Pesti Napló, 1912. április (63. évfolyam, 79–103. szám)
1912-04-02 / 79. szám
2 Budapest, kedd PESTI NAPLÓ 1912 április 2. 99. szám, hogy a király Hédervárynak könyörgött volna: maradjon a helyén, mert másként nagy, nagy baj következik. Egyet azonban meg kell itt mondani. Kétértelmű szavak, elhárító, de sokat mondó kézmozdulatok mögé húzódva maga a kormány hirdeti, maga céloz reá, hogy a rezoluciót el kellett ejteni, mert egy szörnyű következménye, a trónörökös trónralépése lehetett volna. Mi nem tartozunk a trónörökös nagyságának hirdetői közé. Mi igyekszünk meglátni az embert a legmagasabb piedesztálon lévő férfiúban is és visszariadunk a kritikátlan hiperlojalitástól. De épp úgy visszariadunk attól az indokolatlanul sértő, attól a szörnyű önérzethiányra, reszkető szolgaiságra valló feltevéstől, amely szerint a trónörökös jövetelével itt kő kövön nem marad. Ha ez igaz, akkor a legborzasztóbb jövő vár reánk. Mert hiszen a király több mint öreg ember és a leglojálisabb alattvalója sem hiheti, hogy az emberi végzet rajta nem fog beteljesedni. Ha nem mond le, amint bizonyosan nem mond le, a trónörökös ideje akkor is elérkezik, mégpedig a természet törvényei szerint belátható időn belül. És akkor — a volt rezolucionisták beállítása szerint — lesz sírás és fogaknak csikorgatása. Ez a beállítás azonban tapintatlan és visszataszító és súlyosan sérti egyebek között az alkotmányba vetet hitet is. A mi állami létünk sohasem személyi garanciákon múlt. A mi jövőnkben bízni kell, ha nem a trónörökös személyére, hát a saját erőnkre, a saját igazunkra támaszkodva. A mi országunk nem várhatja siralommal és gyásszal a jövendő uralkodót. A farsangi tréfának ez a legdurvább, legmeghökkentőbb részlete. A hiperlojalitás álarca alatt méltatlan játék a tréfacsinálók által legmagasabbnak vallott személyekkel. Ez az ötlet vaskos, ez sért és bánt mindenkit, legelső sor-Illetékes emberek azonban begombolkoztak, tehát ők sem tudták, csak azt mondták: — Titok . . . Titok . . . A pallér végre, aki a páholyt építette és akinek a titkot tudnia kellett, megmondta: — Arra való kérem, hogyha kérem, a római pápa kérem, eljönne egyszer kérem, hát helye legyen itten kérem. És ez az igaz. A különben sem túl nagy tribün egy harmadrésze kiváltságosan el van zárva, a római pápáról is gondoskodnak, de a közönségnek alig jut hely. A közönség ott szorong a többi területen. De a látvány így is szép és a publikum érdekes. Ha szemed végiggyönyörködött az elegáns, szép arisztokrata hölgyeken, elviheted a szomszédba, ahol a pesti zsúrasszonyok között fiatal bakfis leányok bimbóznak és elsőéves hadnagyoknak a verseit hallgatják. Tovább ... az uj párokat látod, akik a nászutat alagi kirándulással élénkítik és a piruló asszony biztatja az urát, hogy reszkírozzon valamit a hozományból Palikámra. Nyer a fiatal férj és durcáskodik az asszony: — Te nyertél Palikám, te most azt hiszed, hogy én már nem szeretlek. Apropos, Palikám annyit jelent, hogy amíg mi a látnivalók feljegyzésével töltöttük az időt, azalatt már nagyszerűen futottak a lovak és Sibrik már be is vágtatott Palikámmal a Vidos főhadnagy lovával. Az űrlovasok kevesebb számban vettek részt a gátversenyeken, mint síkversenyekben. Volt egy, aki egyáltalában lemondott a szereplésről, mert az utolsó pillanatban sürgönyt kapott Kan azt, akinek kedvéért — látszólag az ő kedvéért — kikoholta a fantázia. Április elseje van, ma kitombolhatják magukat a politika bajazzói, de holnap lehűll az álarc, lehull a bohócruha és megjönnek a szertelen mulatozás keserű