Pesti Napló, 1912. augusztus (63. évfolyam, 180-205. szám)

1912-08-01 / 180. szám

/ Budapest, csütörtök PESTI NAP­L­Ó 1912 augusztusit 180. szám. 3 régy párttöredék legyen, mint egy külsőleg egységes, de bensőleg ellentétes elemekből álló nagy párt, amelyet vezetői bármikor szállít­hatnak a kormánynak. Az igazán szabadelvű és radikális politika hívei előtt tehát örvende­tes jelenség a párt bomlása, mert abból a kö­zel­jövőben tisztességesebb, egészségesebb pártalakulás remélhető. A legújabb eseményekről a következőket jelenthetjük: A tót nemzetiségi párt választott bírósága Ruttkán ülést tartott, amelyen a „Ludové No­­viny“ szerkesztőségének­ vesztegetési ügyét tárgyalták. A bíróság tagjai voltak: Du­la Máté turóc­­szentmártoni ügyvéd, M­o­y­s László szakolcai és Hajtaszák János nagyfalui római kato­likus plébánosok, Radlinszky Ignác alsókubini és dr. R­u­m­a­n János liptószentmiklósi ügyvé­dek. A „Ludove Noviny"­ szerkesztőségét Hl­i­n­k­a András és J­u­r­i­g­a Nándor képvisel­ték, a „Szlovenszki Dennik“ szerkesztősége képviseletében Bella M. Mátyás jelent meg. A bíróság dr. R­á­t­h Ágoston pozsonyi ügy­váddal szemben az eljárást megszüntette, mert Ráth a bírósághoz intézett levelében a tót nem­zetiségi pártból való kilépését bejelen­tette. Tomanek Flóriánt dorgálásra ítélte a párt választott bírósága, mert báró L­é­­v­a­y Lajos csabai munkapárti képviselőtől, il­letve annak pártkasszájából készkiad­ásait meghaladó díjazást fogadott el kor­­tesszolgálataiért. Juriga Nándor és Szkicsák Ferenc képviselőket a vád alól felmentette a bíróság. A bír­óság tárgyalásáról kiszivárgott hírek szerint a bíróságra nagy hatással voltak a Pesti Napló cikkében nyilvánosságra hozott adatok, amelyeknek valódisága és következményei elől a párt nem zárkózhatott el. Mégis mindenáron meg akarták menteni a párt egységét s főként ezért csak Tomaneket ejtették el, de őt sem Valami nagyon, hiszen a pártban meghagyták, holott éppen elég adat volt ellene arra, hogy ki is zárják. Remélik egyébként, hogy Tomanek visszavonul a lap szerkesztésétől s ezért voltak vele szemben kíméletesek. A lapnak jelen volt képviselői egyébként becsületszavukra kijelentették, hogy a felekezeti gyű­lösség fegyverét, amelyet Tó­ban? — Előbb Bécsbe utaznak, s ott is töltenek néhány napot. Onnan küldi meg az apának az ultimátumot. * * ■ Az ifjút Kovács Péternek hívták. Mint sze­gény filozopter került a kastélyba, hogy a hét­éves Jánoskát emberré nevelje. Ifjúsága sivár, ijesztő nélkülözésekben viharzott el. Most felbő­vítette és kitágította különben is erős és nagyra­­törő képzeletét a váratlan szerencse, amelybe ime, jóságos tündérkék gondosságából, hirtelen belepottyant. — Elfelejtettem valamit . . . törte meg a bárókisasszonyka a csendet. — Mit felejtett el édes? !— szólt az ifjú, fel­riadva a merengéséből. A bárólány mosolygott. — Semmit . . . Azaz . . . Kiment a fejem­ből, hogy mit akartam mondani. Maga sem tudta már miről beszél, hogyan álmodozik. Arra gondolt, hogy négy hét múlva lesz a születésnapja. Tizenhat éves lesz akkor. A kalandnak örült, a műveit és kedves ifjút sze­rette, s nem érezte át gyermekes és tiszta lelké­vel azt az óriási társadalmi ű­rt, amely őt ettől a szegény tanárjelölttől elválasztja. Csak az ju­tott eszébe, hogyan fogják majd bámulni és iri­gyelni iskolatársnői, kikkel együtt járt a bécsi Sacre-Coeurban, ha szökését olvasni fogják a