Pesti Napló, 1912. július (63. évfolyam, 154–179. szám)
1912-07-21 / 171. szám
zölte, hogy az obskúrus ifjú édesanyja egyik ottani penzió szakácsnője. Nápolyban egyébként leánykereskedés miatt büntetést is szenvedett és bajba sodorta az ottani osztrák-magyar konzulátus egyik tisztviselőjét, akit hosszú ideig zsarolt titoktartásával, majd, minthogy több pénzt nem kaphatott a szerencsétlen embertől, leleplezte közös bűnüket. Ezek az adatok éppen elég súlyosak voltak arra, hogy Charles Edwin Laytont a főkapitányság őrizetbe vegye és tovább kutasson a sötét múlttal bíró fiatalember viselt dolgai után. Nem tarthatják lehetetlennek, hogy az amerikai ifjú közelebbi felvilágosítást is adhat majd Vitái Ilona öngyilkosságának okáról. Addig is, amíg adatok után kutat a főkapitányság, Charles Edvin Laytont a Mosonyi utcában lévő toloncházban helyezték el. Abadies~kora. '•wírf „Vedd egyenlő részben az após szilárdadgát, a mandulatej fehérségét, a méz enyheségét, az égető nap eioltha-‘és kapszisadie-szivarkapapiriss tarka krónika. (A becsületszó. — Népmondák. — Olimpiád.) Abban a kávéházban történt, ahová a színészek szoktak járni pikkolózni. Amikor az egyik színész fölállt és el akart menni, az egyik kollégája utána ment és megfogta: I' — Ugyan kérlek, segíts ki a zavaromból. Véletlenül nincs nálam pénz... Ugyan adj kölcsön tiz koronát... — Mikor adod meg? — Holnap. — Becsületszavadra? — Becsületszavamra! — Itt a tiz korona. Másnap délután újra találkozik a két színész a kávéházban. Mindenféléről beszélgettek, csak a tiz koronáról nem. Végre az egyik megszólalt: — Mi van a tiz koronámmal? — Igaz, kérlek, bocsáss meg, nem tudtam ma pénzt kapni. Holnap okvetlen megadom. Becsületszavamra. A másik színész egy pillanatig gondolkozott, aztán így felelt: i — Jól van. De előbb ad a becsületszavadat arra, hogy megtartod a becsületszavad . ' ft Egy pesti professzor, aki nagy szeretettel foglalkozik népmondák gyűjtésével, Tirolban nyaralt az idén. Valami kiránduláson egy kis faluba vetődött, ahol az első parasztot megfogta: — Mondja csak, vannak itt, ezen a vidéken népmondák? ^ K — Nép... népmondák?... Hogyne, hogyne. — Hát maga tud egyet? •— Én nem, de vannak... — Hát valami rokona nincs, aki tudna? — Nincs, nincs De azért vannak. — Hát hol vannak? — Hol? A községházán, az idegenforgalmi hivatalban, ott biztosan vannak. * Olimpiád. Ezen a héten ismét nagy dicsőséget arattunk a világ előtt. ’Stockholmban győzelmet győzelemre .— Hála istennek, csakhogy kint vagyok a vízből — ezzel a történelmi mondással szállottak ki derék úszóink a medencéből a verseny után. A magyar fiúk szerénységét bizonyítja, hogy nem kérkedtek a győzelmekkel. Hogy a zajos ünnepeltetésnek elejét vegyék a pályaudvaron, álszakállal és álruhákban érkeztek vissza. Persze, hogy míg az itthon maradtak lázas érdeklődéssel lesték a stockholmi híreket. Spronc úr, a kiváló váltólovas is egészen elmerült a sportban. Odakint ezalatt különben a marathoni futásban arattunk szép diadalt, sikerülvén biztosítani a magyar színeknek a harmincegyedik helyet, itthon új erőre kapva áldozzanak az igazi magyar nemzeti sportnak, ~ a bakkaratnak '**vr PESTI NAPLÓ 1912 Julius 21 18 Budapest, vasárnap 171. szám. SZÍNHÁZ, művészet. (*) Budai Színkör. A Budai Nyári Színházhoz holnap, vasárnap, hétfőn, kedden és a jövő vasárnap a „Hedda hercegnő“ című új operettnek lesznek a folytatólagos előadásai. Szerdán és szombaton Fenyvesi Emil, a Vígszínház művésze vendégszerepel a „Trilby“ és „A tanítónő" című darabokban. Csütörtökön a „Hercegkisasszony“, pénteken „Ábrahám a menyországban“ operettek vannak műsoron. A „Bőr, egér“ holnap, vasárnap délután előadásán Adél szerepét vendég, Szeghő Józsa fogja játszani. (*) Vidéki színházak. Az aradi nyári színházban hétfőtől kezdődőleg három estén át Király Ernő, a Királyszínház énekese vendégszerepel a „Luxemburg grófja“, „Víg özvegy“ és