquelin, a két igazgató, az Ambigu-Comique szín­házban két darabot mutattak be egyszerre. Az első, „La petite Roque“, André de Lorde rémdrámaírő háromfelvonásos darabja, mely Maupassant hasonló című novellájából készült. Bernard falusi polgármes­ter, aki vidáman éli agglegényi életét, egy rettenetes eltévelyedés áldozatává lesz, mely őt gonosztevővé teszi. Állati érzékisége egy rohamában meggyalázza Roque jószágbérlő, egész fiatal leányát és megfojtja őt, nehogy segélykiáltásait meghallják. Megtalálják a leány holttestét és keresik a gyilkost. Senki sem gondol Bernhardra, aki cinikusan segít a kutatóknak­. A falusiak mit sem sejtenek. Hónapok múltak el az eset óta. A harmadik felvonásban a polgármester urat már nagyon furdalja a lelkiismeret. Elköltözött kényelmes kis garcon-lakásából , és padlásszobá­ban búvik meg, ahol kínos éjszakákat tölt el. Nem bírja az életét így elviselni, levelet ír az államügyésznek, amelyben bevallja bűnét. Hajgalodik, behívja Na­­nettet, hű cselédjét, hogy a levelet a ház előtt lévő szekrénybe tegye. A nap ragyogva kel fel, arany­sugarait végigönti a háztetőkön. Az új nap új életet önt a nyomorultba, megbánja, hogy elküldte a leve­let. Nincs bátorsága végrehajtani előbbi szándékát, hogy megölje magát. Már késő! A postás már ki­vette a szekrényből a levelet, aztán belép a polgár­­mesterhez, hogy a reggeli postát átadja neki. Bernard elkéri tőle a levelet, de a postás vonakodik teljesíteni ezt a kérést. A polgármester fenyeget, majd revolver­re­ ront rá a levélhordóra, akinek azonban sikerül a levéllel együtt megszöknie. A bűnös ember kétségbe­esetten rogy össze ... és szívszélhüdés következté­ben szörnyet hal. — A másik darab­ vidámság; elme: „Les messieurs Ronds de Cuirs“. A szerzők Dieudonné és Aubry, a darabot Courteline egyik aprósága nyo­mán írták­. Cselekmény nincs benne, csak típusok­. Például egy miniszteri tanácsos, aki hivatalos óráiban kabarészámokat ír, egy másik lábfürdőt vesz a hiva­talában, a harmadik pedig egész őrült, de azért a vi­lágért sem bocsátanák el. Mindkét darabnak nagy si­kere volt. ..................... ((­­*) Papa — a Vígszínházban. A „Hit és haza után következő újdonsága a Vígszínháznak Flers és Caillavet „Papa“ című vígjátéka lesz, amelyből a

Next