Pesti Napló, 1912. szeptember (63. évfolyam, 206–230. szám)

1912-09-01 / 206. szám

/ 63-ik évfolyam. 206. szám., ,«v ^­­ wtArasx&u f»*m­ Égési irn «... 28 tor. — ffl. Félévre ... H , - , tfegytdlém.. . , - , Kg­­bóra .. * . 40 . Mgjts izére . —PESTI NAPLÓ &PROBIBEXTRÍUEK ! Egy.a nó S flUdr, vatasabb b.törte 10 flUir , Urdetések milliméter «limité*» sál, díjszabás szerint. Megjelenik hétfő kivételével naponkint ünnep után is. Budapest, 1912.­ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Podmanizky­ utca 12. Vasas­lap, Szeptember 1. 1­1. m­azek Szönsüe ügyelmébe! Miután a PESTI NAPLÓ kormányrendelet folytán a Máv. pályaudvarain nem kapható, Szives figyelmébe ajánljuk, hogy elutazása előtt a városi hírlapárusítóknál vegyék meg a PESTI NAPLÓ-t. A béke feltételei: Budapest, augusztus 31. Az ellenzék szövetkezeti pártjainak végrehajtó­ bizottsága kedden, szeptem­ber hónap tizedikén tartja tudvalevőleg első őszi ülését. Ez az ülés nevezetes fordulatot jelent a magyar alkotmány­válság történetében, amennyiben ez al­kalommal fogják az ellenzék vezérei megállapítani a kibontakozás ama program­­j­­­át, amelynek megvalósításával remélik és kívánják az alkotmányos rend és a normális parla­menti viszonyok helyreállítását lehetővé tenni. A kibontakozás programmját, mely az ország közönségéhez intézett kiált­vány alakjában fog napvilágot látni,­ s amelyet az ellenzék végrehajtó­ bizottsága ^ i, . i r * « .... 1 f • ' a i.iiia^u^Va tenni, módunkban van az alábbiakban szószerinti szövegében ismertetni: Magyarország közönségéhez! A magyar országgyűlés szövetkezett ellenzéki pártjai elérkezettnek látják az időt, hogy az ország közönségét és az ösz­­szes politikai tényezőket tájékoztassák azokról az utakról és módokról, amelyek­nek követése mellett egyedül mutatkozik lehetőnek, hogy sokat hányatott, szeren­csétlen nemzetünk kibontakozzék ama sú­lyos alkotmányjogi válságból, melybe bű­nös kezek hazaárulásszámba menő vakme­rőséggel döntöttek és amely nemcsak poli­tikai életünket tette a legszomorubb ese­mények színterévé, de az ország lakossá­gát is a legaggasztóbb gazdasági helyzetbe juttatta. Annak hangsúlyozása mellett, hogy az ellenzéket alapjában az a kötelezettség, hogy az alkotmányválságból való kibonta­kozás útjait keresse, annál kevésbbé terheli, mert hiszen ezen válságot a kormánynak és híveinek az egész világtörténelemben páratlanul álló törvénytelen és önkény­­uralmi tényei okozták, mégis mindenekfe­­lett az ország érdekeit tartva szem előtt, az alábbiakban jelöljük meg ama modus procedendit, amelynek segítségével a vál­ságot megoldhatónak tartjuk. 1. A rendes parlamenti viszonyok helyreállításának első feltétele, amint azt az ellenzék már a válság kitörése idő­pontjában megállapította: az in integ­rum restitutio. A nemzetnek, hacsak abban a tudatban­­élni nem akar, hogy képviselőházának mun­karendje a fegyveres erő beavatkozásával bármikor megzavarható, imminens érdeke, hogy a szabályok megsértése és az erő­­­szak alkalmazása joghatályosságától meg­­fosztassék. Az ország rendjének és nyugal­mának mielőbbi megszerzése lebegvén első­sorban szemünk előtt, az előző állapot helyreállításának követelésénél csak a múl­hatatlanul szükséges határokig kívánunk menni. Deák Ferenc példáját követjük e te­kintetben, ki az abszolutizmus korszakának azon intézményes rendelkezéseit, melyek­nek megszüntetése a nemzet helyzetét és erőviszonyait figyelembevéve, keresztülvi­­hetetlennek látszott, nem bolygatta, hanem kiegyezési műve alapjául a jogfolyto­nosságot jelölte meg. 2. A véderőtörvényeket, melyek ke­letkezési módjukat mérlegelve, abszolu­­tisztikus ténynél egyébnek nem tekinthe­­­tők, érvényteleníteni módunkban nincs. Az ország tisztviselőit a nekik, bár kortescélból juttatott alamizsnától meg­fosztani nem akarhatjuk. Mindezekre, va­lamint a törvénytárban kihirdetett egyéb kormányrendeletekre nézve csupán az alábbiakban megjelölendő reparációt tart­juk szükségesnek. Kétségtelen azonban, hogy az orvos­lás módozatainak megállapítása beható és nagy jóindulatot igénylő tárgyalásokat tesz szükségessé. Ezen tárgyalásokat a jelenlegi k­o­r­m­án­y e­l­n­ö­k k­e 1, ■ Lukács Lászlóval folytatni és általában ily tárgyalásokba bocsátkozni, áruig a magyar parlament ellen elkövetett fegyveres erőszak tettleges elkövetője, gróf Tisza István helyén van, az ellenzékre nézve erkölcsi lehetetlenség. Erkölcsi lehetetlenség ez nemcsak azért, mert önérzetes férfiaktól kivárni nem lehet, hogy azokkal, akik őket rendőrkézre juttatták és a legnagyobb megaláztatások­nak tették ki, békésen és lojálisan árgyal­­janak. De erkölcsi lehetetlenség azért is, mert Lukács László miniszterelnök, aki az ellenzék egy részének és az egész magyar közvéleménynek megtévesztésével jutott a kormányelnöki székbe, amennyiben e pozí­cióját annak köszönhette, hogy­ magát az általános, titkos választói jog hívének és minden parlamenti erőszak esküdt ellensé-­­­gének vallotta — a legcsekélyebb biztosíté­kot sem nyújthatja arra nézve, hogy a vele való netáni megállapodások híven és válto­zatlanul érvényesülni fognak. Másrészt mindaddig, amíg gróf Tisza István a képvi­­selőház elnöki székét elfoglalja, az ellenzék minden békehajlamát megbénítja az a tudat hogy a fegy­veres önkény alkalmazásával bármely kötés, amely esetleg Tisza István és szűkebb pártcsoportja akaratának elle­nére jönne létre, felborítható volna. 3. Ezek a szempontok múlhatatlanul szükségessé teszik, hogy a békés kibonta­kozás módozatainak megállapítása céljá­ból — amint az már más hasonló esetek­ben is megtörtént — őfelsége bi­zalmi emberét kü­dje ki. Hogy­ a király bizalma kiben összpon­tosul, ahoz az ellenzéknek természetesen szava nem lehet. A dolog természete és a siker kívánatos érdeke mégis azt javalja, hogy oly férfiú bizassék meg az ellenzékkel leendő tárgyalással, akinek egyénisége és múltja a másik félben eleve bizalmatlanság­­ot és aggodalmat nem fog kelteni. A kibontakozással megbízandó homo regius elé az országgyűlési szövetkezeti el­lenzék pártjai az in integrum restitutiót il­letőleg a következő javaslatokat fogják ter­jeszteni. 4. Lukács László és gróf Tisza István visszavonulása. Ennek megtörténtét a fentebb kifejtet­teken kívül az elkövetett sérelmek repará­lása érdekében elkerülhetetlennek tekintjük azért is, mivel el nem képzelhető, hogy a nemzet megnyugvást találhasson a képvi­selői ellen elkövetett erőszak megismétlő­dése ellen az esetben, ha annak szerzői to­vább is viselhetik magas tisztségüket, mert ez egyértelmű volna tetteik jóváhagyá­sával. 5. Egy képviselőházi hatá­rozat hozatala, amely az önkénye­sen és az ellenzék kirekesztésével léte­sült házszabályok érvénytelenségét meg­állapítja és utasítja a kormányt, hogy a június 4-ike óta kihirdetett kormányjavas­latok novelláris úton való módosítása, ki­egészítése és megerősítése végett terjesz­­szen elő törvényjavaslatokat. 6. A sajtó ellen elkövetett önkénykedések megismétlő­désének végleges lehetet­lenné tétele. Evégből sürgősen törvényjavaslat ter­­jesztendő elő, amely a hírlapok utcai e­l­á­r­us­í­t­á­s­á­n­a­k, valamint a vasúti pályaudvarokon és a tőzsdékben való hír­­lapárusításnak ügyét minden önkény lehető­ségének kizárásával biztosítja, általában elvként kimondja, hogy minden oly kor­mányintézkedés, amely valamely sajtó­orgánumot a többi sajtóterméktől eltérő el­bánásban kíván részesíteni, eleve semmis és érvénytelen. 7. A parlamenti erőszak kö­vetkeztében előállt gazdasági helyzetnek kormányintézke­désekkel való szanálása. Az ország lakossága joggal elvárhatja, hogy kormány és törvényhozás azokat a súlyos gazdasági viszonyokat, melyek — a nemzetközi viszonylatoktól eltekintve — egyenesen az alkotmányválság következ­ményeképpen zúdultak a közönségre, tőle telhetőleg orvosolni iparkodjék. Az in in­tegrum restitutionak az államérdek szem­pontjából is elengedhetetlen feladata ez. És ennek eszközéül egyrészt az állami pénzek kezelésével megbízott pénzintézetek megfe­lelő utasítását, másfelől a felhalmozott állami pénzkészletek megfelelő felhasználását, vé­gül a megszorított közmunkák és befekte­tések nagyarányú megindítását jelölhetjük meg. E pontokban foglaltuk össze azon leg­sürgősebb feladatokat, melyekkel az elkö­vetett sérelmeket orvosolhatóknak tartjuk. 8. Ezek megvalósulása után azonban a közbéke és rend teljes helyreállítása érdekében szükségesnek tartjuk a kép­viselőház azonnali feloszla­tását, oly parlament összehívása céljá­ból, amelynek egyedüli feladata a par- Mai számunk 52 oldal; mmwm' 1 ■ .......* "" "» ■ «i*1"

Next