Pesti Napló, 1911. december (62. évfolyam, 285–310. szám)
1911-12-01 / 285. szám
— Budapest, péntek PESTI NAPLÓ 101 *T ?s." szén. Jelenet a Múzeumban. — Gróf Széchenyi inkognitóban. — Budapest, november 30. (Saját tudósítónktól.) Egy kicsit ■furcsa és egy kicsit kínos jelenet adta elő magát tegnap délelőtt a Nemzeti Múzeum könyvtárában. Két arisztokrata látogatója volt ugyanis a könyvtárnak, akik teljes inkognitóban akartak egy kis közszemlét tartani a könyvek birodalmában. Jövetelekről, szándékukról azonban nem értesítettek előre senkit, hanem csak megjelenítek, mint két előkelő idegen. S mivel a boldogult Schönherr Gyula óta, aki ambíciót csinált abból, hogy az arisztokratákat külön-külön és messziről is megismerje, — egyetlen lélek sem volt a múzeumban, aki tudta volna, hogy a jövevények kicsodák és mi járatban vannak, csakhamar megtörtént a kázus, melyről ma délelőtt Szálaó Imrének, a Nemzeti Múzeum igazgatójának is jelentést tettek. Az incidens úgy történt, hogy tegnap délelőtt tizenegy óra tájban két idegen úr, akit sem a szolgák, sem a tisztviselők nem ismertek fel, minden bejelentés és kérdezés nélkül megjelent a könyvtárban. Először a hírlaptárba léptek, de nem állottak szóba senkivel. A hirlaptárból nyílik a bemenet a könyvtár nagytermébe, ahol rendesen nyolc-tíz tisztviselő dolgozik s a dolgozóteremnek egy korláttal elzárt helyiségén túl kezdődik az u. n. kiállítási terem, hova a könyvtár legértékesebb ereklyéit és ritkaságait szokták elhelyezni. Ide igazgatói engedély s valamelyik tisztviselő kalauzolása nélkül nem szabad belépnie senkinek rendes körülmények között, a Kováts László-féle eset óta még a múzeum alkalmazottainak sem. A két idegen nem törődve sem a tisztviselőkkel, sem az alkalmazottakkal, köszönés, bemutatkozás vagy kérdezés nélkül egyenesen ennek a teremnek tartott, mikor az ottan dolgozó tisztviselő megállította őket és udvariasan megkérdezte: — Mi tetszik, kérem? _ Mi! — felelte az egyik látogató. Mi tetszik? — kérdezte újra a tisztviselő, mire az imént megszólalt idegen úr rendelkező hangon tudatta: A Széchényi-könyvtárt akarom megnézni! — A Széchenyi-könyvtár itt van, de amott nem lehet bemenni. __ Nekem lehet! — válaszolta önérzettel és gőggel a vendég, de hogy kicsoda s mi járatban van, feleslegesnek tartotta ezután is tudatni. — Sajnálom, de még önnek sem lehet oda belépni. Tessék előbb az igazgató úrhoz fordulni! — mondta a könyvtáros a szabályzatra való hivatkozással. Erre hangosan felfortyant a titokzatos vendég s ingerülten odaszólt társának a színdarabokból ismert arisztokrata hanghordozással: — Hallatlan! hogyan bánnak itt az emberrel! Aztán kihívóan odafordult a tisztviselőhöz és szigorú hangon felelősségre vonta: — Mi a neve? A tisztviselő kezdte érezni, hogy legalább is egy gróffal hozta össze a szerencséje, mert ilyen fellépést csak nemzetfentartó oszlopok, ha tudnak kifejteni. De megütközött a szokatlan fellépésen és nem felelt. Csak ennyit mondott: — Az ér, nevemet meg lehet tudni a szolgától. Az idegen hatalmasság magához intett , nyomban egy szolgát s mikor megtudta a tisztviselő nevét, ismét hozzája fordult ezekkel a szavakkal: — Doktor Melich János? — Az vagyok! És ön? — Én gróf Széchenyi László vagyok! — s valami afélét mondott, hogy majd megmutatja... De nem lehetett a szavait érteni, mert dr. Melich János egyetemi tanár csak ennyit válaszolt az ingokintó leleplezése után: — Ott a másik ajtó az igazgató ur felé! S azzal leült asztalához és tovább folytatta munkáját. Gróf Széchenyi László, miután kiderült, hogy ő az, aki ezt a sikerült fellépést rendezte, szó nélkül ott hagyta Melichet és egyenesen dr. Fejérpatakh László igazgató hivatalos helyisége felé tartott. Itt vagy tiz percig időztek, de nem lehet még tudni, hogy miről diskuráltak. Valaminek azonban mégis történnie kellett, mert mikor gróf Széchenyi László távozása után a folyosóra ért, mintegy tiz tanú hallatára odaszólt társának: — No, jól megmondtam annak a.... Hogy kinek mondta meg jól és mit, ez az, ami a legnagyobb izgalomban tartja most a könyvtár csöndes tudósait. Az egész könyvtári személyzet tanúskodik ugyanis