Pesti Napló, 1912. június (63. évfolyam, 129–153. szám)
1912-06-01 / 129. szám
2 Budapest, szombat PEST! NAPLÓ 1917 Június I. *29. szánt. még nem bukott el, de összeomlott egy világ, összeomlott jobb sorsot érdemlő politikusok és politikai alakulások hitele és jövője is. Ezt az eszmét keressük és nem tudjuk megérteni, miért borítják le hát fátyollal, miért takargatják, mit határoztak az általános választójogról. És egészen természetes, hogy e titkolózástól semmi jót nem remélünk. A gróf urak kezébe siklott most az egész dolog. A gróf urak legtekintélyesebbike pedig megmondotta nemrég, hogy nem tud elképzelni olyan választójogot, amelyre nézve Justh Gyula, Apponyi Albert, Andrássy Gyula és Tisza István megegyezhetnének. Igaza volt a gróf urnak. Igaza van még ma is. A demokratikus ellenzék és a kormánypárt feudálisan fanatizált csoportja nem kerülhet egy táborba. Közöttük béke nem lehetséges, béke csak romokon épülhet fel. Most magát védi, őrzi mindegyikük és arra gondol talán, hogy a béke létrejöhet az általános választójog romjain. Valóban, e pillanatban az egész helyzet, az egész elhelyezkedés a választójogot veszélyezteti. Ma a kaszinó az úr. De azért ne örüljenek még az urak. Pártok rombadőlhetnek, megsemmisülhetnek, szövetkezetek, koalíciók mehetnek tönkre. Az általános választójog túléli mindnyájukat és meg fog érkezni, fel fog támadni, bármily gondosan temetik is most ellenségei és azok, akik talán még mindig barátai gyanánt szerepelnek. A képviselőház teljes nyomatékkal és egész terjedelmében tiltakozik őfelsége szuverenitási jogainak Bosznia-Hercegovinára történt kiterjesztéséről szóló magyar törvényjavaslatban kifejezésre hozott azon felfogás ellen, hogy a magyar királyságnak külön jogigényei volnának az annektált tartományokra és pedig azon az alapon, hogy hosszú idő előtt egyes magyar királyok ideiglenes hűbérurai voltak a mai Bosznia-Hercegovina területén időnkint alakított szerb és horvát kis fejedelemségek dinasztiáinak. Az osztrák Rechsrath képviselőháza megállapítja, hogy a valóságban Magyarországnak jogviszonyai az annektált tartományokhoz mind terjedelmére, mind megokolására nézve teljesen azonosak Ausztria jogviszonyaival az említett országokhoz, amennyiben mindkettő az osztrák-magyar monarchiának, mint felbontatlan egységnek a berlini szerződés 25. §-a alapján adott nemzetközi jogi mandátum, továbbá a közös uralkodónak 1908 október 5-én gróf Aehrenthal külügyminiszterhez intézett legfelsőbb kéziratával kiterjesztett szuverenitás, végül pedig a magas porta és az osztrák-magyar monarkia közt 1909. évi február 26-án jegyzőkönyv alakjában megkötött államszerződés alapján nyert és nyerhetett mindkét állam jogot. Budapest, május 31. A képviselőim holnap, szombaton délelőtt tíz órakor ülést tart, melyen folytatják a véderőjavaslat tárgyalását. Az annexió a Reichsrathban, Bécsből jelentik . A bosnyák bizottságban Redlich tanár előterjesztette jelentését az annexióról. Az előadó a következő közjogi botlásokkal teli határozati javaslatot nyújtotta be: elnyelte, mint a kánikulában várva várt esőt a megrepedezett, kiszáradt föld. Révész S. úrról kiderült, hogy minden komolysága és szorgalmassága mellett igen könnyelmű üzletember volt: fényes úri dámáknak tömérdek portékát adott hitelbe, úri dámáknak pedig hitelezni többnyire veszedelmesebb, mint szegény embereknek, mert a szegény ember keservesen bár, de csak törleszt valamicskét, de az úri házaktól fölháborodva szokták kikergetni a számlával beállító inast ... De hát minek szaporítsuk a szót: a Pacsirta-utcai homályos kis bolt fölött végképp elsötétedett az ég. A Pacsirta-utcai kis boltot egy szomorú napon becsukták . . . 