Pesti Napló, 1911. december (62. évfolyam, 285–310. szám)

1911-12-21 / 302. szám

14 Budapest, csütörtök PESTI NAPLÓ 1911 december 2Г. 302. szám. mauzóleumok, sirftélyek, stb. dolgával. Egészen csi­nos uj intézmény keletkezhetik még ebből. Az össze­­hasonlitó szobrászatban. És ami a fő, magyar. Egé­szen magyar. . KÖZOKTATÁS. (Kinevezések a polgári iskoláknál.) A vallás- és közoktatásügyi­, miniszter Pilisi Sándor nagyszőllősi állami, Aczélné Sebe Zsuzsanna kaposvári államilag segélyezett községi, •Péntekné Sziszek Gizella zilahi állami polgári iskolai r. tanítót, illetve tanítónőket, továbbá Győry Ignác nagyszebeni és Leitner Fe­renc soproni állami polgári iskolai igazgató-tanító­kat és Koncs Sándor miskolci állami polgári iskolai t tanítót a Vili fizetési osztályba: Homoki István abonyi, Hints Sándor marosvásárhelyi és Werner Gyula kisvárdai állami polgári iskolai igazgató-taní­tókat, Cserényi István kisvárdai, Huszár Károly miskolci és Mosonyi Béla győri állami polgári isko­lai rendes tanítókat a I X. fizetési osztályba; Haraszti Sándor miskolci polgári iskolai r. tanítót, Fodor Já­nos kézdivásárhelyi állami polgári iskolai igazgató­­tanítót, Szirotka Szilárd kisvárdai és Augusztini Gyula pozsonyi állam­i polgári iskolai r. tanítókat a X. fizetési osztályba; az állami és államilag segé­lyezett községi polgári iskoláknál Latzkovitsné Bár­­kányi Izabella salgótarjáni, Földes Ferenc oravica­­bányái, Barabás Ferenc szenicei, Heverdle Margit kecskeméti, Orbán Gyula abrudbányai, Haller Ste­fánia miskolci, Wessely Lajos homonnai, Veres Gá­bor báni, Pelle László kismartoni, Weyward Vilmos abrudbányai, Mészáros Ödön halmi, Bernhardt An­na szigetvári, Sugár Imre kevevárai, Racsmán József szigetvári, Majorovics Lajos oravicabányai, Kálmán László zilahi, Fligler Iván pancsovai, Hanel Béla ka­­ránsebesi, Tóth József breznóbányai, Kovács Albert báni, Illés Árpád palánkai, Fejér Gyula szombat­­helyi, Csélpány Margit szarvasi, Hegedűs Richárd kőszegi, Mittler Katalin mohácsi, Fros Gizella po­zsonyi, Barabás József körmendi, Láng Gyula brádi, Varga István mohácsi, Lóránt Gyula kőszegi, Szabó Ferenc topolyai, Bodrogi Irén apatini, Lerchenfeld Mária belényesi, Káplány Dóra és Szathmáry Mária kézdivásárhelyi, Szentirmay Aranka erzsébetfalvi, Bokor Mária Ilona belényesi, Bodor Mária Anna abonyi, Polónyi György zsombolyai, Palugyay Má­ria alsókubini, Piller Jolán fehértemplomi, Hijek Izabella meóri, Orbán Viktória belényesi, Megyercsy Andor szilágycsehi, Valkó János mezőberényi, Bar­­kász Ernő liptószentmiklósi, Migály Irén breznóbá­nyai, Sarkadi Sándor besztercei, Belodratzky Gedra Gyula Csáktornyai, Sziemeiszter János zólyomi, Kósa Vince mátészalkai, Kárpáti Elemér nagyszől­­lösi, Meskó Györgyike huszti, Schuster Amália so­­morjai, Bauer Dorottya zalaegerszegi, Faludy Jolán dobsinai, Somogyi Gizella szoksibathelyi, Rohn Hona szilágysom­lyói, Varga Ibolya orosházi, Unger Ká­roly breznóbányai,Horváthné Schlezák Mária zó­lyomi, Kelecsányi Oppletz Jolán és Zdeborszkyné Sándorfi Ágnes kapuvári, Medgyesy Margit ma­gyaróvári, Grósz Kálmán törökbecsei, Kontratovich Jolán nagyenyedi, Sípos Jolán orsovai, Theisz Vilma fogarasi, Thuránszky Eszter szászvárosi, Kiss Irén turkevei, Szeness Imre abonyi, Nitseh Anna karán­­sebesi, Pozsár Katalin hosszúfalusi, Fábry Vilma turkevei, Laitin Dániel felsővisói, Göndör Rezső lippai, Dirner Adél túrkevei, Tóth Gizella körmendi, Iván Júlia nagykikindai, Matics Anna szombathe­lyi, Pauer Ilona fiumei, Babits Angyalka szekszárdi és Hubert Erzsébet ceglédi segédtanítókat, illetve segédtanítónőket a X. fizetési osztályba állami pol­gári iskolai rendes tanítókká, illetve rendes tanító­nőkké. Az állami és államilag segélyezett községi polgári iskoláknál kinevezte Schöbitz Mária tordi Alexay Julianna ungvári, Csápes Tivadar pancsovai, Adorján Márton kispesti, Papp János szatmárné­meti, Minay Lajos túrkevei Magdó István maros­vásárhelyi, Hám József kismartoni, Deák Sándor újszentannai, Vas Erzsébet liptószentmiklósi, Szabó József győri, Zöld Gábor karánsebesi, Schweighoffer­­ Tamás nagytapolcsányi, Szlamka Antal gyergyóal-­­­falvi, Helcz Edit szászvárosi, Kondor József moóri,­­ Rencz Ilona fehértemplomi. Schorenszki János brádi,­­ Deák Ernő somorjai. Most Gyula topolyai és Peskó­­ Rezső késmárki helyettes tanítókat, illetve helyettes tanítónőket a XI. fizetési osztályba állami polgári iskolai­ segédtanítókká, illetve segédtanitónőkké ki­nevezte.­ (Egyetemi beiratások.) A budapesti királyi ma­gyar tudományegyetmen a beiktatások és beiratások az 1911—12. tanév második félévére 1912. évi január 7-én kezdődnek és, bezárólag 18-ig tartanak. Akik­nek valamely elháríthatatlan akadály miatt a január 7-ike és 18-ika közti rendes behatási időben beikta­tás és beiratás végett lehetetlen személyesen jelent­kezniük, alaposan megokolt és elháríthatatlan aka­dályoztatásukat igazoló hiteles okmánynyal felsze­relv a az egyetem Rector Magrificusához intézett folyamodványban az utólagos behatásra, illetve be­iktatásra engedélyt kérhetnek. Az engedélyezhető határidő a második félévben február 18-án túl nem terjedhet. A tandíjmentességet kérelmező folyamod­ványok azon kar tanártestületéhez intézve, melynél a folyamodó­ beiktatva van, 1912 január 7—18-ika közt a kvesztinánál adandók be. Tandíj fejében a rendes hallgatók és a gyógyszerészhallgatók féléven­ként Hetvenöt koronát fizetnek. A rendkívüli hallga­tók, ha csak egy tárgyra (collegiumra) iratkoznak be és ezen tárgynak (collegiumnak) heti óraszáma a kötelezett heti óraszám felét felül nem haladja, félévenként húsz koronát, ha pedig felülhaladja, fél­évenként­ harminc koronát fizetnek. (A hajdúnánási református gimnázium nyilvános­­sági joga.) A vallás- és közoktatásügyi miniszter megadta a hajdúnánási református gimnázium VII és Vili. osztályának a nyilvánossági jogot, úgyszintén a nevezett középiskolának az érettségi vizsgálatok tartásának jogát az 1911—12. tanévre. TUPOMAW,IRODAION. • (A Földtani Társulat) ma délután Schafar­­zik Ferenc műegyetemi tanár elnöklésével szak­ülést tartott. Az első előadó dr. Kormos Tivadar állami geológus volt, aki ez év tavaszán az állam és Se­mse­y Andor főrendiházi tag támogatásával nagyobb tanulmányutat tett a Balkánon és Kisázsiá­­ban. Ugyancsak dr. Kormos másik előadásában értekezett a Jáván Trinit mellett talált Pithecantro­­pus maradványok koráról. Dubois hollandi katonaor­vos, aki Trinilben ezeket a maradványokat annak idején felfedezte, azokban az ember harmadkon ősét látta, amely az összekötő kapocs lenne az ember és az emberszabású majmok között. Újabban e kérdés tanulmányozása végett több expedíció fordult meg Jáva szigetén, amelyek arról hoztak hírt, hogy a Pithecantropus maradványokat tartalmazó rétegek nem harmadkoriak, hanem fiatalabbak, dituviálióak. Minthogy erre bizonyítékok vannak és ebben az időben ember már Európában is élt, kétségtelen, hogy a Pithecantropus az ősemberrel egykorú és így mint annak őse, aligha szerepelhet. A második előadást dr. Schreter Zoltán geológus tartotta, aki a krassószörény megyei Komárnik falu közelében felfe­dezett barlangról értekezett. * (A Néprajzi Társaság) ma délután Szalay Imre­ elnöklése alatt felolvasó­ ülést tartott, amelyen dr. B­i­n­d­e­r Jenő és dr. Szegedy Rezső tartották meg székfoglaló értekezésüket Dr. Binder Jenő „Po­­lyphemos a népmesékben" című­ értekezésében ismer­tette a Polyphemos-mesékre vonatkozó kutatásainak eredményét, a magyar változásokat is belekapcsolva. Utána dr. Szegedy Rezső „Hunyadi János rigómezei csatája a régi horvát népköltészetben" címen érteke­zett. NYILT-TER. fenn rovat alatt közlöttekért a szerkesztőség nem vállal felelősséget WESTN­VQHOUSG ^infomobil-garage és laslic milfielű raktárnak vagy műhelynek alkalmas azonnal kiadó VI., Podmanitzky-u. 12. KREULER 0. Upest, IV., Károly-listrus 24. félemelet. 1­g. filmi arany- és ezüst art TÖRVÉNYSZÉK. A potyafráter. (Saját tudósítónktól.) Régóta garázdál­kodik már Budapesten egy komoly külsejű férfiú, aki mindenütt tekintélyes újságírónak adja ki magát és nagyon is élni szeret a sajtónak kijáró jogokkal, sőt az olyan kedvezményekkel is, amelyeket zakla­tások révén próbál megszerezni. Ezt a pápaszemes, vörhenyes szakálú férfiút Székely Gyulának hív­ják, de mint Guido Seccheli olasz zsurnaliszta is föl szokott lépni azzal, hogy ő a „Giornale di Italia" budapesti tudósítója. Pár évvel ezelőtt amikor a pazar E­x -­e­­s s­é­r­­szálló megnyílt a Lidőn, Székely Gyula bekvárté­­lyozta magát oda családostól és mint befolyásos magyar szerkesztő ígérkezett, hogy „meggyúrja" az egész magyar sajtót. Velencébe tudvalevőleg sokan járnak tőlünk, az Excelsior igazgatóságának tehát fontos volt a gyúrás — annál is inkább, mert a szállóban játékbarlangot is rendeztek be. A budapesti sajtó azonban akkoriban leleplezte Szé­kelyt s egy ideig meghúzódott a homályban, de csakhamar újra szerepelni kezdett ünnepi lakomák állandó­­vendége lett, aki a sajtót felköszöntő ová­ciókra szokott felelni. A hivatásos újságírók sokáig nem tudták, hogy ki ez a sajtó nevében szereplő úr, amig végre nagy utánjárással megállapították, hogy Székely Gyula s állítólag államvasúti hivatalnok. Erre azután figyelmeztették arra, hogy a sajtó ne­vében csak annak van joga fölszólalni, akit ezzel megbíznak, de a figyelmeztetés ellenére továbbra is ő képviselte a sajtót ily alkalmakkor. A múlt év augusztus elsején a főváros a Margit­szigeten lakomát adott a látogatóban lévő amerikai gyárosok és kereskedők tiszteletére s a lakomán ter­mészetesen megjelent Székely Gyula is. Sőt amikor elhangzott a sajtót illető hivatalos felköszöntő, nyomban fölállott, hogy arra válaszoljon. Salgó­­ Ignác hírlapíró, aki már ismerte Székelynek azt a szokását, hogy a sajtó nevében beszél, ingerülten fölugrott helyéről és rászólt: — Ha beszélni mer, fölpofozom! Székely a kínos zavarban, amelyet az incidens keltett, leült, de becsületsértés miatt tett panaszt Salgó ellen. Ma tárgyalta ezt a panaszt a büntető járásbíró­ságon dr. Baumann járásbíró. A bíró fölhívására Salgó Ignác kijelentette, hogy nem hajlandó az ügyet békés nyilatkozattal elin­tézni, mert igazolni akarja, hogy jogos fölháboro­­dásában használta az inkriminált kifejezést a pana­szossal szemben, mert ez jogosulatlanul tolta föl magát a magyar sajtó képviselőjének. Már régóta rossz szemmel nézték a fővárosi sajtó hivatásukat teljesítő tagjai Székely Gyula szereplését, holott erre neki megbízása nem volt és nem is lehetett, mert nem volt soha tagja egyetlen egy budapesti lap szerkesztőségének sem. Azután kihallgatta a bíróság Székely Gyula pa­naszost. Azzal kezdte, hogy ő a „Giornale d’Italia1” budapesti levelezője. Ezt az állítását egy gépírásos­­ levéllel akarta a bíró előtt igazolni azzal, hogy ez a szerződése a nevezett lappal. Elmondotta, hogy a magyar újságírók irigykednek rá azért, mivel folyé­konyan beszél több nyelvet. Az amerikai vendégek­kel ő még Bécsben ismerkedett meg és velük együtt jött Budapestre. A bíróság azután Salgó Ignác kérelmére elren­delte a beidézett tanuk kihallgatását arra nézve, hogy csakugyan jogos felháborodással használta-e a panaszossal szemben az inkriminált kifejezést. Az első tanú H­a­r­r­e­r Ferenc székesfehérvári tanácsos volt, aki azonban lényegtelen vallomást tett. Utána V­u­k­­­v­á­r­i Albertet a Pester Lloyd munkatársát hallgatta ki a bíróság. A tanú elmon­­­dotta, hogy Székely már a hűtőipari kongresszus tagjainak tiszteletére rendezett díszlakomán is a ma­gyar sajtó nevében szónokolt Hiába figyelmeztették őt, hogy ezt ne tegye, Székely rájuk sem hederített

Next