arról, hogy a könyvtárban csak az az incidens történt, melyet az imént előadtunk. Hogy az igazgatói szobában gróf Széchenyi László miket beszélt, arról nem tudnak, csupán azt látták, hogy nem az igazgató kisérte ki a vendégeket, hanem egyik tisztviselő, aki a Széchenyiek jogtalan és illetéktelen protekciójával minden jogcím nélkül az igazgatóőri állásra pályázik. A múzeum tisztviselői emiatt és a gróf különös viselkedése miatt panaszt tettek Szalay László igazgatójai, aki ma értesült a tegnapi incidensről. Mivel a kitűnő arisztokrataismerő Schönherr Gyula nem él, a múzeumiak csak gyanítják, hogy az a másik személyiség, aki gróf Széchenyi Lászlót kísérte, gróf Szapári László, az egykori fiumei kormányzó volt. (==========–==. A biztosító-intézet sikkasztó! A biztosító-intézet sikkasztó? — Leleplezett felbujtó. — — Leleplezett felbujtó. — Budapest, november 30. Budapest, november 30. (Saját tudósítónktól.) Biró-Braun Béla, a Hollandi Biztosító Társaság sikkasztója és bűntársa, Marycs Géza, ma reggel óta a budapesti rendőrség rabjai. Éjszaka három órakor fordultak vissza automobiljukon Budapest felé, persze az utánuk küldött két detektív felügyeletével. A veszprémi rendőrség csak addig tartotta őrizetben a sikkasztókat és a társaságukban lévő két leányt, Csányi Rózát meg Kern Katót, amíg a budapesti detektívek nem jelentkeztek átvételük végett. A sikkasztás minden részletéről beszámoltunk mai tudósításunkban, ezúttal csak az elfogott Щак vallomásának közlésére szorítkozunk. Különösen Bíró Béla előadása érdekes, mert erősen belevilágít a főváros egyik speciális társadalmi rétegének belső, misztikus életébe, a kisfizetéses, de úri módon élő, törpehivatalnokok léha életébe. Megdöbbentő hűséggel tükrözteti vissza azt az örökös küzdelmet, azt a szünet nélkül való tojástáncot, amelyet a jól, kifogástalan eleganciával öltözködő, kávéházakban, borozókban, orfeumokban dőzsölő, hatvan pengőforintos kishivatalnokok járnak a binte 1616 rv ény könyv Szakásái között. És ez a megtévedt fiatalember, amikor töredelmesen beismerte bűnét, súlyosan terhelő vallomást tett az ellen a harmadik ellen, akiről tudósításunkban már megemlékeztünk és akit a rendőrség, a nyomozás első negyedóráiban azzal gyanúsított, hogy együtt szökött meg Bíróval. A leálcázott gavallér, Szekendy Tibor, aki együtt lakott a sikkasztóval és aki — Biró előadásában — rossz szelleme volt a bünbeesett társaságnak. — _ (Saját tudósítónktól.) Biró - Braun Béla, a Hollandi Biztosító Társaság sikkasztója és bűntársa, Mokkos Géza, ma reggel óta a budapesti rendőrség rabjai. Éjszaka három órakor fordultak vissza automobiljukon Budapest felé, persze az utánuk küldött két detektív felügyeletével. A veszprémi rendőrség csak addig tartotta őrizetben a sikkasztókat és a társaságukban lévő két leányt, Csányi Rózát meg Kern Katót, amíg a budapesti detektívek nem jelentkeztek átvételük végett. A sikkasztás minden részletéről beszámoltunk mai tudósításunkban, ezúttal csak az elfogott ifjak vallomásának közlésére szorítkozunk. Különösen Biró Béla előadása érdekes, mert erősen belevilágít a főváros egyik speciális társadalmi rétegének belső, misztikus életébe, a kisfizetéses, de úri módon élő, törpehivatalnokok léha életébe. Megdöbbentő hűséggel tükrözteti vissza azt az örökös küzdelmet, azt a szünet nélkül való tojástáncot, amelyet a jól, kifogástalan eleganciával öltözködő, kávéházakban, borozókban, orfeumokban dőzsölő, hatvan pengőforintos kishivatalnokok járnak a büntetőtörvénykönyv szakaszai között. És ez a megtévedt fiatalember, amikor töredelmesen beismerte bűnét, súlyosan terhelő vallomást tett az ellen a harmadik ellen, akiről tudósításunkban már megemlékeztünk és akit a rendőrség, a nyomozás első negyedóráiban azzal gyanúsított, hogy együtt szökött meg Bíróval. A leálcázott gavallér, Szekendy Tibor, aki együtt lakott a sikkasztóval és aki — Biró előadásában — rossz szelleme volt a bűnbeesett társaságnak. — _ Szekendy feltűnően szép, szőke ifjú, tegnap, amikor őrizetben tartották az ügyeletes detektívek szobájában, kissé ideges volt ugyan, de azért pillanatra sem maradt önuralom