Pesti Napló, 1911. november (62. évfolyam, 259–284. szám)

1911-11-05 / 263. szám

nem politikai fejtegetés, itt nincs szó arról volt-e elegendő ok a háborúra, nem lehetett volna-e elkerülni és ha nem kerülték el, kit terhel érte a felelősség. Ez' a gépfegyverekkel és gyors­tüzelő ágyukkal megvívott háború már nem tartóztatható fel, de semmiféle politikai szem­bút, a háború gazdasági motívumainak mél­tánylása, az olasz szövetségre, vagy más egyéb dologra való tekintet meg nem gátolhatja annak megállapítását, hogy a szikratávíró, a tá­bori telefon és a hadi-aeroplán mellett, a keresz­tes háború fantasztikus borzalmai éledtek uj életre és felidézői az olaszok voltak. Gyerme­kek, asszonyok felkoncolása természetesen nem múlhat el hatás nélkül. Most már a törökök, az arabok is háború helyett embervadászatot tar­tanak. Amikor az a hir érkezik, hogy török ka­tonák a kezükbe került olaszokat egyszerűen megfojtották, ez csak megerősítése az olasz kegyetlenkedésnek. Ez csak megtorlás, hala­­vány viszonzás lehet. A reá leső európai közvé­leménytől valóban tartó törökök igy nem kez­dik a hadviselést. így csak folytatják 'és foly­tatják majd — lehet-e csudálni — az olasz bes­­tialitással versenyre kelve. Az angol tiszt a londoni sajtó utján a ke­reszténység nevében kér figyelmet a tri­­poliszi öldöklés számára. Véres, kegyetlen szem­rehányás! Az antiklerikális olasz királyság csa­patai püspöki áldással indultak ebbe a háborúba. Főpapok beszédei lelkesítették a katonákat, pre­cesszió volt a bucsukiséretük. Olaszországban, ahol a briganti buzgón imádkozik az utonállás sikeréért, ez az egyházi asszisztencia is segít­hetett valami olyan hitet, babonát megerősíteni, hogy ez a kereszténység háborúja a pogányok ellen és a pogányokkal szemben mindent sza­bad. Ha valamivel, hát ezzel a szabadsággal a megtébolyodásig élnek. A modern háború más, mint a régi: az antik fantáziájú olaszok azon­ban a régi, vérpárás részegségről is gondoskod­nak. Ártatlanok holttestei megcsonkítva és fel­nyársalva rakásra gyűlnek: — ez az olasz nem­zeti dicsőségért történik. így mondják még ta­lán a Vatikán lapjai is. így mondja a reklám­­szárnyakon egekig repülő nagy poéta, Gabriele D’Annunzio, ő nincs éppen Tripoliszban, ő igen nagy kényelemben ül valahol Milánóban, azon­ban forró és vértől csepegő ódákban lelkesíti harcra az olasz sereget. Kopasz fejéhez a hősi póz valóban nagyszerűen illik és tanácsai nem hullanak terméktelen talajra. A tripoliszi homok pogány vértől átitatott már. Asszonyok, gye­rekek, tehetetlen aggok, fegyvertelen foglyok vérétől: a civilizáció szent nevében hóditó útra kelt olaszoknak ez teljesen mindegy. 6 Budapest, vasárnapi MEGYÉK ÉS^VÁROSOK. — (Székely polgármester ügye.) Liptdszent­miklósról jelentik: Liptóvármegye közigazgatási bizottsága Székely Miklós felfüggesztett rózsa­hegyi polgármestert ma egyhangú határozattal ál­lásába visszahelyezte. — (Törvényhatósági élet.) Veszprémből jelentik: Veszprém város képviselőtestületének közgyűlése elfogadta az előterjesztett költségvetést és a pótadó­emelés eltörlése céljából kimondotta, hogy a szik­vizet üvegenkint egy fillérrel megadóztatja. Ki­mondotta továbbá, hogy ezentúl a különböző alapok kezelése után illetéket fog szedni és a helypénzeket arányosan fölemeli. Egyben csatlakozott Cegléd vá­rosának ama határozatához, mely szerint az állami tisztviselőket is pótadóval kivánja megadóztatni. Vé­gül kimondotta, hogy 200.000 korona költséggel vá­rosi közvágóhidat épit s ezzel kapcsolatos jéggyárat, melyekre pályázatot ir Id. PESTI NAPLÓ Budapesti építkezések. Budapest, november 4. I, (Saját tudósítónktól.) Miniszter­sége alatt P o 1 ó n y i Géza kimondta a jelszót, hogy a Belvárost fejleszteni kell s hozzátette, hogy harminc éves adómentesség adásával kell a fejlesztés gyorsításának bázist szerezni. Nincs négy éve sem aztán, hogy a törvényhozás ki­mondotta és megadta a harmincéves adóked­vezményt minden olyan vállalkozónak, aki a Belvárosban épit vagy építtet s azóta a Caneva generális ágyúi nem visznek végbe akkora rombolást Tripoliszban, mint aminő hatása lett a Belvárosban annak a varázsszónak, hogy 1917. évig minden újonnan épülő ház salvus conductus-szal jár az adózásra nézve. Nemcsak egyes házak vagy házpárok, hanem egész házsorok, sőt utcák! kerülnek bontás alá s akinek az útja a Papnö­velde-utcába, Hímző-utcába, vagy a Korona­herceg-utcába vezet, láthatja, hogy ezeken a helyeken, hol a régi Belvárosnak egyes marad­ványai még fennállottak, micsoda változásokat idézett elő a harmincéves adómentesség ked­vezménye. Aki pedig a Váci-utcába. Molnár­utcába, Egyetem-utcába, Galamb- és Aranykéz­utcákba irányítja lépteit, láthatni fogja ezeket az eredményeket egy-két.hónap múlva már, mert a készületek a rombolásokra itt is folyamatban vannak s két-három év után végképpen el fog tűnni minden ódonság ebből a városrészből, mely a mai Budapestnek évszázadok óta a tör­zsét alkotta. Ez az általános kép most a Belvá­rosban a külsőségekre nézve. A harmincéves adómentességnek van viszont egy pikantériája, melyet érdemes kissé bővebben érinteni. Lényegtelenek itt azok a pletykák, ame­lyek forgalomban vannak arról, hogy annak ide­jén némelyeket hálatendenciák vezették az adó­­mentesség kieszközlésében. Érdekesebb az az eredmény, mely, mint ennek a kedvezménynek a hatása a budapesti építkezések horribilis drá­gítását s ezzel kapcsolatban a lakások és üzlet­­helyiségek megdrágulását okozta. A törvény­­hozás nyilvánvalóan azt akarta, hogy az adó­­mentesség megadásával az építkezési kedvet emelje a vállalkozókban s hogy a Belváros rö­vid idő alatt kivetkőzzék ódon mivoltából. Mind a két célt el is érte, de olyan formán, hogy a telektulajdonosokat boldogította a konjunktúrák alakulásának rendkívüli előnyeivel. Mert abban a pillanatban, hogy a kedvezmény életbe lépett, a belvárosi telkek ára rohamosan emel­kedett, úgy hogy ma már 2500 koronától 7000 koronáig jegyzik az egyes telkek négy­szögöleinek árát s két-három évig ezek az egy­ségárak minden valószínűség szerint még meg­maradnak. A drágán megvásárolt telkek és a drága építkezés egyenes következménye gya­nánt folyt aztán, hogy az adómentesség ellenére a lakások ára rohamosan felszökött, az üzlet­­helyiségeké pedig még inkább s nem hogy sza­bályozta volna az állami kedvezmény az ára­kat', hanem fokozottan felcsigázta. A telektulaj­donosok előnyére szolgált a kedvezménynek ez a megtévesztő címe is, hogy az adómentesség kedvezménye fennállott eddig is minden újon­nan épülő házra nézve a törvény ama rendel­kezése alapján, hogy az egészen újonnan, vagyis alapból épült házak tizenötévi adómen­tességben részesülnek. Vagyis a/' harmincéves kedvezmény tulajdonképpen nem jelent többet tizenötévi és tizennyolcévi kedvez­ménynél, de csakis az állami egyenes adókat illetőleg, mert a pőtadókat és a községi járulékokat a kedvezmény már nem érinti. De még ez a kedvezmény is csak szín­padi illúzió s valójában három- és hat­éves kedvezményre zsugorodik csupán, mivel a harmincéves mentesség mellett az utolsó ti­zenkét esztendőben csakis részleges adóked­vezményt kap az építkező. A háztulajdonos ugyanis a mai eljárás szerint a brutto jö­vedelem 16 százalékát tartozik adóba fizetni, mig a harmincéves mentességet élvezők az utolsó tizenkét esztendőben azt a kedvez­ményt kapják, hogy 16 százalék helyett 10 szá­zalék adót fizetnek. Vagyis a harmincéves adómentesség azt jelenti, hogy. aszerint, amini ’1911 november 5. 