11. Reggel volt. A házaspár meg ott aludt a bezárt üzlethelyiség mögött lévő földszinti lakásban. Előbb serkent fel a férj, s az órára pillantott: már kilenc órára járt az idő. Ösztönszerüleg ki akart ugrani az ágyból: szent Egek hamar kinyitni az üzletet! De aztán eszébe jutott, hogy azért ugyan ma nem kell sietnie . . . önkéntelenül is kinyújtózkodott az ágyban: bizony Isten, jól esett neki az a kis heverés, ez a kis naplopás. Felesége még mély álomba merülve feküdt mellette: szegény asszonykának máskor hat órakor talpra kellett pattannia, segíteni a cselédnek a reggeli készítésben, a takarításban, — bizony, rá is nagyon ráfér, hogy s egy pár órácska édes álommal pótolja, amit elmulasztott . . . Révész úr óvatosan kikelt az ágyból s most ő segített a cselédleányzónak a kávéfőzésbe is. S mikor a felesége is felébredt, pillantása az utcára esett, aki odahozta neki ágyához a reggelijét . . . Az asszony elmosolyodott. Hosszú idő óta— talán házassága ót először történt meg vele, hogy mosolylyal tudott ébredni. Olyan, de olyan jó izűen itta meg a kávéját, lustálkodva a meleg, puha, marasztaló párnák között — mint valami dédelgetett úri asszony . . . s még kéjesen szürcsölgette a forró italt, az ura tartotta neki mosolyogva a csészét — a mindig komoly, gondterhes üzletember, aki örökké a robot lázában élt . . . S napsugár is tévedt a szűk, földszintes hálóba: valóságos eleven, aranyos napsugár. Hogy tudott oda bejutni, a Pacsirtautca legsötétebb zugába? Mindegy — ott volt, színes, nevető foltokat vetett a meleg, fehér, csillogó ágyra . . . Margit aztán egy-kettő talpra ugrott. Magára kapkodta a ruháit s egyszerre megmagyarázhatatlanul különös, pajkos ötlete támadt. — Elmegyünk egyet sétálni, mondotta. Kimegyünk a ligetbe. Jó? Révész úr bólintott: — Jó, jó . . . A ligetben — ott volt még csak sok napsugár ! Csodatevő, bűbájos zománca a tavasznak, amely megaranyozott mindent, mindent. A kis folyó szürke, szennyes hullámait, amelyek zúgva, duzzadva áradtak a hegyekből alá. A kopott pázsitot, amelyet vastagon elborít, agyon- Fújt nyáron a por s amely nagy keservesen húzta ki a telet. A vén, girbe-gurba fák ágait, amelyek oly megható igyekezettel iparkodnak rügyet bontani, levelet hajtani. Az egész elhanyagolt, kopár ligetet diadalmas erővel árasztotta el a napsugár, s fűnek-fának szuggerálva: Fiatal vagy, életerős ,vagy, még tudod érezni, élvezni a tavaszt, te szegény, meggyötört, az életharc porával ellepett, összetaposott liget! . . . Ott sétálgattak Révész L. ur és a felesége. A kezük összekapcsolva. Játékosan. Fiatalosan. Még azt is meghallották, hogy madárdal csattog a fejük felett. Figyelték a madáréneket. S a menyecske megszólalt: — Milyen szép ez a liget, Sándor! Sándor az asszonyára nézett. A napsugárban fürdő, megszépített, kipirosított, megfiatalított asszonyára: — S milyen szép vagy te, Margit! És szenvedélyesen a két keze közé ragadta az asszony fejét. És a száját kereste: a félig kinyitott, nedves, a tavasz minden örömeit kínáló szájat . . . S megcsókolták egymást, úgy, amint talán még soha. ők, a házastársak, akik csak most értek rá először észrevenni, hogy a’ liget milyen szép és ők milyen fiatalok . . . IV. Nagyot aludtak a pompás tavaszi séta után, miután elvégezték, hogy másnap újra kisétálnak a zöldbe. S talán még későbben ébredtek volna fel, ha fel nem veri őket a táviratkihordó. Róna úr sürgönyözött Bécsből, aki felutazott oda, hogy veje nevében a hitelezőkkel tárgyaljon. „Kiegyezés sikerült. Holnap kinyithatjátok újra az üzletet“. Ez volt a táviratban. Ah! Tehát elmúlt a veszedelem. Vége a bajnak. Minden újra a régi rendes kerékvágásba zökken. Holnap újra kezdődhetik az élet . . . Hát nem örvendetes dolog ez — nem nagy, nagy öröm? Az asszony odaadta férjének a távirat-lapot. S egy nagy, nehéz könycseppje csillogott a papírdarabra. S kis hijja, hogy Révész úr szeméből is oda nem hullott egy másik nagy csöpp a kékbetűs papirosra. Holnap újra kinyílik az üzlet, — amely már ma is elvette a kedvüket attól, hogy kimenjenek a fényes, a szépséges ligetbe . . . Csendes vizeken. A képviselőház ülése. — Budapest, május 31. Ma is tartott ülést a képviselőház, melyen tovább itta az ellenzék a békes medve bőrére előre az áldomást s a véderőjavaslatot tárgyalták. Nem valami kitűnő kedvvel mentek küzdelembe azok, akikre rákerült a szólás sora. Sümegi Vilmos például igy morfondírozott az ülés előtt: — Nem volna sokkal egyszerűbb, ha ezt a reám eső órácskát szzép szelíd név szerinti szavazással ütnénk agyon? De ezt csak suttogni merte, mert dehogy is zavarná a béke hangulatát. S egy vértanú mosolygásával foglalkozott a trialista törekvésektől kezdve az erdélyi birtokoknak oláh kézre kerüléséig minden olyan kérdéssel, amely nem föltétlenül tartozik a véderőjavaslat gondolatkörébe. De természetesen volt szíve ahhoz is, hogy megmagyarázza, milyen elviselhetetlenek a reform tervei. Kellemes feltűnést keltett a munkapárton az a bársonysima gyöngédség, melylyel a szilaj lófőszékely a támadásait enyhítette. A gróf Tisza István ellen intézett szigorú kritika például igy kezdődött: — Ámbár Tisza István gróf kiváló államférfiui képességei tiszteletet érdemelnek . . . Az ember a fejét tapogatta, hogy abbak a már nem szokatlan felkiáltásban törjön ki: ébren vagyok-e vagy álmodom? S minden oldalról sietve gratuláltak a rutinos szónoknak. Vázsonyi Vilmos volt a sorban az első, aki ezzel nyújtott kezet Sümeginek: — Beszéded elején mentem el. Most itt vagyok s e rövid félóra keretébe egy év esik bele! — Hogy-hogy? — kérdezte gyanakodva Sümegi, aki politikai célzástól tartott. Kiderült azután, hogy azt a rövid fél órát a Terézváros képviselője a büntető törvényszéken töltötte, ahol egy kliensét egy esztendőre ítélték el. Sok jó részlete volt Horváth Mihály felszólalásának, aki társadalmi és egészségügyi nézőpontból kritizálta a véderőreformot. Vidám előadását Bikády Antal honfibútól csöpögő felszólalása követte. Szerinte nem kívánatos annak a hadseregnek fejlesztése, melyből száműzve van a magyar érzés, s ahol a történelmet meghamisítva tanítják. És mivel senki nem mondott nők ellent, de hamarosan két óra is lett, rövidesen befejezte a beszédét. A képviselőház ülése. ■— Kezdete délelőtt tíz órakor. Elnök: Gróf Tisza István. Folytatták a véderőjavaslat tárgyalását Sümegi Vilmos reméli, hogy azt a választói tervezetet amelyet tegnap az egész ellenzék magáévá tett magáévá fogja tenni a munkapárt is. A béke lehetősége most megvan s azt meghiúsítani nem szabad. A sok veszedelemmel környezeti országnak szüksége van a békére. Rámutat a trialisztikus törekvésekre, melyek a monarkiát létében akarják megtámadni. Szerajevóban készülnek a jövő hónapban a trialisztikus eszme hívei összeülni. Szóvá teszi azokat az intrikákat is, amelyek a magyar nyelvű görög katolikus liturgia ellen folynak. Ugyane veszedelmek közé tartozik a nemzetiségi birtokfoglalás is. Legfőbb ideje tehát hogy a magyarság összetartson és békét teremtsen. Foglalkozik a véderőjavaslat vér- és pénzáldozataival. Legsúlyosabbnak tartja a véradót az újoncemelést A hadseregben biztosítani kell a magyar szupremáciát hogy ne legyen kizárólag osztrák hadsereg. A hadsereg tisztjei nálunk kivételes lényeknek képzelik magukat. A haditengerészet fejlesztése nem áll érdekében Magyarországnak és mégis száz és százmilliót követelnek tőlünk erre a célra. Po