Pesti Napló, 1912. március (63. évfolyam, 52–78. szám)

1912-03-01 / 52. szám

Budapest, j­p­e­s­t­r~N Jng­l­er 1912. március'T­­ ezetik vissza mii^^^^^i^egének ezt szokatlan befej^B^Mert az ese­­téijyek oly szembeötlőn mutatják az­­okat, hogy minden kísérlet komikussá álnék, mely Khuent a mások áldoza­tnak akarná feltüntetni. És ettől a ko­­mikumtól megkímélhetnék a miniszter­­lököt barátai­ hatásait, majd a további délután folyamán a gróf Károlyi palotában fogadta a látogatások viszonzását. Este gróf Berchtold Lipót a miniszterelnök páholyá­ban Puccini „A Nyugat leánya“ című operájának premierején jelent meg. A második felvonás után gróf Berchtold búcsúzott a miniszterelnöktől és a keleti pályaudvarra hajtatott, ahonnan az éjjeli vo­nattal gróf Szapáry Frigyes követségi tanácsos kí­séretében Bécsbe visszautazott. Budapest, február 29. A képviselőház holnap, pénteken délelőtt tíz akor ülést tart, melyen folytatják a házszab­lyvitát. A közös külügyminiszter Budapesten. Gróf S­c­h­ro­l­d Lipót közös külügyminiszter ma reg­nyolc órakor gróf Sz­a­p­á­r­y Frigyes követségi rácsosnak, a külügyminisztérium elnöki osztályv­ezetőjének társaságában Budapestre érkezett. A­lügyminiszter az Esterházy­ utcában lévő gróf Ká­rolyi palotában szállott meg. A délelőtt egy részét budapesti hozzátartozói körében töltötte és három­negyed tizenegy órakor eltávozott a palotából, hogy bemutatkozó látogatásait megtegye. Gróf Berchtold elsőbben a budai várba hajtatott, ahol József fő­hercegnél és Auguszta főhercegasszonynál tette tiszteletét, majd K­l­o­­­i­­­d főhercegasszony palotája elé hajtatott. A külügyminiszter azután a herceg­prímásnál, a zászlósunknál, a Kúria, a közigazga-­tási bíróság és az állami számvevőszék elnökeinél, valamint báró Fejérváry Gézánál, a magyar királyi darabonttestőrség kapitányánál leadta név­­­­jegyét. Gróf F­éderváry Károly miniszterelnököt gróf Berchtold a miniszterelnökségi palotában kereste föl. Gróf Berchtold külügyminiszter a déli órákbart­i képviselőházban jelent meg, hogy meglátogassa a k­ormány tagjait és a képviselőház és a főrendiház kínökét. A miniszterelnök és felesége délután a külü­ügyminiszter tiszteletére villásreggelit adtak, amel­yen a vendéglátókon kívül jelen voltak: gróf Berch- Bl külügyminiszter, Lukács László, Beöthy László, gróf Zichy János, gróf Serényi Béla, Havai Samu és Székely Ferenc miniszterek, továbbá gróf Csáky Mirri, a főrendiház elnöke, Návay Lajos, a képviselő­­iház elnöke, gróf Szápáry Frigyes követségi tanácsos és ifj. gróf Héderváry Károly. A miniszterelnök által adott deceuner után a külügyminiszter folytatta lát.­ Becsületszó a politikában. — A képviselőház ülése. — Budapest, február 29. Ma folytatta Návay Lajos pionir-munká­­ját. Tovább ásta a gödröt az ellenzék számára, amelybe bele fog zuhanni egész pártjával együtt. Tegnap még egyedül kockáztatott meg jámborul furfangos fogásokat az obstrukció el­len, ma azonban már segítő­ akciót is vett igénybe. És ez a nagy erőlködés végül is bele­­fult a sikertelenség pocsolyájába. Az ellenzék gúnyos kacagással nézné ezt a próbálkozást, ha nem háborítaná fel az a szerep, melyet éppen Návay vállalt el, akit azzal a feltétellel engedtek fel a függetlenségi pártok az elnöki székbe, ha garanciát vállal az iránt, hogy a házszabályokat Berzeviczy szel­lemében fogja kezelni. Megválasztása után — mint ismeretes — a Nemzeti Kaszinóban gróf Andrássy Gyula, gróf A­p­p­o­n­y­i Albert, J­u­s­t­h Gyula, gróf Károlyi Mihály és Ra­ko­v­s­z­k­y István előtt újra szavát adta arra, hogy nem tér el ettől a gyakorlattól. Ezt a ki­jelentését az öt tagú társaság okiratba is fog­lalta. Ez előzmények után pedig az elnök maga sem tagadja, hogy a többség akaratának min­den módon érvényt akar szerezni, ha ezzel a házszabályokat erőszakosan, az eddigi gyakor­lattól homlokegyenesen eltérő