Pesti Napló, 1912. október (63. évfolyam, 231–257. szám)
1912-10-01 / 231. szám
PESTI NAPLÓ 1912 október 1. 231. szám.ja kerelmére, valahogy a belügyminiszter meghalaudjék és valami szép kis tervüket megakadályozza, elérkezett az ideje annak, hogy megkezdjük a virilizmus intézményének eltörlését. Erre megérett ez az intézmény a főváros területén föltétlenül. És így tovább átmehetünk a törvényhatóságok kérdésére, ha összehasonlítjuk a tömegek akaratát a törvényhatóságok többségének akaratával, meggyőződhetünk róla, hogy azok mai összealkotásukban nem tükrözik vissza híven a nemzeti akaratot. Itt is van baj, itt is orvoslásra van szükség. Beszéljek a sajtószabadságról? (Fölkiáltások: Nincs!) Jól mondja a közbeszóló, nincs sajtószabadság. Egy ország, ahol a kormány az általános választójog programmját hirdeti és ugyanaz a kormány azokat a lapokat, amelyek az általános választójog mellett foglalnak állást, üldözi a végsőkig, ilyen országban sajtószabadságról beszélni nem lehet. Nem Lukács kolportársrendeletére van szükség, hanem a Lovászy Márton-féle javaslatra, hogy ismét helyreállítsuk azt a magasztos gondolatot, amelyet a 48-iki törvény úgy fejez ki, hogy gondolatait sajtó útján mindenki szabadon nyilváníthatja. De van talán ebben az országban gyülekezési szabadság? Bihar megyében, Nagyszalontán már csak a vagyonosak tudnak népgyűlést tartani. Kimondották, vagy ki akarják mondani, hogy akkor szabad csak gyülésezni, ha pár ezer korona kauciót tesznek le. A szegény emberek tehát ebből a jogból ma már ki vannak közösítve. Főbb vonásaiban jeleztem azokat a tárgyi momentumokat, amely alapon, nézetem szerint, a jövő kormánynak állnia kell s amelynek alapján lehet Magyarországon helyreállítani a békét, a nyugalmat, megelégedettséget, együttes, békés hasznos munkálkodást biztosítani. Sajnos, azonban addig, amíg kivívjuk a magunk igazságát, a magunk jogait, nagy út áll előttünk. (Finis Austriae!) Ne vegye Tisza István többé ajkaira a nemzeti akarat, meg a nemzeti politika jelszavát, mert hhez neki többé joga nincs, ő a végsőkig kompromittálta a magyar nemzetet, kiszolgáltatott bennünket azoknak, kik ellenségeink, kik a magyar állam egységét, fejlődését, szabadságát mindig ellenezték, kiszolgáltatott bennünket, vagy legalább is ki akar szolgáltatni. És ő ebben a harcban tervszerűen, az őrült tervszerűségével járt el akkor, midőn július 4-ike után meg nem állott, hanem tovább folytatta a harcot, amelynek nyilvánvalóan kimondott célja: az ellenzék letörése, vagy elpusztítása. De ott leszünk ennél mi is és ott lesz mögöttünk a nép! Én utalhatok arra, hogy az ellenzéki pártok harcban állottak egymással még csak nemrégen és Tisza István egy sikert ért el, hogy az ellenzéki pártok Tiszával szemben szövetkezésre léptek, közös választójogi programmban egyeztek meg és hogy a jövőre nézve az ellenzéki pártok az intézőbizottság útján egységes álláspont és programoi alapján állanak. Ilyen körülmények között, mikor a szövetkezésben rejlő erőket tudjuk Tisza István nemzeteltipró törekvéseivel szembe állítani, akkor merem állítani, hogy Tisza úrnek nem fog sikerülni az ellenzéket letörni. De kívánom is minden tényezőnek, ki most bármily módon és eszközzel támogatja Tisza Istvánt őrületében, kívánom az ő érdekükben, hogy ne sikerüljön nekik az ellenzéket tönkretenni, mert tegyük föl ezek a mai ellenzéki pártok, amelyek monarchikus alapon állanak, ezek az ellenzéki pártok, amelyek a nemzeti magyar államot akarják éppen erőssé tenni, a király és nemzet egyetértő működését biztosítani, tegyük fel, hogy ezek az ellenzéki pártok tényleg arra kényszerülnek, hogy félreálljanak a politikai működésüket beszüntessék. Azt hiszik gróf Tisza István és társai, hogy ezzel meg is szűnt a népben az ellenzék? Nem. Hanem azok, akik helyettük és utánuk jönnek, azok majd azokból a körökből kerülnek ki, kik, miként a külföldi minták mutatják, ha elnyomják a parlament szabad akaratát, a parlamentben bele fogják vinni az elégületlenséget, a végsőkig menő harcot a legalsóbb rétegekbe, egyelőre talán nem is igen látható formában és bele fogják vinni a harcot, az izgatást a hadsereg kötelékébe és akkor lesz finis A u s t r i 16. t Tehát ajánlom, mindenkinek, aki józanul gondolkodik és akiknek módjuk van a leghatalmasabb tényezőkre befolyást gyakorolni, figyelmeztessék őket, hogy ne adják oda magukat a túlzásoknak, itt vannak az ellenzéki pártok, amelyek a rendért, a szabadságért, a népparlamentért küzdenek, mert ha ezek nem lennének, az ő szempontjukból százszorta veszélyesebb elemek kapják a tömegek vezetését kezükbe. (Zajos taps.) Befejezésül megemlékezett ezután gróf Batthyány arról, hogy a szomorú közgazdasági viszonyok, a nehéz pénzügyi helyzet mind a mostani kormány működése óta tart s vele szoros összefüggésben van. Majd nagy tetszés mellett mutatott rá, hogy a kormány kortesjavaslatai, mint legutóbb a nyugdíjtörvényjavaslat is, mindenütt elkeseredést kelt igazságtalan intézkedései következtében. Nagyhatású beszédét a következő szavakkal fejezte be: Tisztelt polgártársaim! Köszönöm az önök figyelmét. Az önök megjelenése és lelkesedése azt bizonyítja, hogy Komárom városának népe, dolgozó népe, amely itt egyesült, egyetért velünk abban, hogy először tiltakozunk a magyar törvények, a magyar alkotmány megsértése ellen, egyetértően kifejezést adunk annak, hogy ezen tiltakozásunkkal szemben reparációt követelünk a nemzet számára, s harmadszor és mindenekelőtt és mindenekfelett, hogy megalapozzuk, biztosítsuk a jövőt, a magyar népparlament megalkotásával. A többi szónok. Bakonyi Samu: A munkapártiak állandóan józanságra intenek bennünket. Szerintük az egyetlen józanság: a feltétlen meghódolás, szolgai meghunyászkodás Bécs akarata előtt, mindenki, aki ezzel ellentétbe jut, követve a maga lelkének becsületes meggyőződését, az elvesztette józanságát, az az álmok álmodója, vagy közönséges csirkefogó. Hiába beszélnek arról, hogy mi személyi politikát követünk, mert amikor mi személyek eltávolításáról beszélünk, az a legkomolyabb, legbecsületesebb, legigazibb tárgyi meggyőződés sugallta politika, mert akárki jöjjön a magát lehetetlenné tett Lukács László után, bárki legyen az új miniszterelnök, ha Tisza Istvánnal szövetkezve áll a nemzet elébe, annak halálos ítélete abban a pilanatban meg van pecsételve. Thay Ferenc: Politikai életünk egy óriási hazugságon van felépítve, viseljük egy európai állam minden súlyos terhét, amellett valóságban nincs önrendelkezési jogunk még a legszükségesebb anyagiakban sem. Az általános választójog parlamentje fogja a gyökeres megoldást létrehozhatni. Tiszának, ki az ellenzéket csirkefogónak nevezte, csupán azt feleli, hogy Hollandia szabadságát a „koldusok“ vívták ki. Mi, csirkefogók, fogunk még végezni a részeg kappannal. Sümegi Vilmos: Nagykárolyban a takarékpénztár Wertheimjét kirabolták. A vizsgálat megállapította, hogy a kasszafúró valami eddig még nem látott angol műszerrel dolgozott. Előállítván a magyart, kérdezték, honnan szerezte a nagyszerű angol eszközt. Az felelte: Nem Angliából, de még az öregapámtól örököltem. Tisza István se hivatkozzék nekünk finom angol példákra, hiszen példáját az öregapjától örökölte, aki Biharban kidobatta a vármegyéről a neki nem tetsző ellenzéket. Igaz, rajtavesztett, de Tisza István még rosszabbul fo£ járni. Az apja, Tisza Kálmán volt az, aki hontalanítani akarta Kossuth Lajost, kimondani róla, hogy Kossuth Lajos többé nem magyar. Ebben a hazafias érzésben vetekszik most vele Tisza István. Mi pedig a nemzeti ügy mellett, a nép jogaiért harcolunk. Lovászy Márton nagy lelkesedést és tetszést keltő beszédében a politikai helyzetet ebben a pár szóban foglalta össze: Elveszett a magyar szabadság. Ha elveszett, nekünk, a mostani nemzedéknek kötelességünk, hogy azt visszaszerezzük. Jellemző a legújabb oldócsőre, hogy a képviselőiket kiharcoló Pavlik Ferenc rendőrfelügyelőt Ferenc Józsefrenddel tüntették ki. Ezt a rendet a magyar szabadságharc leverésére alapították, egészen helyes volt tehát, hogy amidőn Pavlikék most a nemzeti küzdelmet letörték, az 1849-iki muszkavezetők jutalmát kapták. Azt halljuk, azt látjuk és olvassuk, hogy a törvényhatóságokban a virilista urak el vannak ragadtatva a mostani kormányzati rendszertől és nyaktatőre szavaznak bizalmat annak. Ők helyeslik azokat a nagy hadügyi terheket, melyek a nemzet nyakára zúdulnak. Ha helyeslik, ha ennyire lelkesednek érte, viseljék is! Ha majd az új hajókat meg kell építeni, ha majd az ágyukat ki kell fizetni, vessünk ki külön adót ezekre a virilista urakra, de ne terheljék meg vele a szegény népet, amely ezek ellen tiltakozott és tiltakozik, amelynek sem a megszavazáshoz, sem a megtagadáshoz módja sincsen. A népgyűlés táviratilag üdvözölte Justh Gyulát s a kormány ellen élesen tiltakozó határozati javaslatot fogadott el. A nagykárolyi beszámoló. — Apponyi szózata. — Szatmármegye ellenzéki polgársága vasárnap gróf Károlyi József beszámolója alkalmával Nagykárolyban erőteljesen juttatta kifejezésre a kormány iránt való ellenérzését. Számos képviselő jelent meg a népgyülésen s a vendégeket nagy lelkesedéssel fogadták. A népgyűlés délután három órakor kezdődött a városháza előtti nagy téren. Elnökké dr. Adler Adolfot választották meg. Gróf Károlyi József beszámolójában behatóanfoglalkozott a politikai helyzettel. Ami most töltörténik, az az erőszak rendszere s a hatalom őrjöngése. De az új idők már derengenek. Alulról kezd megmozdulni a közvélemény, a legalsóbb néprétegek követelik az alkotmányosság helyreállítását, a munkásság és polgárság egyaránt. És én ezen egyének előtt csak ünnepélyesen kalapot emelhetek, akik a kenyérkereset nehéz harcában is ilyen érzékkel bírnak hazájuk szeretete és alkotmányunk tisztelete iránt. Ezek az egyének még nem sülyedtek le a korrupció fertőjébe, ezeknek fogékonyabb az alkotmányszeretete és ez az ok, amiért az általános választójogot, mint legnagyobb alkot, mánybiztosítékot követelem, amely az egyetlen út ebből a válságból, igen, egyetlen út: demokratikus haladás nemzeti irányban. Az új korszaknak jellemzője a választójogon kívül kell, hogy legyen visszatérés a régi er-kölcsökhöz, mert ez a kiinduló pont, ez az a bázis, amelyen meg nem inog semmi. Ma nem arról van szó, hogy új jogokat szerezzünk ennek a nemzetnek, hanem hogy megvédjük a nemzeti birtokállományát, a kevés meglévőt ne hagyjuk széttépni foszlányokra. Erre az alkotmányvéde-lemre kell tömörülnünk mindannyiunknak. A megsértett jogrendnek helyreállítása első kötelességünk és ha maga a törvény, amely formailag semmis, tényleg meg nem változtatható többé, hát bélyegeztessék meg születésének formája, létrejöttének törvénytelensége, mert ha ez sem történhetik meg, akkor, alkotmányosságról nem beszélhetünk. És ennek a megbélyegzsének az első kelléke, hogy eltávozzanak a hatalmi polcról azok, akik ezeket a sérelmeket elkövették. Csak, ha ez megtörténik, akkor lehet szó a választójogok reformjáról, de akkor mindnyájunknak a kötelessége egy olyan választójogi törvényt elősegíteni, mely egyrészt jogot adjon a jogtalannak, másrészt biztosítsa a választások tisztaságát, kizárja a vesztegetést, kényszert, pressziót, hogy visszatérjen ebben az országban a tisztességnek uralma, amelyet oly sajnosan nélkülözünk, de különösen, hogy az ország szabad akaratának megnyilvánulása érvényesülhessen. (Apponyi szózata.) Utána gróf Apponyi Albert mondott hosszabb beszédet a politikai helyzetről. .. Igenis — mondotta egyebek közt Apponyi-, az ellenzék el van tekerve arra, hogy mindaddig, mig ereje terjed, rendes tanácskozáshoz nem járul a parlamentben, míg a megsértett jogrend helyreállítva nincs, míg tárgyi és személyi biztosítékaik nincsenek, de ez az ellenzék részéről nem támadás, hanem védelem. Nem kedvtelés ez, mert én szívszorongatva állok olyan jelenségek előtt, amelyek engem megfosztanak attól, hogy komoly pillanatokban, mint aminő most a külügyi helyzet is, fölemelhessem szavamat, elmondhassál nézeteimet az ország érdekeinek megvédésére; szívszorongva állok olyan jelenetnél, mely magyar emberek közt szinte áthidalhatatlan űrt támaszt. De mi ennek az eredete? A jogrenden, az alkotmányosságon június 4-én ejtett amai súlyos csorba, amelyet, ha ki nem köszörülhetünk, abban az esetben elvérezhet egész szabadságnak. Meg van bomolva a parlament külső rendje. Igen,de miért? Mert megbomlasztották belső rendjét, az erkölcsét és jogrendjét. Márpedig, ha a belső rend,. ha az erkölcsi rend,.ha jogrend meg-,van benn-.