Pesti Napló, 1912. június (63. évfolyam, 129–153. szám)

1912-06-11 / 137. szám

, Budapest, Kedd pesti NAPLÓ 1912 junius 11 137. szám. Gyulává­ az élükön, eltávoztak a haderővel körül, sáncolt parlament épülete elől. (Tüntetés a Justh-pártkör előtt.) Az ellenzéki képviselők közül közel húszan gya­log tartottak a Rákóczi-úton lévő Justh-párt közhe­lyisége felé, elöl Justh Gyulával, akit mindenütt, egész útjában lelkesen és zajosan ünnepelt az utca. Egészen a kör ablakai alá követte a tömeg a képviselőket, akiket még azután is, hogy eltűntek a kapu mélyében, addig éljeneztek, amíg azután meg tena jelentek az ablakokban. •­- Iialljuk Justh Gyulát! Éljen az ellenzék! — Veszszen a kormány! — Abcúg Tisza!­­ * — Lámpavasra a gazemiberekkel! Percekig tartott a zajos dem­onstrálás, amíg végül ovascsendőrök és rendőrök szétoszlásra kényszerí­­tették a tüntetőket. A késő esti órákban zavargás volt az Aréna-után is, de a fegyveres erő csakhamar métszórta a tüntetőket. A katonaság este hatig ott tartózkodott a parla­­ment épülete előtt, ahol holnap reggel nyolc órakor Ura kordonokat állítanak föl. A képviselőházban. A kordonon átkerült képviselők­ közt volt Ráth Andre is. Alig ért azonban a képviselőház első emele­tére, elébe állott Koszt­ka rendőrfelügyelő. — Kérem a képviselő urat — szólt — tessék el­hagyni a Házat. Ráth elpirult dühében. •— Micsoda beszéd ez?, kérdezte. •— Kinek a rendeletére? Én nem vagyok kitiltva. A­ rendőrfelügyelő egy gépírásos lapot mutatott: — A mentelmi bizottság határozott így... Ráth erre felkapta a fejét: — Éppen most ülésezik, ugy­e, a mentelmi bi­­zottság? — kérdezte a képviselőházi szolgáktól. — Igen! — volt a válasz. Ráth percig sem habozott, hanem benyitott abba a terembe, ahol Tisza vészbírósága dolgozott. A fe­jén a kalappal, köszönés nélkül bekiáltott a terembe: — Micsoda eljárás ez? Beidézve nem vagyok, te ítéletet nem hozott a Ház és mégis kivezetnek? Terezői József idegesen hebegett valamit: — Még nincs határozat! — mondta. Ráth erre sarkon fordult s bevitte a bizottság elé a rendőrtisztet, ahol felvilágosították, hogy — csak tévedés a dolog. K­e­n­e­d­i Géza mindjárt meg is kérdezte a képviselőtől:­­— Elő akarja adni talán a képviselő úr a ment­ségét? Rátti vád­at von: — Eszembe sem jut! — mondta. Ezzel távozott a Házból, ahonnét A­p­p­o­n­y­i fel­szólítására azok a képviselők is elvonultak, akik át­kerültek a kordonon. Ezután­ összeült ismét a munkapárt. Tisza el­foglalta az annyira lealacsonyított elnöki széket s el­mondta a szokásos beharangozóját arról, hogy most már rendszerré vált a házban „a rendzavarás“. — Úgy intézkedtem — mondta — hogy a kizárt képviselők ezután be se eresztessenek a Házba. Ha azonban a Ház más intézkedést tart helyesnek, ké­rem, tessék indítványozni. Ki tartott volna más intézkedést helyesnek, ha Tisza így akarja? Ezután tehát kitűzött szuronya ka­tonaság fog állni a Ház előtt. A munkapárt egyébként „megszavazta“ a bor-, hús-, cukor- és sör­fogyasztás megadóztatásáról szóló 1887. évi XLVII. törvénycikk 3. §-ának módosí­tásáról szóló törvényjavaslatot, a magyar királyi ál­lamvasutak alkalmazottai számára létesítendő lakó­ház-telepeiről szóló törvényjavaslatot s elintézte az országgyűléshez intézett királyi leiratoknak a főren­diházhoz késedelmesen történt átküldéséről szóló fő­rendiházi üzenetet. Végén — méla akkordnak — a mentelmi bizottság előadója a mai ülés visszhangja­ként a következő javaslatot tette. A bizottság elé utasított képviselőket hat kate­góriába osztjuk. Az első