szellemben ma­gyarázza is. Egyik izgalom a másikat éri e miatt a képviselőház üléstermében, melynek már­is olyan forró a levegője, hogy minden pillanatban robbanás következhetik be. De e m­ellett a ha­talmi politika szekere elé fogott elnök minden kétségbeesett vergődésével sem bír parányi eredményt is elérni. Sőt: egyenesen az obstruk­­ció malmára hajtja a vizet. Hogy ennek a meddő verítékezésnek, mely csak a szenvedélye­ket fokozhatja a végsőkig s az elnöki tekintélyt alázhatja le a porig, mi az értelme, kérdezze meg Návay önmagától is, de pártjától is, mely belehajszolja a pusztulásba.­­ Kész haditervvel jelent meg ma mindkét tábor a képviselőházban. Az ellenzék első cso­portja csak a levélhordás szerepére kapott meg­bízást, öt képviselő megjelent az elnöknél s ezt a csinos kézírást nyújtotta át neki. Tisztelt képviselőház, tegnap betegségünk címén szabadságot kértünk a Háztól. Mivel meggyőződtünk arról, hogy az elnök kéréseinket házszabályellenesen akarja elintéztetni, azokat ezennel visszavonjuk. Tisztelettel gróf Batthyány Pál, L­o­v­á­s­z­y Márton, Rákosi Viktor, E­i­t­n­e­r Zsigmond, B­i­k­á­d­y, Antal. Alig távoztak ezek a vendégek, Kun Béla, gróf Batthyány Pál, Kovács Gyula és Be­n­e­d­e­k János kopogtattak be az elnöknél, akit arra kértek, adjon nekik engedelmet a napi­rend előtt való felszólalásra. — Lehetetlenség! — jelentette ki ne­kik Návay. — Én azonban — jegyezte meg Kun — a bécsi sajtónak a házhatározat ellen való tá­madásait akarom szóvá tenni. — Ezt tedd interpelláció formájában — mondta az elnök. — Sok izgalmat megtakaríthatnánk — szólt újra Kun — ha mi a napirend előtt beszélhet­nénk. Návay azonban nem engedett. — Tegnap sem volt ok arra, hogy akkora izgalommal telt el az ülés. Én többet a nap­ir­end előtt való felszólaláshoz nem adok engedelmet. Két flótát ,egy­szerre nem lehet fújni. ■ . A­ képviselők mosolyogtak, távoztak, de Návay hamar újabb látogatókat kapott. Gróf Batthyány Tivadar, Kun Béla, P­r­e­s­z­t­y Elemér, V­a­s­e­n­t­s­i­k Ferenc és Sümegi Vil­mos jelentek meg nála s szabadságot kér­tek. Návay a dühtől fehéren átvette a levele­ket, de nem tett semmi megjegyzést Akkor azonban már egészen tisztában volt azzal, mit akar csinálni. Mert abban a pillanat­ j­ ­enek össze a beváltásig — elrabolja és bandája­­ ott settenkedik a bozótban. A „Wells Pargo“­ , társulat — az övé az arany — állandóan üldöz­ted a környéken a banditát és Ashby, a társu­lat ügynöke, ötezer dollárt tűz ki a fejére. Meg­int szeretője, Nina Micheltorena, titokban fel­adja a banditát Ashby-nak, levelet ír neki, hogy a környéken tartózkodik és ő nyomra akarja vezetni a hatóságot. Éppen egy kóborló mexikóit hoznak, aki a ház körül ólálkodott, a Ramerrez bandájából való! A csapszék kirab­lását akarja megbeszélni Johnsonnal, azért lo­­pódzott ide. Megállapodnak füttyjelekben, me­lyekre a banda megrohanja majd a korcsmát és elviszik a bányászok aranyát, azután a bá­nyászok elcipelik a mexikóit, hogy nyomra ve­zesse őket, mert ezt ígéri nekik. Johnson és Minnie egyedül maradnak, Minnie megmondja Johnsonnak, hogy szereti. Közben a rablók füttyjeleket adnak, de Johnson beleszédül a leány őszinte érzelmeibe és nem is válaszol a jeladásokra, a rablás elmarad. Minnie meghívja Johnsont a hegyoldalban levő kunyhójába, ha majd bezárják a csapszéket, ott várja zavarta­lan beszélgetésre. A második felvonás Minnie szobácskája. Itt lakik egy indián párral a korcsmároslány. Várja Johnsont, aki nagy hóviharban érkezik. A két fiatal szerelmet vall egymásnak. Johnson ké­sőbb ráeszmél helyzetére, távozna, hogy vissza se jöjjön, de a hóviharban nem mehet el a ka­lyibából. Visszajön tehát és ott marad Minnie­­nél nagy szerelemmel. Az éjszakára készülőd­nek. Egyszerre pisztolydurrogás szól a hóvihar­ban. Kopogtatnak. Minnie elrejti Johnsont, be­jön a sheriff és néhány aranyásó. Ramarrezet