Pesti Napló, 1912. január (63. évfolyam, 1–26. szám)
1912-01-02 / 1. szám
2 Budapest, kedd PEST! NAPLÓ 1912 január 2. vizeiben evezünk s minden hullámverés, melyet az ő hajója okoz a vizekben, a mi csónakunkat is jobbra vagy balra billenti. Hisz általánosan tudott dolog, hogy a monarkia hadereje szinte kiegészítő részét képezi a Német birodalom haderejének, hogy a mi hadseregünknek alig van más célja, mint támogatni a német birodalmi külpolitikát. S mert ez csakugyan megfelel a valóságnak, Európára, de különösen monarkiánkra valóságos szerencse, hogy az új véderőjavaslatok még nem váltak törvénynyé. Mert bizonyos, hogy Németország egész másként viselkedett volna a marokkói kérdésben, ha hadseregünk már olyan lett volna, amilyennek azt Auffenberg Móric hadügyminiszter akarja. A mi gyöngeségünk volt a német szenvedelmek fékezője s ezzel együtt az európai béke megmentője. Hát igazán oly nagy szükségünk van arra, hogy egy vállalkozó szellemű császár ambícióinak szárnyakat adjunk s a mi hadseregünkkel a német érdekek megvédelmezésére siessünk? Nem először mondjuk, hogy elvben nem vagyunk barátai az obstrukciónak. De látva az ország anyagi helyzetét, kulturális elmaradottságát, látva továbbá azt, hogy milyen behatások érvényesülnek külpolitikánkban, azt kell mondanunk, hogy az obstrukció ezúttal kiszámíthatatlan hasznot hozott a nemzetnek s meghozza azt a hasznot mindaddig, amig a kormány csak a hadsereg s nem a nemzet erejének fejlesztésére gondol. A múlt év mérlege tehát nem oly passzív, amilyennek Khuen akarja feltüntetni. A nemzet nyert, mert hisz az elmaradt veszteség is nyereségszámba megy. De Khuennek ez nem nagy vigasz, mert ő nem a nemzet, hanem idegen érdekek szolgálatára vállalkozott. — Mi közöm nekem ahoz, hogy lopott, vagy nem? Az ügyvéd lassan csóválta a fejét, mely úgy mozgott, mint valami nagy órának az ingája. — Csekéltem a jogi érzékét, kedves öcsém, ha indiferens ténynek tudja azt tekinteni, hogy valakinek a birtokában lopott holmi van. A kártyás ifjú most már vad indulattal emelte az öklét. — Aki engem lopással mer gyanúsítani, annak én kettéhasitom a fejét! — ordította. Az öreg ügyvéd összeráncolta homlokát és a vitatkozó jogászok száraz hangján szólott: — A fej kettéhasitása egész külön deliktum, mely az esethez képest különféleképp minősülhet, a 278. és következő paragrafusai szerint. Ott még nem tartunk, kedves öcsém, egyelőre két lopott billiárdgolyóról van szó a 333. §. szerint minősülő deliktumról és én magam is kriminálisan bánnék el azzal az egyénnel, aki elég vakmerő lenne Önt gyanúsítani a lopással. Mert én azt szubjektív és objektív okoknál fogva teljesen kizártnak látom. Teljesen! Tetszik érteni? Itt szünetet tartott és jóval lejebb eresztett hangon folytatta. — De azért nem csodálom, ha ilyen irányban is merül fel gyanú. Tetszik érteni? — Miért? — kérdezte Török és arcán kínos szorongás érzése viharzott át. — Mert az olyan életmód, mint az öné — válaszolta az öreg ügyvéd nagyon komolyan — mindenfajta gyanúnak kaput tár, valósággal invitálja a gyanút: Tetszik érteni? Mert mindent az antitendenciák után ítélünk meg. Ebben merül ki az egész úgynevezett jogász-bölcseség. Tetszik érteni? Ha igen, annál jobb . . . Alászolgája! Néhány öreg úr ült késő este a „Fekete Sas“-ban, a város előkelő mai. Arról beszéltek, hogy a fiatalkor mennyire siklinál az apró gonosztettekre. Anélkül, hogy megnevezték volna, a kegyelmes arra gondoltat. És mindegyik el tudott valami kis ocsmányságot beszélni a saját fiatalkori életéből. Egész közönséges ocsmányságokat, amiért a nép egyszerű gyermekét ,akinek nincsenek családi összeköttetései, büntetőjogi felelősségre vonják és irgalmatlanul becsukják. Mfft A polgármester például elbeszélte, hogy ő sógorától, aki akkor nővérének vőlegénye volt akkoriban, pénzt lopott .Egy szobában háltak és mikor a sógor elaludt, ő odalopódzott lábujjhegyen az éjjeli szekrényhez és néhány forintot kivett a pénztárcából. •... — És ezt legalább tízszer megtettem. Ilyen a fiatalság — mondotta a tisztes ősz, a város polgármestere. . A többiek se maradtak mögötte. Sőt a v£-rosi ügyész, kinek véletlenül egész makulátlan volt a múltja, hirtelen koholt egy kis gazságot, melyet fiatalkorában állítólag elkövetett. — Tudjátok — mondotta — mit tettem én tizennyolc éves koromban? Váltót hamisítottam az Amália néni nevére. Ügyesen utánoztam a néni pókhálós aláírását. Felvettem a pénzt, kétszáz forintot és ellumpoltam. Már most tessék elképzelni, hogyha Amália néni véletlenül ki nem fizeti ... .. Mindnyájan elégülten bólintották a fejüket-Az urakat az este maga a vendéglős szolgálta ki. A vendéglős nem volt senki más, mint Ssomor Pepi, ki valamikor abban a vendéglőben pincéreskedett és aki a két billiárdgolyót adta Török Nándornak. %.~' \ Szükségét érezte, hogy 5 mig&takbon: Újévi jelszavak. —. A máj tisztelgések. — Budapest január 1. (Saját tudósítónktól.) Politikai pártok és hivatalos szervezet, a legfontosabbtól a legkisebbekig mind felhasználták újév ünnepét, mind megjelentek ma vezéreik előtt, hogy üdvözöljék és hogy köszönő szónoklatot mondassanak vele. Ezek a köszönő szónoklatok, ezek a válaszbeszédek teszik a politikában jelentőssé az évfordulót. Néha érdekes és valóban fordulatot jelentő nyilatkozatok hangzanak el, az idei termés azonban meglehetősen silány, tartalomra és formára nézve. A munkapárt ugyan igyekezett bizonyos súlyt adni a nyilatkozatoknak, ez azonban nagyon kevéssé sikerült. Félreérthetetlen egyöntetűséggel a munkapárti szónokok, a miniszterelnök épp úgy, mint a képviselőház elnöke és azok, akik őket üdvözölték, mindnyájan aposztrofálták a parlament munkaképessét, a házszabályrevíziót, sőt az erőszakot. Amit azonban minderről elmondottak, sokkal inkább jámbor óhajtás gyanánt hangzott, semmint harci riadónak. Amint számtalanszor megmondtuk és amint számtalanszor bebizonyosodott, nehéz dolog is, lehetetlen is dugába dőlt erőszakos kísérlet után újévi jelszónak újra elővenni a harcot, a házszabályrevíziót, a szájkosár-terveket. Amikor a munkapárt szónokai mégis előveszik, nem egyéb ez, mint jámbor önámítás, újévi illúziókeltés, szilveszteri tobzódás a jó reményekbell. Nem lehet csudálni, ha önmagukkal elhitetik, hogy még képesek egy győzelmes, diadalmas lecsapásra. Hiszen a miniszterelnök a maga általában véve szomorú és vérszegény szónoklatában még arra is hivatkozott, hogy a párt megnyerte a nemzet szimpátiáit. E szimpátia kitöréseit kissé nehéz felfedezni. Se ujjongó tömeg, se mámoros éljenzés, legfeljebb — igen — néhány közismert módon létrejött törvényhatósági felirat. Ezek jelentőségénél már csak a miniszterelnök és ama párt igényei ki-E rövid párbeszéd után két és fél esztendővel Török Nándor letette az ügyvédi vizsgát és a fővárosban telepedett meg és mire az ötvenedik életévét betöltötte, szédületesen fényes karriert futott meg. A többek között néhány hónapig miniszter is volt. A miniszterség után — ez nem új dolog nálunk és a műveit külföldön — a közgazdasági tevékenység nábobi vagyonhoz juttatta. Egy szép birtokot vásárolt szülővárosa határában és mikor a vételárt, kétszázötvenezer forintot lefizette Wassermann Ede, a gazdag szeszgyáros kezéhez, még külön tizenöt forintot is tett az asztalra. — Ezt a kis összeget — mondotta a kegyelmes úr nyájas leereszkedéssel — valamikor szíves volt nekem kölcsönadni, mikor a ferbliben leégtem. Igazán restellem, hogy csak most jut eszembe . . . Remélem, nem neheztel. — Oh, kegyelmes uram, — áradozott a szeszgyáros — micsoda memóriája van! Én már ezerszer elfelejtettem. A kegyelmes urnák tényelg kitűnő memóriája volt. Még az is eszébe jutott, hogy a szeszgyáros annak idején kétszer-háromszor levélben kérte tőle azt a kis összeget. De ezt nem hozta szóba. Sokkal okosabb ember volt. Természetes, hogy míg Török Nándor a szülőföldjén tartózkodott, másról, mint róla, alig beszéltek. És ilyenkor egykori barátai között a billiárdgolyók is szóbajöttek. Mert tisztelet ide, tisztelet oda, egy ember se akadt, az öreg fiskálison kívül, ki ne azt hitte volna, hogy a billiárdgolyókat ő emelte el. Sőt, hogy egész őszinték legyünk, mindenkinek jól esett azt hinni. Ezzel a folttal a múltjában jobban meg tudták neki bocsátani, hogy olyan magasan kiemelkedett közülök, ----------sebbek, amely reájuk hivatkozva népszerűnek nevezi ki önmagát. , E titkos népszerűségre hivatkozva neszéit a miniszterelnök a harcról, de beszélt a békéről is. Hűséges Házelnököt, Návay Lajcsi viszont úgyszólván csakis az izgatta, mennyben sikerül a parlamentet rendbehozni, aniatt természetesen a véderőjavaslatok elintézése ellendő. A munkapárt hamar meg fog győződi róla, milyen hiú reménység ez. A függetlenen párt, amely a katonai javaslatok ellen ez élé harcot, a vezér távollétében nem rendezett ugyan újévi tisztelgést, de Justh Gyulához inézett táviratában fogadalmat tett a kitartó küzdelem mellett. Kossuth Ferenc is harcot hirdet a véderő ellen. A különbség az ellenzék újévi jelszavai és a kormány jelszavai között az, hogy az ellenzék e harc számos csatáját diadalal vívta már meg; kormány nem hivatkozható egyébre, mint visszavonulásainak hosszú sorozatára. Újévi jelszavai éppen ezért oly üresek annyira tartalmatlanok. A többi politikai pártok közül a néppárt táviratban üdvözölte gróf Zichy Aladárt, a pártonkivüli függetlenségiek gróf Károlyi Mihálynak küldtek üdvözlő sürgönyt. A hivatalokban, a fővárosiél, a rendőrségen mindenütt megtartották a szokott tisztelgést. Az újévi üdvözlésekről a következő tudósításunk számol be: A munkapárt újéve. A nemzeti munkapárt tagjai rádélelőtt féltizet*, két órakor a miniszterelnöknél a budavári palotában tisztelegtek az új esztendő alkalmából. A miniszterelnök a nagyteremben fogadta a pártot a kormány, tagjainak társaságában. Prosz Sándor mondta a köszöntő beszédet, amelyet azzal kezdett, hogy a munkapárt bizalommal van a miniszterelnökhöz és 67-es alaphoz ragaszkodik. Hangsúlyozni kívánjuk ezt — úgymond — abból az alkalomból is, hogy most a véderőjavaslatok vannak szőnyegen. Mi megszavazzuk a véderő fejlesztését és a közös véderő illesztését, mert úgy, tudjuk, hogy ez legjobban biztosítja hazánk védelmét. A mi pártunk a munka jegyében született A munkának előföltétele a munkaképes parlament. A múlt év eseményei fokozott felentőségében elénk helyezik ezt a kérdést a parlament munkaképessége- szám.