Pesti Napló, 1912. február (63. évfolyam, 27–51. szám)

1912-02-18 / 42. szám

Budapest, vasárnap --------------------------------------------------------------------------------------------I PESTI NAPLÓ 1912 február 18. 42. szám. 35 költőt az ő szent szemérmetlensége miatt, — ez a szemérmetlenség teszi az önök alapjában véve nem mindig finom érzéseit szépekké, vonzókká, igazán emberiekké és ezzel szemérmetlenekké is. És ne szégyenkezzék miatta, ha politikai példaképével ellentétben gyönyörködni tudott a szerelmes versekben, ez nemcsak az ön művészi hajlamai mellett szól, hanem amellett is, hogy több a fogékonysága a finom, gyöngéd érzésre, hogy gazdagabb és differenciáltabb a belső világa, civilizáltabb az egész lelki élete. S. A. Iftilifefilfe Hnoin Móra A Papok József H&il.bontás miatt mérsékelt árak Udvari világ Berlinben. Budapest, február 17. Az európai kontinens összes nagyvárosai között Berlin fejlődése tüntet fel leginkább amerikai méreteket és amerikai tempót, de viszont az amerikai hódítás se oly szembeszökő egy európai metropolisban sem, mint Berlinben. Áll ez a berlini élet egész szellemére, de áll az udvari világra is. Legalább annyiban, hogy a berlini udvar ugyancsak nyitva áll az amerikai vendégeknek. Amerikai hölgyek sokkal könynyebben juthatnak a német császár estélyeire, semmint például a hamburgi patríciusok társaságába, vagy a münsteri Damenclubba, vagy éppen — hogy a bécsi Burgról ne is szóljunk — a bajor udvarba. Nem kell más, minthogy csakugyan Dollarikából jöttének legyen, jól fessenek és legyen valami összeköttetésük az amerikai nagykövettel és már nyitva az út, mely az udvarnál való bemutatáshoz vezet. Ebben a tekintetben, legalább ebben az egyben, nincs nézeteltérés a császár és a trónörökös között. Mindketten szeretik az amerikaiakat és csak természetes, hogy ennek az amerikai hölgyek hiúsága látja a legnagyobb hasznát. Azonban bármennyire hódítanak is a dollárkirálynők, a konkurrencia nem olyan veszedelmes, hogy a „benszülött“ főúri kisasszonyok vereségben maradnának. Különösen most nem kell ettől tartaniok, mikor Lujza Viktória hercegnő kedvéért újra élénk leánytársaság lármája veri fel a császári palota termeinek csendjét és amikor az udvari főnemesség kisasszonyainak gyakori alkalmuk van bemutatni, hogy az arisztokrata ragyogás felülmúlja az amerikai pseudo-demokrácia csillogását. Egyébiránt a berlini udvari élet elevensége élénken megsínylette a trónörökös és Eitel Frigyes herceg távollétét. Különösen az az életvidám kör érezte meg a danzigi száműzetést, melynek a trónörökös volt a központja. Ismeretes, hogy a trónörökös szívesen lázit az udvari etikett feszességén és felesége, ki ifjúságának legnagyobb idejét a Riviera szabadabb légkörében töltötte, ugyanúgy gondolkodik, mint a férje. Mindkettőjük előtt nem az a fontos, hogy hány ágú korona ékeskedik vendégeik névjegyén, hanem hogy csinos és elegáns és jókedvű emberekből válogassák össze a társaságukat. Mindamellett azonban ne gondoljuk, hogy ez ademokrácia diadalmaskodása. Nem. Itt csak a jó ízlés győzelméről lehet beszélni, annál inkább, mert e társaság két csillaga *s két hercegné. Az egyik a csodaszép Plesz hercegné, aki mint műkedvelő színésznő is a legtehetségesebbek közé tartozik, a másik Thurn-Taxis Miksa Tivadar herceg felesége, leánykori nevén: Metternich-Winneburg hercegnő, becéző nevén pedig Titi hercegnő. Lelkes híve Poiret mesternek és pedig nemcsak az öltözködésben, hanem még a fésülködésben is és oly virtuóz módra hegedül, hogy ha nem volna a nagy családi vagyon, mint hegedüművésznő is bőségesen megkereshetné a szarvasgombát és a pezsgőt. Más fajta, de nem kevésbbé ünnepelt tagja a berlini előkelő világnak Oppersdorff grófné, Radzitvill Dorottya hercegnő. Impozáns, aranyszőke szépség, akinek egész viselkedése a grande idame elmúlóban levő típusára emlékeztet. Leányéveit Rómában töltötte, hol szüleivel a Palazzo Malafesta-ban lakott és az olasz fővárosból hozta magával azt az ambíciót, hogy a régi értelemben vett szalont tartson, vagyis olyan kört alakítson, melyet Ítélő fórumnak ismernek el. És mert a grófné, noha tizenegy gyermeke van, kitűnően ért a lebilincselő háziasszony szerepéhez, a legjobb uton van, hogy e célját elérje. Egyelőre azonban még Groeben grófné szarkonja monopolizálja az uralmat és ezt annál könynyebben teheti, mert a legveszedelmesebb versenytárs, a mindenkori francia nagykövet felesége évek óta hiányzik a küzdtérről. Amióta Cambon a berlini francia nagykövet, a nagykövetségi palota elvesztette a társasági attrakció jellegét. Franciaországnak Németországgal szemben követett politikája bizonyára nem érzi meg ennek a hiányát, de a berlini diplomata-világ joggal sajnálhatja a társadalmi prestigee megfogyatkozását. Most különben újabb veszteség fenyegeti a berlini diplomáciai társaságot, mert ha igaznak bizonyul a hit, mely az olasz nagykzövet küszöböli álló visszahivatásáról kering, a diplomata világ megint szegényebb lesz egy bájos női taggal: a nagykövet leányával. Az amerikai követségen azonban azt gondolják, sebaj. Majd pótolják egy vagy több amerikai kisasszonynyal és tekintve a konstellációt, mi sem lehet könnyebben, mint hogy csakugyan igy lesz... Legszebb f f T KW ^ WJT farsangi 13 JL* ILJ puhák, aljak, pongyolák és costumok FALUDYA** Budapest, VI., Andrássy K út 56. sz. Telefon 162—72. Divatlap ingyen. Budapesti építkezések. Budapest, február 17. XI. (Saját tudósítónktól.) A fővárosi épületek nagy részénél is érvényesül az a kényszer, hogy alkalmazkodniok kell az építtetők igényeihez, ízléséhez és vagyoni viszonyaihoz. Ezért ez a sok külső körülmény az építész művészi felelősségét is sokban enyhíti, mert a megrendeléshez alkalmazkodó munkákban nem juthat kifejezésre az építész egyéni szempontja és tehetsége. Viszont, ha az építésznek nincsen egyéni stílusa vagy a stúdiumaiban nem jut kifejezésre valami egyéni készség és eredetiség, akkor legfeljebb sablonok, utánzatok, vagy amikkel a főváros épületei tele vannak, utánérzéseknek a legsokfélébb változatban megörökített dokumentumai keletkeznek. Nem lehet azonban az ilyen jelenségeket sem más szempontból tekinteni, mint akár az irodalom vagy a művészet életét, ahol egyes időszakokban a tapogatózáson és a jószándékon kívül, melyek egy következő korszak számára azonban már fejlődési fokot jelentenek, különösebb alkotások alig tudnak létrejönni. Nálunk most az építészetben az az idő járja, mikor az itt-ott mutatkozó egyéni törekvések mellett szóhoz jut mindaz, amit arhitektúrai és ornamentikai irányban a régi és a modern építészet együttesen produkált. Az ifjabb nemzedék a modernebb kifejezési és megoldási eszközöket keresi, az öregek pedig a maguk ösvényein topognak a hagyományok elveit hirdetve. Tulajdonképpen az irodalomban sem történik egyéb ma nálunk s ha ezért az öregek és a fiatalok harci tusájából nagyszerű diadalok nem támadnak, ennek magyarázata egyedül abban van, hogy a nagy tehetségek, kiknek munkáiban minden küzdelem és törekvés időnként leszűrődik, egyelőre még nem jelentkeznek. Vagy amennyiben itt-ott mutatkoznának is, még nem ment át a hatásuk anynyira a köztudatba, hogy a meglevő és régi felfogásokat át tudnák alakítani. A közönség pedig, mely közömbös szemlélője ezeknek a küzdelmeknek, építészeti kérdésekben is ugyanazt a magatartást tanúsítja nagy tömegében, mint, amit az irodalmi, művészeti vagy zenei mozgalmakkal szemben megnyilvánít. Az „anyuskám, adj egy kis kimenőt“ című budapesti daltermék, mely eldobott zenei hulladékok és elviselt kispolgári dallamok szétzilált reffentyűinek keverménye, országraszólóan, himnusszerű népszerűséggel fúrja be magát a tömegek gyomrába s mióta a vasárnapi burzsoák számára való kabarék és orfeumok ir megalakultak, az is kiderült, hogy nincs az a legbárgyúbb művészietlenség és ízléstelenség, ami a szociális fogyasztásnak ezen az új területén friss gőzzel és vígan füstölgő sikerrel biztos kikkötőbe nem érne. E sikerek birtokosai rámutathatnak aztán az eredményekre, mely a demokratikus világfelfogásban minden értéknek igazolója. S bárhogyan is kiabálják a modernséget és a forradalmat, ugyanezek a tünetek uralkodnak más zsánerben a mai magyar irodalmi produkciók terén is. A drámában a franciák zsebeinek ügyes kikutatása után a technikai készség némi elevensége mutatkozik, de, amit ezek a darabok tárgyalnak és amit konstrukcionális részükben reprezentálnak, beleértve valamennyit, még csak azon a tájékon sem jár egyik sem, ahol az élet igazi megértése, vagyis a művészet kezdődik. A mi világunk berendezkedésében a sikert mindig a fogyasztás mértéke diktálja, ezért ennek a kornak a drámáiban „A balga szűz“, „A szerelem gyermeke“ és a Bernstein rémítő hancúrozása az eszménye s ami még ennél is mulatságosabb, ezeket a lesavanyított drámai arcitektúrákat és ornamentikákat búvárolják követendő például a mi modernjeink, hogy aztán forradalommal áztathassák át kiszáradt tagjaikat. Bernstein Henrikek és Henrik Bataille-ok vannak a magyar építészetben is s bár a kritika olykor felzúgott ellenük, a közönség azonban nem érti ezt a felzúdulást, mert neki éppen az tetszik, amit ő ellenében kifogásolnak. Ha az „anyuskám, adj egy kis kimenőt“ című dalmű építészeti pendantjait keressük, ott ugrál a szemeink előtt azokban a tornyokkal, szobrokkal, vársziklákkal kinyújtóztatott új épületekben, melyek a Kálvin-téren, a Belvárosban, Lipótvárosban és Budán elég szép számmal mutatkoznak már. S ha a Bernstein kontár gicscseléseit akarom épületi kivitelben látni, csak rá kell néznem az Anker-udvarra, vagy a vele szemben levő Modern és Breitner-féle palotára, eme magasságok előtt, különösen az előbbinél, mely kősziklával, mauzóleummal, templommal, királyhimnuszszal, olvadékony leánykákkal és minden zagyvasággal konfun- dálva van, remegve bámul minden nap a tömeg, „mily szép, mily szép“ — zokogván magában. S mily érdekes kifordítottja a dolgoknak, hogy a Lechner Ödön művészi pro- ■ grammjáért ma is kórusban és bandákban kell verekedni a tömegizlés ellen, hogy a fejlődési rendjében a maga helyét elfoglalhassa. És mégis nem történhetik semmi ezen a téren sem, ami a fejlődés érdekével ellentétben állana. A természet nem engedi meg az ugrásokat a palota- művekben sem, át kell mennie a magyar építészetnek is éppen úgy, mint a kultúra többi ágai- nak, azokon a vajúdásokon és kínos betegsé- geken, melyek előkészítik egy következő generáció jövetelét, mely aztán tovább építhet a feltört utakon, hogy a maga mondanivalóját ki- fejezhesse. Az ujebb építkezésekről folytatólagosatt közöljük a következőket: \$j Látványos épületek. , A Deák-téren épült a Modern és Breitner-féle fehérpalota (tervezők: Révész és Kollár), mely í nek túlságosan magas tornya már eleve azt a kényszert adja az új városháza leendő tervezőjének, hogy versenybe lépjen ezzel a magassággal, melyet az, átellenes oldalon az Anker-palota is provokál erre a .versenyre. Azépületen egyébként érezhető, hogy :1* Minden Purga szemcsén rajt legyen (Sj) e? ! Vissza az utánzattal!