keresik. A sheriff megmondja Minnienek, hogy Johnson álneve alatt a bandita volt az esti ven­dég és keresi a szobában, mert a hóban idáig vezettek a lábnyomok. Minnie a sheriff ragasz­kodása dacára sem árulja el szerelmese rejte­­két, akkor sem, mikor bizonyságát adja, hogy Johnsont szeretője a hírhedt Nina Micheltorena árulta el és megmutatja a bandita arcképét. Az üldözők eltávoztak. Minnie megutálta a le­leplezett banditát és szerelmét ürügynek mondja rablási szándékához. Kiküldi a házától fegyver­telenül, bár tudja, hogy odakiint rögtön lelövik. Johnson kilép az ajtón, lövés éri, a küszöbre zuhan. Minnieben felébred szerelme, a sebesül­tet bevonszolja a szobába és elrejti a padláson. A sheriff a szobába ront, látta a sebesültet visz­­szamenekülni, keresi. Eredmény nélkül kutat és mikor Minnie végre kiutasítja revolverrel, az ajtónál vércsepp hull a kezére. Johnson vére szivárog a menyezetről. A sheriff diadalmasan elfogja a banditát, Minnie veszni látja szerel­mesét és a nagy bajban bizarr ötlete támad. Poker-partiet ajánl a sheriffnek. Ha Minnie nyer, övé a bandita és a sheriff titkot fogad az egész kalandra, ha Rance-nak kedvez a sze­rencse. Minnie nekiadja magát és a bandita feje is az övé. A kártyánál Minnie csal! Nyer. A sheriff kimegy a kunyhóból. Minnie boldogan borul az ájult Johnsonra, aki most már az övé. A harmadik felvonás az őserdőben játszik. A bandita felgyógyult és üldözik. A sheriff nem árulhatja el, de sokat jár Minnie körül Jonhson és így mégis hurokra kerül. A sheriff boldog, a bányászokat könnyű rávennie a halálos íté­letre. Már az akasztófához vonszolják John­sont és nyakában a kötél, amikor lóháton meg­érkezik Minnie. Megmondja nekik, hogy ez az ember, akit ő szeret és kéri őket, adják visz­­sza neki, aki annyi jót cselekedett velük eszten­dőkön keresztül. A sheriff izgatja az aranyásó­kat, eleinte még kétséges Johnson sorsa. De Minnie reménytelen szerelmese, a nemesszivü Sonora, meggyőzi az embereket, a kérgesszivü szerencsekeresők ellágyulnak. Johnsont Minnie­nek ajándékozzák és kényezve néznek utánuk, mikor eltávozik új országok felé, elölről­ kez­deni az életet. Megközelítőleg sem lehet visszaadni a dráma izgalmasságait a millió tikkadt levegőjét, az örökös revolver előrántásokat, a vérszagot, a kincsszomjas emberek kedélyvilágának annyira indokolható és mégis meglepetésszerű szélsősé­geit. Az első felvonás, amely tulajdonképpen epi­zódok sorozata a dráma legerősebb része, mert az aranyásó-élet ezrotikumait izgalmas fordula­tokban hozza. Maguk az aranyásók, csupa ér­dekes ember az egyformaságukban, különböző­ségeikben. A korcsmái jelenetek. A nostalgiás aranyásónak gyűjtenek és hazaküldik. A követ­kező percben majd meglincselnek egy másikat, aki hamisan kártyázik. Az elérzékenyülés, mikor jön a vándor dalos és hazagondolnak a bányá­szok, majd meg a táncvigalom, Minnie lelkes imádása, a bányásziskola érdekes kontrasztja a wishkyzés és kártyázással szemben. A posta érkezése. Később Johnson és a sheriff jelenetei, a rabló üldözése, Minnie és Johnson együttese az arany őrzésénél, csupa nagyszerűen kieszelt színpadi kép, az első felvonás szinte elkábítja a nézőt ennyi izgalmasan érdekes, kiélezetten be­állított színpadi ravaszságot a Grand Guignol drámák se produkáltak. Csak Nick Carter-iro­­dalom és a mozgófényképszínházak vászna ve­télkedhet a librettónak ezzel a részével. A má­sodik felvonás vad tohuvabohu lesz, itt már átlátszóbbak az ügyeskedések szándékosságai, látni, mennyire céltudatosan az idegekre akar hatni a szövegkönyv. Nagyszerűen van megcsi­nálva a hóvihar zúgásának ellenhatásául a Johnson és Minnie nagy szerelmi jelenete. Még fantasztikusabb a megsebesült Johnson elrej­tése, izgalmasabb a sheriff házkutatása, a me­nyezetről lehulló áruló vércsepp, a bandita el­fogása, majd a nagy poker-partie, ahogyan

Next