következményei. A kormány bemutatkozása. — A képviselőház ülése. — Budapest, április 1. Ünnepi ülésnek a mait semmiképpen sem nevezhetni. Még a karzati közönség is, amely különös szimattal meg szokta mindig érezni, mikor érvényes palacsintává préseltetni magát a közügyért, lanyha érdeklődéssel nézett a fontos pillanat elé, amikor gróf Héderváry Károly ezúttal negyedszer vonul be a háznagy vezetésével az ülésterembe. A képviselők soraiban is sok volt a hézag. És a hangulat alkalmazkodott a külső kerethez. A munkapárt nem bitt örülni a fordulatnak, mert minden szemben ott volt az aggodalmas tekintet, hogy meddig tart az új helyzet, az ellenzék pedig nem haragudott miatta, mert tisztában van azzal, hogy Khuen szerencsétlen próbálkozása európai botrány keretében szenved kudarcot. Csöndesen és indulat nélkül folyt az ülés előtt is a folyosói élet. Részvéttel értesült az ellenzék arról, hogy Justh Gyula gyöngélkedése miatt nem jöhetett el a Házba. Helyette Kossuth Ferenc jelent meg, aki hónapok óta nem vehetett részt a parlament ülésein s ma is botra támaszkodva, nagy fáradsággal lépegetett a folyosó piros szőnyegén az ülésterembe, így minden idegességtől tiszta volt a levegő, mikor Návay Lajos elnök végzett az előterjesztéseivel s a jobboldali sarokajtóban megjelent Angyal József háznagy és nyomában az uj kabinet. Gróf Héderváry Károly kezdte meg a sort, összeszoritott alakkal, komor arccal fogadta a kormánypárt diadalordítását, melyet a függetlenségi párt gúnyos visszhangja kisért. A bársonyszékben ezúttal Lukács László helyezkedett melléje. A függetlenségi párt hadd lássa, mekkora köztük a szolidaritás. A taps pedig folyton csattogott. Mikor végre elcsöndesedett ez az ováció, a munkapárti sorról felhangzott egy rekedtes hang: — Éljen a király! Erre ismét felállott az egész kormány s egész pártja. A legkritikusabb pillanatban kiáltotta most közéjük Zboray Miklós ezt a vég,zetes felszólítást: — Éljen a trónörökös! ... A bemutatkozás gyorsan ment. Gróf Héderváry Károly száraz szóval jelentette, hogy a király számára lehetővé kellett tennie, hogy lelkiismeretével összeegyeztethető módon uralkodhassék. A bonyodalmak elkerülése végett vállalkozott újra a kormány. Tíz mondat volt az egész beszéd, amelylyel a jövő öszszes miniszterelnökeinek példát adott Khueii arra, hogyan kell kikerülnie a bukást. Ha olyan szituációba keverednek, mely az uralkodó kívánságai ellenére való, szó nélkül változtassanak frontot. A modern politikai erkölcs szerint minden elvi köpönyeg helyett jó a király palástja. Természetesen, az ellenzék sorban tiltakozott ez ellen a felfogás ellen. Szokatlan erővel és hatással beszélt Kossuth Ferenc, aki rámutatott arra a hihetetlen fogásra, hogy ahelyett, hogy a kormány fedezné a királyt, a királylyal fedezteti a saját pozícióját. Kifejtette, hogy a nemzet nem akarja érinteni a felségjogokat, de a maga jogait is meg kell védelmeznie. Határozati javaslatot terjesztett elő, melyben felirati javaslat elkészítését kívánja, melyben a királyt meggyőzték arról, hogy a rezolucióval nem akarták felségjogait csorbítani. Kossuth kijelentette, hogy most már pártja visszanyerte teljesen szabad kezét s küzdeni is fog a nemzet jogaiért. De az ellenzéken kellemetlenül tűnt fel, hogy nem jelentette be a függetlenségi párt harcához való csatlakozását is. Igen nagy erővel beszélt a függetlenségi párt szónoka, Holló Lajos, aki éles kritikával követte nyomon a válság egyes fázisait. Micsoda kormányzási bölcseség az, mely előbb odaszögezi magát és a többséget egy állásponthoz, melyről