híján, minden legkisebb mozdulatára vigyázott és csak akkor beszélt, ha választ vártak tőle. Ruháján messziről meglátszott, hogy jó konyhán és a legutolsó divat vonatai szerint készült, frizuráján, kis, angolos bajuszán ott volt a gondos borbély kezenyoma, körmei rózsásak voltak a manikűrös lakkjától és a kis szoba hivatalos levegőjét csakhamar átjárta az úri fogoly angol parfümjének illata. Amikor indignálódottan utasította vissza a sikkasztásban való bűnrészesség vádját, még a legjobb szemű rendőrembert is megtudta téveszteni fellépésével, úgy hogy amikor híre érkezett Veszprémből a gépkocsizó társaság elfogásának, szinte sajnálkozások kifejezésével bocsátották útjára a főkapitányság épületéből. « Természetesen, első tennivalója az volt, hogy az újságírókhoz fordult, akiknek elpanaszolta, milyen szörnyű helyzetbe sodorta őt a Bíróhoz való barátsága. — Az ember nem lehet kellően óvatos barátai megválasztásában. Azt hittem, becsületes, úri fiú és tessék, ennyire csalódtam benne. Arra kérem az urakat, ne irják meg, hogy a rendőrség túlbuzgósága miatt ebbe a kellemetlen helyzetbe jutottam, egész életemre szerencsétlenné tennének, ha nevemet szerepeltetnék ebben a bűnügyben, amelyhez semmi közöm. ". És most Biró Béla egyenesen azzal védekezik, hogy éppen Szebendy Tibor volt az, aki a sikkasztás elkövetésére csábította Sőt azzal is vádolja volt lakótársát, hogy betörésre is animálta őt, megelőzően pedig kisebb nagyobb hitelezési csalások elkövetésére bírta rá. Természetesen a leleplezett bűntárs, amikor e dolgokra vonatkozóan kihallgatták, s mindent tagadott, de Biró vallomása alapján őt is előzetes letartóztatásba helyezte a főkapitányság. Csányi Róza és Kern Kató simán szabadultak a bűnperből, valószínűsíteni tudták azt a védekezésüket, hogy nem is sejtették a kiránduláshoz való költségek bűnös eredetét, azt hitték, Biró Béla egyik nagynénjétől kapott pénzt az automobil-túrával való kiadásokra. A két leányt a rendőrség el is bocsátotta. (A sikkasztók elfogása.) Minden rendőri furfang, ügyeskedés nélkül, egész egyszerűséggel történt meg Veszprémben Biró, Mokkos és a társaságukban lévő leányok letartóztatása. Almássy Árpád rendőrkapitány, miután utasítást kapott Krecsányi Kálmán rendőrtanácsostól a sikkasztók elfogására megjelent a Korona-szállóban és bezörgetett a menekülök szobájába. A sikkasztó urfiak nevetségesen gyámoltalanok voltak, nem ellenkeztek, mindent bevallottak és átadták a sikkasztott pénzből meglévő összeget, huszonkilencezer egyszázharminc koronát a rendőrkapitánynak. A hiányzó pénzzel pedig pontosan elszámoltak, nyolcszáz koronát fizettek az autóért, ötven koronát költöttek el az utón, a többi pénzen pedig autódresszt és pisztolyt vásároltak. A leányok megijedtek ugyan, de csakhamar megnyugodtak ők is. A szállóból a rendőrkapitányságra kísérték a társaságot, a hölgyek egyik rendőrfogalmazó szobájában az urfiak pedig a rendőrkapitány hivatali helyiségében várták a budapesti detektívek, Sarkadi és Sárközi megérkezését. (Megérkezés Budapestre.) Reggel fél kilenckor állott meg hírhedt utasaival a két gépkocsi a főkapitányság Zrinyi utcai kapuja előtt. Gyűrötten, fáradtan, az izgalmas éjszaka meglátszó nyomaival arcukon, hagyták el az automobilt, amelyből egyenesen Krecsányi rendőrtanácsos elé vezették a sikkasztókat és barátnőiket. Elsőnek a főbűnöst, Biró Bélát hallgatta ki a detektivfőnök, aki előtt a megtört ifjú a következő vallomást tette: — Beismerem, hogy sikkaszottam, de nem a magam akaratából, mert Szekendy Tibor csábított a bűnre, ő eszelte ki a sikkasztás tervét. Állása nincs és engem akart felhasználni arra, hogy könnyűszerrel pénzhez jusson. Az öcscse is Itt lakik a fővárosban albérlője a Hajós utca tizenötödik számú házban lakó báró Kornél Emíliának. Hárman, én, Mokkos és Szekendy mindig együtt jártunk és Szekendy egyre bűntetteken gondolkodott, amelyeknek végrehajtására minket akart felhasználni. Elmondotta, hogy négy évvel ezelőtt Szekendyvel együtt egyik előkelő drágaságkereskedőnél ötszáz koronás brilliánsgyűrűt vettek, amelyért váltót adtak a váltóra -ráhamisította édesapja aláírását Ja .......1 - ' ' »