Pesti Napló, 1912. január (63. évfolyam, 1–26. szám)

1912-01-02 / 1. szám

2 Budapest, kedd PEST! NAPLÓ 1912 január 2. vizeiben evezünk s minden hullámverés, melyet az ő hajója okoz a vizekben, a mi csónakunkat is jobbra vagy balra billenti. Hisz általánosan tudott dolog, hogy a monarkia hadereje szinte kiegé­szítő részét képezi a Német birodalom haderejének, hogy a mi hadseregünknek alig van más célja, mint támogatni a német birodalmi külpolitikát. S mert ez csakugyan megfelel a valóságnak, Euró­pára, de különösen monarkiánkra valósá­gos szerencse, hogy az új véderőjavaslatok még nem váltak törvénynyé. Mert bizo­nyos, hogy Németország egész másként viselkedett volna a marokkói kérdésben, ha hadseregünk már olyan lett volna, amilyennek azt Auffenberg Móric had­ügyminiszter akarja. A mi gyöngeségünk volt a német szenvedelmek fékezője s ezzel együtt az európai béke megmen­­tője. Hát igazán oly nagy szükségünk van arra, hogy egy vállalkozó szellemű császár ambícióinak szárnyakat adjunk s a mi hadseregünkkel a német érde­kek megvédelmezésére siessünk? Nem először mondjuk, hogy elvben nem vagyunk barátai az obstrukciónak. De látva az ország anyagi helyzetét, kulturális elmaradottságát, látva to­vábbá azt, hogy milyen behatások érvényesülnek külpolitikánkban, azt kell mondanunk, hogy az obstrukció ez­úttal kiszámíthatatlan hasznot hozott a nemzetnek s meghozza azt a hasznot mindaddig, amig a kormány csak a hadsereg s nem a nemzet erejének fej­lesztésére gondol. A múlt év mérlege te­hát nem oly passzív, amilyennek Khuen akarja feltüntetni. A n­e­m­z­e­t nyert, mert hisz az elmaradt veszteség is nyereség­számba megy. De Khuennek ez nem nagy vigasz, mert ő nem a nemzet, ha­nem idegen érdekek szolgálatára vállal­kozott. — Mi közöm nekem ahoz, hogy lopott, vagy nem? Az ügyvéd lassan csóválta a fejét, mely úgy mozgott, mint valami nagy órának az in­gája.­­ — Csekéltem a jogi érzékét, kedves öcsém, ha indiferens ténynek tudja azt tekinteni, hogy valakinek a birtokában lopott holmi van. A kártyás ifjú most már vad indulattal emelte az öklét. — Aki engem lopással mer gyanúsítani, an­nak én kettéhasitom a fejét! — ordította. Az öreg ügyvéd összeráncolta homlokát és a vitatkozó jogászok száraz hangján szólott: — A fej kettéhasitása egész külön deliktum, mely az esethez képest különféleképp minősül­het, a 278. és következő paragrafusai szerint. Ott még nem tartunk, kedves öcsém, egyelőre két lopott billiárdgolyóról van szó a 333. §. sze­rint minősülő deliktumról és én magam is kri­minálisan bánnék el azzal az egyénnel, aki elég vakmerő lenne Önt gyanúsítani a lopással. Mert én azt szubjektív és objektív okoknál fogva tel­jesen kizártnak látom. Teljesen! Tetszik érteni? Itt szünetet tartott és jóval lejebb eresztett hangon folytatta. — De azért nem csodálom, ha ilyen irány­ban is merül fel gyanú. Tetszik érteni? — Miért? — kérdezte Török és arcán kínos szorongás érzése viharzott át. — Mert az olyan életmód, mint az öné — válaszolta az öreg ügyvéd nagyon komolyan — mindenfajta gyanúnak kaput tár, valósággal invitálja a gyanút: Tetszik érteni? Mert min­dent az antitendenciák után ítélünk meg. Ebben merül ki az egész úgynevezett jogász-bölcseség. Tetszik érteni? Ha igen, annál jobb . . . Alá­­szolgája! Néhány öreg úr ült késő­ este a „Fekete Sas“-ban, a város előkelő mai. Arról beszéltek, hogy a fiatalkor mennyire siklinál az apró go­nosztettekre. Anélkül, hogy megnevezték volna, a kegyelmes arra gondoltat. És mindegyik el tudott valami kis ocsmányságot beszélni a sa­ját fiatalkori életéből. Egész közönséges ocs­mányságokat, amiért a nép egyszerű gyerme­két ,akinek nincsenek családi összeköttetései, büntetőjogi felelősségre vonják és irgalmatlanul becsukják. M­fft A polgármester például elbeszélte, hogy ő sógorától, aki akkor nővérének vőlegénye volt akkoriban, pénzt lopott .Egy szobában háltak és mikor a sógor elaludt, ő odalopódzott lábujjhe­gyen az éjjeli szekrényhez és néhány forintot kivett a pénztárcából. •... — És ezt legalább tízszer megtettem. Ilyen a fiatalság — mondotta a tisztes ősz, a város polgármestere. . A többiek se maradtak mögötte. Sőt a v£-­­rosi ügyész, kinek véletlenül egész makulátlan volt a múltja, hirtelen koholt egy kis gazságot, melyet fiatalkorában állítólag elkövetett.­­ — Tudjátok — mondotta — mit tettem én tizennyolc éves koromban? Váltót hamisítottam az Amália néni nevére. Ügyesen utánoztam a néni pókhálós aláírását. Felvettem a pénzt, két­száz forintot és ellumpoltam. Már most tessék elképzelni, hogyha Amália néni véletlenül ki nem fizeti ... .­.­ Mindnyájan elégü­lten bólintották a fejüket-Az urakat az este maga a vendéglős szol­­­gálta ki. A vendéglős nem volt senki más, mint Ssomor Pepi, ki valamikor abban a vendéglőben pincéreskedett és aki a két billiárdgolyót adta Török Nándornak. %.~' \ Szükségét érezte, hogy 5 mig&takb­on:­ Újévi jelszavak. —. A máj tisztelgések. — Budapest január 1. (Saját tudósítónktól.) Politikai pár­tok és hivatalos szervezet, a legfontosabbtól a legkisebbekig mind felhasználták újév ünnepét, mind megjelentek ma vezéreik előtt, hogy üd­vözöljék és hogy köszönő szónoklatot mondas­sanak vele. Ezek a köszönő szónoklatok, ezek a válaszbeszédek teszik a politikában jelentőssé az évfordulót. Néha érdekes és valóban fordula­tot jelentő nyilatkozatok hangzanak el, az idei termés azonban meglehetősen silány, tartalomra és formára nézve. A munkapárt ugyan igyeke­zett bizonyos súlyt adni a nyilatkozatoknak, ez azonban nagyon kevéssé sikerült. Félreérthetet­len egyöntetűséggel a munkapárti szónokok, a miniszterelnök épp úgy, mint a képviselőház el­nöke és azok, akik őket­ üdvözölték, mindnyájan aposztrofálták a parlament munkaképessét, a házszabályrevíziót, sőt az erőszakot. Amit azonban minderről elmondottak, sokkal inkább jámbor óhajtás gyanánt hangzott, semmint harci riadónak. Amint számtalanszor megmondtuk és amint számtalanszor bebizonyosodott, nehéz dolog is, lehetetlen is dugába dőlt erőszakos kí­sérlet után újévi jelszónak újra elővenni a har­cot, a házszabályrevíziót, a szájkosár-terveket. Amikor a munkapárt szónokai mégis előveszik, nem egyéb ez, mint jámbor önámítás, újévi illú­ziókeltés, szilveszteri tobzódás a jó remények­­bell. Nem lehet csu­dálni, ha önmagukkal elhite­tik, hogy még képesek egy győzelmes, diadal­mas lecsapásra. Hiszen a miniszterelnök a maga általában véve szomorú és vérszegény szónok­latában még arra is hivatkozott, hogy a párt megnyerte a nemzet szimpátiáit. E szimpátia kitöréseit kissé nehéz felfedezni. Se ujjongó tömeg, se mámoros éljenzés, legfeljebb — igen — néhány közismert módon létrejött törvényhatósági felirat. Ezek jelentőségénél már csak a miniszterelnök és ama párt igényei ki-E rövid párbeszéd után két és fél eszten­dővel Török Nándor letette az ügyvédi vizsgát és a fővárosban telepedett meg és mire az öt­venedik életévét betöltötte, szédületesen fényes karriert futott meg. A többek között néhány hónapig miniszter is volt. A miniszterség után — ez nem új dolog ná­lunk és a műveit külföldön — a közgazdasági te­vékenység nábobi vagyonhoz juttatta. Egy szép birtokot vásárolt szülővárosa határában és mi­kor a vételárt, kétszázötvenezer forintot lefi­zette Wassermann Ede, a gazdag szeszgyáros kezéhez, még külön tizenöt forintot is tett az asztalra. — Ezt a kis összeget — mondotta a kegyel­mes úr nyájas leereszkedéssel — valamikor szí­ves volt nekem kölcsönadni, mikor a ferbliben leégtem. Igazán restellem, hogy csak most jut eszembe . . . Remélem, nem neheztel. — Oh, kegyelmes uram, — áradozott a szeszgyáros — micsoda memóriája van! Én már ezerszer elfelejtettem. A kegyelmes urnák tényelg kitűnő me­móriája volt. Még az is eszébe jutott, hogy a szeszgyáros annak idején kétszer-háromszor levélben kérte tőle azt a kis összeget. De ezt nem hozta szóba. Sokkal okosabb ember volt. Természetes, hogy míg Török Nándor a szülőföldjén tartózkodott, másról, mint róla, alig beszéltek. És ilyenkor egykori barátai kö­zött a billiárdgolyók is szóbajöttek. Mert tisz­telet ide, tisztelet oda, egy ember se akadt, az öreg fiskálison kívül, ki ne azt hitte volna, hogy a billiárdgolyókat ő emelte el. Sőt, hogy egész őszinték legyünk, mindenkinek jól esett azt hinni. Ezzel a folttal a múltjában jobban meg tudták neki bocsátani, hogy olyan magasan ki­emelkedett közülök,­ ----------sebbek, amely reájuk hivatkozva népszerűnek nevezi ki önmagát. , E titkos népszerűségre hivatkozva neszéit­ a miniszterelnök a harcról, de besz­élt a békéről is. Hűséges Házelnököt, Návay Lajcsi viszont úgyszólván csakis az izgatta, mennyben sike­rül a parlamentet rendbehozni, an­­­iatt termé­­szetesen a véderőjavaslatok elintézése ellendő. A munkapárt hamar meg fog győződi róla, mi­lyen hiú reménység ez. A függetlenen párt, amely a katonai javaslatok ellen ez élé­­ har­­cot, a vezér távollétében nem rendezett ugyan újévi tisztelgést, de Justh Gyulához inézett táv­­iratában fogadalmat tett a kitartó küzdelem mellett. Kossuth Ferenc is harcot hirdet a véd­erő ellen. A különbség az ellenzék újévi jelszavai és a kormány jelszavai között az, hogy az el­lenzék e harc számos csatáját diadalal vívta már meg; kormány nem hivatkozható egyébre, mint visszavonulásainak hosszú sorozatára. Új­évi jelszavai éppen ezért oly üresek annyira tartalmatlanok. A többi politikai pártok közül a né­p­p­á­r­t táviratban üdvözölte gróf Zichy Aladárt, a pártonkivüli függetlenségiek gróf K­­á­r­o­l­y­i Mihálynak küldtek üdvözlő sürgönyt. A hivatalokban, a fővárosiél, a rendőrsé­gen mindenütt megtartották a szokott tisztel­gést. Az újévi üdvözlésekről a következő tudó­­sításunk számol be: A munkapárt újéve. A nemzeti munkapárt tagjai r­á­­délelőtt féltizet*­, két órakor a miniszterelnöknél a budavári palotában tisztelegtek az új esztendő alkalmából. A miniszter­­elnök a nagyteremben fogadta a pártot a kormány, tagjainak társaságában. Pro­s­z Sándor mondta a köszöntő beszédet, amelyet azzal kezdett, hogy a munkapárt bizalom­mal van a miniszterelnökhöz és­­ 67-es alaphoz ra­gaszkodik. Hangsúlyozni kívánjuk ezt — úgymond — abból az alkalomból is, hogy most a véderőjavasla­­­tok vannak szőnyegen. Mi megszavazzuk a véderő fejlesztését és a közös véderő illesztését, mert úgy, tudjuk, hogy ez legjobban biztosítja hazánk védel­mét. A mi pártunk a munka jegyében született A­ munkának előföltétele a munkaképes parlament. A­ múlt év eseményei fokozott felentőségében elénk he­lyezik ezt a kérdést a parlament munkaképessége-­ ­ szám.

Next