Pesti Napló, 1911. november (62. évfolyam, 259–284. szám)

1911-11-05 / 263. szám

Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓ I9n­ november 5. 263. szám. A udvar épületei csak a kezdetét jelentik annak a rom­bolásnak, mely már ebben a hónapban kezdetét fogja venni. Csupán egy házat, a főpostával szemben levő fő báró Orczy Andor-féle nagy terjedelmű épületet sem tudták eddig a vállalkozók rohamai bevenni. Sínnek meg az a története, hogy az öreg báróné ki­­jelentette, hogy ameddig ő él, jó neki ez az öreg épület is, melyhez a legkedvesebb emlékei fűzik. Ha­­ála után tegyenek vele örökösei, amit akarnak, amíg azonban él, minden a régiben maradjon azért is, mert az új építkezés egészségtelen. De ha itt nem is sike­rültek a hadműveletek, annál többet ígért egy jól előkészített ostrom a Váci­ utcában, hol az ősi Ko­­rona-kávéház épülete áll még rendületlenül. A parla­­mentairek és előőrsök csatározásai után a bankok ágyutüze csapott le nemsokára s gyönyörű sarok­épületre, mely ötven svájci tehénnek a be tejelésénél s többet ígér a kamatos kamatok szempontjából szá­llító és a szájgerolásra épített spekuláció taktikájá­­nak. Csakhogy az ostrom egyelőre nem járt ered­­ménynyel, mert a tulajdonosok 6000 fontos ütegekkel estek vissza, erre pedig mindenki meghátrált. Vagyis 1OOO koronát kérnek ma a telek négyszögöléért, ez pedig akkora összeg, amely fölött legkitűnőbb staté­­gusok is mély számításokba merülnek. (Pillvax-utca és más új utcák.) A Koronaherceg-utca 7. és 9. számú házait a Városház­ utcáig terjedő hátsó épületekkel dr. Ha­lász és társai megvásárolták ötszázezer koronáért. A Belvárosnak itt és a Váci­ utca 9. számú épülete helyén fognak aztán a jövőben lefolyni a legnagyobb szabású építkezései, mert az épületekkel nemcsak új és díszes paloták, hanem új utcák is keletkeznek, me­lyek a telket, illetőleg a lakásokat és az üzleti helyisé­geket még inkább növelni fogják értékükben. Az itt folyó építkezésnek, mely a jövő héten már meg is kezdődik, áldozatául fog esni mindjárt a régi Pest legnevezetesebb emléke, a Pillvax -kávéház. Száztíz év óta egyfolytában legnépszerűbb találkozó­helye volt a kávéház a rendi ifjúságnak s történelmi hírességét azok az események szerezték meg szá­mára, melyek 1843-tól kezdve, — mikor a rendi el­lenzék a pozsonyi diétán radikális programmját meg­indította, — 1844 végéig állandóan dominálták a kö­zönségét. A negyvennyolcadiki szellemi és politikai forradalmat Petőfi és társai közreműködésével ez a kávéház harcolta meg s nagyobb tényező volt a for­radalom előtti négy esztendőben a politikai kérdések irányítására magánál a pozsonyi diétánál is. A háta m­ögöt volt a „Régi zenélő óra“ vendéglő, hová a kávéházból ebédelni és vacsorázni járt az ifjúság.­­Most ezt az épületet is lebontják s a Pillvaxon ke­resztül, a mai Haris-utca meghosszabibtásában új utca fog képződni, melynek csak a neve hirdeti majd, hogy ezen a helyen állott valamikor a negyvennyol­cas fiatalság parlamentje, a Forradalmi Csar­nok. Új utca fog nyílni a Váci­ utca 9. számú épületé­nek telkén is, amelynek egyik részében állott a régebbi írók által sokszor megénekelt „Hét választó fejedelem“ nevű vendégfogadó. Ezt az épületet Havas bankigazgató vásárolta meg s innen fognak egy utcát hasítani az Aranykéz-utcába, hogy az épületet uj frontok kiképzésével gazdaságosabban értékesíthessék. Uj udvar készül a gróf Szapáry-féle Koronaherceg-utcai építkezésnél is s ennek a mo­dellje azonos lesz a Belvárosi Takarékpénztár épüle­tének Párisi­ utcájával, csupán kijáratot nem fog kapni, mivel zárt területre van tervezve. A Belváros lerom­bolásának és újjáépítésének ezek a legaktuálisabb mozzanatai. De ezek is csak a főbbek, mert az ostrom már megindult minden talpalatnyi terület ellen s a leggyanutlanabbul álló épület fölött is irodákban, kávéházakban, klubbokban buzgó számítások, kémle­lések és megkivánások folynak, amig egy napon a rombolók hada birtokba veszi azt az egy-kettőt is, ami a mostani rohamos építő-vállalkozás figyelmét elkerülte. A Pesti Napló telefonjáéinál: VI., Fodmanicsky­ utca ír. Szerkesztőség: ...... 20—10. Felelős szerkesztő: .­­ . 22—03. Külföld és vidék: .... .— 37. Kiadóhivatal:.................... 23—42. Modern mágia. Budapest, november 4. Hamlet ma már bizony sokkal keve­sebb olyan dologról beszélhetne Horationak, amelyek ég és föld között lebegnek és ame­lyekről a szürke tudás nem­ is álmodik, mint hajdan, de csak a disszimuláló vakság le­hetne olyan bátor, hogy azt állítsa, hogy a testieken túl való történéseknek, jelenségek­nek minden okát megfejtettük már és a tu­domány mindenre szolgálhat kielégítő ma­gyarázattal. A világért sem szabadna el­jutni addig az immár antikválódott bruneti­­érei szélsőségig, amely a tudomány csőd­jéről beszél, de éppen szorosan tudományos exaktsággal is meg kell állapítani ma már az igazságot, hogy „sunt certi denique fines“, a kutatásnak is van határa és reábukka­nunk itt is, amott is olyan vonalakra, ame­lyekről egyelőre bizonyosan még azt sem tudhatjuk, hogy szétválasztók-e, vagy pe­dig éppen ellenkezően, összekapcsolók — széles és kényelmes kifejezést akarok itt használni — a föld és az ég között. Az emberi tudás mai értékéről ugyan semmi esetre sem szabad kétségbeesnünk, de talán éppen a nil desperandumnak ez a bátorsága adta meg egy nagyon ötletes (nem német szokás) és nagyon szorgalmas (bölcs német szokás) tudósnak a belső al­kalmat arra, hogy könyvet írjon a „csodák­ról és titkos tudományokról“. Berndt doktor, egy kitűnő német orvos írta ezt a könyvet, óriási adathalmazzal bizonyítva, hogy hol kénytelen a tudomány még ma is visszatorpanni a jelenségek okainak a való­ságos magyarázatától és csupán csak kon­statálni a tényeket, lemondva egyelőre minden magyarázatról. És Berndt doktor adathalmaza kétség­telenül olyan példákkal szolgál, amelyek al­kalmasak még a leghihetetlenebb elmét is megnyugtatni a tagadás hitében. Mindjárt az első adata is elsőrendűen és félig-meddig aktuálisan is érdekes. Arról beszél Berndt itt, hogy egy másik német tudós, Fi­­­e­s­s „tudományos“ utasítást írt arra, hogy hogyan lehet egy versenylónak az eshető­ségeit kiszámítani. Ez a Fiiess egy sport­kalendárium segítségével konstatálta, hogy kitűnő lovak, favoritok bizonyos napokon minden várakozás ellenére, rosszul futottak. De kivéve ezeket az ominózus napokat, mindig „megfeleltek a saját kvalitásuknak“, vagyis úgy futottak, ahogyan várni lehe­tett tőlük. A kalendárium és a számítás ada­tai pedig azt mutatják, hogy ezek a kritikus pontok rendesen vagy 23, vagy 28 nap for­dultával következnek be periodikusan, de szinte ijesztően számtani törvényszerűség­gel. Ezt a periódust azután Fitess kiterjeszti az emberi életfunkciók bizonyos havonként visszatérő életjelenségén keresztül azokra a napokra is, amelyeken a születés, a meg­betegedés, esetleg a halál eshetőségei a bi­zonyosabbak, más napok „chance“-ainál. A hipnotizmus megfejtetlen jelenségei­ről keveset lehetne még újat írni, Berndt erre is vállalkozik. Hivatkozva a