Pesti Napló, 1912. február (63. évfolyam, 27–51. szám)
1912-02-18 / 42. szám
Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓ 1912 február 18. 42. szám. 37 elhibázhatja a célpontot. Továbbá katonáéknak nem lehet akárkit tűzmesternek a magasba küldeni. Nagy gyakorlat és tapasztalat szükséges ahoz, hogy még a leglehetetlenebb helyzetekben is megfelelhessenek az eléjük szabott feladatoknak. Olvasva Rossi kapitány jelentését, most márérthetővé válik az óvatosabb hadvezetőségek látszó idegenkedése. Az, állam polgáraitól csak nehezen megszerezhető anyagi áldozatokat nem merik még be nem vált eszközökre fordítani s addig, amíg ilyen célokra újabb összegeket szerezhetnek, előbb rendszeres kísérletekkel és gyakorlatokkal kívánják a jövőt biztosítani. Az arckör minden természetellenes tisztátlanságát és beteges tüneményeit rationálisan gyógyítja. — Kapható minden gyógyszertár és droit KAWAMateriában. Főlerakat Ausztria Ara. *3 Korona« e3 Magyarország részére s Dr.Hauberie párisi profeszor Nikolits B. gyógyszeré» korszakalkotó találmánya. Nagybecskereki. Az örök probléma« Budapest, február 17. Az ember néha talál valami régi képet, metszetet, fotográfiát, isten tudja, nagyanyám melyik sublődjából került elő, kedves öreg asszonyok vannak rajta, főkötős, ráncos arcú nénikék, akik gyertyavilág mellett kötögetnek, vagy áhitatosan olvasgatják a bibliát. Az ember megnézi az öreg, elfakult képet és elmosolyodik és eszébe jut, hogy ma már nincsenek is ilyen asszonyok, talán sohase is voltak és az egész kép valami romantikus piktor álma, öreg asszonyok, h istenem, hol vannak ma már azok az igazi öreg asszonyok, az életnek ezek a kedves és különös művészei, akik értették a módját annak, hogyan kell megöregedni, hogyan kell átlépni azt a határt, amikor a hölgyek már bevallhatják magukról: „öreg asszony lettem!“. A nagy titok tulajdonképpen sohasem ez volt az asszonyoknál, nem a megöregedni tudás izgatta őket: az örök probléma az volt: „Hogyan maradhatok fiatal?“. Hatvan esztendő/ matrónák fiatalok akartak maradni és elkeseredett küzdelemmel keresték a nagyszerű, a csudálatos elixirt, amely forróságot önt a petyhüdt testbe, rózsákat fest a sárga arcra és liliomfehérré, kívánatosan puhává teszi az elfonynyadt karokat. Az ember végigsétál ma a Kossuth Lajos utcán és látja a ragyogóan emailsírozott arcokat, az ötvenéves ifjú hölgyeket, akik Párisba mennek arcmasszázsért, igen, Párisba, ahol ezer meg ezer „Institut le Beauté“ hirdeti a fiatalság-elixir titkát. Az ember látja ezt a kétségbeesett küzdelmet a fiatalságért, eszébe jutnak a régi képek nagyanyánk sablódjából és mosolyog... Mindig ilyenek voltak az asszonyok? Mindig a fiatalnak maradás örök problémája izgatta őket? Száz és százesztendős régi praktikák emléke maradt meg, varázsszereké, amelyek megrögzítik a hős arcokon a fiatalság varázsát, külnös és titokzatos receptek voltak, amelyeket bizony-bizony talan nagyanyáink is használhattak. És olvasgatták őket titokban a d'Emery mester könyvében, ahol „Recueil de Secrets“ cím alatt volt összegyűjtve a női szépség megtartásának, konzerválásának, visszanyerésének minden titka. Milyen kedves és milyen titokzatos receptek is voltak ezek, amelyeket tudós doktora az alchimiának, filozófiának és teológiának, Albelex le Grand, eszelj ki! „Keverd össze egy tyúknak, egy kakasnak és egy nyúlnak az epéjét“ – ajánlja az egyik recept — friss mézzel és vízzel, tedd a keveréket egy edénybe, forrald fel az egészet és kend be vele az arcodat. De vigyázz, nehogy a szemedet is érje a keverék baj lehet belőle“. Aztán ott van Magyarország egykori királynéjának, Izabellának a receptje, az ötször destillált szesz, amelyben ötven óráig kell főzni a rozmarin virágját, aztán át kell szűrni az egészet és abban kell mosakodni minden nap... Ha ma ilyenforma recepttel állítana be egy hölgy valamelyik párisi „Institut de Beauté“-hoz, ugyan jót, nevetnének rajta. És mégis, lényegileg nem Ugyanaz a kettő, , nem Ugyanazt a titkot, ugyanazt az örök problémát, ugyanazt az elixirt keresik? Hogyan Görgey István végrendelete. — Uj bonyodalom. — (Saját tudósítónktól.) Görgey István hagyatékának rendezését a budapesti VI. kerületi járásbíróság megkezdette. Dr. Schvicker Rikárd járásbiró a rokonság kérelmére elrendelte a nagy vagyon leltározását s ezzel dr. Schilling Rezső közjegyzőt bízta meg. Megindult hát a legérdekesebb örökösödési eljárásoknak egyike, melynek során egész sereg bonyodalomra van kilátás. Sok idő fog elmúlni, mig a rendezés munkáját teljesen befejezhetik. A nehéz kérdések közül az irodalmi hagyaték dolga válik ki, melyről máris sok szó folyik jogászi és írói körökben. Megvilágítása a boldogult közjegyző írásaiból már most aktuális, mert benne a közeljövőben az Akadémiának is valamelyes álláspontot kell elfoglalnia. Ez pedig nem lesz könnyű feladat. Egyik előző számunkban ismertettük Görgey Istvánnak végrendeletét, amely szerint kéziratban hátrahagyott három művének kiadását az Akadémiára bízta s ezért négyezer korona hagyományban részesítette. Erre a hagyományra vonatkozóan Görgey megtalált írásaiban a következőket olvassuk: — Tisztelettel kérem a Magyar Tudományos Akadémiát, méltóztassék végrendeletem bírói kihirdetése után írásban nyilatkozni, hogy a neki szánt pénzhagyománynyal kapcsolatos megbízásomat elfogadja-e, vagy sem? Ha elfogadja, akkor kézirataimról állítson ki örököseim részére megfelelő írásbeli elismervényt. Az idézett sorokból világos, hogy a boldogult a kiadás tekintetében már most határozott nyilatkozatot kívánt. Ez azért is szükséges, mert a négyezer koronás hagyomány szorosan láncolódik a munkák kiadásához s az Akadémia visszautasítása esetében a Magyar Történelmi Társulatra száll. E nyilatkozat lehetőségének kérdése azonban módfelett nehéz. Görgey István ugyanis mindhárom munkáját lepecsételt csomagban hagyta hátra s elrendelte, hogy mindhármat ily állapotban adja át családja az Akadémiának. A Görgey Arthur ifjúságáról és száműzetéséről írott műveit illetően csupán a kiadásra szabott tilalmi időt, midőn azt kívánta, hogy ezek a tábornok életében ne kerüljenek nyilvánosságra. E két csomagot tehát az Akadémiának már most jogában áll fölbontani s tartalmukat megtekinteni. Másképpen áll azonban a misztikus harmadik csomagnak dolga, melyről a boldogult csak annyit árult el, hogy a benne levő kézírásnak „Havasi gyopár“ a címe. Ennek nemcsak kiadási idejét korlátozta, hanem fölbontását is megtiltotta, írásaiban olvassuk a határozott rendelkezést: — Ezt csak az 1920-ik esztendőben szabad fölbontani és kinyomatni. Addig bontatlanul kérem megőriztetni... E jelenségek mutatják, hogy az Akadémia nyilatkozata elé nem kis akadály gördült. A boldogult óhaját másképpen nem lehet interpretálni, mint úgy, hogy az irodalmi hagyaték átvétele után tüstént nyilatkozatot kívánt, de viszont a „Havasi gyopár“ tartalmának megtekintését nem engedte meg. Enélkül pedig a kiadás kötelező elvállalása aligha lesz lehetséges. Bírói körökben beszélik, hogy a kérdést másképpen nem lehet megoldani, mint a hagyomány felfüggesztése által. A kiadásra kötelező nyilatkozatot csak a csomag felbontási idejének lejárta után tehet az Akadémia s természetesen ez ideig nem léphet a négyezer koronás hagyomány élvezetébe sem. A Görgey-munkák kiadásának kérdésében még egy mozzanat érdemel figyelmet. Az elhunyt ugyanis, aki hagyatékának dolgánól valóban bámulatos precizitással rendelkezett s a felmerülő nehézségeket hátrahagyott részletes utasításaival jórészben eloszlatta, munkái megjelenésének csupán tilalmi idejét szabályozta, de magára a kiadásra nem jelölt meg időhatárt. Ezt pedig föltétlenül pótolni kell valamelyes intézkedéssel, mert a hagyomány sorsa vele kapcsolatos. Görgey végrendeletét nem lehet másképpen magyarázni, mint úgy, hogy a hagyományt az Akadémia csak akkor használhatja föl, ha a munkái kiadására való kötelezettséget teljesíti. Annál inkább helyes ez a fölfogás, mert hiszen utána esetleg a Magyar Történelmi Társulat vagy a Franklin Társaság következhetik hagyományosként. Írói körökben híre járt annak, hogy a szenzációs végrendelet téves intézkedéseket tartalmaz, mert a boldogult olyan dolgokról is rendelkezett, melyek Görgey Artur tábornoiknak a tulajdonai. Ezt a híresztelést azonban megcáfolják az elhunyt írásai, melyekben ezeket olvassuk: — Hitvesemmel és Artur bátyámmal közös lakásomban — Budapesten és Visegrádon — vannak nagy számmal olyan ingó tárgyak, amelyek hitvesemnek, vagy bátyámnak, vagy gyermekemnek tulajdonai Mindezek természetesen nem leltarolhatók hagyatékom közé. Hogy mely tárgyak özvegyemnek, bátyámnak, vagy gyermekeimnek tulajdonai, ők illetékesek megjelölni s ebbeli kijelentésükben mindenki megnyugodni tartozik... A Görgey-család mindenek előtt az irodalmi hagyatéknak dolgát óhajtja rendezni. Vele közelebb az Akadémia foglalkozik s határoz a fontos kérdésben. Döntése elé méltán érdeklődésseltekinthetünk: maradhat az ember fiatal? — ez a nagy titok és a hajsza az elixir után még nagyobb, még lázasabb, mint valaha. Pedig — hátha nem is ez az örök rejtély? Hátha a probléma az— megöregedni tudni művészettel, hódítani az öregséggel, a kedves, jóságos, fiatal szivű és fiatal kedélyű öregséggel? Nem tudjuk, nem-e az fejtené-e meg igazán a nők nagy életproblémáját, aki nem szépségintézetet nyitna, hanem olyat, amelyben azt tanítják, hogyan kell megöregedni? Beretvás-pasti dílai a legmakacsabb fejfájást is elmulasztja. Kivonat a hivatalos lapból. Február 17. — Kinevezések. A kereskedelemügyi miniszter Reichart Vilmos szegedi kerületi iparfelügyelint a gőzgépkezelők és gőzkazánsütők ottani vizsgáló bizottságának tagjává, a földmivelésügyi minister dr. Egán Imre, dr. Dóczi Jenő, dr. Rádai Gyula, Utassy Béla, dr. Havas Ágoston, dr. Tom Gyula és dr. Fáy Viktor fizetésiben miniszter gédfogalmazókat fizetéses miniszteri segédfogalmókká; a budapesti ítélőtábla elnöke Józsa Tivada budapesti jogszigorlót a budapesti ítélőtábla terültére díjas joggyakornokká; a kassai ítélőtábla elnöke dr. Ladomérszky Ernő (államtudor) sátoraljaújhelyi lakost a kassai ítélőtábla kerületébe díjas jogigyakornokká; a marosvásárhelyi főügyész Albert Lukács kolozsvári törvényszéki fogházőrt a dicsőszentmártoni járásbírósághoz fogházőrré nevezte ki. Megerősítés. A földmivelésügyi miniszter Kaufmann Lajos és Gilice József ideiglenes minőségű fizetésiben miniszteri irodasegédtiszteket jelen állásukban véglegesen megerősítette. Áthelyezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Sümeghy József szegedi tankerületi főigazgatósági írnokot a debreceni tankerületi főigazgatósághoz helyezte át. Névmagyarosítások. A belügyminiszter Kristofik Fábián kisújszállási lakos saját, valamint Erzsébet, Benjámin, Lajos, Kálmán és István nevű kiskorú gyermekei „Németi“-re, Marr Joachim budapesti lakos sajt, valamint Rózsa és Ferenc nevű kiskorú gyermekei „Major“-ra, kiskorú Kukuk Mihály békési lakos „Lengyelére, Benyovits Mihály újpesti lakos „Sebőkére, Seleznik Paulina sióagárdi lakos „Sebestyénére, kiskorú Gyorgyics Illés makói lakos ,Jardos“-ra, Müller Emil szegedi lakos „Molnáréra, Goldstein Izsák budapesti lakos családi nevének „Gellértére kért átváltoztatását megengedte. Pályázatok. A kolozsvári javítóintézetnél bijnoki állásra március 1-ig; a nagyváradi pénzügyigazgatóságnál pénzügyőri szemlészi állásra 30 nap alatt; Ferebó községben postai ügynöki állásra március 8-ig; a varannói járásbíróságnál telekkönyvezetői állásra 2 hét alatt; a munkácsi járásbíróságnál hivatalszolgai állásra 6 hét alatt; az ökörmezői járásbíróságnál írnoki állásra 4 hét alatt; a soproni pénzügyigazgatóságnál vámgyakornoki állásra 2 hét alatt lehet beadni a plyázatokat