nem tudja, hozzájárul-e az uralkodó? A manifesztum részletesen állapítja meg a királyi jogkört. A király lemondási szándékának híresztelése odavezethet, hogy a nemzet dinasztikus szelleme hanyatlik alá, vagy pedig alkotmányos jogainak védelmében bénul meg ereje. Ezek az események igazolják a függetlenségi párt politikáját, mely azt hirdeti, hogy ez a parlament nem rendelkezik a kellő súlylyal fölfelé. A beszéd alatt többször történt hevesebb összeszólalkozás a munkapárt és a baloldal között. Mikor Holló a munkapárt állásfoglalásáról és Auffenberg szerepéről beszélt, a függetlenségi képviselők újra és újra ezt kiáltották: — Majd meglátjuk a delegációkban! — Majd kezet csókolnak Auffenbergnek! Mire a jobboldalról gúnyosan felelték viszsza, elhagyott kedvesétől és a sürgöny röviden ezt tartalmazta: — A legelső gátnál fordulj fel, te nyomorult és hordágyon vigyenek be, te emberek utolsója. — Különben se igen barátságosak ezek a gátak — panaszkodott a megtisztelt férfin — hát még ilyen átoksürgönynyel súlyosbítva. Ennek következtében a gátversenyt Fries nyerte Flittával, a Jankovich Bélán úr lovával, de az igazgatóság intézkedett, hogy behozzák azt a szabályt, ami a színházaknál érvényes, tudniillik, hogy a szereplőknek a táviratokat csak az előadás után, vagyis a verseny végén kézbesítsék. • II. A demokrácia se kutya. ( A demokratizmus visszaszorításáról beszéltem az imént. Hát igen. De ez az állapot jelzés csak a tribünre érvényes. Mert mindenütt másutt a demokratizmus uralkodik. A vonaton mágnás katonatisztek között elsőrengű mágnás asszonyok a folyosón állva utaznak, míg bent a kényelmes ülőhelyeken kövér polgárok hatfilléres szivart pöfékelnek kényelmesen. A tribün előtt a szenes tartályokat a polgári rendnek tartották elfoglalva, s az arisztokrata hölgyek csak a füstjét kapták. A Cserháti-handicapben a kis Sas nem respektálta se Abbét, hiába herceg és Lubomirski a gazdája, se Bezzentét, amelyik grófi tulajdon, a Wenckheim Dénesé, hanem a kis Sas előrerohant és beröpült Imi-vel, egy polgári lovas, melyet Martinkovics tanított szaladni. És kétszáznegyven koronát lehetett nyerni, csak Sasban kellett bízni tíz korona erejéig. A forintos helyen hangos ggjjjjgjaggg——___' vigalom keletkezett, ott néhányan összeadtak öt koronát a Sas győzelmére, nyertek, virstlit hordattak körül és meleg bort ittak. A keresztúri akadályversenyben meg éppen diadalt szerzett a demokrácia. Magát a márkit St. Saveurt győzte le a nép fia, Kollár. A baj különben az volt, hogy a márki az Egyedi lován ült, ellenben Kollár Flóriánon ült és St. Flórián bizonyosat akkor is győzött volna, ha St. Saveur kormányozza. A nép mégis tüntetett. — Éljen Kollár! Szervusz atyám, bátyám. Egy liter bor vár rád Kollár. És egy terézvárosi polgártárs minden indokolás nélkül hozzátette: — Éljen Vázsonyi! Fülig lelkesedésben úszott hát a tömeg. De szélben is reszketett és esőben is ázott. Kellemetlen idő volt, öt órakor a verseny hasonlított a Trisztán és Izolde-hez, mindenki várta a végét. Petráss Sári, általános búcsúzkodás közben a versenytértől is búcsúzott, igen okosan így jellemezte a helyzetet: — Ha az ember itt járkál, akkor elfárad. Ha leül megfázik. Ha játszik veszít. Ha gavallérokkal beszélget, akkor bereked. Ha nem beszél, akkor unatkozik. Legjobb hazamenni. Hovatovább mások is hasonló igazságokat tapasztaltak és hazamentek. Annál is inkább hazamentek, mert egyszer végre hat óra után este a sötétben a versenyek is befejeződtek és ilyen nyirkos időben nem tanácsos Alagon maradni éjszakára. iBib.l