francia Voisin példájára, aki különösen a gyermek­­nevelésben ért el szinte csodásnak mond­ható eredményeket a hipnotizmussal. Ha­zug, engedetlen és tolvajságokra hajlandó gyermekekből normális, engedelmes, sőt sokszor kiváló tanítványokat nevelt hipno­tikus után, szuggesztió segítségével. Ugyan­ezzel a móddal engedelmessé és szinte jó­ból szociálissá tett egy olyan szerencsétlen tébolyodottat, aki előbb terhe és átka volt a környezetének. Hogy hipnózis útján olyan eredménye­ket lehet elérni, amelyek valóságosan meg­döbbentőek, ez már rég ismert dolog. Azt is tudjuk, hogy a szuggesztióban micsoda mágikusnak mondható erő rejlik. Itt Berndt egy magyar orvosnak, az európaszerte is­mert és tisztelt nevű Jendrassiknak egy klasszikus esetét említi fel. Jendrassik annak a bebizonyítására, hogy szuggesztiv után testi elváltozásokat is lehet előidézni, va­lakinek az alsó lábszárára közönséges író­­papirost kötött és azután szuggesztive elhi­tette azzal az emberrel, hogy mustárpapi­rost kötött a lábára. És másnapra az író­­papiros alatt vörös foltok és apró hólyagok támadtak. .­ Ismeretes, hogy hipnózisban az érzék­szervek milyen felfokozott, titokzatos mű­­ködsére képesek. A távolba való látás, a kí­sérteties „secend sight“ rég ismeretes do­log. De Berndt újabb adattal is szolgál. El­mondja, hogy egy tizennégy esztendős leány hipnotikus álmában pontosan megje­lölte a svéd tengerpartnak azt a pontját, amelyen egy rég keresett hajótöröttnek a hulláját megtalálták. Az álmok rejtelmei természetesen szín-­ tén nem hiányozhatnak a Berndt modern csodákról beszélő könyvéből. Itt nevezetes példának idézi annak a pénztárosnak az ese­­­tét, aki egy nap ezer koronával többet ta­lált a pénztárában, mint amennyinek kellett volna benne lenni. Hiába törte a fejét nap­pal, hogy honnan származott ez a felesleg, nem tudta megtalálni. Egy éjjel azután meg­álmodta, hogy valakinek, akinek tizennégy­ezer koronát kellett kifizetnie, előbb leol­vasott tizenkétezer koronát, azután még két darab ötszáz koronást ezekkel a sza­vakkal: „és itt a tizenharmadik, itt meg a tizennegyedik“. A pénzt átvevő ember szem nélkül elment, nem vette észre a tévedést, de azután szinte mint kísértet tért vissza a lelkiismeretes pénztáros elé álmaiban. A hisztéria jelenségeiről is bőven be­szél Berndt. A járványnyá váló hisztéria példájául idézi az Olaszországban időnként kitört hisztéria-járványokat és azt a két ne­vezetes „boszorkánytáncot“, amely 1861- ben Morzineben, 1878-ban pedig Verzegini­­ben lepte meg ezeknek a községeknek az egész lakosságát. Morzineben egyetlen egy fiatal leány hisztériakitörése inficiálta az egész várost úgy, mint nemrégen a mi te­­­lefonközpontunkon is egy ilyen csattanóval tört ki a hirtelen támadó hisztéria, a másik faluban pedig csak akkor tudtak úrrá lenni a járványon — ha ugyan szabad itt ezt a szót használni — amikor kicserélték az egész közigazgatási személyzetet is, a pa­pokat is és csendőrökkel szállatták meg a községet. Még igen sok­­érdekes adat van ebben a könyvben, amely azonban úgy látszik, hogy a végső eredményében semmit sem bizonyít. Mert ügyes csoportosítással, ada­toknak az egy célt való gruppírozásával aligha lehet mást bizonyítani, csak azt, hogy ilyen adattömeg is bírhat szuggesztív erő­vel, különösen a kritikátlan olvasó szá­mára. Vannak­ m­é­g megfejtetlen dolgok és hasznos és szorgalmas dolog, hogy Berndt ezeket hordta össze a könyvében. De alig­hanem saját maga alatt vágja a fát vele, mert ebből a tejjzöl egyből is csak az

Next