a „Leányvásár“ című operettekben, telt házak előtt, a közönség tetszése mellett. Ugyanott szombaton és vasárnap, Vendrey Ferenc, a Vígszínház művésze vendégszerepel az „Ezred apja“ és „Aranykakas“ bohózatokban. Mariházy Miklós, a kecskeméti színház igazgatója augusztus elején kezdi meg társulatával működését Orosházán a nyári színkörben. A nagyváradi Szigligeti Színház az őszi szezont már az új erőkkel kezdi meg. Az előadó-személyzet sorában F. Ká roly Leona helyét Görög Olga, a pécsiek kedvenc primadonnája foglalja el. A férfi személyzet szereplői közé Tompa Bélát és Szarvassy Somát szerződtette az igazgató. A zenekar vezetését Kerner Jenő foglalja el, akinek Szegeden egy országos hírűvé lett Kossuth-nóta-afférje miatt ki kellett lépnie a hadsereg kötelékéből. Az aradi színházban a hét folyamán négy régi tag vett búcsút a közönségtől: Ladiszlay József, Wlassák Vilma, Cseh Ferenc és Vass Jenő; a közönség tüntető tapsokkal búcsúztatta kedvenceit, akiknek helyét most Szendrey igazgató aj tagokkal pótolja. — Komjáthy János kassai színtársulata a közönség meleg pártfogása és osztatlan tetszése mellett játszik Brassóban, ahol a hét folyamán „Cyrano de Bergerac“, „A princ“ és „Eszemadta“ operette kerültek színre zsúfolt házak előtt. Dezséry Gyula, a kolozsvári Nemzeti Színház kitűnő jellemszínésze csütörtöktől kezdődőleg két estén át vendégszerepel a marosvásárhelyi színtársulatnál, a „Cornevillei harangok“ és „Ármány és szerelem“ című darabokban, van bejelenteni. 3. A néhai báró Rudics József ala(*) A Duse-Moissi turné. Rómából Írják: A világsajtó megírta már, hogy Eleonora Duse és Alexander Moissi nagyobb együttes turnéra készülnek. Mint újabban kiderült, a turné csak Olaszország városaira szól és pedig Max Reinhardt vezetése alatt. Moissi tudniillik olasz eredetű, de most, hogy eredete aktuális lett, kiderült, hogy szülőhelyéről a legellentétesebb verziók tartják magukat. Az olasz sajtó mindeddig azt írta, hogy Moissi Roveretoból való, tehát voltaképpen — hiába a dolgot szépíteni — osztrák alattvaló. Egy más verzió szerint Velencéből való és az olasz nyelvet jellegzetes veneto-tájszólással beszéli. Viszont egy volt osztályársa nemrégiben cikket írt, amely szerint Moissi Durazzóból való és voltaképpen levantei török eredetű. (*) A Műcsarnok téli tárlatának díjai. Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat 1912—13. évi műcsarnoki téli tárlatán, amelyen kizárólag magyar honosságú művészek vehetnek részt, a következő díjak kerülnek kiosztásra: 1. két nagy állami művészeti aranyérem, illetve az egyik nagy aranyérem ki nem adása esetében egy nagy és két kis aranyérem. Az érmekre a kiállításon résztvevő művészek bármily fajtájú festészeti, szobrászati, építészeti, vagy metszetművekkel pályázhatnak, amelyek még a Képzőművészeti Társulat kiállításain soha nem szerepeltek. 2. Néhai Rökk Szilárd alapítványának kamataiból egy kétezer koronából álló jutalom, amelyre legalább fél négyzetméter nagyságú kész olajfestmények és legalább fél életnagyságú kész szoborművek szerzői pályázhatnak, akik tartoznak ezt a kiállítás megnyitásától számított két hét alatt a titkárságnak Káspítványnak a kamataiból hatezerkilencszázötvenegy koronából álló ösztöndíj, amelyre legalább huszonnégy és legfeljebb harmincnégy éves festő, szobrász és építőművészek pályázhatnak, akik ebbeli szándékukat közvetlen a kiállítás megnyitása után tartoznak a titkárságnak írásban bejelenteni. 4. A néhai Ráth György által a magyar képzőművészet fellendülésére tett alapítványból hatszáz, valamint az özvegy Ráth Györgyné által hasonló célra adományozott hatszáz, továbbá ugyancsak az özvegy által erre az alkalomra kivételesen adományozott nyolcszáz, összesen tehát kétezer koronából álló díj, amelyre a művészetükben már megállapodott, kész művészek pályázhatnak, mégpedig ezúttal csakis olajfestményekkel. 5. A gróf Esterházy Miklós Móric