Pesti Napló, 1911. október (62. évfolyam, 233–258. szám)
1911-10-15 / 245. szám
Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓ 3911 október 15. 245. szám. 13 nyitott meg a Koronaherceg utca második számú bérpalotában, valósággal csodaszámba vehető még a varázslatosan megifjuló Belvárosban is. Az anteriőrök számára berendezett szalonja szinte fürödni látszik a pompában és falairól Uher nagy művészi tehetségéről tanuskodó, beszédes, majdnem megszólaló fotográfiák tekintenek alá. A felhőkarcoló, cifra cirádás bérpalota legfelső emeletének javarészét a műtermet kiegészítő munkaszobák, a retusáló termek, sötétkamrák, nagyítók, kopirozók, festő, színező helyiségek, kasirózó gépek helyiségei foglalják le, középen a főnök hatalmas munkatermével, amelyből minden egyes osztályt könnyen meg lehet közelíteni. És Uher Ödön csiszolt üzleti érzéséről beszél az az újítása, hogy műtermét kiegészítette fényképező cikkek elárusításával is. Amatőrök és hivatásos fotográfusok egyaránt megtalálják a sok ízléssel, de főként nagy hozzáértéssel berendezett boltban mindazt, ami a fényképezéshez szükséges. És ebből a földszinten lévő helyiségből kényelmes liften érhető el az ötödik emeletén lévő műterem, amelynek egyik külön osztálya dolgozza föl az amatőrök felvételeit. --------- — » J « SZÍNHÁZ,MZŰVÉSZET. Hit és haza. (Egy nép tragédiája. Irta Schön Herr Károly. Fordította Garvay Andor. AVígszínház ma esti bemutatója.) Felmegy a függöny és a középkor lassú eregetéssel bocsátja le hátunk mögött hajszál fátyolát. Benne vagyunk Michelet fekete bársony hangulataiban; fanatikus tüzek izzása nyiladozik felénk a szemekből; érezzük a babiloni pogányságot a még meg nem lágyult kereszténység szeretetében; Dagon ördögnek és Baal istennek fegyvereivel harcol egy- más ellen a keresztény szerelmesség. Luther és a pápa hivei az üdvözítő nevével ajkukon szítják magukban a káromló gyűlölet tüzét satöbbi, satöbbi. Mindez rendezés és játék; — meg a néző önbeállítása a bizsergető hangulatba. Kevés világítás *— ennek következtében sok effektus — vörös szín, fáklyalángszín, odakint az új korszak rejtelmes keringése, bent sok levegő, de fojtott levegő, fehérárai parasztnő ajkán vakbuzgó vallásosság megfagyott szitkolódása, — ez Varsányi Irén, — egy másik fehérarcú parasztnő ajkán a másféle hitbuzgóság őrülete, — ez Góthné, — . . . egy középkori paraszt, akinek’ minden pórusából öblösen tör ki az őserő, — ez Hegedűs ... a lézengő farkasfogu ritter, aki Jézus szeretetét fittogtatja vértől nedves kardjával kezében . . . Csortos — és földjükbe kapaszkodó, kidülledt szemű parasztok, akik görcsös ujjakkal kapaszkodnak bele házuk kapujának kilincsébe és beleharapnak abba a földbe, melyet úgy szeretnek, amikor ott kell azt hagyniok . . . Fenyvessy és Szerémy . . . De hát ez regiem művészet és játék. És a szerző? Nagyarányú koncepcióképesség; karaktercsoportosító talentum; mestere a színpadi hatásoknak anélkül, hogy túlságosan brutális volna. Azaz csak oly kis mértékben brutális, hogy a szenvedélyeit minden erupció nélkül, ravaszkodó és óvatos átmenetekkel kezeli a darab eseményei során. Egy: koncepcióképesség. A darab vonala biztos és céltudatos eredője a minden szögletből feléje irányzott megvilágítás vonalainak. Kortörténeti, kultúrtörténeti, emberismereti, néprajzi megvilágítások révén van sejtelmünk, sőt homályos tudatunk a középkor délnémet parasztjairól és ebbe a homályba hirtelen egységes világosságot szít a szerző az ő falujával és földmiveseivel. Ez az egységes képnyerés optikai játéka Schünherrnek és egyúttal koncipiáló tehetsége. Kettő: Karaktercsoportosító talentum. Csupa paraszt ősember, az egy hadakozó szent lovag kivételével. Tehát a jellemekben semmi komplikáció, nagyon kevés differenciálódottság, a színekben alig észrevehető változatosság. És mégis Schönherr Károlynak nem parasztja van, hanem parasztjai vannak. A hangulat sötét alaptónusából öt-hat észrevehető szin nyüzsög ki. Az egyszerű érzésemberek a közös jellegből kikapcsolt emberi tulajdonságokkal különülnek el egymástól." És még ezeken is kívül, valamennyiük fölött áll a darab hőse, akiben értelmi jelenségek nyilatkoznak meg; a modern ember, az érzelmeit, a szenvedélyeit megfékezni tudó ember áll