Pesti Napló, 1912. december (63. évfolyam, 284–308. szám)
1912-12-01 / 284. szám
f,gész évre 28 sor. — ÍJn, félévre _ „ — 14 „ ~ . negyedévre — — 1 » — » így hóra — — * • ~° , Budapest, 1912. 83-ik évfolyam. 284. szám. APSOHraaETOflgK A3UM Egy «assú A UIlÁr, vastagabb betűvel 10 Üli ér * Erdetések milliméter számitás *al, díjszabás szerint. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Podmanicki-utca 12. Visámsp, december 1. «A-5'S 155«Sl A parlamenti váltógazdaság. Irta: gróf Andrássy Gyula. Olyan pártok küzdelme, amelyeknek mindegyike többször volt kormányon s amelyeknek mindegyike tudja, hogy amint többséget szerzett, akadály nélkül kormányra jut, mindig az alkotmány korlátai között marad és nevelőleg hat. A közöttük fejlődő verseny az ország belső békéjét nem veszélyezteti, az a nálunk gyakran szükséges vállvetett nemzeti akciót nem teszi lehetetlenné és a nemzet élénk érdeklődését ébreszti fel. Hatása alatt legtöbbnyire a legtehetségesebb egyének jutnak vezető állásokba. Ellenben olyan pártok harca, amelyeknek egyike a hatalomból állandóan ki van zárva, a másika pedig a kormányhatalmat állandóan bírja, káros hatással van. Míg a kisebbségnek idealista, türelmes, önzetlen vezérei vannak, a küzdelem iránt kevés a komoly érdeklődés, mert a harc eredménye előre ismeretes. Ez a helyzet nehezítette évtizedek előtt Szilágyi és Apponyi ellenzéki működését. A nemzet közönynyel nézte a kiváló férfiak erőlködését, mert tudta, hogy bármit tesznek, bármit mondanak, bárkinek legyen igaza, Tisza Katonán kormányon fog maradni. A pártmonopólium eseteiben az ellenzéki akció pangását azonban előbb-utóbb forradalmi hangulat, túlzott hevességű harc szokta felváltani. Az ellenzék ama vezérei, akik az alkotmányos küzdelmet nemes türelemmel folytatják, annak ellenére, hogy ez az út nem vezet a hatalomhoz s legfeljebb erkölcsi és szónoki sikerrel jár; akik meg vannak azzal elégedve, hogy a nemzet gondolatvilágát egy-egy eszmével megtermékenyítik s azt sem bánják, ha azt a gondolatot, amelyet szellemi munkájuk a megélés és a megvalósulás sokáig juttatott, ellenfeleik használják ki, előbb-utóbb háttérbe szorulnak. Helyeiket olyanok foglalják el, akik durvább eszközökkel ugyan, de közvetlenebb sikert ígérnek. Azt, aki a harci eszközökben válogatós, vagy menthetetlen idealistának tartják, mint hívei nem egyszer Apponyit, vagy megbízhatatlannak. A többség részéről elkövetett egy-egy hiba, a túlságos visszaélés a kormányzatiatalommal, ami pedig biztosan bekövetkezik, mert a monopólium mindig demoralizál, sietteti ezt a természetes folyamatot és a hosszú nyomás közben összegyűlt ellenszenvet előbb-utóbb lángra lobbantja. * Nálunk a Bánffy-féle választás volt az a hiba, amely az ellenzék lassan összegyülemlett szenvedélyét kitörésre bírta és az obstrukció korszakát megindította. Az ilyen események hatása alatt az ellenzék elkeseredése és létfentartási vágya a polgárháboru steril harcot indít meg. Kormányra jutásához nincs reménye s ezért nem fél attól, hogy az obstrukciót ellene is fogják alkalmazni. Poli- tiskáját nem tidja érvényesíteni s ezért legalább azt akarja megakadályozni, hogy a közviszonyos kár felfogása szerint még az eddiginél is rosszabb irányba tereljék. Ha nem tud jót alkotni, legalább azt akarja megakadályozni, amit rossznak tart. Mivel nincs reménye a győzelemhez, a túlságos nyomás, a semmibevétel ellen a házszabályok adta jogokban keres védelmet, komolyan csak obstrukcióral árthat azoknak, akiknek ellene annyi éles fegyverük van. Kézzelfogható eredményt, parlamenti győzelmet csak obstrukció által vívhat ki s ezért mindig gyakrabban nyúl hozzá. Az obstrukció akklimatizálódik, a közönség hozzászokik. A szónokokat háttérbe szorítják az obstruktorok, a tudás fegyverénél a terroré, a talentumnál és a jellemnél az intrikus többet ér el. Az érvek meddőnek bizonyult harcát az izgalmas jelenetek, a lárma, a névszerinti szavazás, a technikai akadályok eredményesebb eszközei váltják fel. A meggyőzés módjának a parlamentben magában és a választó közönségnél egyaránt észlelt állandó és tökéletes sikertelensége az erőszak korát készíti elő s a nemzet látókörét fejlesztő küzdelmet a pusztító dulakodás váltja fel. Az ellenzék a hatalmi monopólium megtörését annyira akarja, hogy miatta bármely eszközökhöz kész nyúlni. Ha vasmarka többség erélyes házszabállyal elfojtja az obstrukciót, a visszaszorított szenvedély más után fog kitörni és talán még kártékonyabb lesz. Úgy fog hatni, mint a mesterségesen visszaszorított láz. A pártmonopólium és a váltógazdaság hiánya, ezért csaknem elkerülhetetlenül olyan éles harchoz vezet, amelyet a parlament már el nem viselhet többé s amely ellen nincs más gyógyszer, mint a monopólium megszüntetése. És a kormányon levő többség is romlik a hosszú uralom hatása alatt. Az ellenzék tehetetlensége következtében nincs szüksége arra, hogy a legnépszerűbb, a legtehetségesebb államférfin kezében legyen a hatalom. Az alkalmazkodó, a stréber, az önálló államférfinál sokkalta könnyebbben kezelhető és ezért felette előnyben részesül. A közepes, a vezethető, az irányítható tehetség hamarabb jut vezérszerephez, mint a mélyeszti, az úttörő, aki rendesen önállóbb és ezért kényelmetlenebb, így Tisza Kálmán kormányzásának első idejében nem keresett tehetséges munkatársakat s csak állásának megrendülése után lehetett őt arra reábirni, hogy a nagyerejű Szilágyit kormányába bevegye. A legkisebb becse van annak, hogy van-e az országban bizalom a vezető férfiakban. S azt, aki fent jó hírben áll, az ügyek élére állítják, ámbár lent gyűlölt is, így ma görcsösen hatalmon tartják Lukács Lászlót, ámbár személye egymaga sok ellenséget és nehézséget okoz a kormányzatnak. Az alulról jövő támadástól nem féltik uralmukat, ezért a gyűlölt személyek mellett is kitartanak addig, míg felülről el nem ejtik őket. Elképzelhetetlen, hogy a többség itt-ott ne kövessen el súlyos hibákat s ilyenkor nincs módjában kipihenni, ellenzéki szereplésében felfrissülni, hanem tovább kell a felelősség terhét viselnie. Nincs olyan kormányzati rendszer, amely ne vállalna ódiumokat, amely mindazt meg bírná valósítani, amit ígért és amit tőle várnak, amely ne lenne kénytelen hatalmas érdekeket megbántani, amelyet, mint minden élőlényt, az idő meg ne őrölne s amely sohasem hanyatlanék. S az országban lejárt, meggyűlölt, lekicsinyelt, a kiért párt mégis tovább kormányoz, tovább vonszolja az állam szekerét. A többségi pártban kifejlődik a cserbenhagyás nagy művészete. Az állandóan kormányon lévő pártnak nem lehet egyetlen vezére, akivel sorsa összenő. Amint a király elejti azt a vezért, akit az alulról jövő támadással szemben becsületbeli kötelessége megvédeni, azt a párt érdekében azonnal el kell ejteni. Ilyenkor a lehetetlent is lehetővé kell tenni, a megbukott múltat igazolni kell, s a vele ellentétes jövőt elő kell készíteni. Háttérbe kell szorítani, valami sülyesztőben kell eltüntetni azt az egyéniséget, akiért a többségnek ma élnie, akiért ma rajongania kell, aki iránt való bizalmatlanság ma a párthírség, a politikai becsület ellen való vétkezés volna s az első helyre kell emelnie azt, aki eddig csak a második, vagy harmadik helyen állt, akit eddig el kellett ítélni, mert a szeretett vezér ellen intrikált, vagy mert a vezér féltékeny volt reá. Kifejlődik a felülről elejtett vezér tisztességes temetésének mestersége. Rendesen egetrázó éljenek, vagy demonstrációk s ünnepi bankett mellett kell a hűséget bizonyítani és ugyanakkor annak kötelékeit megszakítani és újakat kötni . . . Ez annyira megy, hogy a vezér mellett a szokottnál nagyobb mértékben rendezett tüntetés gyakran bukásának az előjele. Ezzel egyidejűleg tökéletesedik annak a módja is, hogy miként kell a bizalom és a hűség új letéteményese, a király, által kinevezett vezér mellett tapintatos fokozatban emelkedő lelkesedéssel egészen bukása pillanatáig kitartani. A generálisból közkatonának kell válnia és az, aki még az imént mindenkinek parancsolt, a nagyközönség ámulatára hűséget és engedelmességet kénytelen annak vallani, aki még tegnap közkatona volt, aki felé irányult a királyi kegy.A tegnapi közlegény ma mindenhatóvá válik. Volt vezérek eltérő kormányzati tradíciók ellenére ugyanabban a pártban egymás mögött ülnek. A hűség, a barátság, a bizalom fogalmai elvesztik értéküket és a politikai becsületbe helyezett hit megrendül, amikor e kötelékeket a király parancsszava annyiszor megoldja és annyiszor megköti, amikor ugyanannak a pártnak változó kormányzatokat, sok tekinetben az eddigitől eltérő politikát és kormányzati szokást és szellemet, eltérő jellemű vezéreket, mindig egyenlő odaadással kell támogatni. A nemzet önrendelkezési joga felismerhetően semmivé válik, amikor olyat, akit az ellenzék részéről jövő támadással szemben elejthetetlen, egyetlen természetes vezérnek deklarálnak, a felülről jövő legkisebb jelre elejtenek. S ez nagyrészben alig elkerülhető következménye a mai rendszernek . . . Nemcsak egyeseknek, hanem nagyrészben magának a rendszernek is a hibája. Felülről függő, lefelé független lévén a többség, önérzetes lefelé és engedelmes felfelé. A rendszer neveli a kétlaki lelkeket, amelyek minél kevésbbé bírják felfele a többség jogait gyakorolni, annál több önérzetet játszanak lefelé. A politikai váltógazdaság hiánya a nemzet szellemi tőkéjével folytatott rabló gazdasága is. A tehetségek egy része parlagon marad,, a másik kimerül és pihenés hijján lejárja magát. Aki magára nézve kedvezőtlen politikai úton indult meg, aki az ellenzéken kezdte meg pályafutását, ha nem akar pártot cserélni, alig érvényesítheti tudását és szellemi erejét pozitív alkotásokban. Egy Horánszkynak, aki csak halála előestéjén jutott kormányzói álláshoz, egy Károlyi Sándornak, egy Grünwald Bélának, egy Hodossy Imrének tehetségét és jellemét az állam nem tudta saját javára hasznosítani, amikor néha ugyanazon időben a legnagyobb állásokat is igen alacsony niveatisú emberek foglalták el. A ma élő politikusok között is sok becses erő van, amely nem érvényesülhet, amely med-időségre van kárhoztatva, pedig senki sem mond- hatja, hogy a munkapárt vezérkara csupa elsőrangú állaanférfiakból áll. Nehéz viszonyaink között, csekély számunk mellett, valóban minden értékre reászorulunk és nálunk duplán káros az az állapot, amely a politikusok egész kategóriáját kizárja a kormányzat viteléből. Mai számunk 64 oldal.