Pesti Napló, 1912. október (63. évfolyam, 231–257. szám)

1912-10-01 / 231. szám

PESTI NAPLÓ 1912 október 1. 231. szám­.ja kerelmére, valahogy a belügyminiszter meghala­­udjék és valami szép kis tervüket megakadályozza, elérkezett az ideje annak, hogy megkezdjük a viri­­lizmus intézményének eltörlését. Erre meg­érett ez az intézmény a főváros területén föltétlenül. És így tovább átmehetünk a törvényhatóságok kér­désére, ha összehasonlítjuk a tömegek akaratát a törvényhatóságok többségének akaratával, meggyő­ződhetünk róla, hogy azok mai összealkotásukban nem tükrözik vissza híven a nemzeti akaratot. Itt is van baj, itt is orvoslásra van szükség. Beszéljek a sajtószabadságról? (Fölkiál­tások: Nincs!) Jól mondja a közbeszóló,­­ nincs sajtószabadság. Egy ország, ahol a kormány az álta­lános választójog programmját hirdeti és ugyanaz a kormány azokat a lapokat, amelyek az általános választójog mellett foglalnak állást, üldözi a vég­sőkig, ilyen országban sajtószabadságról beszélni nem lehet. Nem Lukács kolportársrendeletére van szükség, hanem a Lovászy Márton-féle javaslatra, hogy ismét helyreállítsuk azt a magasztos gondo­latot, amelyet a 48-iki törvény úgy fejez ki, hogy gondolatait sajtó útján mindenki szabadon nyilvá­níthatja. De van talán ebben az országban gyüleke­zési szabadság? Bihar megyében, Nagyszalon­tán már csak a vagyonosak tudnak népgyűlést tar­tani. Kimondották, vagy ki akarják mondani, hogy akkor szabad csak gyülésezni, ha pár ezer korona kauciót tesznek le. A szegény emberek tehát ebből a jogból ma már ki vannak közösítve. Főbb vonásaiban jeleztem azokat a tárgyi mo­mentumokat, amely alapon, nézetem szerint, a j­ö­v­ő kormánynak állnia kell s amelynek alapján lehet Magyarországon helyreállítani a békét, a nyu­galmat, megelégedettséget, együttes, békés hasznos munkálkodást biztosítani. Sajnos, azonban addig, amíg kivívjuk a magunk igazságát, a magunk jo­gait, nagy út áll előttünk. (Finis Austriae!) Ne vegye Tisza István többé ajkaira a nemzeti akarat, meg a nemzeti politika jelszavát, mert hhez neki többé joga nincs, ő a végsőkig kompromittálta a magyar nemzetet, kiszolgáltatott bennünket azoknak, kik ellenségeink, kik a magyar állam egységét, fej­lődését, szabadságát mindig ellenezték, kiszolgálta­tott bennünket, vagy legalább is ki akar szolgáltatni. És ő ebben a harcban tervszerűen, az őrült terv­szerűségével járt el akkor, midőn júl­ius 4-ike után meg nem állott, hanem tovább folytatta a harcot, amelynek nyilvánvalóan kimondott célja: az ellen­zék letörése, vagy elpusztítása. De ott leszünk ennél mi is és ott lesz mögöttünk a nép! Én utalhatok arra, hogy az ellenzéki pártok harcban állottak egy­mással még csak nemrégen és Tisza István egy sikert ért el, hogy az ellenzéki pártok Tiszával szem­ben szövetkezésre léptek, közös választójogi pro­­grammban egyeztek meg és hogy a jövőre nézve az ellenzéki pártok az intéző­bizottság útján egy­séges álláspont és programoi alapján állanak. Ilyen körülmények között, mikor a szövetkezésben rejlő erőket tudjuk Tisza István nemzeteltipró törekvé­seivel szembe állítani, akkor merem állítani, hogy Tisza úrnek nem fog sikerülni az ellenzéket letörni. De kívánom is minden tényezőnek, ki most bár­mily módon és eszközzel támogatja Tisza Istvánt őrületében, kívánom az ő érdekükben, hogy ne sike­rüljön nekik az ellenzéket tönkretenni, mert tegyük föl ezek a mai ellenzéki pártok, amelyek mon­archikus alapon állanak, ezek az ellenzéki pártok, amelyek a nemzeti magyar államot akarják éppen erőssé tenni, a király és nemzet egyetértő működését biztosítani, tegyük fel, hogy ezek az ellenzéki pártok tényleg arra kényszerülnek, hogy félreálljanak a politikai működésüket beszüntessék. Azt hiszik gróf Tisza István és társai, hogy ezzel meg is szűnt a népben az ellenzék? Nem. Hanem azok, akik helyettük és utánuk jönnek, azok majd azokból a körökből kerülnek ki, kik, miként a kül­földi minták mutatják, ha elnyomják a parlament szabad akaratát, a parlamentben bele fogják vinni az elégületlenséget, a végsőkig menő harcot a leg­alsóbb rétegekbe, egyelőre talán nem is igen lát­ható formában és bele fogják vinni a harcot, az izgatást a hadsereg kötelékébe és akkor lesz finis A u s t r i 16. t Tehát ajánlom,­ mindenkinek, aki jó­zanul gondolkodik és akiknek módjuk van a legha­talmasabb tényezőkre befolyást gyakorolni, figyel­meztessék őket, hogy ne adják oda magukat a túl­zásoknak, itt vannak az ellenzéki pártok, amelyek a rendért, a szabadságért, a népparlamentért küz­denek, mert ha ezek nem lennének, az ő szempont­jukból százszorta veszélyesebb elem­ek kapják a tö­megek vezetését kezükbe. (Zajos taps.) Befejezésül megemlékezett ezután gróf Bat­thyány arról, hogy a szomorú közgazdasági viszo­nyok, a nehéz pénzügyi helyzet mind a mostani kor­mány működése óta tart s vele szoros összefüggés­ben van. Majd nagy tetszés mellett mutatott rá, hogy a kormány kortesjavaslatai, mint legutóbb a nyugdíjtörvényjavaslat is, mindenütt elkeseredést kelt igazságtalan intézkedései következtében. Nagy­hatású beszédét a következő szavakkal fejezte be: Tisztelt polgártársaim! Köszönöm az önök figyelmét. Az önök megjelenése és lelkesedése azt bizonyítja, hogy Komárom városának népe, dolgozó népe, amely itt egyesült, egyetért velünk abban, hogy először tiltakozunk a magyar törvények, a magyar alkotmány megsértése ellen, egyetértően kifejezést adunk annak, hogy ezen tiltakozásunkkal szemben reparációt követelünk a nemzet számára, s harmadszor és mindenekelőtt és mindenekfelett, hogy megalapozzuk, biztosítsuk a jövőt, a magyar népparlament megalkotásával. A többi szónok. Bakonyi Samu: A munkapártiak állandóan jó­zanságra intenek bennünket. Szerintük az egyetlen jó­zanság: a feltétlen meghódolás, szolgai meghunyász­­kodás Bécs akarata előtt, mindenki, aki ezzel ellen­tétbe jut, követve a maga lelkének becsületes meg­győződését, az elvesztette józanságát, az az álmok álmodója, vagy közönséges csirkefogó. Hiába beszél­nek arról, hogy mi személyi politikát követünk, mert amikor mi személyek eltávolításáról beszélünk, az a legkomolyabb, legbecsületesebb, legigazibb tárgyi meggyőződés sugallta politika, mert akárki jöjjön a magát lehetetlenné tett Lukács László után, bárki le­gyen az új miniszterelnök, ha Tisza Istvánnal szö­vetkezve áll a nemzet elébe, annak halálos ítélete abban a pilanatban meg van pecsételve. T­h­a­­­y Ferenc: Politikai életünk egy óriási ha­zugságon van felépítve, viseljük egy európai állam minden súlyos terhét, amellett valóságban nincs ön­rendelkezési jogunk még a legszükségesebb anyagiak­ban sem. Az általános választójog parlamentje fogja a gyökeres megoldást létrehozhatni. Tiszának, ki az ellenzéket csirkefogónak nevezte, csupán azt feleli, hogy Hollandia szabadságát a „koldusok“ vívták ki. Mi, csirkefogók, fogunk még végezni a részeg kap­­pannal. Sümegi Vilmos: Nagykárolyban a takarékpénz­tár Wertheimjét kirabolták. A vizsgálat megállapí­totta, hogy a kasszafúró valami eddig még nem látott angol műszerrel dolgozott. Előállítván a magyart, kérdezték, honnan szerezte a nagyszerű angol esz­közt. Az felelte: Nem Angliából, de még az öreg­apámtól örököltem. Tisza István se hivatkozzék ne­künk finom angol példákra, hiszen példáját az öreg­­apjától örökölte, aki Biharban kidobatta a vármegyé­ről a neki nem tetsző ellenzéket. Igaz, rajtavesztett, de Tisza István még rosszabbul fo£ járni. Az apja, Tisza Kálmán volt az, aki hontalan­ítani akarta Kos­suth Lajost, kimondani róla, hogy Kossuth Lajos többé nem magyar. Ebben a hazafias érzésben vetekszik most vele Tisza István. Mi pedig a nemzeti ügy mel­lett, a nép jogaiért harcolunk. Lovászy Márton nagy lelkesedést és tetszést keltő beszédében a politikai helyzetet ebben a pár szóban foglalta össze: Elveszett a magyar szabad­ság. Ha elveszett, nekünk, a mostani nemzedéknek kötelességünk, hogy azt visszaszerezzük. Jellemző a legújabb oldócsőre, hogy a képviselőiket kiharcoló Pavlik Ferenc rendőrfelügyelőt Ferenc József­­renddel tüntették ki. Ezt a rendet a magyar szabad­ságharc leverésére alapították, egészen helyes volt tehát, hogy amidőn Pavlikék most a nemzeti küzdel­met letörték, az 1849-iki muszkavezetők jutalmát kap­ták. Azt halljuk, azt látjuk és olvassuk, hogy a tör­vényhatóságokban a virilista urak el vannak ragad­tatva a mostani kormányzati rendszertől és nyakta­tőre szavaznak bizalmat annak. Ők helyeslik azokat a nagy hadügyi terheket, melyek a nemzet nyakára zú­­dulnak. Ha helyeslik, ha ennyire lelkesednek érte, vi­seljék is! Ha majd az új hajókat meg kell építeni, ha majd az ágyukat ki kell fizetni, vessünk ki külön adót ezekre a virilista urakra, de ne terheljék meg vele a szegény népet, amely ezek ellen tiltakozott és til­takozik, amelynek sem a megszavazáshoz, sem a megtagadáshoz módja sincsen. A népgyű­lés táviratilag üdvözölte Justh Gyu­lát s a kormány ellen élesen tiltakozó határozati ja­vaslatot fogadott el. A nagykárolyi beszámoló. — Apponyi szózata. — Szatmármegye ellenzéki polgársága vasár­nap gróf Károlyi József beszámolója alkal­mával Nagykárolyban erőteljesen juttatta kife­jezésre a kormány iránt való ellenérzését. Szá­mos képviselő jelent meg a népgyülésen s a vendégeket nagy lelkesedéssel fogadták. A népgyűlés délután három órakor kezdődött a városháza előtti nagy téren. Elnökké dr. Adler Adolfot választották meg. Gróf Károlyi József beszámolójában beha­tóan­­foglalkozott a politikai helyzettel. Ami most töl­­történik, az az erőszak rendszere s a hatalom őrjön­gése. De az új idők már derengenek. Alulról kezd megmozdulni a közvélemény, a legalsóbb népréte­gek követelik az alkotmányosság helyreállítását, a munkásság és polgárság egyaránt. És én ezen egyé­nek előtt csak ünnepélyesen kalapot emelhetek, akik a kenyérkereset nehéz harcában is ilyen érzékkel bírnak hazájuk szeretete és alkotmányunk tisztelete iránt. Ezek az egyének még nem sülyedtek le a korrupció fertőjébe, ezeknek fogékonyabb az alkot­­mányszeretete és ez az ok, amiért az általános választójogot, mint legnagyobb alkot­, mánybiztosítékot követelem, amely­ az egyetle­n út ebből a válságból, igen, egyetlen út: demokratikus haladás nemzeti irányban. Az új korszaknak jellemzője a választójogon kí­vül kell, hogy legyen visszatérés a régi er-­­kölcsökhöz, mert ez a kiinduló pont, ez az a bázis, amelyen meg nem inog semmi. Ma nem arról van szó, hogy új jogokat szerezzünk ennek a nem­zetnek, hanem hogy m­eg­­­védjük a nemzeti birtokállományát, a kevés meglévőt ne hagy­­juk széttépni foszlányokra. Erre az alkotmányvéde-­­lemre kell tömörülnünk mindannyiunknak. A megsér­tett jogrendnek helyreállítása első kötelességünk és ha maga a törvény, amely formailag semmis, tény­leg meg nem változtatható többé, hát bélyegeztes­sék meg születésének formája, létrejöttének törvény­telensége, mert ha ez sem történhetik meg, akkor, alkotmányosságról nem beszélhetünk. És ennek a megbélyegzsének az első kelléke, hogy eltávozza­nak a hatalmi polcról azok, akik ezeket a sérelme­ket elkövették. Csak, ha ez megtörténik, akkor lehet­ szó a választójogok reformjáról, de akkor mindnyá­junknak a kötelessége egy olyan választójogi tör­vényt elősegíteni, mely egyrészt jogot adjon a jog­talannak, másrészt biztosítsa a választások tisztasá­gát, kizárja a vesztegetést, kényszert, pressziót, hogy visszatérjen ebben az országban a tisztesség­nek uralma, amelyet oly sajnosan nélkülözünk, de különösen, hogy az ország szabad akaratának meg­nyilvánulása érvényesülhessen. (Apponyi szózata.) Utána gróf Apponyi Albert mondott hosszabb beszédet a politikai helyzetről. .­. Igenis — mondotta egyebek közt Apponyi­­-, az ellenzék el van tekerve arra, hogy mindaddig, mig ereje terjed, rendes tanácskozáshoz nem járul a parlamentben, míg a megsértett jogrend helyre­állítva nincs, míg tárgyi és személyi biztosítékaik­ nincsenek, de ez az ellenzék részéről nem támadás, hanem védelem. Nem kedvtelés ez, mert én szívszo­­rongatva állok olyan jelenségek előtt, amelyek en­gem megfosztanak attól, hogy komoly pillanatokban, mint aminő most a külügyi helyzet is, fölemelhessem szavamat, elmondhassál­ nézeteimet az ország érde­keinek megvédésére; szívszorongva állok olyan jele­netnél, mely magyar emberek közt szinte áthidalha­tatlan űrt támaszt. De mi ennek az eredete? A jog­renden, az alkotmányosságon június 4-én ejtett amai súlyos csorba, amelyet, ha ki nem köszörülhetünk, abban az esetben elvérezhet egész szabadságnak. Meg van bomolva a parlament külső rendje. Igen,­de miért? Mert megbomlasztották belső rendjét, az erkölcsét és jogrendjét. Már­pedig, ha a belső rend,. ha az erkölcsi rend,.ha jogrend meg-,van benn-.

Next