már előttünk, aki a fegyelmezettség erejétől fogva az élethez való akartában legprimitívebb, tehát legmegszokottabb, legősibb érzését tudja gyökerestől kitépni magában. Az életakaratot nem a mai értelmében, sőt a ma felfogásának ellenkezőjeként, kell felfognunk. Mert aki a középkorban a vallásának áldozott meg igaz hittel, az nem tanúsított egyebet erősen testi életakarásnál, fizikai önmegóvásnál, a saját materiális énjének a túlvilágba át való biztosításnál. Schönherr parasztjai mind ilyeténképpen nyilatkoznak meg, de ez az akaratuk összeütközésbe kerül az állatibb-emberibb érzésükkel, az otthonnak, a megszokottságnak, a tulajdonnak szeretetével, egy primitívebb, tehát rakacsabb akarattal. Különböző ábrázatukban és differenciált szerkezetükben kinélkinél másképpen mutatkozik ez a küzdés a két életakarás között. Az egyikben a földéhesség szikkadtsága és nyomorúsága üt sebeket; a másikat a megszokott környezet nostalgiája rontja meg; a harmadik a családi szeretet kiolthatatlan lángjától perzselődik meg; a negyedik a megszokott fétiseitől irtózik búcsúzni. De valamennyiből egységesen tör ki az eszeveszett, bestiális passzió, a fájdalmas feljajdulás . . . Az egész darab egyetlen egységes felhördülés, ősemberi riasztottság! Ha nem volna a darab hőse az első kulturparaszt, a középkori gentleman, aki az elegáns felsőbbség pózával viseli a maga vértanúságát! . . . A szerző ennek az alaknak a beállításában, a körülötte csoportosuló karakterek megfestésében döntötte el a maga jellemző képességeit. Három: a színpadi hatások mestere. Ez a mesefogalmazás szakaszába tartozik. Az események elosztódása, a cselekvények egymásba kapcsolódása, a fokozatos emelkedés a mese alakjainak izgatottságában és ezzel együtt a részarányos izgalomkeltés a nézőben, mindez kvalitás a szerzőben. Csak el kell mondanunk a darab meséjét, hogy ezt azok is elhigyték, akik a darabot nem látták. A faluban az új luteránusok életboldogságát öli meg a császári parancs, mely kitiltja a határból a nem katolikusokat. Száz meg száz családnak el kell hagynia az évszázados otthont (a darab igazi címe: „Hit és otthon“), így a Rott-családnak is. Kezdetben a két Rott — az öreg és hálni járó, meg a fia — nem is akarnak színt vallani. Bár Luther bibliáját olvassák titokban, hangosan még nem tesznek hitet az új vallás mellett. A föld, a Rotték ősi kis földje, háza, torkukon fojtja az igazság szavát. De ezt nem lehet sokáig elviselni. Elérkezik a nap, melyen a lelkiismeret megoldja a két emberben gyötrő feszültséget. És menniük kell. Eladják a birtokot ,és mára megeggesztelődött lélekkel indulnának a vándorútra, az idegenbe, amikor jön a kegyetlenebb parancs. „A kiskorú gyermekek pedig a faluban maradnak!“... És Rottéknak van egy kis fiók, a veréb. Ez a még súlyosabb konfliktus. A családi élet fájdalmai, az apai fájdalom avatkozik bele a küzdésekbe. Itt válik szentimentálissá a darab, de már akkor, amikor a néző nemcsak tűri nyugalmának durva megsértését, hanem várja, követeli azt.-Schönherr az ő nagyszabású koncepciótudásával, ide állítja be tehát teljes okszerűséggel a színpadi hatások legerősebbikét, a könyfakasztást. És fokozza azt, lassan óvatosan, szépen. A kis veréb elpusztul, mert válnia kell az apától és a darab meggyötört hőse felemelt fővel, nyugodt fájdalommal megy el a szomorúság országába. Az előadás gyönyörű volt. Hegedűs Gyula talán egy szerepében sem volt annyira művész, mint a modern vértanúság eme szerepében. Megérthetővé tette a Vígszínház skeptikus közönsége előtt, hogy a meggyőződés, még ha az a közönségtől távoleső vallásfanatikusság alakjában jelentkezik, milyen küzdelmet folytathat meggyökeresedett érzésekkel és hogy mennyire igaz ez a küzdelem. Bizonyságát adta ma Hegedűs annak, hogy igazán embereket igazán meg tud játszani a maga százszinű emberi voltának nagy melegségével és pompázatával. És most tudjuk csak, miért volt ő olyan rossz egy másik — ugyancsak fanatikus elvakultságot jelentő szerepben — a Prófétában. Pompás és megdöbbentően igazságos akkitás volt a Fenyvesi vén Rottja is. A maga naturalizmusában is szépségeket, finomságokat mutatott ez a halálszagú, hamufakó öregember. Csortos katolikus rittere tiszta képe volt az eldurvult kato nának, aki