kategóriába tartoznak azok, kik a Ház régibb határozatával már kizárattak a Házból és ennek dacára ide bejövén, a Ház határozatával és az elnöki rendelkezéssel szemben „engedetlenkedtek“, így név szerinti Á­b­r­a­h­á­m Dezső, Batthyány Pál, Beck Lajos, Benedek János, Bikádi Antal, B­o­s­n­y­á­k Géza, E­g­r­y Béla, E­i­t­n­e­r Zsigmond, gróf Esterházy Mihály, Fernbach Károly, Horváth Gyula, Huszár Károly (sár­vári), Ivánka Imre, Justh János, Justh Gyula, Ká­ll­ay Ubul, gróf Károlyi József, Kelemen Béla, Kun Béla, Palugyay Móric, Polónyi Géza, Polónyi Dezső, Sümegi Vilmos, S­zabó István (nagyatádi), S­z­a­l­a­y László, Szmre­­c­s­á­n­y­i György, Veszprémy István és Z­b­o­r­a­y Miklós képviselő urak. A mentelmi bizott­ság azt javasolja, méltóztassék ezeket a képviselő urakat kitiltásuk lejártát közvetlenül követő újabb 15 napra a Házból kizárni. A második kategóriába tartoznak azok, akiket a Ház ma délelőtti ülésében zárt ki a Háznak ülései­ből 15 napra, tehát ők még joggal voltak itt, azon­ban itt oly mértékű rendetlenkedést és az elnökkel szemben való engedetlenséget tanúsítottak, hogy e miatt javasolja a bizottság, hogy név szerint gróf Benyovszky Móric, Bernáth Béla, Bizony Ákos, Csermák Ernő, N­a­d­á­n­y­i Gyula, O­stf­fy Lajos, Pap Zoltán, Urmánczy Nándor és V­e­r­t­á­n Etele képviselő urakat a ma kiszabott kizárásuk lejártát közvetlenül követő újabb 15 napra méltóztassék a Házból kizárni. Harmadszor Ráth Endre képviselő úr, akinek a Házból való kizáratási határideje lejárt, ma itt megjelent és olyan viselkedést tanúsított, amely a Ház méltóságával nem egyezik és amely egyenesen a Ház határozathozatalának lehetetlenné tételére Budapest, június 10. (Saját tudósítónktól.) Kegyelemdö­­fésre készül az elvakult szenvedéllyel tomboló kormánypárt. A kegyelemdöfés az alkotmány­nak, a parlamentarizmusnak szól. Ma már fel­­tűzött szuronyok kergették vissza az ellenzéket és holnap e szuronyok árnyékában az egyedül maradt munkapárt meg akarja szavazni a házszabályrevíziót. Napokon át dögö­­nyöztek, kínoztak minden törvénytiszteletet. Most egyszerűen megölik, kitörlik az élők so­rából az igazságot és a jogot. Most előkészítik a jövőt minden valaha bekövetkezhető abszolu­tizmusnak, amely az új házszabályok segítsé­gével rövid néhány óra alatt akár a Peichs­­rathba viheti be a magyar képviselőházat. Ez a példátlan merénylet megmozdítja az országot, tiltakozásra kényszeríti azokat is, akik eddig nem voltak a parlamenti harc mellett. Andrássy Gyula is azok közt van, akik élesen és határozottan tiltakoznak a karhatalommal való törvényhozás ellen, amelyet akrobata­politikának bélyegez. Sorra megszólalnak az ország jogtudósai, az ügyvédi kamarák. A legnevezetesebb, a legfontosabb azonban, hogy megkezdik a harcot az alkotmány védőbástyái, a vármegyék. Két vármegye foglalkozott ma a kormány bemutatkozó iratával: Pest vár­megye és Heves megye. Ősidők óta a lelkiismereti szabadság, a független politika vé­delmezői. Mind a kettő hű maradt régi hagyo­mányaihoz és nagy többséggel bizalmat­lanságot szavazott a kormánynak, óriási a jelentősége ennek az állásfoglalás­nak. Ez csak a kezdet. De azt jelenti, hogy min­denütt, ahol független, meg nem félemlíthető elemek intézik a közü­gyeket, ott kíméletlenül nyilatkozik meg a közvélemény haragja, felhá­borodása. Az ország szava ez, és az ország szava a legsúlyosabb ítéletet mondja mind­azokra, akik részesei az utóbbi napok parla­menti bűncselekményeinek. Az ország szava fe­nyegetően, félelmesen jelzi, hogy nem fog elma­radni a megtorlás. Míg vadul tombol az erőszak és a munka­párti törvénygyártókat annyi katona őrzi, irányul. A bizottság javasolja, méltóztassék Ráti Endre képviselő urat azonnal foganatba veendő és a mai nap beszámításával újabb 15 napra a Ház­­ból kizárni. A negyedik kategóriába tartoznak Bakonyi, Samu, Faragó Antal, Ha­uer István, Köb­ösi Kornél és V­al­e­n­­­s­i­k Ferenc­ képviselő urak, akik eddig a Ház ünnepélyes megkövetésére köteleztek­­ek, de akiknél most már a tett ismétlése szintén beállott, mert a ma délelőtti nagy zajongásban ők is részt vettek, méltóztassék őket azonnal foga­natba veendő és a mai ülés beszámításával 15 napig terjedő időre a Házból kizárni. Az ötödik kategóriába tartoznak: Jaczkó Pál, Jeszenszky Ferenc és V­e­r­­­á­n Endre kép­viselő urak, akik még nem voltak a mentelmi bizott­ság elé utasítva. Miután ezeknél a tett ismétléseinek esete nem áll fenn, ma voltak először a mentelmi bizottság előtt, méltóztassék őket a Ház ünnepélyes megkövetésére ítélni. A hatodik kategóriába tartozik Szabó István (zsámolyi) akire nézve a mentelmi bizottság semmiféle javaslatot nem tett. Ezeket a javaslatokat természetesen lelkes örömmel elfogadta a munkapárt, úgy hogy ma már az ellenzék fele ki van zárva a Házból. Justh Gyula például hatvan napra. Az ülés végén Lukács László visszavonta az összes javaslatokat s holnap délelőttre kitűzték napi­rendre­­ a házszabályrevíziót, amennyi egy kisebb hadjárathoz elegendő volna, a munkapárt csüggedten, növekvő ag­godalommal várja a fejleményeket. Holnap, a házszabályrevízió keresztülerőszakolása után rögtön végre akarják hajtani a Ház elnapo­lását. De mi lesz azután? Az ország népe impozáns egyöntetűséggel fordul ellenük és bo­nyodalmak fenyegetnek felülről is. Egy kétes sorsú, kétségtelenül törvénytelen határozat el-,­fogadottnak mondja a véderőjavaslatokat. De hiányzik a főrendiház szavazata, hiányzik a szentesítés és az osztrák parlament ob­­strukciót tervez. A rendőrök nem segít­hették át a kormányt a legnagyobb nehézsége­ken. Kezükben lesznek a törvénytelen határo­zatok, de nem tudnak velük mit kezdeni. Ter­mészetes tehát, hogy miután meggyalázták a törvényhozás termét, rongygyá tépték­ a men­telmi jogot, most mindennek elsimításáról, ki­egyenlítéséről, a békéről ábrándoznak. De még természetesebb, hogy ezzel a társasággal ez az ellenzék többé semmi módon szóba nem áll. És ezt már a munkapárton is tudni kell. Vasárnap megkezdték ugyanis a puhatolózást, tudakozódtak, milyen módon lehetne a rendes tárgyalásokat biztosítani. A válasz a legener­­gikusabban visszautasító volt. Az egész el­lenzék megingathatatlan meggyőződését fejezte ki Polónyi Géza, amikor ezeket mondotta: — Mi sem a kormánynyal, sem a munka­párttal ebben az életben többé szóba s­e­m­ állunk. Ha a király küld valakit, aki tár­gyalni akar velünk, tárgyalunk, de ettől a tár­saságtól minket egy élet és egy tenger vá­laszt el. Ez a tiszta helyzet. A jelent, néhány nyo­morult napot magához kaparithatta a többség, de saját jövőjét ölte meg. Már a jövő emberét találgatják, már az új alakulást vázolják és ez természetes, mert ha minden bizonytalan is e pillanatban, a munkapárt szörnyű, végső zül­lése felől nem lehet semmi kétség. Lukács és Hazai a királynál. Lukács László miniszterelnök vasárnap reg­gel Bécsbe érkezett. A miniszterelnök a magyar, házban szállott meg. Reggeli nyolc óra után Schön­ ...­­ .....—" Fgajaan. ■.jl" ... .­ A kegyelemdöfés. (Elnapolás előtt. — Sí íidzszabársrevizfő. — megszólalnak a rdrraeg­ék.)

Next