lapokban. Tapsolni szeretett volna örömében. Társaságokba még nem vezették. Az apja gyermekszámba vette egészen. Egyedül, elha­gyatottan élt a pusztán s nem volt más játszó­társa, mint a kis öcscse, és egy apró kínai kutya, am­elyet valami láxo­i rokona hozott neki. Hong-­ mantle vett használatba, ők­ telje­sen mellőzni fogják s igy a legnagyobb veszedelmet, a katolikusok és luterá­­nusok közötti vallási viszályt ki­küszöbölik a pártsajtóból s igy a pártélet­ből is. Ennek a becsületszóra tett kijelentésnek azonban túlságos nagy jelentőséget nem­ szabad tulajdonítanunk, mert a Lud­ove Noviny egyik legutóbbi száma már éles támadást intéz a tisztességes, radikális politika egyik legderekabb vezére, Ivánka Milán s vele együtt a luteránusok ellen. A támadó cikket ugyanaz a Juriga Nándor írta, aki a párt választott bírósága előtt becsületsza­vára kijelentette, hogy a felekezeti harcot nem folytatják tovább. Világos ebből, hogy a tót katolikus papok nem respektálják a választott bíróság határoza­tát s igy a bomlás, amely megindult, tovább fog folyni a teljes kettészakadásig. Az uj­ törökök bukása. (Lemond a kormány ? — Az albánok ultimátuma.) Budapest, Július 31. A­­török kamara tegnapi nevezetes ülése a minisztérium győzelmét, de az új-török párt tel­jes kudarcát jelentette. Az uj-törökök bizalmi nyilatkozatukkal parlamenti öngyilkosságot kö­vettek el; hitelüket, tekintélyüket, népszerűsé­güket teljesen eljátszották. Még tegnap délután azt hitték, hogy a komité többsége bizalmat­lanságot fog szavazni az új kabinetnek és a föl­­oszlatás megkockáztatásával lemondásra kény­szeríti. A kormány mégis imponáló szilárdság­gal minden föltételes bizalmi szavazatot vissza­utasított és készen állott a végső konzekven­ciák levonására. Az ifjú­ törökök bár a parla­ment többségét teszik még ma is, megérezték, hogy a talaj kisiklott alóluk, a házfeloszlatás gyökeresen elsöpörné őket. Azért határozták el magukat erre a különös bizalmi nyilatkozatra, amely bukásukat egyébként csak elhalasztja, de meg nem állíthatja. K­­­a­m­i­­ pasa nem vett részt a tegnapi ülésen. Ő a tulajdonképpeni győztes. És a had- A tegnapi ülés. •­ Konstantinápoly, Julius SJ. A kamara tegnapi ülésén Husszein Hilmi pasa igazságügyminiszter a többi között ezt jelen­,­tette ki: *— A kormány a kamara részéről a legcseké­lyebb fentartást sem hajlandó elis­merni. A kabinet teljesen pártatlan emberekből van összetéve. A legcsekélyebb bizalmatlan­ságot, mely egyikünk ellen megnyilvá­­­nul, az egész kabinet iránt való bizal­matlanságnak tekintjük. Szeged képviselő napirendet nyújtott be, amely, szerint a békekötésre vonatkozó kormánynyilatko­zatba e kifejezés: az Ottomán szuverenitás fentartása, beiktattassék. Ezt az indítványt azon­ban később visszavonta. Husszein Hilmi pasa kijelentette, hogy a kormány minden egyes tagja számára, valamint program­­mja számára teljes bizalmat kíván. A bizalmi kérdésről való szavazásnál ki­le­n­­cen tartózkodtak a szavazástól. Konstantinápoly, Július 31. A kamara tegnapi ülésén az ülés újranyitása után Husszein Hilmi pasa igazságügyminiszter kijelentette, hogy a kabinet, mely időközben tanács­kozott, ragaszkodik a vita berekesztéséhez. A mi­nisztertanács folyamán a kormány táviratokat ka­pott, amelyek a helyzetet még sötétebb színekben festik. A kabinet tehát nem vállal­hatja továbbra is a felelősséget, ezért elvárja, hogy vagy bizalmat, vagy bizalmatlanságot szavazzanak. Rahmi­­j­ török képviselő kijelenti, hogy pártja­ hajlandó áttérni a szavazásra, de azután folytatni­ fogja a vitát a kormány programm­járól sereg, amely adott jelre készen teljes fegyver­zetben kordont vont a kamara palotája körül. Azok a diplomaták, akik a kamara ülésén pá­­­bolyból nézték az eseményeket, egyhangúan ki­jelentették, hogy újra a hadsereg mentette meg az alkotmányt és hogy a komité erkölcsi ön­­gyilkosságot követett el. Hogy mi késztette a komitét e lépésre, e pillanatban még meg nem állapítható. Annyi bizonyos: nemesen végeztek önmagukkal. Megakadályozták a polgárháború kitörését, útját egyengették az albánokkal való megegyezésnek és felvetették a tripoliszi háború békés megoldását. • Mai tudósításunk itt következik, kongból, ahol évekig missionáriusként működött.­­ Pompás kis öleb volt. Hosszú szőre volt,­­ Olyan egészen, mint a sárga selyem. A szeme világos, majdnem kékszínű, mint a macskáké. S foszforeszkált is a sötétben. Az úrnőjét sze­rette, ragaszkodott hozzá, egy tálból ettek sok­szor, s hideg őszi estéken összebujlak egymás mellett a pamlagon. A kínai ölebet Flokinak hívták. A bárókisasszonykát hosszu éles füttyentés élesztette föl a merengéséből. Kiértek a tisztásra. Az ott a vicinális állo­más. Idáig lengett a besütött mozdony füstje. A bárólány felsikoltott. — Jesszus Máriám! Milyen szórakozott vagyok. — Mi baja van Borbála, — kérdezte Ko­vács nyugtalanul. A bárókisasszony kétségbeesetten tördelte kezét. — Ugy­e mondtam, hogy valamit­ elfelejtet­tem. — S mikor kérdezte hogy mit, hát nem ju­tott eszembe. Csak az érzés volt meg bennem, hogy valami hiányzik. Itt van ni! Otthon hagy­tam a legfontosabbat. A kínai kutyámat. Az aranyos Flokit. Most azután visszafordulha­tunk érte. SBiasasBagnapT­or... ------------------------------J­­ogtalan lennék, ha a kínai kutya nem lenne­ velünk. Nem tudnék nyugodtan enni, nyugodtan, aludni. Menjünk csak vissza az én aranyos­ Florikámért. A lovagot elhagyta a türelme. — Eh, — mondta idegesen. Majd Bécsben veszünk másikat.­­ — Nincs ilyen kutyus több a világon, sirán-. kozott a bárókisasszony. * ,— Majd az apja utánunk küldi. — Inkább vízbe fojtatja, tudom. — nyöszö­j rögte Borbála hófehér arccal, c— Kocsis álljon­ meg! ' ’ — Nem engedem! — tört ki a házitanitóból­ az indulat. Ha magának el is ment az esze, itt vagyok én is, és nem tűröm, hogy boldogságunk: templomát lerombolja egy csúf és ostoba állat, miatt. A bárókisasszony arca kivörösödött, mint a pipacs. Sirni szeretett volna haragjában. — Csúf és ostoba! rikácsolta csipőre tett­ kézzel. És ezt maga mondja. Nos jó! Örülök,­ hogy ily jókor kiismertem. Aki az én kínai ku­­­tyusomat legyalázza, az jó ember nem lehet.­ Köztünk vége mindennek. Örökre vége. Állítsa meg a kocsit azonnal! Parancsolom. — Nem teszem, — felelte Kovács Péter A házitanító ijedten támadt rá. — Borbála! — hát legyen esze. Mindjárt in­dul a vonat. Visszafelé jó két óra az út. A kis­asszony is fölébredhetett azóta. Reggelre meg­jön az apja is. Boldogságunknak örökre vége lenne.­­ A bárókisasszonyka nem tágított. Nem ,,­­ , nem, sirán­^ozott^Nagy^i„jjfiU sítéten. 1 — Hitvány! ■ — csattant ki a báró kisasz-,­szonykából az indulat. Leugrott a robogór szekérről. S mielőtt még lovagja felocsúdhatott volna kábulatából, se­lyem porköpenyét magasra kapva, futott vis­­­­sza, a gyorsában minden felriasztott őzikénév az elhagyott

Next