azonban Jézus katonája és mindmegannyiszor kicsillogott belőle a páncél alatt elrejtett emberi lágyság. Nagyszerű figura volt Tapolczai földéhes gazdaparasztja és Szerémi meghibbant elméjű nyomorultja. Varsányi Irén és O. Kertész Ella az asszonyi keménységet és az asszonyi lágyságot, a nő nagy szeretetét és makacs fanatizmusát stílusosan mutatták be. Igen jó volt még Rózsaszékyné, Ditrói és Körmendy Kálmán. A darabot bravúrosan fordította Garvay Andor. A Vígszínház törzspublikumának inkább az előadás tetszett; a darab mintha mindenek ellenére távol állott volna tőle. Bródy, Miss» (*) A szerelem gyermeke. A Nemzeti Színház legközelebbi újdonsága Henry Bataille új drámája lesz, amelynek francia címe „L’enfant d’amour“ és magyarra Ábrányi Emil fordította „A szerelem gyermeke“ címen. Az újdonság bemutató előadását e hónap 27-re tűzte ki az igazgatóság. Cs. Alszeghy Arma, Váradi Aranka, D. Ligeti Juliska, Vízvári Mariska, Odry Árpád, Gál Gyula, Horváth Jenő, Hajdú József és Rajnay Gábor játszanak benne. (*) Liszt Ferenc születésének századik évfordulója. A Magyar Nemzeti Múzeum Liszt Ferenc születésének századik évfordulója alkalmából kiállítást rendezett a nagy zenekötőtől eredő ereklyékből. Ugyancsak a Múzeumban tartott előadást ma este Do soz Kálmán „Liszt Ferenc emlékek a Nem♦ zeti Múzeumban“ címmel. Az előadás után hangverseny volt, amelyen Takács Mihály, Székelyhidy Ferenc, Záborszky Istvánné, Kerner István és Fialkovszky Zsófia működtek közre. Az évforduló alkalmából gróf Zichy Géza a Liszt-jubileum bizottság megbízásából felhívással fordul a közönséghez. Liszt Ferenc szobrának felállítása érdekében. (*) A Népopera balletkara. A Népopera igazgatósága balletkarába még néhány táncosnőt szerződtet. Jóalaku és csinos megjelenésű táncosnők jelentkezhetnek a felvételi próbára, amely e hónap 17-én, kedden délután hat órakor lesz a Népopera próbatermében (Vigadó-épület, Deák Ferenc utcai rész, I. em.). (*) Párisi premierek. Párisból Írják: Hertz és Jean Cocquelin, a két igazgató, az Ambigu-Comique színházban két darabot mutattak be egyszerre. Az első, „La petite Roque“, André de Lorde rémdrámaírő háromfelvonásos darabja, mely Maupassant hasonló című novellájából készült. Bernard falusi polgármester, aki vidáman éli agglegényi életét, egy rettenetes eltévelyedés áldozatává lesz, mely őt gonosztevővé teszi. Állati érzékisége egy rohamában meggyalázza Roque jószágbérlő, egész fiatal leányát és megfojtja őt, nehogy segélykiáltásait meghallják. Megtalálják a leány holttestét és keresik a gyilkost. Senki sem gondol Bernhardra, aki cinikusan segít a kutatóknak. A falusiak mit sem sejtenek. Hónapok múltak el az eset óta. A harmadik felvonásban a polgármester urat már nagyon furdalja a lelkiismeret. Elköltözött kényelmes kis garcon-lakásából , és padlásszobában búvik meg, ahol kínos éjszakákat tölt el. Nem bírja az életét így elviselni, levelet ír az államügyésznek, amelyben bevallja bűnét. Hajgalodik, behívja Nanettet, hű cselédjét, hogy a levelet a ház előtt lévő szekrénybe tegye. A nap ragyogva kel fel, aranysugarait végigönti a háztetőkön. Az új nap új életet önt a nyomorultba, megbánja, hogy elküldte a levelet. Nincs bátorsága végrehajtani előbbi szándékát, hogy megölje magát. Már késő! A postás már kivette a szekrényből a levelet, aztán belép a polgármesterhez, hogy a reggeli postát átadja neki. Bernard elkéri tőle a levelet, de a postás vonakodik teljesíteni ezt a kérést. A polgármester fenyeget, majd revolverre ront rá a levélhordóra, akinek azonban sikerül a levéllel együtt megszöknie. A bűnös ember kétségbeesetten rogy össze ... és szívszélhüdés következtében szörnyet hal. — A másik darab vidámság; elme: „Les messieurs Ronds de Cuirs“. A szerzők Dieudonné és Aubry, a darabot Courteline egyik aprósága nyomán írták. Cselekmény nincs benne, csak típusok. Például egy miniszteri tanácsos, aki hivatalos óráiban kabarészámokat ír, egy másik lábfürdőt vesz a hivatalában, a harmadik pedig egész őrült, de azért a világért sem bocsátanák el. Mindkét darabnak nagy sikere volt. ..................... ((*) Papa — a Vígszínházban. A „Hit és haza után következő újdonsága a Vígszínháznak Flers és Caillavet „Papa“ című vígjátéka lesz, amelyből a