263. száffí. alapból vagyis egészen újonnan, vagy pedig régi ház helyén építtet a vállalkozó, a meglévő é2 minden uj építkezésre érvényes törvényes ked­­vezményen kivül részesül há r o m, illetőleg hat évi teljes adómentességben és tizenkéi évi tiz százalékos adófizetésben. Ezen müvele­­tek analízise megérteti aztán, hogy ugyanakkor, mikor névleg harmincéves adókedvezményben részesülnek az uj házak, miért történik az, hogy a lakások és üzletek ára aránytalanul maga­sabbra nőtt. A Belvároson kivül a harmincéves adókedvezménynek ez .a rendszere érvényes még a Lipótváros ama részében, mely az Or­szágház körül húzódik, a Ráday-utcában és at újonnan épülő Tabánban. • (Séta a romok között.) A harminc éves adómentesség tartamáig, vagyis 1917-ig a Belváros összes régi épületei lerontás alá kerülnek. Valami nagyon sok épület azonban alig fog maradni a terminus lejártáig, mert már most alig van utca, ahol az uj építkezések folyamatban nem volnának. A Himző-utca háta mögött például és a Papnövelde-utcában egész házsort lebontottak már s ezek között van a gróf Zieh y-féle palota is, melynek Herkules mitológiai jeleneteit ábrázoló hom­lokzata, mint épitömiivészeti érdekesség egyik lát­ványossága volt a régi Belvárosnak. Az Egyetem és Kecskeméti-utcákban a Pesti Hazai Takarék­­pénztár, a Franklin-épület s a gróf Károlyi palota tervbe vett lebontása folytán nemcsak uj palota­sorok, hanem uj utcák is fognak képződni, miután az építkezésekkel összefügg a Szép-utcának a gróf Károlyi-utcán és az épülő Károlyi-telken át való megnyitása, továbbá a Reáltanoda- és Kaplony-ut­­cáknak a Muzeum-körut felé utcanyitással vagy áf­­járóházakkal való kiképzése. Ezen a részen külön-t ben a Magyar-utcát fogja nagy változás érni még, mert a Károlyi-féle építkezés folytán a régebbi há­zak itt is lerontás alá kerülnek. A Kálvin-tér szabá­lyozása és újjáépítése most van tárgyalás alatt a fővárosnál, a Királyi Pál-, Veress Pálné-, Váci- és Molnár-utcák keleti részében pedig már csak egy­két ház van még, amely elkerülte a pusztulást, de itt is már a jövőben megkezdik az építkezéseket. Nagyszabásúnak ígérkezik például a Királyi Pál- és Szerb-utca sarkán levő zálogház helyén, megfelelő kitoldással ez a terv, mely fölött most tárgyalnak a kultuszminisztériumban, hogy az uj egyetemi könyvtárnak itt építsenek monumentális inté­zetet. A nagyobb építkezések azonban a Váci-utca, Koronaherceg-utca, Szervita-tér, Városház-utca nyu­gati oldalán és a Régiposta-utcában, továbbá a Deák Ferenc-utcában és Gizella-téren folynak. A Váci-utcában á Budapesti Bank megvette a 19. és 17. számú házakat s már fel is mondott a lakók­nak, hogy az építkezést megkezdhesse. Később aztán az építési tervek abba1 maradtak egyelőre s most mind a két ház eladó. Az egyik, a 19. számú külö­nösen nevezetes ezek között. Első emeletének egyik részében ott van most is a Kisfaludy-Társaság már­ványtáblája, mely azt hirdeti, hogy ebben a házban halt meg 1830 november 30. Kisfaludy Károly s 1855-ben „a mesternél is nagyobb tanitvány“, V ö­­r ö s m a r t y Mihály. A múlt század negyvenes évei­ben a Kappel-család bírta ezt az épületet s 1846-bart itt kérte meg Petőfi egy koncert utáni fellengő elra­gadtatásában Kappel bankár leányát. A Váci-utca 5. számú helyén, hol a belvárosi nagytőzsde állott, már folyik az építkezés, a régi Sötér-ház telkén, a Calde­­roni-féle épület hatalmas területén pedig már meg­kezdte a Pesti Hazai Takarékpénztár uj palotájának' építtetését. Ezzel szemben, a Váci-utca és Türr Ist­­ván-utca sarok telkén befejezték a rombolást s ai tavaszszal uj palota jön a régi épület helyére. Á Kris­­tőf-tére.n Kutnevszky, a Szervita-tér 1 szám alatt Lajta Henrik és Rezső, a Bécsi-utca sarkán pedig a Fische r-féle bérpaloták építése kezdődik, a Gizella-téren pedig már emelkedik az uj Kasze- 1 i k-palota, melynek az építkezését a jövő tavaszig be is fejezik. A Kötő-utcában P u c h e r épitö-vállal­­kozó emelt uj palotát, a Dunaparton pedig, a Stein­­ház helyén, ahol N y á r y Pál, az egykori negyven­­nyolcas miniszter kivégezte magát, kerül nemsokára tető alá az uj vállalkozók hatalmas építkezése. A Ko­ronaherceg-utcát eléggé felforditották az itt folyó építkezései, de a Haggenmacher-. .és gróf Szapárv- i

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék