Pesti Napló, 1912. február (63. évfolyam, 27–51. szám)

1912-02-18 / 42. szám

Budapest, vasárnap költőt az ő szent szemérmetlensége miatt, — ez a szemérmetlenség teszi az önök alapjában véve nem mindig finom érzéseit szépekké, vonzókká, igazán emberiekké és ezzel — sze­mérmetlenekké is. És ne szégyenkezzék miatta, ha politikai példaképével Ellentétben gyönyörködni tudott a szerelmes versekben, ez nemcsak az ön művészi hajlamai mellett szól, hanem amellett is. hogy több a fogékonysága a finom, gyöngéd érzésre, hogy gazdagabb és differenciáltabb a belső világa, civilizáltabb az egész lelki élete. S. A. Iftflifefil fe Hnoin MMra Ä Papok József H&il.bontás miatt mérsékelt árak Udvari világ Berlinben. Budapest, február 17. Az európai kontinens összes nagyvárosai között Berlin fejlődése tüntet fel leginkább amerikai mére­teket és amerikai tempót; de viszont az amerikai hó­dítás se oly szembeszökő egy európai metropolisban sem, mint Berlinben. Áll ez a berlini élet egész szelle­mére, de áll az udvari világra is. Legalább annyiban, hogy a berlini udvar ugyancsak nyitva áll az ame­rikai vendégeknek. Amerikai hölgyek sokkal köny­­nyebben juthatnak a német császár estélyeire, sem­mint például a hamburgi patríciusok társaságába, vagy a münsteri Damenclubba, vagy éppen — hogy a bécsi Burgról ne is szóljunk — a bajor udvarba. Nem kell más, minthogy csakugyan Dollarikából jöt­tének légyen, jól fessenek és legyen valami össze­köttetésük az amerikai nagykövettel és már nyitva az ut, mely az udvarnál való bemutatáshoz vezet. Ebben a tekintetben, legalább ebben az egyben, nincs nézeteltérés a császár és a trónörökös között. Mind­ketten szeretik az amerikaiakat és csak természetes, hogy ennek az amerikai hölgyek hiúsága látja a leg­nagyobb hasznát. Azonban bármennyire hódítanak is a dollár­királynők: a konkurrencia nem olyan veszedelmes, hogy a „benszülött“ főúri kisasszonyok vereségben maradnának. Különösen most nem keli ettől tartaniok, mikor Lujza Viktória hercegnő kedvéért újra élénk leánytársaság lármája veri fel a császári palota ter­meinek csendjét és amikor az udvari főnemesség kisasszonyainak gyakori alkalmuk van bemutatni, hogy az arisztokrata ragyogás felülmúlja az amerikai pseudo-demokrácia csillogását. Egyébiránt a berlini udvari élet elevensége élén­ken megsínylette a trónörökös és Eitel Frigyes her­ceg távollétét. Különösen az az életvidám kör érezte meg a danzigi száműzetést, melynek a trónörökös volt a központja. Ismeretes, hogy a trónörökös szí­vesen lázit az udvari etikett feszességén és felesége, ki ifjúságának legnagyobb idejét a Riviera szabadabb légkörében töltötte, ugyanúgy gondolkodik, mint a férje. Mindkettőjük efött nem az a fontos, hogy hány ágú korona ékeskedik vendégeik névjegyén, hanem hogy csinos és elegáns és jókedvű emberekből válo­gassák össze a társaságukat. Mindamellett azonban ne gondoljuk, hogy ez a 'demokrácia diadalmaskodása. Nem. Itt csak a jó ízlés győzelméről lehet beszélni, annál inkább, mert e társaság két csillaga *— két hercegné. Az egyik a csodaszép Plesz hercegné, aki mint műkedvelő színésznő is a legtehetségesebbek közé tartozik, a másik Thurn-Taxis Miksa Tivadar herceg felesége, leánykori nevén: Metternich-Winneburg hercegnő, becéző nevén pedig Titi hercegnő. Lelkes hive Poi­­ret mesternek és pedig nemcsak az öltözködésben, hanem még a fésülködésben is és oly virtuóz módra hegedül, hogy ha nem volna a nagy családi vagyon, mint hegedümüvésznő is bőségesen megkereshetné a szarvasgombát és a pezsgőt. Más fajta, de nem kevésbbé ünnepelt tagja a berlini előkelő világnak Oppersdorff grófné, Radzi­­tvill Dorottya hercegnő. Impozáns, aranyszőke szépség, akinek egész viselkedése a grande id a me elmulóban levő típusára emlékeztet. Leány­­'éveit Rómában töltötte, hol szüleivel a Palazzo Ma­­lafesta-ban lakott és az olasz fővárosból hozta ma­--------------------------------------------------------------------------------------------I PESTI NAPLÓ 1912 február 18. 42. szám. 35 gával azt az ambíciót, hogy a régi értelemben vett szalont tartson, vagyis olyan kört alakítson, melyet Ítélő fórumnak ismernek el. És mert a grófné, noha tizenegy gyermeke van, kitünően ért a lebilincselő háziasszony szerepéhez, a legjobb utón van, hogy e célját elérje. Egyelőre azonban még Qroeben grófné szar Ionja monopolizálja az uralmat és ezt annál köny­­nyebben teheti, mert a legveszedelmesebb verseny­társ: a mindenkori francia nagykövet felesége évek óta hiányzik a küzdtérről. Amióta Cambon a ber­lini francia nagykövet: a nagykövetségi palota el­vesztette a társasági attrakció jellegét. Franciaor­szágnak Németországgal szemben követett politikája bizonyára nem érzi meg ennek a hiányát, de a ber­lini diplomata-világ joggal sajnálhatja a társadalmi prestige e megfogyatkozását. Most különben újabb veszteség fenyegeti a berlini diplomáciai társaságot, mert ha igaznak bizonyul a hir, mely az olasz nagy­i-tövet küszöböli) álló visszahivatásáról kering: a diplomata világ megint szegényebb lesz egy‘bájos női taggal: a nagykövet leányával. Az amerikai kö­vetségen azonban azt gondolják, sebaj. Majd pótol­ják egy vagy több amerikai kisasszonynyal és te­kintve a konstellációt, mi sem lehet könnyebben, mint hogy csakugyan igy' lesz... Minden Purga szemcsén rajt legyen (Sj) e? ! Vissza az utánzatfal! himnusszerű népszerűséggel fúrja be magát a tömegek gyomrába s mióta a vasárnapi bur­­zsoák számára való kabarék és orfeumok rrueg­­alakultak, az is kiderült, hogy nincs az a leg­­bárgyubb müvészietlenség és ízléstelenség, ami a szociális fogyasztásnak ezen az uj területén friss gőzzel és vígan füstölgő sikerrel biztos ki-< kötőbe ne - érne. E sikerek birtokosai rámutat­­hatnak aztán az eredményekre, mely a demo­kratikus világfelfogásban minden értéknek iga­­zolója. S bárhogyan is kiabálják a modernsé­get és a forradalmat, ugyanezek a tünetek ural­kodnak más zsánerben a mai magyar irodalmi Legszebb f f T KW ^ WJT farsangi 13 JL* ILJ puhák, aljak, pongyolák én costtim8k FALUD Y Ä** Budapest, VI., Andi*ássy>ut 56. sz. Telefon 162—72. Divatlap ingyen. Budapesti építkezések. Budapest, február 17. XI. (Saját tudósítónktól.) A fővárosi épületek nagy részénél is érvényesül az a kény­szer, hogy alkalmazkodniok kell az építtetők igényeihez, Ízléséhez és vagyoni viszonyaihoz. Ezért ez a sok külső körülmény az épitész mű­vészi felelősségét is sokban enyhiti, mert a megrendeléshez alkalmazkodó munkákban nem juthat kifejezésre az épitész egyéni szempontja és tehetsége. Viszont, ha az építésznek nincsen egyéni stílusa vagy a stúdiumaiban nem jut ki­fejezésre valami egyéni készség és eredetiség, akkor legfeljebb sablonok, utánzatok, vagy amikkel a főváros épületei tele vannak, utánér­zéseknek a legsokfélébb változatban megörökí­tett dokumentumai keletkeznek. Nem lehet azon­ban az ilyen jelenségeket sem más szempontból tekinteni, mint akár az irodalom vagy a művé­szet életét, ahol egyes időszakokban a tapogató­záson és a jószándékon kivül, melyek egy kö­vetkező korszak számára azonban már fejlő­dési fokot jelentenek, különösebb alkotások alig tudnak létrejönni. Nálunk most az építészetben az az idő járja, mikor az itt-ott mutatkozó egyéni törekvések mellett szóhoz jut mindaz, amit arkitekturai és ornamentikái irányban a régi és a modern építészet együttesen produ­kált. Az ifjabb nemzedék a modernebb kifejezési és megoldási eszközöket keresi, az öregek pe­dig a maguk ösvényein topognak a hagyomá­nyok elveit hirdetve. Tulajdonképpen az iroda­lomban sem történik egyéb ma nálunk s ha ezért az öregek és a fiatalok harci tusájából nagyszerű diadalok nem támadnak, ennek ma­gyarázata egyedül abban van, hogy a nagy te­hetségek, kiknek munkáiban minden küzdelem és törekvés időnként lesziirődik, egyelőre még nem jelentkeznek. Vagy amennyiben itt-ott mutat­koznának is, még nem ment át a hatásuk any­­nyira a köztudatba, hogy a meglevő és régi felfogásokat át tudnák alakítani. A közönség pedig, mely közömbös szemlé­lője ezeknek a küzdelmeknek, építészeti kérdé­sekben is ugyanazt a magatartást tanúsítja nagy tömegében, mint, amit az irodalmi, művészeti vagy zenei mozgalmakkal szemben megnyilvá­­nit. Az „anyuskám, adj egy kis kimenőt“ cimii budapesti daltermék, mely eldobott zenei hul­ladékok és elviselt kispolgári dallamok szét­zilált leffentyüinek keverménye, prszágraszólóa ?, produkciók terén is. A drámában a franciák zsebeinek ügyes kikutatása után á teknikai készség némi elevensége mutatkozik, de, amit ezek a darabok tárgyalnak és amit konstrukcio­­nális részükben reprezentálnak, beleértve vala­mennyit, még csak azon a tájékon sem jár egyik sem, ahol az élet igazi megértése, vagyis a művészet kezdődik. A mi világunk berendez­kedésében a sikert mindig a fogyasztás mér­téke diktálja, ezért ennek a kornak a drámáiban „A balga szűz“, „A szerelem gyermeke“ és a Bernstein rémitő hancúrozása az eszménye s ami még ennél is mulatságosabb, ezeket a lesavanyitott drámai arkitekturákat és orna­mentikákat buvárolják követendő például a mi modernjeink, hogy aztán forradalommal áztathas- j sák át kiszáradt tagjaikat. Bernstein Henrikek és Henrik BatailLe-o;k vannak a magyar épitészet­­ben is s bár a kritika olykor felzugott ellenük, a közönség azonban nem érti ezt a felzúdulást, mert neki éppen az tetszik, amit ő ellenében ki­fogásolnak. Ha az „anyuskám, adj egy kis kimenőt“ cirnü dalmű építészeti peudantjáit keressük, ott ugrál a szemeink előtt azokban a tornyokkal, szobrokkal, vársziklákkal kinyújtóztatott ni épületekben, melyek a Kálvin-téren, a Belváros­ban, Lipótvárosban és Budán elég szép szám­mal mutatkoznak már. S ha a Bernstein kontár gicscseléseit akarom épületi kivitelben látni; csak rá kell néznem az Anker-udvarra, vagy a vele szemben levő Modern és Breitner-féle pa­lotára, eme magasságok előtt, különösen az előbbinél, mely kősziklával, mauzóleummal, templommal, királyhimnuszszal, olvadékony \ leánykákkal és minden zagy vasággal konfuh-: dálva van, remegve bámul minden nap a tö­meg, „mily szép, mily szép“ — zokogván ma­gában. S mily érdekes kiforditottja a dolgok­nak, hogy a Lechner Ödön művészi pro- ■ grammjáért ma is kórusban és bandákban kell verekedni a tömegizlés ellen, hogy a fejlődési • rendjében a maga helyét elfoglalhassa. És mégis nem történhetik semmi ezen a téren sem, ami j a fejlődés érdekével ellentétben állana. A ter*j mészet nem engedi meg az ugrásokat a palota--' müvekben sem, át kell mennie a magyar építé­szetnek is éppen úgy, mint a kultúra többi ágai-' nak, azokon a vajúdásokon és kínos betegsé-: geken, melyek előkészítik egy kővetkező gene­ráció jövetelét, mely aztán tovább építhet a j feltört utakon, hogy a maga mondanivalóját ki-1 fejezhesse. 1 Az ujebb építkezésekről folyfatólagosatí! közöljük a következőket: \$j Látványos épületek. , A Deák-téren épült a Modern és Breitner-félef* bérpalota (tervezők: Révész és Kollár), mely- í nek túlságosan magas tornya már eleve azt a kény­szert adja az uj városháza leendő tervezőiének, hogy; versenybe lépjen ezzel a magassággal, melyet az, átellenes oldalon az Anker-palota is provokál erre a' .versenyre, Áz .épületen egyébként érezhető, hogy :r*

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék